A tiszteletbeli konzulok szerepe nélkülözhetetlen a kereskedelemben, a gazdaságban, a kultúrában, a turizmusban és az emberi problémák megoldásában; nélkülük a magyar külképviseleti rendszer nem tudná ellátni a feladatait – mondta Martonyi János az M1 Az Este című műsorában 2013. szeptember 17-én.

Mv: Jó estét kívánok. Válság, talán ez lehet az egyetlen szó, amely a legrövidebb és a legpontosabban foglalja össze a külpolitikai helyzetet. Ma Szíriára figyelnek legtöbben, olyannyira, hogy José Manuel Barroso brüsszeli beszédével, ami az Unió jövőjén kívül a szervezet gazdasági és politikai válságáról is szólt, alig foglalkozott a sajtó. Ebben a helyzetben tartott csúcstalálkozót a magyar diplomácia. Öt kontinens 137 tiszteletbeli konzulja kapott tájékoztatást Magyarország kül- és belpolitikai célkitűzéseiről. Az Este vendége Martonyi János külügyminiszter, tisztelettel köszöntöm a stúdióban. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.

Martonyi János, külügyminiszter: Jó estét kívánok.

Mv: Mit tartalmazott ez a tájékoztatás, ha nem diplomáciai titok?

Martonyi János: Nem volt titok. Sajtónyilvános volt az egész konferencia, ma reggel például a miniszterelnök tartott egy átfogó tájékoztatást a magyar átalakulásról, annak a hátteréről, a legfontosabb gazdaságpolitikai és politikai céljainkról. Jó néhány kormánytag tartott szintén előadást. Tegnap a Külügyminisztérium vezetői beszéltek, jómagam kezdtem el, aztán folytatták az államtitkárok, Szijjártó Péter is tartott előadást, délután Parragh László a Gazdasági Kamarától. Tehát én azt hiszem, hogy ez a 137 ember, ez egy nagyon alapos, nagyon átfogó tájékoztatást és elemzést kapott arról, hogy hogy áll az ország. Hát legfőképpen arról, hogy mit várunk őtőlük.

Mv: Ugye, olyan emberekről beszélünk, akik hát, díjazás nélkül, az illető állam polgárai...

Martonyi János: Így van.

Mv: ...és ellátják Magyarország képviseletét. Szükség volt erre a tájékoztatásra?

Martonyi János: Ötévente minden kormány rendez egy ilyen konferenciát. Annak idején, amikor mi először voltunk kormányon, akkor is volt egy ilyen konferencia, közben kettőt tartottak az előző kormányok. Tehát ezt most már betartjuk, ez most már egyfajta szokásjog lett, hogy ötévente a tiszteletbeli konzuloknak egy ilyen konferenciájára sor kerül.

Mv: Hogyan tudná megfogalmazni, Magyarország milyen üzenetet küldött el a tiszteletbeli konzulok útján a világ országaiba?

Martonyi János: Azt kell látni, hogy ezekre az emberekre nagyon-nagy szükségünk van. Tehát a legelső üzenet, amit itt kifejezett mindenki, anélkül, hogy összebeszéltünk volna, a miniszterelnök úr is ezzel kezdte, az, hogy megköszönjük a munkájukat. Mert erre ők igényt tartanak. Amint említettük, ezek mindenféle díjazás, ellenszolgáltatás nélkül, saját költségükre ellátnak egy olyan tevékenységet, ami miatt nyugodtan mondhatom, tegnap is elmondtam, voltaképpen a magyar külképviseleti rendszer nem tudná ellátni a feladatait. Nem csak arról van szó, hogy 46 országban van, ők ott vannak, nekünk pedig semmilyen képviseletünk, tehát állandó jelenlétünk nincsen, hanem van egy sor nagy ország, Brazília, az Egyesült Államok, vagy éppen Németország, ahol ezek a tiszteletbeli konzulok nem a fővárosban, hanem az adott tartomány vagy egy tagállam területén működnek. Tehát nélkülözhetetlenek. A kereskedelemben, a gazdaságban, a kultúrában, a turizmusban, és hát nagyon sok, kicsinek nevezhető, de hihetetlenül fontos emberi problémának a megoldásában. Mondjuk Dél-Amerikában ők azok, akik adott esetben be kell, hogy menjenek a börtönbe, hogyha egy drogfutárt letartóztatnak, ők azok, akiket felhívnak bajba került lányok, akik különböző trükkök következtében a lehető legveszélyesebb és kilátástalanabb helyzetbe kerülnek.

