Martonyi János külügyminiszter az InfoRádió Aréna című műsorának a vendége volt 2012. december 27-én. A tárcavezető szólt az Európai Unió és Magyarország viszonyáról, a globális nyitás politikájáról és Szíriáról.

Mv: A stúdióban köszöntöm Martonyi Jánost, külügyminisztert, köszönöm, hogy eljött hozzánk. Jó estét kívánok!

Martonyi János, külügyminiszter: Jó estét kívánok!

Mv: Január 18-án, idén, az Európai Parlamentben egy plenáris vitát rendeztek Magyarországról, konkrétan a magyar politikai állapotokról vagy új intézkedésekről. Aztán egy kicsit később, három kötelezettségi szegés eljárást indítottak a magyar kormány ellen. A központi bank függetlensége, a bírói tevékenység felső korhatára és az adatvédelmi hatóság függetlensége miatt. Tehát gyakorlatilag az Európai Bizottság megkérdőjelezte, az Orbán-kormány elkötelezettségét a demokrácia és a jogállamiság mellett. Egy évvel ezelőtt tehát elég baljós árnyak gyülekeztek Magyarország felett. Mi történt egy év alatt? Most egy kicsit tisztább a kép.

Martonyi János: Hát valóban, azt nyugodtan lehet állítani, hogy ha összehasonlítjuk a jelenlegi helyzetet, mondjuk az ez év januári helyzettel, akkor nagyon lényeges javulás következett be, azt kell mondjam, szinte minden területen. Tehát ezen a bizonyos demokrácia jogállamiság területen, ott a legtöbb kérdés rendeződött vagy rendeződik. Egy példát érdemes itt említeni, ugye a bírák szolgálati viszonyának a megszűnése az elég nagy vihart kavart, kétségtelen, ez volt az egyik téma, végig az év során. De hát közben itt azért a magyar Alkotmánybíróság is beavatkozott, és a kormány világossá tette, hogy egyrészt végrehajtja a magyar Alkotmánybíróságnak a döntését is, másrészt pedig végrehajtja, és ezt előre jeleztük, az Európai Bíróság döntését is. Megvártuk az Európai Bíróság döntését, ami szerintem nagyon helyes volt, és most pedig eleget fogunk tenni annak a döntésnek. Tehát ezzel ez a kérdés megoldódik, a kormány egyébként tárgyalta már ezt a törvényjavaslatot és nekem meggyőződésem, hogy ez a kérdés le fog kerülni a napirendről, a Bizottsággal is folytattunk már informális szakértői szintű konzultációt. Ezt csak azért említem példaként, hogy igen is meg lehet oldani a dolgokat, ha már éppen a demokráciáról, jogállamiságról van szó, akkor a magyar Alkotmánybíróság erősebb nyelvezetet használ, mint az Európai Bíróság, mert a magyar Alkotmánybíróság azt mondta, hogy ez az intézkedés veszélyeztetheti a bírói függetlenséget, ami azért komoly dolog, az Európai Bíróság nem ezt mondta. Az Európai Bíróság azt mondta, hogy amit csináltunk az ellentétes a kor szerinti megkülönböztetés tilalmával.

Mv: Igen ezek a...

Martonyi János: Következésképp az európai jogba ütközik, és ezt kell orvosolni.

Mv: Ezek a jogi különbségek. Miniszter úr, az Ön által vezetett diplomácia tehát jó kármentést végzett? Hiszen itt azért felmerült az is, hogy nem csak a sajtókampány szennyezte be Magyarország imázsát, hanem esetleges kormányzati hibák is történtek. Tehát elégséges munkát végzett a diplomácia?

Martonyi János: Hát történt ugye például a nemzeti bankkal kapcsolatos kérdéseknek a teljes orvoslása, ez is egy nagyon fontos téma volt, hogy ha visszaemlékszünk az év első hónapjaira, akkor ez volt a másik nagy, hogy úgy mondjam, sláger téma a világsajtóban. És voltak egyéb témák is, de azok politikailag sokkal kevésbé érzékenyek. Összességében én azt tudom mondani, hogy a helyzet minőségileg is lényegesen javult, egyrészt az Orbán-kormány és Magyarország politikai megítélése tekintetében, tehát a demokrácia, jogállamiság, emberi jogok kérdésében. Másrészt pedig, és ez talán nem teljesen független a két terület, nagyon lényegesen javult a magyar gazdaságpolitikának és a gazdasági helyzetnek, költségvetés, államadósság megítélése, ez mind összefügg.

