Martonyi János külügyminiszter Gyöngyösi Márton (Jobbik) a „Hungarikum vagy szlovákium? – Miért nem képes a kormányzat hatásosan képviselni a tokaji borászok érdekeit Brüsszelben?” kérdésére az alábbi választ adta 2012. november 12-én az Országgyűlésben.
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Múlt hét pénteken az Európai Bíróság elutasította Magyarország keresetét, amelyben megtámadta, hogy az Európai Bizottság jegyzékbe vette a szlovákiai Tokaj borvidék megjelölést, mint oltalom alatt álló védjegyet. Ez röviden annyit jelent, hogy ezentúl a szlovákok is használhatják a Tokaj márkanevet. Ez önmagában még nem lenne gond, akár még örülhetnénk is annak, hogy a trianoni békediktátum által szétszakított régiók, még ha borrégiók formájában is, egyesülnek, és magyar, illetve felvidéki magyar vagy szlovák borászok közösen munkálkodhatnak a több mint félezer éves magyar prémiumtermék hírének öregbítésén. Magyar kezdeményezésre 2004-ben volt is kísérlet a közös borrégió létesítésére, a szlovák fél azonban nem akarta az egységes minősítés megteremtése érdekében vállalni az ezzel járó beruházásokat és minőség-ellenőrzési feltételeket.
Miniszter Úr! Talán leszögezhetjük, hogy az EB döntésével hatalmas károkat okoz a tokaji bortermelőknek, hiszen megvan a veszélye annak, hogy a hosszú idő óta külföldön prémiumtermékként számon tartott tokaji aszút összekeverik egy azonos elnevezésű, mindenféle minőségi kontroll nélkül piacra dobott szlovák lőrével. Arról nem is beszélve, hogy ez a döntés egy csapásra megsemmisíti annak a hősies küzdelemnek minden eredményét, amit Magyarország eddig kivívott minden tokaji márkanevet bitorló nyugati termelő ellen.
Miniszter Úr! Talán nem túlzás úgy értékelni a jelenlegi esetet, hogy a szlovák lobbierő és diplomácia ismét felmosta Magyarországgal a padlót, ezzel hozzásegítve a szánalmasan soviniszta szlovák politikai elitet a szlovák identitáskeresés kizárólag magyarok kárára alapozott újabb építőeleméhez. Önök gyakran hivatkoznak az EU-tagság egyik előnyeként arra, hogy egy értékközösség tagjaként ráhatásunk van az Unió belső folyamataira. Nem gondolja, miniszter úr, hogy az EU-hoz való viszonyunknak is használna, ha a Külügyminisztérium határozottan képviselné a nemzeti érdekeket Brüsszelben?
Várom válaszát, köszönöm.
ELNÖK: Megadom a szót Martonyi János külügyminiszter úrnak.
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr!
Nagyon sajnálom, hogy az Európai Unió törvényszékének ezt a legutóbb hozott ítéletét Ön tökéletesen félreértette. Felajánlom viszont, hogy akár az Igazságügyi Minisztérium képviselői, akár a Vidékfejlesztési Minisztérium szakértői, akár természetesen a Külügyminisztérium szakértői részletes tájékoztatást adnak Önnek ennek az ítéletnek a tartalmáról. Ez az ítélet ugyanis egyáltalában nem érintette a Magyarország és Szlovákia között most már évtizedek óta fennálló vitát a Tokaj eredetmegjelölés tárgyában.
Nincs arra időm itt két perc alatt, hogy ennek a négy évtizednek a teljes történetét ismertessem. De annyit talán érdemes mégis leszögezni, hogy ez a per kizárólag azzal a kérdéssel függött össze, hogy a magyar fél kifogásolta, hogy az Európai Bizottság E-Bacchus elnevezésű adatbázisában, nyilvántartásában a "Tokajská vinohradnícka oblast" megjelölést "vinohvradnícka oblast Tokajra" cserélték, tekintettel arra, hogy ez az elnevezés volt az, amelyik a szlovák eredetvédelmi rendszerben szerepelt. Egyébként hozzáteszem, hogy sajnálatos módon az ismert, Ön által is utalt történelmi okokból már 2004. május 1-jétől elfogadta az Európai Unió, illetve az Európai Közösség a tokaji elnevezés használatát a Tokaj régió szlovákiai részére vonatkozóan is.
A vita tovább folyik, természetesen alapvetően kétoldalú vitában állunk a szlovák féllel, és ismétlem még egyszer, hogy készen állunk az Ön részletes tájékoztatására.
ELNÖK: Viszonválasz illeti meg Gyöngyösi Márton képviselő urat.
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr.
A válaszát többek között azért sem tudom elfogadni, mert ez nemcsak az én értelmezésem az EB döntéséről, hanem a borászokat tömörítő szervezeteké is, és több tucat hírportál értelmezése is követi az én értelmezésemet. Azt hiszem, Ön is említette azt az elnevezés közötti különbséget szlovákul, magyarul. Teljesen egyértelmű, hogy a Tokaj elnevezést ezután a szlovákok használhatják.
És szeretnék arra utalni, hogy itt azért ez az esemény beleilleszkedik abba az eseménysorozatba, aminek Magyarország hosszú idők óta elszenvedője. A Malina Hedvig-ügy, dunaszerdahelyi magyarverések, Beneš-dekrétumok ügye, a szlovák nyelvtörvény ügye, legutóbb Sólyom László ügye mind azt mutatja, hogy Magyarország vesztes pályán van a szlovák diplomáciával szemben.
Ezekben az a közös, hogy a szlovákok példaértékű módon tudják képviselni az érdekeiket Magyarországgal szemben. Ez is bizonyíték arra, hogy az 1944-ben megszűnt magyar diplomácia továbbra sem létezik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Viszonválasz illeti meg a miniszter urat.
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Tisztelt Képviselő Úr!
Sajnálom, de értem a motivációit akkor, amikor Ön a "Tokajská vinohradnícka oblast" és a "vinohradnícka oblast Tokaj" eltérésből is természetesen a lehető leglesújtóbb következtetéseket vonja le a magyar külpolitikára nézve. De azért szeretném mégis megnyugtatni, és ez most talán a külpolitikától valamelyest független kérdés, hogy a tokaji bor, a szamorodni is és az aszú is magyar borok, azok is maradnak. Ekként szereztek világhírnevet, ekként váltak a mi legkedvesebb, legfontosabb hungarikumunkká, és nem érdemes nekünk kétségbe vonni ennek a bornak az egyedülálló voltát, a termelők pedig továbbra is gondoskodnak arról, hogy ennek a terméknek a világhírét a minőség adja meg, ne a tokajská és a tokaj szavak közötti különbségtétel.
Köszönöm szépen.
(Külügyminisztérium)
