Martonyi János külügyminiszter az M1 A lényeg című műsorának a vendége volt 2014. május 4-én. A tárcavezető szólt a Magyarországra érkező uniós forrásokról, a túlzottdeficit-eljárásról és a közelgő EP-választásokról.

Mv: A lényeg Martonyi János külügyminiszter úrnál van vendégségben. Köszönöm, hogy fogadott bennünket, miniszter úr. Tíz év mérlegét kéne tíz percben megvonnunk – ez nem lesz egy egyszerű feladat. Erről a tíz percről meglehetősen szélsőséges véleményeket lehet hallani itthon. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyarországi fejlesztések nyolcvan, több mint nyolcvan százaléka európai uniós pénzből valósult meg Magyarországon. Ezt azért talán mindenki elismeri. És ebből a tíz évből hat év az tulajdonképpen válságkezeléssel ment el. Ön szerint ez pozitív mérleg, ennek ellenére?

Martonyi János, külügyminiszter: Sőt, hát én azt hiszem, hogy a tíz évből több ment el válságkezelésre. Magyarország egyike azoknak az országoknak, sőt, azt hiszem, talán az egyetlen olyan közép-európai ország, amelyik az első években nem sokat nyert a tagságból. Ugyanakkor óriási tévedés lenne azt hinni, hogy ez az Európai Unió miatt, netán Brüsszel miatt következett be. Ahol a mérleg legalábbis az első hat év alapján drámaian rossz, az egyébként Magyarország. És ezért van az, hogy a magyar közvéleménynek egy része még ma is úgy ítéli meg, hogy hát tulajdonképpen ez a tíz év, hát lehet, hogy persze, jó ez, meg hát nagyon sok forráshoz jutottunk, meg a gazdák is kaptak elég sok támogatást, na de hát azért voltaképpen nem élünk jobban, mint tíz esztendővel ezelőtt. És az a helyzet, hogy ez így is van. Tudniillik az első hat évet lényegében elvesztegettük.

Mv: 2010-ben a kormányváltás után nehéz helyzetben találta magát az Orbán-kormány, mert egyszerre kellett hosszú-hosszú-hosszú évek után kijönni a túlzottdeficit-eljárás alól, ami mégiscsak egy szégyenpad az Európai Unióban, ráadásul vannak következményei, vagy lettek volna. Másrészt kezelni kellett a gazdasági válságot, de ehhez kétségtelenül sajátos gazdaságpolitikára volt szükség, ami elképesztő nagy vitákat váltott ki az Unión belül. Ön szerint ez lecsengett?

Martonyi János: Nagy vitákat váltott ki. Éspedig azért, mert elég komoly érdekeket sértett. De azt látni kell, hogy az azt megelőző gazdaságpolitika az egész egyszerűen nem lett volna folytatható. 2004-től voltunk ebben a bizonyos túlzottdeficit-eljárásban, tehát rögtön a tagságunktól kezdve. Ehhez párosult egyébként egy rendkívül jelentős fizetési mérleg-hiány is, tehát ez az a bizonyos iker-deficit, amikor egyszerre küzd egy ország költségvetési deficittel és külső fizetési mérleg-hiánnyal. Tehát mindenféleképpen ki kellett hozni az országot ebből a lefelé menő spirálból. És én azt hiszem, hogy azok az eszközök, amelyeket a magyar gazdaságpolitika alkalmazott, azok döntően helyesnek bizonyultak, ma már nem vitatkozik senki azon, hogy adott esetben a gazdasági élet kiemelkedő, helyenként monopolhelyzetben lévő szereplőit lehet különleges terhekkel, különleges adókkal sújtani. És adott esetben ez még sikeresebb is lehet, mint az, hogy ha a lakosságra, a bérből és fizetésből élőkre teszünk minden terhet. Tudniillik az utóbbi esetben olyan mértékben vissza tudjuk fogni a fogyasztást, ami aztán tovább hát gyengíti a növekedést. Tehát ezek a gazdaságpolitikai viták ezek még valószínűleg fognak továbbra is folyni, énszerintem itt nincsenek kőbe vésett igazságok, a gazdaságpolitikát azt mindig egy adott helyzethez kell igazítani, és végül is minden politikát, minden gazdaságpolitikát az eredményei igazolnak vagy cáfolnak.

Mv: Máig vitatott dolog, hogy igazából a magyar belpolitikai csatákat exportálta-e az ellenzék az elmúlt négy évben az Európai Unióba, vagy sem. Ezt a szocialisták és a baloldal tagadja, a jobboldal állítja. Ön ezt hogy látja egyébként?

Martonyi János: Hát abban az esetben, hogyha az Európai Parlamentben például, maradjunk ennél, különböző politikai pártok csapnak össze, akkor önmagában véve nincs abban semmi megdöbbentő, hogy különböző pártok különböző álláspontokat képviselnek az európai párt-hovatartozás miatt. És nem mint magyar vagy lengyel vagy francia vagy német pártok jelennek meg. Amit viszont én magam is állítok, az az, hogy a magyar ellenzék az ezen a téren túllépett egy bizonyos határt. De abban a pillanatban, amikor ez gyalázkodásba, sértegetésbe, sommás, valótlan, igaztalan megállapításokba csap át, akkor baj van.

