Martonyi János a Hír Televízió Kontraszt című adásának vendége volt 2012. augusztus 26-án. A miniszter szerint meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek úgy tudják a gazdaságot lendületbe hozni, hogy egyidejűleg a tagállamok szuverén adóssága nem emelkedik.

Mv: Nos, ilyen javaslat, amit most Angela Merkelnek tulajdonítanak ismét, már tavaly decemberben elhangzott.  És akkor több ország elutasította, mondván, hogy ez egy elit klub ott és valamiféle kétsebességes Európát hozna létre. Ez most miben más, amennyiben valós ez a hír?

Martonyi János: Megmondom őszintén én sem nagyon értem, hogy ez miben más. De egyet tudok mondani, hogy az ilyen jellegű sajtóhíreket általában nagyon nagy óvatossággal és körültekintéssel kell kezelni.  Először is szankciók most is vannak.  Többek között ezeket a szankciókat erősítette meg az a bizonyos hatos csomag, amiről emlékezetem szerint itt is többször beszéltünk, még annak idején a magyar elnökség alatt is. Aztán készült ez a bizonyos fiskális paktum. Tehát a fiskális fegyelem kétség kívül erősödik. Az egyik fő irány, most már elég régóta az az, hogy a közös pénz mögé egy fiskális uniót, egy sokkal szigorúbb költségvetési rendszert is létrehozzanak a tagállamok. Ami a német javaslatot illeti, azt azért is nehéz követni, mert pillanatnyilag hát többek között a német alkotmánybíróságnak kell az eddigi lépéseket elfogadnia. És mindaz, ami eddig történt, és amit most röviden próbáltam összefoglalni, az kell, hogy valósággá váljon az Unió mindennapi életében is. Tehát én azt hiszem, hogy lesz továbblépés ezen a téren, hiszen a legutóbbi, úgynevezett Rompuy-anyag is szól egy ilyen fiskális unióról, de ez egy hosszabb időt vesz igénybe. Amit meg lehet csinálni az alapszerződések keretei között, azt meg lehet viszonylag egyszerűen és gyorsan csinálni. De amit nem lehet, ahhoz a szerződéseket módosítani kell, az pedig nem könnyű dolog. Ezért is mondjuk azt, hogy amíg például ez a sokat emlegetett bankunió ez megvalósulhat akár néhány hónap alatt is, ennek a Rompuy koncepciónak a többi eleme az több éves folyamatot igényel. Egy tízéves folyamatról beszélünk.  Tehát én azt hiszem, hogy csigavér, nyugalom, kellenek nyári hírek, nyár végi hírek. Sok minden nagyon fontos feladat lesz most szeptemberben, októberben. Azt hiszem, hogy ezekkel kell majd elsősorban foglalkozni, és nem a hosszútávú kérdésekkel.

Mv: Egyébként mennyi a realitása annak például, hogy Francois Hollande, aki kifejezetten azzal nyerte meg a választásokat, hogy a fiskális szigor helyett inkább egy növekedéspárti Európát gondolt el. Csak úgy lenyelje azt, hogy Merkel asszony megy tovább a maga ...

Martonyi János: hát most ott tartunk...

Mv: fiskális szigorán.

Martonyi János: Most ott tartunk, hogy nem helyett, hanem mellett. És ez a magyar politika is, hiszen erre is irányult a kérdés. Magyar miniszterelnök jó néhányszor világossá tette azt, hogy adósságnövekedés árán nem tudjuk a gazdaság növekedését ösztönözni. Tehát meg kell találni azokat a módozatokat, azokat az eszközöket – magyar szinten és európai szinten egyaránt –, amelyek úgy tudják a gazdaságot lendületbe hozni, a növekedést erősíteni, hogy egyidejűleg a magyar adósság és általában véve a tagállamok szuverén adóssága nem emelkedik.

Mv: De van ilyen út, hogy költségvetési szigor is és növekedés is együtt? Mert emlékszem, a miniszterelnök korábban kifejtette azt is, hogy ha úgy akarnak beleszólni a magyar költségvetési politikába, hogy mi ne tudjunk növekedni, ne tudjuk utolérni az előttünk járókat, akkor köszönjük, ebből nem kérünk.

