Martonyi János miniszter az M1 Az Este című műsorának adott interjút 2013. október 3-án a MOL–INA ügyről és a magyar–horvát viszonyról.

Mv: Az Este vendége Martonyi János külügyminiszter, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.

Martonyi János: Jó estét kívánok.

Mv: Megvolt a feljelentés, nyilatkozat-háború az már tart, sajtókampány volt Horvátországban, mindenféle ködös állítás, hogy a MOL így nem tett eleget a kötelezettségnek, ilyen rossz gazda, olyan rossz gazda, mi a horvátok baja valójában? Külügyminiszter úr, ezt Ön tudja.

Martonyi János: Hát, hogy biztosan tudom-e, azt hiszem, hogy erre most nem tudnék egyértelmű választ adni, de mindenesetre azt tudom, hogy mi mit akarunk. Mi szeretnénk ezt a feszültség-forrást eltávolítani a magyar-horvát kapcsolatok egész rendszeréből. Külpolitikai szempontból nekünk a legfontosabb célunk az, én úgy szoktam megfogalmazni, hogy mindenkivel a lehető legjobb viszonyban legyünk, különösen a szomszédainkkal, ez természetesen vonatkozik Horvátországra is. Hogyha az INA-MOL együttműködés az egy feszültségforrás, ami azzal a veszéllyel jár, hogy elmérgesedik a két ország közötti kapcsolatrendszer, tehát kihat a kapcsolataink más területeire is, akkor én azt hiszem, hogy ebből a szempontból ennek a külpolitikai célnak a jegyében a legjobb az, hogyha ezt a feszültségforrást felszámoljuk, megszüntetjük, ez pedig két módon történhet. Vagy megegyeznek a felek, nevezetesen a MOL és a másik tulajdonosa az INÁ-nak, tudniillik a horvát kormány, hogy a vitás kérdéseiket rendezik. Vagy pedig hogyha ez nem megy és tovább folyik ez az elmérgesedő helyzet, akkor pedig a MOL az INÁ-ban szerzett részesedését értékesíti, eladja, akár a horvát állam részére, már miért ne, tehát mintegy visszavásárolná a horvát állam a részvényeket, vagy pedig harmadik személynek.

Mv: Mi a vita a horvát kormány, mint az INA többségi tulajdonosa és a MOL között.

Martonyi János: Hát több vitapont van, a felek úgy látják, hogy nem tettek eleget teljes mértékben annak a bizonyos részvényvásárlási szerződésnek. Egyrészt a horvát fél nincs megelégedve azzal az irányítási szerkezettel, amit a részvényesi megállapodás annak idején meghatározott. Aztán úgy érzik a horvátok, hogy a MOL nem fejleszt bizonyos tevékenységeket kellően, például azt a bizonyos, sokat emlegetett, vitatható versenyképességű sisáki finomítót nem korszerűsíti. Más oldalról a MOL azt mondja, hogy és ez valóban így is van, hogy a horvát kormány nem teljesítette a gázüzletág átvételére vonatkozó kötelességét. Itt ugye arról volt vagy arról lenne szó, arról kellett, hogy szó legyen, hogy tudniillik a gázüzletág veszteséges és ezért ebben a megállapodásban a horvát kormány azt vállalta, hogy átveszi ezt a tevékenységet. De én nem hiszem, hogy nekem az lenne a dolgom, hogy a két fél közötti vita, gazdasági, kereskedelmi, jogi vita részleteit elemezzem, énnekem az az érdekem, ismétlem, hogy a két ország kapcsolatrendszere ne szenvedjen sérelmet. És az igazi gond az, hogy túl azon, hogy az elmúlt években egy egyre erősödő sajtókampány folyt a MOL ellen, egy kicsit talán még a magyar tőke jelenléte ellen is. Mi nem szóltunk soha. Talán ez is az oka annak, hogy a magyar közvélemény erről az ügyről olyan nagyon sokat nem hallott. Azt tudta, hogy ott van valami vita, de azt, hogy folyamatosan megy a kampány, hogy miért van itt a MOL, hogy a MOL ezt csinálta, azt csinálja, szabályokat szeg, aztán később büntetőeljárások is indulnak, és ezekbe én nem akarok beavatkozni, de azért valahogy az összkép mégis csak az, hogy minthogyha nem lenne jó az sokaknak, hogy a MOL ott egyáltalán jelen van. És akkor persze politikai nyilatkozatok is elhangzottak, tehát nehogy azt higgyük, hogy csak a sajtóról van szó. Mondjuk, éppen a pénzügyminiszter három nappal ezelőtt azt mondja, hogy a MOL rossz partner. És azt is hozzáteszi, egyébként logikusan, hogy ha valaki rossz partner, akkor a legjobb tőle megválni. Hát akkor váljanak el. Azért gondolom én, hogy a magyar kormánynak logikus az az álláspontja, hogyha rossz partner a MOL, hát akkor a MOL lépjen ki ebből a rendszerből, ezért javasolja neki a magyar kormány, a magyar kormány nem dönthet ebben a kérdésben. Magyar kormány azt...