Mv: Bocsásson meg, én arra gondoltam, hogy milyen terheket rakott a diplomáciára a kármentés, hiszen nyáron Orbán Viktor a nagyköveti értekezleten úgy fogalmazott, hogy a nagykövetnek nem csak az a dolga, hogy képviseljék az államot, hanem például meg is védjék például a sajtótámadásoktól. A magyarság válságkezelés módszereit ért támadásoktól Magyarországot vagy a magyar kormányt. Egyfajta politikai feladatot is rátett a nagykövetek vállára, nem okozott ez feszültséget a diplomáciában?

Martonyi János: Ez egy természetes dolog, ez mindig, mindenkor, minden diplomáciának alapvető kötelessége és felelőssége, ebbe semmi új nincsen, ezt a magyar diplomáciai szolgálat az első pillanattól kezdve vállalta és csinálta. Lehet, hogy... A nemzetközi érintkezésben nem azt a nyelvezetet használta, amit mondjuk például a magyar napilapok itthon, magyarul használnak. Továbbra is az a véleményem, hogy egy dolog egy kormánypárti napilapnak mondjuk a harmadik oldalán kőkemény cikket írni és egy más dolog bemenni az oroszlán barlangjába Washingtonba, Párizsba, Berlinbe, Bécsbe és így tovább és így tovább. És ott elmagyarázni, az ottani médiának az ottani szakértőknek, a politológusoknak és persze a politikusoknak is és a közvéleménynek, hogy tulajdonképpen mi történik ma Magyarországon, és miért nem igazak azok a rágalmak, azok a vádak, amelyeket ők nap, mint nap a legkülönbözőbb forrásokból hallanak. Ez egy óriási feladat

Mv: És ezt meg is tették a nagykövetek.

Martonyi János: Ennek a megítélése nem az én dolgom. Én azt tudom mondani a nagykövetek, különösen a kulcsfontosságú helyeken messzemenően helytálltak. Én azt is merem nyugodtan mondani, hogy emberfeletti munkát végeztek. A saját szerepemről nem kívánok beszélni, mert ennek a megítélése nem az én dolgom. De azt azért majd egyszer el tudom mesélni, hogy hol, hány fórumon, milyen közegben tartottam előadást, magyaráztam meg a dolgokat, győztem meg a partnereimet. Mondjuk például a Safarov-ügyben is, mondjuk az európai uniós külügyminiszter társaimat és így tovább és így tovább. De az ember a saját teljesítményéről nem szívesen beszél. A nagykövetek teljesítményét viszont körömszakadtáig meg fogom védeni, mert nagyon jól tudom, hogy nagyon sokat tettek ezért az országért.

Mv: Világos, köszönöm, hogy ez elmondta és talán beszéljünk akkor az Európai Unió struktúraváltásairól. Hiszen most december 27-e van. Két héttel ezelőtt véget ért az év utolsó európai csúcstalálkozója és a döntés született a bankfelügyeletről. Konkrétan lefektették az eurózóna közös bankfelügyeletének a jogi alapjait. Ez egy út, ez egy kikövezett út a Gazdasági és Monetáris Unióhoz. A jelenlegi feltételek, amik most látunk, ezek megfelelőek Magyarország számára, hogy nem eurót a kis ország számára. A kérdésem, B kérdésem pedig az, hogy ezek a feltételek egyébként mennyire erősítik, amit Ön kétsebességes, vagy kétszintű Európának nevez. Tehát, hogy ez fog erősödni, ez a tendencia.