Mv: És őket kérdezik üzleti vacsorán arról, hogy mi folyik Magyarországon.

Martonyi János: Ők azok, akik segítik, ösztönzik a magyar kivitelt, aki próbálják a beruházásokat, a befektetéseket Magyarországra hozni. Tehát ezek hihetetlen fontos munkát végeznek, tehát ennek ellentételeként egyrészt ugye, köszönetet kell mondanunk, de hát ennél még fontosabb az, hogy ők képben legyenek. Tehát akkor, amikor Magyarországról beszélnek, magyar kereskedelmi, gazdasági érdekeket képviselnek, akkor tudják azt, hogy miről beszélnek. Egyébként őnekik politikailag nem kell feltétlenül velünk mindenben egyetérteniük, ezek nem pártpolititkusok, de mind olyan emberek, és ez egy nagyon fontos dolog, akik valamilyen okból rokonszenveznek Magyarországgal. Vagy azért, mert magyarok, tudniillik azért 30-35 százalékuk az magyar, vagy magyar származású, magyar hátterű ember, vagy azért, mert Magyarországhoz kapcsolja őket valami. Adott esetben üzleti vagy kulturális vagy tudományos kapcsolatok.

Mv: Nyilván, megfogalmaztak kérdéseket.

Martonyi János: Nekik fontos az, ami Magyarországon történik.

Mv: Ők értik, hogy mi történik Magyarországon? Tehát, sikerült üzenetté formálni azt a mondjuk úgy, hogy fordulatot, amit Magyarország gazdaságpolitikában, filozófiában végrehajtott?

Martonyi János: Hát éppen ez a célja ennek a konferenciának, hogy ezt jobban értsék. Feltehetően eddig is azért sok mindent értettek, de jó néhányan elmondtuk azt is, hogy ez egy nagyon fontos dolog, hogy ők jobban értsék, lássák a magyar intézkedéseknek a hátterét. És azt is látni kell, hogy mondjuk persze akik magyarul beszélnek vagy olvasnak, azoknak ez viszonylag talán könnyebb. De akik nem tudnak magyarul, és kizárólag csak mondjuk a külföldi médiumokra vannak utalva, ahogy én ezt ma reggel nagyon óvatosan, nagyon finoman próbáltam mondani, nem biztos, hogy teljes vagy tökéletes képet kaptak itt az elmúlt három esztendőben a magyarországi átalakulásokról. Tehát én azt hiszem, hogy ilyen szempontból is ez egy nagyon fontos dolog, és minden területen alapos tájékoztatást kaptak.

Mv: Ugye a tiszteletbeli konzulok nem vesznek részt közvetlenül a választások lebonyolításában, de nagyon fontos szerepük lehet. Ugyanis nekik kell tájékoztatni azokat, akik egyébként jogosultak szavazni, és mondjuk nem itt teszik, nem itt voksolnak.

Martonyi János: Hát igen.

Mv: Mi lesz az ő dolguk, és meddig tart a...

Martonyi János: Én azt hiszem, hogy itt óvatosan kell fogalmaznunk. Mi itt is csak segítséget kérhetünk tőlük, tehát olyan kötelességet mi nem írhatunk elő, és nem is írunk elő, hogy ilyen vagy olyan tevékenységben ők részt vegyenek. De hálásak vagyunk akkor, hogyha segítik például az adott országban élő magyar állampolgárokat mondjuk a regisztrációnak az elvégzésében. Tehát én azt hiszem, hogy itt is inkább egy ilyen baráti együttműködés, segítség valósul meg, mint pedig bármi fajta kötelességnek az előírása.