Martonyi János: Ez így van, de ugyanakkor mi magunk elvállaltuk azt, hogy a költségvetési hiányt egy bizonyos szint alatt tartjuk. 2012-ben és 2013-ban is emlékszünk az ezzel kapcsolatos vitákra. Ezt meg is fogjuk tenni, közben persze folynak az ÁMF és Európai Unió tárgyalások a készenléti, illetőleg az elővigyázatossági hitelkonstrukcióról. Tehát itt a kérdés az – visszatérve a dolog lényegére –, hogy tudunk-e úgy növekedést gerjeszteni, hogy egyidejűleg megvalósul mégis csak az a bizonyos fiskális fegyelem. És lehetőleg elsődleges költségvetési többletet érünk el itt mi magyarok. Ami viszont lehetőséget ad arra, hogy az adósságunk tovább csökkenjen. És ez a dolog lényege, mert akkor viszont forrásaink is lesznek arra, hogy a növekedést erőteljesebben tudjuk segíteni. Egyébként, hát azért van jó néhány elképzelés arra, hogy hogyan lehet a növekedést segíteni, a növekedési paktumról beszélünk jelenleg. Itt van rögtön az Egységes piac, amit lehet tovább egységesíteni. Aztán vannak bizonyos források is, Európai Beruházási Bank jelentős összegeket, vagy hát bizonyos összegeket – mondjuk így – kell, hogy a gazdaság rendelkezésére bocsásson. És még sok minden van.

Mv: Ugyanakkor olyan hírek is nap, mint nap lábra kelnek mostanában, amelyek az Európai Unió szétesését vizionálják. Például Václav Klaus cseh elnök azt mondja, hogy megkönnyebbülést jelentene, hogy ha részlegesen szétesne az Unió. Aztán a finn külügyminiszter azt mondta, hogy operatív terveket dolgoztak ki, hát alternatívájuk is van, hogy mit kell tenniük akkor, ha mondjuk az eurózóna szétesik vagy mint hogy ha az Unió szétesik. Ezekkel mennyire kell számolni?

Martonyi János: Hát én azt hiszem, hogy az eurózóna valóban veszélyben van. Persze nem úgy kell ezt elképzelni, hogy felrobban, hanem az nem teljesen kizárt, hogy egy, és hát esetleg két ország kiválik az eurózónából. Ez most a következő hónapoknak a nagy kérdése, egyébként erre utaltam az imént éppen Törökországgal.

Mv: Csak hát nem mindegy, hogy alulról válnak ki a szegények, mondjuk Görögország és néhány déli állam, amire Klaus is utalt vagy pedig amire a finn külügyminiszter utalt, hogy mivel ők már nem nagyon hajlandók tovább finanszírozni ezeknek az adósságát, mi van akkor, hogyha a  gazdagabb északi államok válnak ki, mi marad akkor a helyükön?

Martonyi János: Hát én azt hiszem, hogy itt azért, visszatérve az első kérdésre alapvetően azért Németországra figyeljünk. Finnország nem fog kiválni az eurózónából. Egyébként, ami meg a Klaus idézetet illeti, pedig úgy tudom, hogy arról a lehetőségről is beszélt, hogy maga az Európai Unió, mintegy felbomlik. Ami annyiban lehet veszély, ez a bizonyos dezintegráció vagy szétforgácsolódás, hogy tudniillik, ha az eurózónával történik valami nagyobb baj, akkor az óhatatlanul kihat az egész Európai Unióra és ezért mondjuk mi azt, elég régóta és ezt most is megismétlem, hogy mi alapvetően érdekeltek vagyunk abban, hogy az eurózónával ne történjen nagyobb baj, mert ez óhatatlanul következményekkel járhat, jár a mi gazdaságunk számára is.

Mv: Az nem lehet egyébként, hogy ezekkel a hírekkel, mint amivel kezdtük ezt az adást, hogy Merkel asszony szerint fiskális unióra van szüksége, fiskális szigorra, és hogy egyáltalán az eurózónával milyen problémák történhetnek, hogy új Alapszerződés kell. Azt akarják elérni, hogy esetleg a szegényebb országok maguktól lépjenek ki és akkor megtisztulna az, ami megmarad?

Martonyi János: Nem, ennek óriási lenne a költsége. Erről is folyik egy vita régóta, hogy mi legyen, beszéljünk konkrétan Görögországgal. Egyetértés van abban, és egyébként a német kancellár asszony is ezt jó néhányszor elmondta, hogy lényegesen többe kerülne Görögország kiválása, mint annak az elősegítése további eszközökkel, hogy Görögország bennmaradjon. Persze azzal a feltétellel, hogy Görögország betartja azokat a feltételeket, amelyeket vállalt, erről nagyon komoly tárgyalások folytak, folynak talán éppen most ezekben a napokban is, ez most valóban a legsürgősebb kérdés.

Mv: A héten a külképviseletek vezetőinek éves értekezletén Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, hogy mi és a zónánk jobban kezeli a válságot, mint az Unió egésze. Na, most ezt ők is tudják, mármint az Unió egésze? Brüsszelben tudják, hogy mi jobban kezeljük a válságot, vagy csak mi gondoljuk így?