Martonyi János: Igen. Minden jó, ha a vége jó, mondhatnánk persze nincs vége, mert csak az évnek van vége, egyébként a folyamat megy tovább. De én azt hiszem, hogy az nagyon lényeges és a magyar miniszterelnök is többször elmondta ezt, hogy végső soron ezzel a legutolsó decemberi csúccsal valami olyasmi történt, ami elég ritka dolog és kivételes. Hogy szinte minden magyar szempont, magyar célkitűzés érvényesült. Tehát mindaz, amit mi mondunk, mondjuk legalább egy féléve, de inkább hosszabb ideje, az mind most tükröződik a csúcstalálkozónak a következtetéseiben. Tehát mi ugye azt mondtuk, hogy természetesen stabilizálni kell az eurózónát, ezt mi nem fogjuk akadályozni. De vigyázni kell arra, pontosan, amire rákérdezett, hogy ne legyen kétszintű Európa. Ami több dolgot jelent, egyrészt azt, hogy bármit is csinálnak az eurózóna tagjai egymás között, ez mindig nyitott legyen, befogadó legyen, tehát lehetővé tegye azt, hogy a nem eurózóna tagállamok mondhatnám bármikor, persze a feltételek elfogadása mellett ehhez csatlakozhassanak. Egy másik nagyon fontos feltétel, hogy vigyázzunk az egységes belső piacra, tehát ennek az integritását az egységét, hiszen ez a lényege, ezt nem szabad megbontani. Ha megbontjuk, akkor voltaképpen az integrációs folyamatot a lényegétől fosztjuk meg. Aztán vigyázni kell arra, hogy bármit is hozunk létre, a résztvevők és a kívül maradók egyenlő elbánása biztosítva legyen. Tehát ne legyenek egyenlőtlenek a versenyfeltételek, ahogy mondjuk, ne lejtsen a pálya. Na most ez, amit most én itt elmondtam röviden, ez mind szó szerint benne van a december közepén elfogadott szövegben. Én szerintem ennél többre mi nem számíthattunk. És mindig azt is mondtuk visszatérve erre a bankunióra. A bankunió mindezeknek az elvi tételeket, amiket én röviden elmondtam a tesztje. Tehát, hogyha a bankuniót úgy csináljuk meg, hogy ezek a feltételek nem teljesülnek akkor bizony megyünk tovább a kétszintű Európa irányába.

Mv: És a problémák csak fokozódnak.

Martonyi János: És akkor egyre jobban kiszorulhatunk belőle.

Mv: És felvetődik ...

Martonyi János: Ami nemcsak a mi bajunk, hanem az egész integrációnak a baja is.

Mv: Beszéljünk akkor az integrációról, hiszen azt látjuk, hogy most a válság generált egy struktúraváltást, és sokan csodálkoznak, elemzők csodálkoznak, hogy azt várták, hogy a válság egy föderatív irányba fogja eltolni a döntéshozókat. Nyilvánvalóan ezek az intézkedések föderatív jellegű intézkedések, de mégis azt látjuk, hogy a tagállamok ódzkodnak a nemzeti hatáskörök újabb és újabb átadásától. Itt az a kérdésem Önhöz, hogy ha lesz egy gazdasági unió ami azt jelenti, hogy nemcsak a mondjuk a költségvetésünket kell majd egyeztetni Brüsszellel, hanem a gazdaságpolitikánkat is mondjuk Brüsszelből mondjuk módosíthatják, vagy befolyásolhatják az uniós döntéshozók. Akkor ez a gazdasági unió ez egy politikai unió felé fogja lökni Európát, lesz Európában egy föderatív Európai Egyesült Államok mondjuk tíz éven belül?

Martonyi János: Európai Egyesült Államok nem lesz, biztos, hogy nem is így fogjuk nevezni, ami lesz, ma is megvan a neve: Európai Unió, de a másik üzenete ennek a december közepi csúcsnak ha nagyon le akarom egyszerűsíteni akkor az körülbelül az, hogy lassan a testtel. Tehát vannak nagyon bátor, merész gondolatok, ezek a legkülönbözőbb fórumokon meg is jelentek, meg is fogalmazták őket, hogyan kell majd egyszer az intézményrendszert átalakítani, hogyan lehet egy valóságos politikai uniót csinálni megfelelő demokratizmussal és elszámoltathatósággal, és így tovább. De decemberben nem ezt mondták a kormány-, és államfők, azt mondták, hogy bizonyos dolgokat tanulmányozni kell bizony, ez nagyon lényeges, annak érdekében, hogy elinduljunk egy valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé. De például a szöveg végén azt is leszögezték, amit szintén elnézést nagyon sokszor mondtunk, hogy bármilyen új hatáskört is ruházunk az európai intézményekre, tehát az integrációra, akkor mindig figyelni kell arra, hogy az ehhez szükséges demokratikus felhatalmazást is megadjuk, mert anélkül ez nem fog működni.  Anélkül megy tovább a folyamata, amit alapvetően az európai polgár bizalmatlansága jellemez az európai intézmények felé, mert ez valami távoli bürokratikus dolog, finomabban szólva technokraták döntenek alapvetően fontos kérdésekről ahelyett, hogy ezeket a döntéseket az én általam választott képviselők, nevezetesen a parlamentem hoznák meg. Ez egy nagyon komoly dilemma, és ezt nagyon jól fölismerték most véleményem szerint, nem utolsó sorban azt kell mondjam, egyrészt a közép-európaiak, másrészt pedig a német politika mutatott rá arra, hogy kérem szépen vannak fontos dolgok, meg fogjuk őket csinálni, meg fogjuk őket vizsgálni, de kellő körültekintéssel.

