Martonyi János miniszter a 2014. január 1-től érvényes uniós költségvetést megvitató Európai Tanács üléséről az MR1 Kossuth Rádió 180 perc című adásának nyilatkozott 2012. november 22-én.

Műsorvezető: Indul tehát a 2014. január 1-től érvényes uniós költségvetés vitája Brüsszelben ma este. Magyar szempontból a vita egyik főszereplője a külügyminiszter, Martonyi János. Jó reggelt kívánok.

Martonyi János: Jó reggelt kívánok.

Mv: Külügyminiszter úr, hány darab váltásinget csomagolt, hány napra készül?

Martonyi János: Hát nekem nem kellett inget csomagolnom, illetve bocsánat helyesbítek, mégiscsak kellett, mert ma délután elutazom Berlinbe. De én nem vagyok Brüsszelben ma délután, illetőleg ma este és éjszaka. Miniszterelnök úr képviseli természetesen a magyar kormányt a szokásnak megfelelően, ez egy európai tanácsülés, és itt a külügyminiszterek most már a Lisszaboni Szerződés óta nem vesznek részt.

Mv: Mire számít ezzel együtt, mire számít hány nap alatt – jó persze nem ez a lényeg, hogy hány nap alatt, hanem hogy egyáltalán döntés születik-e most ezen az héten, vagy ezen a hétvégén?

Martonyi János: Hát, ugye a dolgokat meg lehetne próbálni megjósolni. Az egyik ilyen, hogy valószínűleg nem maradnak ott hétvégére a kormányfők abban az esetben sem, hogyha nem állapodnak meg. Annak talán nem volna értelme – ezt többen mondják –, hogy egy ilyen elhúzódó csúcsra kerüljön sor. A sajtó és a közvélemény felfokozott várakozása mellett, és a végén valami olyasmivel kellene kijönni, hogy hát akkor most nem állapodtunk meg, de majd a legközelebb ezt megtesszük. Tehát vagy megállapodnak pénteken, vagy pedig nem, és erre az esetre pedig különböző forgatókönyveket lehet elképzelni. Ilyenkor persze mindenre föl kell készülni. Az egyik talán legvalószínűbb lehetőség az, hogy február elején mégiscsak napirendre tűzik ezt a kérdést, és különösen abban az esetben, hogyha azért néhány alapvető fő kérdésben körvonalazódik egy megállapodás, és jó néhány részletkérdést egyes országokat, vagy országcsoportokat érintő fontos kérdéseket pedig nem sikerül tisztázni, akkor esély, olyan esély lehet arra, hogy februárban ezeket a kérdéseket rendezik. Azt persze hozzá kell tegyem, hogy úgynevezett részleges megállapodásra nincs lehetőség, legföljebb hallgatólagos tisztázására egyes fő kérdéseknek – mondjuk például a főösszegnek, mert tudniillik az egy alapelv, hogy ameddig minden kérdésben nincs megállapodás, addig egyetlenegy kérdésben sincs megállapodás. Tehát ez a forgatókönyv egyáltalán nem zárható ki. Ez nem azt jelenti, hogy a cél továbbra is nem az, hogy a kormányfők megállapodjanak, de...

Mv: Miniszter úr, nézzünk rá a nagy egészhez képest, nézzünk rá a magyar helyzetre. Annyit tudnunk kell, hogy itt most nem egyedi elbírálás alá esnek az országok, amit sokan kritizálnak. Önnek mi a véleménye erről? Miért kellett ezt az elvet eltüntetni?

Martonyi János: Először is lehetnek egyedi megoldások, ezek voltak korábban is.

Mv: De ehhez tárgyalni kell, emellett érvelni kell.

Martonyi János: Különböző technikákkal ez elképzelhető, akár még adott összegeknek az utolsó pillanatban történő úgymond odaítélése, vagy elfogadása sem zárható ki. Mi egyébként nyilvánvalóan nem erre akarunk hagyatkozni. Magyarországnak nagyon világos, és nagyon határozott elvi érvei vannak, ezeket nagyon nehéz cáfolni, és ezek az elvi érvek ezek nem kizárólag Magyarországra vonatkoznak, hanem az egész finanszírozási politikára, tehát mi rámutattunk azokra az ellentmondásokra, amelyeket a jelenlegi javaslat tartalmaz, és talán nem csak, és elsősorban magyar szempontból, hanem az egész rendszer szempontjából.

Mv: Hát, csak abból a szempontból kell Magyarországot kiemelni, akkor is ki kellene, ha nem magyarok lennénk, mert az élmezőnyben van a veszteseket illető sorban Magyarország.

