Martonyi János miniszter a hírTV Magyarország élőben című műsorának vendége volt 2013. szeptember 11-én. A tárcavezető a Szíriával kapcsolatos magyar és európai álláspontról, valamint a katonai csapás elkerülésének lehetőségéről szólt.

Mv: Miniszter úr, jó estét kívánok.

Martonyi János: Jó estét kívánok.

Mv: Még mielőtt Szíriáról kezdenénk beszélgetni, éppen ma 12 éve, hogy a New York-i ikertornyokba, illetve a washingtoni Pentagonba beleszálltak utasszállító gépek, akkor is, mint ahogy most is ön volt a külügyminiszter, emlékszik arra, amikor New Yorkból az első híreket megkapta?

Martonyi János: Emlékszem, nagyon jól emlékszem, tudniillik a miniszterelnök úrral együtt voltunk éppen Berlinben egy előadást hallgattunk és közbe hoztak be egy kis cédulát. Először nem is értettük, nem is tudtuk felmérni pontosan, hogy miről van szó. Én magam arra gondoltam, hogy kisrepülőgép ütközött a toronynak, aztán három-négy perc múlva behoztak egy újabb cédulát, akkor világossá vált a dolog, nem folytatom. Nagyon jól emlékszem mindenre, azonnal hazajöttünk, éjszaka összeült a nemzetbiztonsági kabinet, lényegében a kormány és hát rögtön a legszükségesebb intézkedéseket beszéltük meg mind belpolitikai szempontból, mind pedig külpolitikailag, úgyhogy én azt hiszem, hogy mindannyian nagyon jól emlékszünk erre, és arra is, hogy azért azóta egy kicsit megváltozott a világ.

Mv: Sőt, nem kicsit, nem túlzunk, hogyha kijelentjük, hogy a globális kül- és biztonságpolitikát sarkánál fogva kifordította ez az eset. Akkor Amerikát az afganisztáni és, tehát később Amerikát az afganisztáni és az iraki hadjárat után a korábbihoz képest még inkább a világ csendőreként aposztrofálták és akkor ezzel kanyarodjunk át Szíriára. Most úgy tűnik, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint ebben a szerepében egy kicsit kopni látszik Amerikának a tekintélye, jól látjuk ezt?

Martonyi János: Kanyarodjunk át bár azt hozzáteszem, hogy különösen nemzetközi, jogi szempontból én nagyon nagy különbséget látok az akkori afganisztáni beavatkozás, majd a későbbi iraki háború indítása között, de most ne menjünk bele a részletekbe, ha egyszer lesz alkalom, akkor erről is tudunk beszélgetni. Most Szíriában más a helyzet, itt most évek óta folyik egy gyilkos polgárháború több mint százezer áldozattal, több mint kétmillió menekülttel, több mint négymillió úgynevezett belső menekülttel, aki az országban menekülnek, sok százezer gyerek van egyedül és kószál az országban. Tehát nem akarom tovább ecsetelni, de az biztos, hogy az egész világ közvélemény most már nagyon régóta arra vár, hogy történjen valami, valahogy meg kellene ezt állítani, és tehetetlen a világ, ez az igazság. Mindig elmondjuk, hogy politikai megoldás kell, nincs katonai megoldás, mert valóban nincs, de ugyanakkor ezt a politikai megoldást ezt nem találjuk. Most történt egy új esemény, kétségtelen, vegyifegyvereknek a bevetése az egy percig ma már nem vitás és senki nem teszi vitássá, hogy vegyifegyvereket vetettek be, nagyon-nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy ezeket a fegyvereket a rezsim vagy pedig a rezsimhez nagyon közel álló erők vetették be. A kérdés az, hogy most mi a teendő? Én azt hiszem, hogy itt a magyar külpolitika álláspontja azért alapvetően beleillik az Európai Unió közös álláspontjába, amit megfogalmaztunk most éppen szombaton, de voltaképpen csatlakoztunk ugye ahhoz a bizonyos 11-ek nyilatkozatához, amit Szentpéterváron adtak ki a G20-ak ülése alkalmából. Ma az a leglényegesebb, hogy egyrészt ne kerüljön sor még egyszer vegyifegyverek alkalmazására, ne haljon kínhalált több ezer ember, ideértve azt a négy-ötszáz gyermeket is, akik meghaltak. És egy másik nagyon fontos célkitűzés és most éppen úgy néz ki, hogy a kettő talán összeegyeztethető, az pedig az, hogy ne kerüljön sor katonai beavatkozásra, ne kerüljön sor arra a bizonyos amerikaiak és franciák által kilátásba helyezett légicsapás sorozatra, ami hát egyfajta szankciót, büntetést akart volna alkalmazni a szír rezsimmel szembe. A mi álláspontunk egyébként az, hogy itt a büntetésnek valójában nem volna pozitív hatása. Különösen nem volna meg ez a hatása a Biztonsági tanácsi határozat nélkül. Tehát nem a büntetésről kell beszélni, hanem a megelőzésről, a prevencióról, ha tetszik az elrettentésről.

Olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek azt akadályozzák meg, hogy ez még egyszer előforduljon, és erre most megvan az esély, mert hiszen hogyha Szíria átadja a vegyifegyvereinek az egészét nemzetközi ellenőrzés alá, akkor voltaképpen mind a két célt el lehet érni.

Mv: Ön úgy fogalmazott, hogy a nemzetközi közösség nem maradhat tétlen a másfélezer emberéletet kioltó brutális akció kapcsán, ezért világos és határozott választ kell adnia. Én, mi itt érzünk egy ellentmondást, mi lehet határozott válasz, hogyha az nem katonai jellegű, merthogy most azt mondta, hogy katonai jellegű semmiféleképpen sem lehet.

Martonyi János: Én azt mondtam, hogy el kell kerülni a katonai eszközök alkalmazását, már csak azért se...

Mv: Akkor katonai eszközök nélkül, hogy lehet határozottan fellépni?

Martonyi János: ...már csak azért is, mert hiszen – és ebben egyetért mindenki – egy ilyen katonai beavatkozás következményei kiszámíthatatlanok, és a regionális és akár globális kockázatokkal is járhatnak, amelyek nem mérhetők fel. A határozott válasz, az egyébként megtörtént azzal az egyértelmű fölszólítással, ami arra vonatkozik, hogy a szír rendszer adja át a vegyi fegyvereinek az egészét nemzetközi ellenőrzés alá. És ezt eredetileg – hozzáteszem egyébként, már Vilniusban javasoltuk mi néhányan, meg is jelent tegnapelőtt erről vagy tegnap a közlemény – az európai néppárti külügyminiszterek javasolták azt, hogy a rezsim kapjon záros határidőt arra, hogy a vegyi fegyvereit nemzetközi ellenőrzés alá helyezze. Ezt követően Kerry külügyminiszter Londonban hétfő reggel ezt egy sajtótájékoztatón bemondta, hogy ezzel el lehetne kerülni a katonai csapások alkalmazását, majd néhány órával később megszületett a hivatalos orosz javaslat ugyanilyen tartalommal, és ezt követően egy vagy két órán belül ezt az orosz javaslatot a szír külügyminiszter elfogadta. Tehát ez egy áttörés, ez egy új elem, áttörésnek nevezete egyébként néhány órával később Obama amerikai elnök is ezt a fejleményt.

Mv: Ez ön szerint presztízsveszteség Obamának egyébként? Merthogy Obama a háborús retorikájával és politikájával beavatkozást sürgetve Szíriában, úgy tűnik, hogy meg kellett, hogy hátráljon, és az orosz forgatókönyv érvényesül.