Mv: Európai parlamenti választások jönnek, és azt persze nehéz megítélni kívülről egy ország polgáraként, hogy azok a mondatok azok mennyire szólnak a választási kampánynak, amelyek ilyenkor elhangoznak. De hát meglehetősen hangzatosak. Hogy azért fordulópont jöhet most, május 25-én, hogy ez meghatározóvá választás lesz az Európai Unió történetében. Az Európai Uniót újra kell építeni. Tehát nagyon komoly súlya van ezeknek a mondatoknak, mi az, ami ezekből elhihető, vagy mi az, ami Ön szerint komolyan vehető?

Martonyi János: Az egyik – ha szabad így mondanom – tanácsom az lenne, hogy a jövőben az európai, tehát az uniós intézmények jobban tartsák tiszteletben ezt az alapvető normát, hogy tudniillik maradjanak a szerződések által rájuk ruházott hatáskörök keretein belül és ne próbálják ezt tágítani. Ne próbáljanak túllépni ezeken, mert ezzel magának az Uniónak és magának az integrációs folyamatnak ártanak, de egy választás előtt természetesen különösen fölmerülnek kérdések, hogyan tovább, merre tovább, adjunk-e több hatáskört, vegyünk-e vissza hatáskört, hogyan alakuljon az egyes intézmények egymás közötti viszonya és itt rögtön megjelenik az a kérdés, hogy a tagállamok vagy pedig az uniós intézmények.

Mv: Európai Egyesült Államok vagy ugye nemzetek Európája. Ugye a két modellről szoktak beszélni.

Martonyi János: Hát Egyesült Államokról voltaképpen soha nem beszéltünk. Azért ezt hozzátenném. Most tudom, hogy van egy ilyen jelszó. De az európai integráció legelkötelezettebb hívei sem beszéltek, nem beszélnek Egyesült Államokról.

Mv: Nagyon sokszor olvasni olyan kritikát, hogy az Európai Unió elmúlt évtizedei tulajdonképpen defenzíváról szóltak. Az Európai Unió hivatott volt arra, hogy megakadályozza, hogy ne legyen többé háború. Hogy a kontinens az megőrizzen olyan gazdasági pozíciókat, amiket évszázadok alatt kivívott egy változó világgazdasági környezetben. Hogy ez az Európai Unió harcot vív a globalizációval szemben. Valamennyire mérséklik, de lehet, hogy veszít. Ezt Ön hogyan látja, mégis csak évtizedek óta külpolitikában él.

Martonyi János: Hát az Európai Unió például az elmúlt években egyre inkább kísérletet tesz arra, hogy megjelenjen a világpolitika szereplőjeként. A világgazdaságban ez sosem volt kétséges, tehát a világgazdasági szerepe az európai integrációnak, közösségnek, Uniónak az meghatározó. A világ legnagyobb gazdasága. A világkereskedelem legelső tényezője. A fejlesztési, tehát a segélypolitika messze legfontosabb tényezője. Tehát világgazdaságban óriás az Európai Unió. Világpolitikában nem ez a helyzet. Világpolitikában sokkal nehezebb kiépíteni egy olyan lassan közössé váló kül- és biztonságpolitikát, ami által az Európai Unió meg tud jelenni meghatározó tényezőként. Vannak már eredmények. Az Európai uniónak köszönhető mondjuk például a Belgrád –Pristina közötti megállapodás, ami lehetővé teszi Szerbia csatlakozását majd az Európai Unióhoz, ami egyébként hozzáteszem nekünk magyaroknak is nagyon fontos. De nagyon pozitív szerepet tölt be a közös külpolitika, és ha úgy tetszik, a közös főképviselő az iráni atomfegyverrel kapcsolatos vitában is, és általában mivel úgy tűnik, hogy az Európai Unió bizonyos területeken meg tud jelenni, és egyre nagyobb a súlya. Bizonyos területeken persze továbbra is megvannak a belső érdekellentétek és különböző álláspontok. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy azért az európai integráció az előre is lép, nemcsak védekezik, közben persze megvédte a közös pénzét, közben most éppen ki fog építeni egy bankuniót, ami egy minőségileg új helyzetet teremt, a pénzügyi rendszer kockázatainak a közös fedezését illetően. Úgyhogy én azért bátorítanék mindenkit arra, hogy ezzel az offenzív oldallal is foglalkozzék. Egyetlenegy utolsó dolgot mondanék még. Most így május 25-e előtt, hogy én azt tartom a legfontosabbnak, hogy ezen a választáson minél többen vegyenek részt. Hogy nekünk magyaroknak különösen fontos az, hogy érzékeltessük azt, hogy bele akarunk a dolgokba szólni, és azt már csak zárójelben merem hozzátenni, hogy a magyar nemzethez tartozó emberek itt Közép-Európában, még azzal a lehetőséggel is rendelkeznek, hogy egy magasabb részvétellel növelni tudják az Európai Parlamentben jelenlévő magyar képviselőknek a számát. Ez másoknak nincs megadva ez a lehetőség, tudniillik minden országnak megvan az, hogy hány képviselőt küldhet a parlamentbe. Magyarország mondjuk 21-et, nem sorolom föl a többi országot. Igen ám, csak a magyar nemzet azért van sajátos helyzetben, mert más országokban is élnek jelentős magyar közösségek, és hogyha ők részt vesznek a választáson, nagyobb arányban, mint eddig, akkor abban a helyzetben lehetnek, hogy több magyar képviselőt tudnak az Európai Parlamentbe küldeni, én ezért hiszem azt, hogy a részvétel nekünk, magyaroknak még fontosabb, mint a többieknek.

(Külügyminisztérium)