Martonyi János külügyminiszter meghallgatása az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága 2011. június 24-i ülésén.
Martonyi János külügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Én is tisztelettel köszöntöm a bizottság minden tagját. Köszönöm a lehetőséget, hogy szólhatok néhány szót erről a témáról. Korábban, május 17-én Németh Zsolt államtitkár úr már beszélt erről a területről, de most a vonatkozó szabályok értelmében természetesen a miniszternek is be kell számolnia a tevékenységéről.
A bevezetőmben döntően az új szerkezet tapasztalatairól szólnék néhány szót, tekintettel arra is, hogy amikor több mint egy évvel ezelőtt meghallgatott ez a bizottság, akkor ez volt az egyik fő kérdés, amiről beszéltünk, hogy ez a szervezeti átalakítás, amit az új kormány elhatározott, hogyan fog működni, mik lesznek ennek az előnyei, esetleg mik lesznek a hátrányai, és talán az egy év eltelte után valóban meg lehet próbálni levonni a tanulságokat, valószínűleg nem végleges jelleggel, de legalább is egy év tapasztalatai fényében szólni kell arról, hogy ez az alapvetően új megoldás hogyan működött a gyakorlatban. Elvált egymástól a polgári hírszerzés és az alkotmányvédelem kormányzati irányítása, maradtak függetlenek a katonai szolgálatok, és a polgári hírszerzés az Információs Hivatal, a külügyminiszter irányítása alá került. Hangsúlyoznom kell, amit már akkor is elmondtunk, hogy ez az irányítási jogkör a kormányt illeti meg, a kormány ezt a jogkört a külügyminiszteren keresztül gyakorolja.
Nagyon lényeges kiemelni azt, hogy az Információs Hivatal nem a Külügyminisztérium alá került, vagy nem a Külügyminisztériumba került, hanem egész egyszerűen a kormány úgy döntött, hogy a külügyi irányítás jogkörét most ebben a szerkezetben, a külügyminiszter útján gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy az Információs Hivatal továbbra is, ahogyan egyébként azt a nemzetbiztonsági törvény szabályozza, önálló jogállással rendelkezik, önállóan végzi a tevékenységét. A tevékenység szakszerű működéséért, a feladatok végrehajtásáért, a költségvetésért, a humánpolitikáért és így tovább alapvetően az Információs Hivatal főigazgatója felelős, a miniszter a kormány megbízása alapján azokat a jogokat gyakorolja, amelyeket a nemzetbiztonsági törvény számára megállapít. Tehát valójában egy olyan helyzet jött létre, hogy a Külügyminisztérium apparátusa és az Információs Hivatal, mint országos hatáskörű szervezet, egy miniszter irányítása alá tartozik. Információs Hivatal önállóságát az irányító miniszter tiszteletben tartotta. Zárójelben jegyzem meg – erről már korábban is esett szó –, az irányításnak azokat a jogköreit, amelyek a törvény alapján nem feltétlenül a miniszter személyéhez főződnek, általános felhatalmazással Németh Zsolt politikai államtitkárra ruháztam. Ismétlem, ez nem érinti azokat a jogköröket, amelyeket a törvény a miniszter személyéhez köt. Ennyit az önállóságról. A másik nagyon fontos kérdés: mit jelent az, hogy a külügyminiszter irányítása alá került a Nemzetbiztonsági Hivatal és mik ennek a szervezeti rendszernek a tapasztalatai?
Mi ezt annak idején úgy indokoltuk, hogy a hagyományos külpolitikai diplomáciai tevékenység és a polgári hírszerzési tevékenység tere, közege, célrendszere azonos, vagy legalábbis egymáshoz nagyon közel áll. Azért nem mondom, hogy teljesen azonos, mert a hírszerzési tevékenységnek van egy sor olyan nagyon fontos területe, amelyik nem külpolitikai természetű. Az Információs Hivatal önállóságának egyik legfontosabb szempontja az, hogy mással is kell foglalkoznia, például a gazdasággal, a pénzügyi rendszerekkel, általában véve a gazdasági minisztériumokkal, a katonai szolgálatokkal való együttműködéssel és még nagyon sok minden mással. Ugyanakkor a terület nagy része kifejezetten a külpolitika területére esik. Azt is szoktuk mondani, hogy a tartalom azonos vagy nagyon közel áll egymáshoz, de eltérés van az eszközök tekintetében. Bizonyos dolgok titkosszolgálati eszközökkel közelíthetők meg, más dolgok pedig a hagyományos külpolitika, a diplomácia eszközeivel. Sőt azt sem lehet kizárni, hogy ugyanaz az információ adott esetben két különböző eszközrendszerrel is megközelíthető. Ebből következően az Információs Hivatal legfontosabb fogyasztója, felhasználója a Külügyminisztérium, tehát a külpolitika, hiszen a külső információk nagy része a külpolitikával függ össze, akár közvetlenül, legyen szó európai politikáról, térségi politikáról vagy akár nemzetpolitikai összefüggésekről.
