Minden külpolitikának az alfája és omegája a nemzeti érdeknek a képviselete, de hogy a nemzeti érdeket hogyan határozzuk meg, az egy nagyon fontos kérdés - jelentette ki Martonyi János külügyminiszter az MR1 Kossuth Rádió 180 perc című műsorában 2012. augusztus 27-én.

Mv: Nemcsak a világban dolgozó magyar nagykövetek számára hangzottak el lényeges információk a külképviseletek vezetőinek idei értekezletén. A kormányzati ciklus félidejében, valamint az európai válsághelyzet közepette sok szó esett a diplomaták feladatairól és arról is, hogy Magyarország miként viszonyuljon a nyugatról érkező bírálatokhoz, és hogyan érdemes erre reagálni. Erről is kérdezte Martonyi János külügyminisztert Náray Balázs.

Riporter: Az elmúlt két év értékelése, a tanulságok levonása, valamint az újabb irányok és feladatok meghatározása voltak a fő témái a nagykövetek szokásos éves értekezletének. Különös súlyt adott az európai gazdasági helyzet, valamint a napirenden szerepelt a kormány keleti, illetve globális nyitásstratégiája is. Az eseményen Orbán Viktor miniszterelnök bírálta az európai válságkezelést. Martonyi János külügyminiszter pedig a nagykövetek előtti feladatokról is beszélt. A külügyi tárca vezetője.

Martonyi János, külügyminiszter: A legfontosabb kérdés az továbbra is az, hogy Magyarország helyzete hogyan alakul, hogyan alakul a térségben, hogyan alakul a szomszédpolitikánk, a térségpolitikánk, mi lesz Európában. Hogyan alakul az eurózóna helyzete függetlenül attól, hogy az eurózónának mi ugyan nem vagyunk tagjai, de nagyon jól tudjuk azt, hogy mindaz, ami az eurózónán belül történik, különösen, hogyha valami baj történik, akkor annak döntő hatása lehet és lesz is az Európai Unió egészére. A kérdés az persze, hogy ezekre egyrészt hogyan reagáljunk, másrészt, ami ennél még sokkal fontosabb, hogyan próbáljuk a folyamatokat előre látni, és ez már visszavezet a saját házunk tájára. A saját folyamatainkat sokkal jobban fel kell mérni előre. A világ egészének... persze az kell, hogy legyen erre idő, legyen erre lehetőség. Nem kétséges az, hogy az elmúlt két év magyarországi változásai azok hihetetlen nagy mértékűek és gyorsak voltak. Tehát én azt hiszem, hogy lehetetlen lett volna azt kívánni, hogy előre megmagyarázzuk olyan törvényeknek a célját és tartalmát, amit egyébként, megmondom őszintén, nyíltan nem is ismerhettünk. Egészen az utolsó pillanatig módosították, formázták a szöveget, aztán a szöveget a végső törvénnyé.

Riporter: Ugye, amit mondott, annak talán két szála van. Az egyik az, hogy a globális folyamatokat kitapogatni, a másik pedig az, hogy a külképviselet-vezetők számára milyen feladatok vannak, megmagyarázni a magyarországi törvényalkotásnak a pontjait, akár a vitás pontokat is?

Martonyi János: Sőt, hát lehetőleg ugye ez volna a cél, és erre utaltam előbb. Ne egy már elfogadott törvénnyel kapcsolatban várják meg, hogy melyek lesznek a kifogások, és azokra majd keressék meg a megfelelő választ, hanem pontosan készüljünk fel arra, hogy mi lesz a készülőben lévő törvénynek a nemzetközi hatása. Ennek persze része az is, hogy mérjük föl pontosan, hogy ugyanazt a kérdést más európai és nem európai országok hogyan szabályozzák.
Tehát mikor a terméket formázzuk itthon, akkor már oda kell arra is figyelni, hogy ezt a terméket, most idézőjelben mondom, a fogyasztó, a világ hogyan fogja befogadni. A szakértőt vonják be már a termék kialakításába is. Lehet, hogy ez egy kicsit triviális példa, de azt hiszem, érzékeltettem ezzel azt, hogy már ebben az előkészítő szakaszban erőteljesebben részt kell vennünk, jobban oda kell figyelnünk a nemzetközi jogi európai és európai jogi összefüggésekre, és akkor nagyon sok dolgot a következőkben meg tudunk takarítani. Azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy ez is mind egy jó nagykövet vagy diplomata feladatkörébe tartozik, és hogyha harcot kell vívni, akkor azt a harcot persze meg kell vívnia.

Riporter: De milyen eszközökkel kell neki megvívnia? Újságcikket írni akár?