Mv: Beszéljünk akkor Közép-Európáról, amit Ön részben most érintett, ez egy nagyon fontos régió számunkra, hiszen magyar kisebbség él a környező országokban, és ahogy a bevezetőben említettem három olyan országban is történt kormányváltás 2012, amely minket közvetlenül érint. Robert Fico került hatalomra Szlovákiában, Tomislav Nikolic egy korábbi populista radikális politikus lett az államfő Szerbiában, és Victor Ponta májusban először a parlamentben, most pedig tényleg egy választói felhatalmazást kapott december elején a román voksolóktól. Mégis azt látjuk, hogy nem romlottak a kapcsolatok, tehát egy nagyon rossz előjelek után a magyar–szlovák, a magyar–szerb és a magyar–román kapcsolatok jónak mondhatók. Ön néhány héttel ezelőtt egy sajtótájékoztatón úgy fogalmazott indoklásképpen, hogy a közös érdekek fontosabbak a vitáknál. Most kérdezhetném, hogy mik a közös érdekek, de nagyon rövid az időnk, beszéljünk a vitás pontokról. És kezdjük Romániával. Romániában egy folyamatos kampány zajlott 2012-ben, részben el is mondtam ennek az állomásait, de a magyarokra vonatkozó lépések – a Victor Ponta-kabinet lépései – például már tavasszal Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karát megszüntették, leváltották a magyar prefektusokat, a kisebbségi törvényből, már ami egyébként nem létezik, de készülhetne, abból kihagynák a kulturális autonómia fejezetet. És ott van a nyári fiaskó, Nyirő József újratemetése, ami diplomáciai botrányt és nacionalista indulatokat váltott ki az egyébként balliberális kabinetből. Hogyan sikerült navigálnia a magyar külügynek a román viszonylatokban ebben az évben?

Martonyi János: Hát, amivel egyetértek, az az, hogy nem indultak jól a magyar–román kapcsolatok a Ponta-kormány megjelenésével.  Ugyanakkor én azt hiszem, hogy elég jól sikerült kezelni ezeket a feszültségeket, és mi végig azt mondtuk, hogy mi nyitottak vagyunk a párbeszédre, mindenről készek vagyunk beszélni. Mi úgy hisszük, hogy van egy alapvető térségi szolidaritás, egy közép-európai érdekközösség – ez talán a leglényegesebb –, és még azt is mondtuk finoman, és én most is mondom ezt – talán kevésbé finoman –, hogy jó lenne ezt a térségi szolidaritást, összetartozást, érdekközösséget megőrizni. Tehát ha például az új miniszterelnök sértő kijelentéseket tesz a magyar miniszterelnökre kifelé, akkor az nem szerencsés, de mi erre nem válaszolunk. Mi továbbra is azt mondjuk, hogy várakozó állásponton vagyunk, mi az együttműködésnek vagyunk hívei.  Elhangzottak barátságtalan kijelentések, történtek kevéssé barátságos, a magyarság számára egyáltalában nem kedvező lépések is, de – ismétlem – mi úgy látjuk, hogy az összetartozásnak sokkal erősebben kell érvényesülnie, és ha pedig vannak vitáink, akkor pedig ezeket párbeszéd útján kell rendezni. És van még egy nagyon fontos kérdés: a román politikai életnek van egy nagyon fontos tényezője, az ottani magyar közösség. Ennek a magyar közösségnek valóban több pártja van, az egyik az meghatározó jelentőségű: nyolcvanegynéhány százalékot képviselt most a választásokon, a másik az 11-13-at, de ettől függetlenül

Mv: Igen, csupán öt százalékot ért el a legnagyobb is, és ez a probléma, hogy nem lesznek ugye koalíciós tényezők se, ellenzékben lesznek, nehéz lesz így.