Ezekben a témákban nagyon hasonló területen mozgunk, és nagyon lényeges az, hogy a két típusú tevékenység közötti együttműködés zavartalan legyen, jól működjön. Történelmi példák sora mutatja azt, hogy ez a két terület rivalizálhat, versenghet egymással, különböző okok miatt akár egymással szemben is cselekedhet; ismertek ilyen esetek az irodalomból.
Viszont egy ilyen megoldás – amit a britek találtak ki – többek között azt biztosítja, hogy a két szervezet ne rivalizáljon, ne versengjen egymással, hanem egymást kiegészítő módon működjön, és ezzel összességében a nemzeti érdekeket mozdítsa elő. Ehhez persze kell egy mindennapos együttműködési rendszer, ami ugyanakkor figyelembe veszi az Információs Hivatal előbb említett függetlenségét. Ez a rendszer kialakult, megvan a szervezete, van egy információs főosztály, amely az ezzel kapcsolatos jogalkotási, igazgatási, közigazgatási feladatokat látja el, megvannak a szükséges összekötők és van egy állandó kapcsolattartás, például az Információs Hivatal főigazgatója a fontos szűk körű, stratégiai, tartalmi jellegű külpolitikai megbeszéléseken, ahol az államtitkárok és a helyettes államtitkárok vannak jelen, mindig részt vesz, tehát benne van a mindennapi legfontosabb stratégiai kérdésekben, és nem kell neki külön elmagyarázni, hogy ez a fontos vagy az a fontos, hanem eleve tisztában van a prioritásokkal, az igényekkel, amelyeket a szokásos gyakorlatnak megfelelően évente kétszer írásban is megfogalmazunk. Ez a napi élő kapcsolat nagyon sokat segített abban, hogy szervesen együtt tud működni a két terület. Persze adott esetben ugyanazokat a kérdéseket külön-külön is megközelítik. Én nem mondom azt, hogy a párhuzamosságokat fel kell számolni, mert nem kell felszámolni, hiszen sokszor éppen az a cél, hogy ugyanazt a szempontot esetleg két oldalról közelítsük meg, és adott esetben egy információt ilyen módon ellenőrizni is tudjunk.
Kapcsolattartás van a helyettes államtitkárok szintjén, szakértői megbeszélések vannak, tehát olyan élő együttműködés van, ami a magyar külpolitikának, a magyar diplomáciának egész biztosan hasznos. Persze meg kell kérdezni a többi tárcát is, azokat a tárcákat, amelyek nem a külpolitikával foglalkoznak, hogy ők hogyan ítélik meg az Információs Hivatal működését az új szerkezeti helyzetben. Én azt hallom tőlük, hogy meg vannak elégedve, az Információs Hivatal jól végzi a munkáját, különleges figyelmet szentel a kiemelt területekre, és ez a szerkezeti megoldás általában véve segíti a munkát. Nagyon sok személyes megbeszélésre sor kerül, adott esetben közvetlenül a fontos találkozók vagy utazások előtt is kaphatunk segítséget. Végül is az a fő cél, hogy az Információs Hivatal a lehető legjobban tudja segíteni a kormány egészének a munkáját, ezen belül persze, ami bennünket különösen érdekel, a külpolitikai tevékenységet.
Összességében, úgy érzem, az Információs Hivatalnak ez a szervezeti elhelyezése jó irány, bár nyilván tovább kell még fejleszteni a dolgot.
Nem beszéltem külön a külföldi missziók helyzetéről. Szerintem ott is lényegesen javult a helyzet, a korábbi kisebb-nagyobb súrlódások vagy hatásköri viták, amelyeket persze én már csak hallomásból ismerhetek, éppen az új helyzet következtében megoldódnak, amellett ezt itt, ezen a fórumon külön kiemelem, hogy az Információs Hivatal nagymértékben segíti az illetékes parlamenti bizottság, illetve bizottságok munkáját is. Ha jól tudom, ebben az esztendőben a Nemzetbiztonsági bizottság az Információs Hivataltól 349 tájékoztató jelentést kapott, egyébként segíti a hivatal a Külügyi bizottság munkáját és utazásait is, tehát összességében remélem azt, hogy a parlamenttel, a parlamenti bizottságokkal fenntartott együttműködés is megfelelő. Persze, ha ezzel kapcsolatban kérdések vagy kifogások vannak, ezeket nagy figyelemmel fogjuk meghallgatni.
Tisztelt Elnök Asszony! Én erről akartam a bevezetőmben beszélni. Ha vannak külpolitikai kérdések, akkor természetesen azokra is megpróbálok válaszolni, hiszen azért vagyok itt.
Köszönöm szépen.
(Külügyminisztérium)