Martonyi János: Nézze, az összefüggés nagyon egyszerű, ha szabad egy mondatban vagy két mondatban el lehet mondani. Az egyik az, hogy érdemben jelentősen csökken a főösszeg, az úgynevezett teljes összeg, nem lehet egy mélyülő, erősödő európai integrációról beszélni, különböző uniókról beszélni, bank, fiskális, gazdasági, netán politikai unióról beszélni, úgy, hogy közben csökkentjük, éspedig hét évre előre az ehhez szükséges forrásokat. Pedig ha így is lenne a dolog, a következő pont még sokkal lényegesebb, hogy tudniillik nem lehet pont azt a politikát a legjobban gyöngíteni, ami egyébként a közösségen belül az összetartozást, a konvergenciát, a gazdaságok egymáshoz közelítését az úgynevezett felzárkózást, a felzárkóztatást segíti.

Mv: Hát gyakorlatilag Magyarország esetében stabilizálja a jelenlegi helyzetünket, én egy adatot ki is emeltem már, egy korábbi beszélgetésben fél órával ezelőtt, hogy ez a bizonyos 75%-os szint alatt van Magyarország, és ha így marad minden, akkor 2020-ra is ott marad.

Martonyi János: Azért mondtam volna tovább, hogy tudniillik a kohéziós pénz az mondjuk durván csökken most, durván körülbelül 12%-kal, ezen belül a szegényebb országoknak, vagy pontosan, ahogy a kohéziós nyelvben mondjuk, a szegényebb régióknak járó összeg az 23%-kal csökken, tehát azonnal kiderül, hogy a szegényeket jobban sújtja ez az átrendezés, mint a gazdagokat. Tehát nem a szegények javára csoportosítunk át több összeget, mint amint ez egyébként a kohéziós politikai alapelvéből, de magából a szerződésekből is következnék, hanem fordítva, csökkentjük a szegényeknek, a szegényebbeknek járó pénzt, illetve ennek az arányát. Tehát tartunk ugye 12%-nál, aztán utána 23% sújtaná a szegényebbeket, majd pedig Magyarországot sújtaná közel 30%. Ez az a képlet, ami számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan alapelveiben is, hiszen a kohéziós politikának nem a szegényeket kell sújtani, hanem pont fordítva, oda kell több erőforrást átcsoportosítani, éppen az egységes piac jobb működése, növekedés, foglalkoztatás növelése, versenyképesség növelése céljából, és ezen belül persze a magyar helyzet elfogadhatatlan, mert hiszen minket 29 vagy 30% csökkentés sújtana, szemben mondjuk egyébként a szegényeket amúgy is sújtó 23%-kat.

Mv Ebből is látszik, hogy mennyire heves lesz majd ez a vita Brüsszelben, hogy itt az érvek azok egymás ellen feszülnek. Nagyon röviden, két mondatban válaszoljon a kérdésre a vétót illetően: ugye a nagyobb tagállamok is, meg a kisebbek is vétóval fenyegetőznek, kinek milyen vétójoga van? 

Martonyi János: Itt egyhangú szavazásra van szükség, ami azt jelenti, hogy bárki megakadályozhatja a megállapodás létrejötték, a gyakorlatban persze ez azért ennél valamivel összetettebb, egyik ország sem szeretne egy olyan helyzetet, ahol egyedül ő mondja azt, hogy bár mindenki elfogadja a megoldást, ő ehhez nem járul hozzá. Hozzáteszem: ez a veszély minket azért különösebben nem fenyeget, nagyon sok elégedetlen ország van. Sajátos módon sokkal többen vannak az elégedetlen országok, mint az elégedett országok, ha egyáltalán vannak ilyen utóbbiak, mert a hétfő esti vitából az derült ki, hogy tulajdonképpen mindenkinek vannak kifogásai kisebb-nagyobb mértékben. Tehát én nem hiszem, hogy nekünk ezzel a helyzettel kellene foglalkoznunk, azzal viszont foglalkoznunk kell, hogy mi lesz akkor, hogyha nem lesz megállapodás, és erre nézve pedig már nagyon sok elképzelés van, valószínűleg most nincs időnk arra, hogy erről beszéljünk, másrészt meg talán nem is érdemes, hiszen ne fessük az ördögöt a falra, lássuk meg, hogy mi lesz, és utána még gondolkodhatunk rajta.

Mv: Várjuk meg a pénteket, a folytatás ma este Brüsszelben, Martonyi János külügyminiszterrel beszélgettem. És beszélünk még erről a témáról, hiszen az uniós takarékoskodási cél érzékenyen érinti az agrártámogatások rendszerét is, a rövid hírek után ezzel folytatjuk.

(Külügyminisztérium)