Martonyi János: Én ennek pont az ellenkezőjét mondom, és azt hiszem, hogyha valóban megszületik az a biztonsági tanácsi határozat, ami most készül brit, francia és amerikai kezdeményezésre, és a szír rezsim valóban bizonyíthatóan átadja a vegyi fegyvereit nemzetközi ellenőrzésnek, akkor ez voltaképpen annak az eredménye, hogy egy ilyen fellépését kilátásba helyeztek. Tehát itt a dolgot azért látni kell több oldalról is. A legfontosabb az, hogy ez elkerülhető legyen. Egyébként hozzáteszem, Obama elnöknek ez feltehetően – nem az én dolgom, hogy ezt megítéljem – de ez egy óriási megkönnyebbülés, nem akarta ő igazán ezeket a katonai csapásokat, még a kongresszusi jóváhagyást sem vehette biztosra, és egyébként ma sem vehetjük biztosra abban az esetben, hogyha ez a megoldás nem sikerülne. Nem is beszélve arról, hogy az amerikai közvélemény sem támogatja ezeket a csapásokat. Általában véve a közvélemény sehol sem támogatja a katonai beavatkozást, és figyelembe kell venni, hogy ma a külpolitikát nem egy-két ember irányítja, a nagy külpolitikai, világpolitikai döntéseket a 19. meg esetleg a 20. században hozta néhány ember, ma mindig és mindenütt figyelembe kell venni az emberek véleményét, a közvéleményt. Nem véletlenül folynak a felmérések naponta, óránként szinte, hogy hogyan ítélik meg az emberek ezt vagy azt a külpolitikai eseményt. Tehát én azt hiszem, hogy mindenkinek az az érdeke, az amerikai adminisztrációnak meg különösen az az érdeke, hogy ezt a helyzetet elkerüljék, és találjunk olyan megoldást, ami talán a legjobb esetben még oda is elvezethet, hogy nem csak a vegyi fegyverek ügyében egyeznek meg a felek, hanem megnyitnak ezzel egy olyan folyamatot, ami talán-talán a konfliktus enyhítése irányába vezet. Tehát én azt hiszem, hogy most az a legfontosabb, hogy ez a rendezés megtörténjen, ezzel elkerülhetők lesznek a katonai csapások, és ugyanakkor biztosítékot kapunk arra, az egész világ biztosítékot kap arra, hogy nem kerül sor a vegyi fegyverek bevetésére. Tudniillik, hogyha ennek a veszélye fönnállna, akkor valóban szóba kerülhetne az, és ezt továbbra is fönntartom, ezt az álláspontomat, szóba kerülhetne bizony az, hogy adott esetben ezt akár katonai eszközökkel is megpróbálja valaki megakadályozni. Átéltük már ezt a dilemmát. Előbb hivatkozott arra, hogy korábban is betöltöttem ezt a posztot. A magyar miniszterelnökkel együtt átéltük ezt a dilemmát akkor, amikor szintén biztonsági tanácsi határozat nélkül légi csapásokra került sor Koszovó esetében. Akkor se volt biztonsági tanácsi határozat, és akkor is arról volt szó, hogy meg kell valamit akadályozni, ami már megindult, és ami tudtuk, hogy mire vezethet, és egyébként hozzáteszem, meg is lett akadályozva, tehát a dolog ennél sokkal bonyolultabb. Most az a legfontosabb, hogy ne legyen szükség semmiféle ilyen beavatkozásra, és én azt hiszem, lehet, hogy persze most túlságosan derűlátóak vagyunk, de a következő napok eseményei választ fognak arra adni, hogy ezt a megoldást megtaláljuk-e vagy sem. Egy biztos. Következő napokban, sőt mondhatom nyugodtan, hetekben nem lesz légi csapás. Ez önmagában véve is már pozitív.

Mv: Miniszter úr, legyen igaza, és ne csak a következő napokban, hanem abszolút ne legyen erre a légi csapásra szükség...

Martonyi János: Egyetértek.

Mv: ...mint ahogy a vegyi fegyverek is nyugodjanak meg, és ne használjon senki vegyi fegyvert. Köszönjünk szépen, hogy itt volt nálunk.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)