Martonyi János: Hát növekedési adatokat kell megnézni. Ez a mi ez egy tágabb fogalom. Értette ez alatt a miniszterelnök a közép-európai országokat és még azt is jelezte, hogy ezeknek a többsége bizony előttünk jár, tehát jó lehet Közép-Európa egésze, hogyha összehasonlítjuk Nyugat-Európával, akkor valóban jobban teljesít a válságkezelés terén, de ránk ez csak bizonyos korlátokkal alkalmazható. A mi növekedési rátánk tudniillik elmarad a lengyeltől és szlováktól, de ettől függetlenül Magyarország is sikerrel csökkentette a költségvetési hiányát. Magyarország sikeresen csökkentette a bruttó haza össztermék arányában kifejezett eladósodottságát. Én azt hiszem, hogy mi ilyen téren talán éppen a legjobban teljesítettünk, hiszen a 2010 második negyedévében fönnálló körülbelül 82%-os adósságot lecsökkentettük most a legutóbbi napok adatai szerint mondjuk 77,6%-ra. És ha ezt tovább tudjuk vinni ezt a folyamatot...

Mv: Na, de hát ez az euró árfolyamától függ, úgy tűnik.

Martonyi János: Attól is függ, attól is függ, de ugyanakkor én azt hiszem, hogy ettől függetlenül az adósság lényegesen csökkent. Az aztán egy más kérdés, hogy ez döntően a magánnyugdíj pénztárakból bevont forrásoknak köszönhető és ezt ellentételezte az év elején az a bizonyos nagyon jelentős forint árfolyamcsökkenés, tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban ez megváltozott ez a tendencia, most kétségtelen, hogy visszakerültünk az adósságcsökkenés szintjére.

Mv: Azt viszont mindenesetre érzékeljük, hogy talán ezek a mindennapi fogáskeresések Magyarországon megszűntek Brüsszel részéről. Ennek vajon mi az oka? Az, hogy mi lettünk kezesebbek, vagy rájöttek, hogy ennek a harcnak Brüsszel és az Unió számára sincsenek különösebb előnyei vagy sőt ebből hátrányok keletkeznek, esetleg Bukarest került jobban szem elé vagy pedig ők is nyaralnak?

Martonyi János: Hát a legtöbb kérdésben megoldás született, azért ezt ne felejtsük el. Tehát mondjuk vegyük rögtön mondjuk a Nemzeti Bank függetlenségének a témáját, ott megoldás született és közben meg is indultak ezek a bizonyos hiteltárgyalások. Aztán az igazságszolgáltatási törvényeinket érte elég erőteljes bírálat a Velencei Bizottság részéről, ezeknek a kérdéseknek a túlnyomó részét megoldottuk törvénymódosítás útján. Aztán a Velencei Bizottság megvizsgált hét vagy nyolc magyar törvényt és ez egy nagyon lényeges dolog, mert a Velencei Bizottság ugyan minden egyes törvény esetében kisebb jelentőségű, konkrét szabályoknál utalt arra, hogy ezt még jobban is lehetne szabályozni, viszont egyidejűleg leszögezte azt mondjuk a választási törvényünkről, mondjuk a nemzetiségekről szóló törvényekről, mondjuk az Alkotmánybíróságról szóló törvényünkről, hogy ezek megfelelnek a demokrácia és a jogállamiság követelményeinek. Tehát ez azért egy nagyon lényeges dolog. Van még néhány nyitott kérdés, folyik például az Európai Bíróság előtt a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos kérdésben az eljárás, a per, ha úgy tetszik, ez valószínűleg le is zárul két-három hónapon belül. Vannak még utóharcok mondjuk a médiatörvénnyel kapcsolatban, de azt tényleg el lehet mondani, hogy az a kampány, tehát az a hatalmas offenzíva ami megindult az országgal szemben, az lecsillapodott. 

Mv: De például ebből, amit most jelentett be a miniszterelnök úr, hogy a rezsiszolgáltatásokat nonprofittá próbáljuk tenni akkor is, ha ebből újabb tervezett konfliktus lehet.   Ez mennyire akadályozhatja, mondjuk ismét az IMF, Európai Uniós tárgyalásokat? 

Martonyi János: Nem hiszem, hogy ez a kérdés összefüggene, konfliktus sem lenne ebből, ezzel szembe lehetne vita az Európai Bizottsággal.  És, hogyha ezt a vitát nem tudnánk rendezni, akkor még az is elképzelhető, hogy kötelezettség szegési eljárás indulna, de – és itt jön a lényeg –, nekünk pontosan fel kell azt mérnünk, hogy melyik lépésünknek mi a következménye.  Meg lehet valósítani nagyon sok mindent az Európai Unió jogrendje keretein belül is.  Például meggyőződésem, hogy ezt a kérdést is meg lehet oldani, csak nagyon alaposan tanulmányozni kell a közösségi, uniós jogszabályokat, és meg kell találni azt az utat, azokat az eszközöket, azokat a módozatokat, amelyekkel ez a cél, ez a politikai, vagy politikai-gazdasági vagy gazdaság-politikai cél megvalósítható. 

(Külügyminisztérium)