Mv: Én úgy gondolnám, hogy ezeket az embereket nagyon gyakran megkérdezik abban az országban ahol élnek, hogy mi folyik nálatok, mi történik Magyarországon? És ezt ők szerintem nagyjából be is számoltak Önöknek. Milyen benyomása volt ezek után a beszélgetések után?

Martonyi János: Igen, ők most nem számoltak be. Tehát ők kérdéseket tettek fel az előadóknak, és természetesen röviden elmondták jó pár esetben a benyomásaikat, véleményüket. És énnekem az az érzésem, hogy ők azért lényegesen jobban vannak tájékoztatva a magyarországi folyamatokról, mint mondjuk általában véve ezekben az országokban az üzletemberek vagy polgárok. De természetesen nekik is vannak kérdéseik, nekik is lehetnek kételyeik, fölvetéseik, és én azt hiszem, hogy ezekre a legtöbb esetben választ kaptak. Én kaptam olyan visszajelzéseket – mert hiszen tegnap volt egy hosszú fogadás is egy dunai hajón –, én kaptam olyan jelzéseket, hogy nagyon hasznos volt, sokkal jobban értik most a dolgokat, és számukra ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, hogy most azért a dolgok mögé sokkal jobban belelátnak.

Mv: Klasszikus külpolitika, Szíria. Milyen esélyét látja Ön a békés rendezésnek Szíriában? Mert katonai beavatkozás nem lesz. Csak az a kérdés, hogy hogyan lehet Szíriában rendet tenni bármi fajta beavatkozás nélkül, csak diplomáciával.

Martonyi János: Ezt az esélyt és ezt a reményt soha nem adjuk föl. Az, hogy ennek a konfliktusnak nincs katonai megoldása, azt már nagyon-nagyon régóta, szinte a konfliktus kialakulása óta mondjuk nagyon sokan. Mondja az Európai Uniós is, és mondja lényegében az egész világ. Tehát most függetlenül attól, ami itt az elmúlt hetekben történt, tehát a vegyi fegyvereknek az alkalmazásától, ami önmagában véve persze egy rettenetes borzalom, és egy új minőséget ad a konfliktusnak, de ettől függetlenül is mindig tudtuk azt, hogy katonai megoldás nincsen, csak politikai megoldás. Egyébként ha ezekre a bizonyos katonai vagy légi csapásokra sor került volna, akkor sem jelentett volna ez úgynevezett katonai megoldást, tehát maguk az amerikaiak is, meg a franciák is azt mondták, hogy itt csak egy korlátozott, rövid ideig tartó, lényegében büntető jellegű csapásról lehet szó. Nincs arról szó, hogy ezek a csapások megpróbálják eldönteni a konfliktusnak a kimenetelét. De most már ezen túl vagyunk, vagy legalábbis azt hiszem, hogy túl vagyunk. Tehát ilyen légi csapásokra, katonai csapásokra nem kerül sor. Most a legfontosabb az, hogy a vegyi fegyverek dolgában létrejött megegyezés az ténylegesen alkalmazásra kerüljön. A hét végén megszülessen a biztonsági tanácsi határozat – ez se könnyű dolog. És akkor valóban elkezdődhet a vegyi fegyvereknek a megsemmisítése, felszámolása, ami egy hosszabb folyamat. De ugyanakkor, és én azt hiszem, hogy ebben most elég sokan bíznak, hogyha a vegyi fegyverek dolgát sikerül rendezni, akkor az mégis csak megnyit egy ajtót az általános politikai rendezés felé. Tehát ezért is hisszük azt, hogy ez a vegyi fegyver ügy, ez most hogyha mégis csak rendezve lenne, akkor sokkal nagyobb lenne az esély, a remény arra, hogy politikai megoldással le lehessen zárni ezt a konfliktust.

Mv: Külügyminiszter úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)