Martonyi János: Örülök, hogy ezt kérdezi, mert ez merült föl két évvel ezelőtt, amikor az első nagyköveti értekezletre került sor. Akkor én azt mondtam, hogy a nagykövetek munkájának megítélése jelentős mértékben attól függ, hogy hogyan tudják azt a szellemi, intellektuális kört kialakítani a fogadó országban, amelyik adott esetben a kormánnyal és az országgal szembeni támadásokkal szemben a fogadó ország közvéleménye előtt sikeresen fel tud lépni. Még azt is mondtam, hogy persze a nagykövet akár személyesen is válaszolhat, de nem ez a jó megoldás, ez csak a második jó megoldás, az első az, hogyha egy helyileg ismert, elfogadott, mondjuk, értelmiségi teszi ezt meg. Tehát ez egy fontos dolog, hogy legyenek olyanok, akik szólnak, mert az sokkal hitelesebb.

Riporter: A miniszterelnök úrnak volt egy olyan kijelentése, hogy a magyar külpolitika akkor lesz jó, hogyha a nemzeti érdeket védi, és nem akkor, hogyha olyan, mint a nyugati. Ez azt is jelenti, hogy nem kell nyugati modelleket vagy mintákat követni?

Martonyi János: Minden külpolitikának az alfája és omegája a nemzeti érdeknek a képviselete, de hogy a nemzeti érdeket hogyan határozzuk meg, az egy nagyon fontos kérdés. Fölmerült az egy kicsit tréfásan, hogy akkor nekünk törni kell-e magunkat azért, hogy az eurózóna gondjai megoldódjanak. Nekem az a véleményem – és szerintem a miniszterelnök is ezzel egyetért –, hogy Magyarországnak nemzeti érdeke az, hogy az eurózóna ne robbanjon fel. És hogyha az eurózóna felrobban, vagy akár lassan-lassan széttöredezik, és ilyen vagy olyan formában van, megszűnik, vagy fragmentált szerkezetet vesz föl, akkor ez az Európai Unió egészére súlyosan kihat. Hozzáteszem, valószínűleg a magyar pénzügyi helyzetre is azonnal kihat. Túl ezen pedig, az európai integrációs folyamat egészére kihat. És hogyha nagyon egyszerű akarok lenni, nagyon pragmatikus akarok lenni, és nem az európai jövőről filozofálni, akkor azt tudom mondani, hogy ez a következő években Magyarország számára, ha bekövetkezne egy ilyen forgatókönyv, akkor sok-sok ezer milliárd euró veszteséget jelentene.  És akkor nem tudnánk azt folytatni, hogy a közpénzből történő beruházásaink 95 vagy 96 százalékát jelenleg az Európai Unió finanszírozza. Most nem is beszélek még a gazdáinkról, a földalapú támogatásokról, és sok minden egyéb dologról.

Riporter: Ősszel folytatódnak a Valutalappal és az Európai Unióval a tárgyalások a hitelkeretről. Hogyan látja, ez létfeltétel Magyarország számára, vagy lehetnek alternatívák? Nyáron megjelentek cikkek arról, hogy Magyarország akár keleten, akár Törökországban, vagy Azerbajdzsánban államkötvényt bocsátana ki.  Vajon ezek lehetnek-e alternatívák, és összekapcsolódhat talán a keleti nyitással is?

Martonyi János: Nem, ezek nem alternatívák. Tehát az egy alapkérdés, hogy nekünk szükségünk van az IMF–Európai Unió megállapodásra. Ezek a tárgyalások, azt kell mondjam, hogy sikeresen indultak, a célja lényegében megvalósult, ennek a célja az volt, hogy a felek hozzávetőlegesen megegyezésre jussanak a kiigazítás mértékét illetően. Hogy aztán ez hogy történik, az lesz majd a kemény, nehéz tárgyalások függvénye, eredménye, de én ilyen szempontból derűlátó vagyok – mindig is az voltam –, ezt a megállapodást Magyarország meg fogja kötni. Alapvetően elővigyázatossági lesz a megállapodás, akármilyen konkrét jogi formát is ölt, és ezt követően pedig továbbra is finanszírozzuk az adósságunkat, és e mögött pedig a legfontosabb az, hogy ezt az adósságot folyamatosan csökkentsük. Mindazok az egyéb finanszírozási lehetőségek, eszközök, legyen az keleten vagy nyugaton, vagy bárhol, azok továbbra is élnek.

Riporter: Magyarország miként viszonyuljon a nyugatról érkező bírálatokhoz, és hogyan érdemes reagálni, erről is kérdezte az imént Martonyi János külügyminisztert Náray Balázs.

(Külügyminisztérium)