Martonyi János: Én nekem mindig az volt a véleményem, hogy ahhoz, hogy egy közösség, egy nemzeti közösség – korábban kisebbségnek neveztük – érvényesítse az érdekeit, és ezeket az érdekeket megfelelően figyelembe vegye a mindenkori kormányzat, ahhoz nem kell feltétlenül a kormányban jelen lenni. A parlamentben jelen vannak, és én nagyon bízom abban, hogy ennek a közösségnek az érdekeit, a jogait megfelelően tiszteletben fogják tartani.

Mv: Szlovákia: Robert Fico került tavasszal hatalomra, és sok elemző azt várta, hogy egy 2010-es tavaszi állapotok fognak újra megvalósulni. Ismeretes, hogy amikor az Orbán-kormány 2010-ben az állampolgársági törvényt meghozta, akkor egyből egy ellentörvényt hozott a Fico-kabinet, de mégsem ezt láttuk, hanem két joviális politikus mosolydiplomáciát láttunk például most ősszel a Pilisi Szlovákok Központjának átadásán, és azóta is gazdasági kérdésekről van szó, nem pedig a megosztó…

Martonyi János: Kétségtelen.

Mv: …politikai kérdésekről.

Martonyi János: Én nem becsülném le.

Mv: Hogyan sikerült a nyilatkozatháborút befejezni?

Martonyi János: Ha majd erről írnak néhány év múlva, akkor valószínűleg azt is ki lehet majd emelni, hogy lám, van egy példa arra, hogy nagyon fontosak a gazdasági érdekek, nagyon fontosak a politikai érdekek, de ugyanakkor igenis a történelemben és a diplomáciában a személyes kapcsolatok is szerepet játszanak. Az a viszony, ami létrejött elsősorban a két miniszterelnök között – Orbán Viktor és Robert Fico között – az mindenféleképpen egy fontos tényezője a magyar–szlovák kapcsolatok kedvező alakulásának, de nyugodtan hozzátehetném,

Mv: Miniszter úr, mikor fogják felvetni azokat a kérdéseket ezekben a gazdaság és egyéb enyhébb…

Martonyi János: Most vetjük föl őket.

Mv: … tehát a vegyes bizottság most sorra kerül?

Martonyi János: Most vetjük föl őket. Még hozzá szerettem volna tenni, hogy az sem teljesen közömbös, hogy a szlovák külügyminiszternek és a magyar külügyminiszternek a kapcsolata is kifejezetten baráti jellegű, és a kölcsönös bizalomra épül. Vegyük rögtön az állampolgárság témáját: megegyeztünk abban, hogy nem értünk egyet, tehát egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet, ahogy ezt most szokták mondani, tehát akkor kezdjünk el egyeztetni. Kineveztük a jogi szakértőinket. Az első forduló lezajlott, a tárgyalásokon én azt hallottam, egyrészt a magyar szakértőktől, másrészt pedig szlovák külügyminiszter kollegámtól, hogy nagyon kedvező, nagyon konstruktív légkörben zajlott ez az első megbeszélés. Világossá tették a felek az eltérő nemzetközi jogi vagy jogi álláspontjaikat, és tovább folyik a munka, és keressük a megoldást annak érdekében, hogy ezt a kérdést legalább olyan szinten tudjuk rendezni – és nekem mindig ez volt az alaptételem –, hogy ne okozzunk embereknek, személyeknek hátrányt vagy sérelmet. Nyilvánvaló, hogy mire gondolok, ne fosszunk meg például száz vagy nem száz éves magyar asszonyokat a szlovák állampolgárságuktól azért, mert felvették a magyar állampolgárságot.

Mv: Világos. Egy harmadik témába szeretnék nagyon röviden belekezdeni, nagyon kevés időnk van, ez pedig a globális nyitás politikája, amit önök 2010-ben hirdettek meg. Egészen konkrét kérdést teszek fel, mert nincs idő már a részletekbe belemenni. Ugye a kínai miniszterelnök-helyettes május 1-jén járt Magyarországon. Hét egyezményt kötött Magyarországgal, az Orbán-kabinettel, és kora nyáron pedig két olyan országba látogatott el a miniszterelnök – nevesül Kazahsztánba és Azerbajdzsánba –, ami sokakat meglepett, hogy miért pont ott van gazdasági keresnivalónk. Azt kérdezném Öntől, hogy milyen konkrét, kézzelfogható eredményeket hozott 2012-ben e három országgal való kapcsolatunk?

Martonyi János: Hát először is nem korlátoznám a dolgot erre a három országra, mert a globális nyitás az nagyon sok más országra is kiterjed, én például különlegesen fontosnak tartom az az ASEAN-országokat, ezt a tíz ázsiai országot, amelyik hihetetlen gyorsasággal fejlődik, és hagyományos jó kapcsolataik vannak szinte mindegyiküknek Magyarországgal. Tehát sok minden van itten, ilyen rövid idő alatt valószínűleg én ezt nem tudom áttekinteni. A globális nyitás egyébként nem csak gazdaság nem biztos, hogy a külkereskedelmi statisztikákban azonnal lecsapódnak ezek a politikai törekvések, a politikának megvan a maga önálló élete is. Például az, hogy a magyar miniszterelnök el fog menni Indiába is, el fog menni, hiszen hivatalos, érvényes meghívása van, Kínába is, és találkozni fog az új kínai vezetéssel, ezek igen jelentős politikai tényezők, amelyek előbb-utóbb – ebben egész biztos vagyok – hatást gyakorolnak a külgazdasági összefüggésekre is.

Mv: Miniszter úr, egy percünk van, ezért két nagyon rövid kérdés, és egy-egy mondatos választ kérnék, mármint mind a kettő nagyon fontos. A legnagyobb botrány, amely 2002-ben a Safarov-kiadatás, az azeri baltás kiadatása volt. Örményország felfüggesztette a diplomáciai kapcsolatokat. Csak egy mondatban, milyen kilátása van annak, hogy stabilizálódnak, normalizálódnak a kapcsolatok?

Martonyi János: Én a magam részéről bízom abban, hogy Örményország úgy fog dönteni, hogy ezt a felfüggesztést abbahagyja, és újra felvesszük, tehát folytatjuk a diplomáciai kapcsolatokat.

Mv: A másik pedig – és ezzel zárjuk a beszélgetésünket – Szíria. Meglepő módon Tripolival ellentétben 2011-ben a Tripoli nagykövetséget a végsőkig fenntartottuk, viszont nem ismertük el a líbiai ellenzéket. Most Szíria kapcsán azt látjuk, hogy december közepén Önök elismerték a szíriai ellenzéket a Szíria törvényes képviselőjének, mégis december elején felfüggesztették a damaszkuszi képviseletet. Mi ennek a magyarázata vajon?

Martonyi János: Hát épp azért, mert abban a pillanatban, hogy az ellenzéket elismertük törvényes képviselőnek, abban a pillanatban nekünk meg kellett szüntetnünk a jelenlegi rezsim melletti diplomáciai jelenlétünket, és ugyanezt megtettük egyébként a budapesti szíriai nagykövetséggel is, tudniillik felkértük őket, hogy az év végéig hagyják el az országot. Tehát a kettő szorosan összefügg. Líbia egy dolog volt, Szíria egy másik dolog. Líbiában volt egy humanitárius funkciónk, amit sokak mások javára, számára is teljesítettünk, és ezért nagyon sok elismerést kaptunk, ott a humanitárius szempontokat előnyben részesítettük a politikához képest. Szíria nem erről szól, Szíriában nincs humanitárius funkciónk egyrészt, másrészt pedig vannak olyan politikai és adott esetben gazdasági érdekeink is, amelyek azt indokolják, hogy minél hamarabb a legjobb kapcsolatokat építsünk ki azzal a politikai erővel, amelyik most már minden valószínűség szerint – hogy mikor, azt nem tudom megmondani, de át fogja venni a hatalmat.

Mv: Martonyi János, itt lejárt az időnk, nagyon köszönöm a türelmét egyrészt, és hogy a kérdéseinkre válaszolt. Köszönöm, hogy itt volt.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)