Mv: Nem lett volna jobb, ha Ön elutazik mégis Dubrovnikba?

Martonyi János: Én azt nem hiszem, hogy egy energetikai tárgyú konferencián erről szólt volna az az első, maga az egész konferencia egyébként szélesebb értelemben erről szól, énnekem kellett volna egy olyan beszédet tartanom, hogy milyen nagyszerű a energetikai együttműködésünk, lám itt van a MOL-INA kapcsolat, ez is milyen remekül működik, vagy ezt mondom, ami nyilvánvalóan bizarr és nevetséges, vagy pedig elmondom azt, amit többé-kevésbé amit a kormányközlemény elmond, ennél szerintem elegánsabb és finomabb megoldás nem elmenni, nem robbantani ott a helyszínen, nem akarok semmilyen...

Mv: De párbeszédre szükség van, fognak találkozni horvát kollegájával?

Martonyi János: A párbeszéd, természetesen, holnapután például találkozom a horvát külügyminiszter kollegámmal.

Mv: És mit fog neki mondani, hogy...

Martonyi János: Azt fogom neki mondani, hogy hassunk oda, hogy a vitát a felek egymás között rendezzék, segítsük ezt, amennyire tudjuk. És egyébként pedig arra vigyázzunk, hogyha a vita továbbmegy, akkor nehogy ez kihasson negatív értelemben véve a kapcsolatrendszerünk egészé-re, mert nekünk, neki is és nekem is és nekünk is nagyon fontos az, hogy a horvát–magyar kapcsolatok továbbra is kedvezően fejlődjenek. Tehát ismétlem megint csak, amit már sokszor elmondtam, hogyha ez egy mérgesedő góc, ha ez egy feszültségforrás, akkor vegyük ki. Ha rosszak a partnerek, egymást rossznak találják a partnerek – a hozzáteszem, ez persze nem a mi álláspontunk volt – akkor a legjobb a válás. Tehát én azt hiszem, hogy ez a példa is egy kicsit áll itt, hogyha nem tudnak egymással élni, akkor inkább hagyják abba, azt megelőzően, hogy nagyon…

Mv: Bocsásson meg, de hogy juthatott idáig a történet? Hát most a horvátok vagy vissza akarják kapni a nemzeti olajtársaságukat, vagy nem teljesen, ezt nem lehet pontosan megítélni. Valamit akarnak, de ezt így akarni, hogy kiadom a főrészvényes vállalat vezérigazgatója ellen az elfogatóparancsot, megborítom a magyar–horvát kapcsolatokat, amelyek Horvátország európai uniós csatlakozásánál Magyarország volt az egyik legelkötelezettebb támogatója. Őszintén szólva, ezt civilként nézve, ezt Ön is beláthatja, minden magyar ember számára, meglehetősen furcsa.

Martonyi János: Mi minden ügyben, mi minden ügyben, nemcsak a csatlakozási tárgyalások dolgában, minden egyéb ügyben támogattuk Horvátországot és meg kell, mondjam, hogy jövőben is ezt akarjuk tenni, hogyha ebben minket nem akadályoznak meg. Ezért is szóltunk most, hogy megállj, itt most elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor már nem tudunk tovább csöndben maradni, és nem folytathatjuk azt, amit eddig folytattunk, mármint azt a magatartást, hogy lehetőleg ezt az illető szereplőkre bízzuk, hiszen alapvetően ez egy kereskedelmi, gazdasági, és ha úgy tetszik, jogi vita. De most elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor a magyar kormány úgy érezte, hogy szólnia kell. És ha pedig szól, akkor az a jó megoldás, hogy határozottan szóljon, tehát az üzenet világos legyen, ne legyen félreérthető. Továbbra is mi megoldást akarunk. Ha nincs megoldás, azért szerepel a kormányközleményben is az, hogy javasoljuk a MOL vezetésének, hogy fontolja meg a részvénycsomag értékesítését.

Mv: Visszatérve a Hernádi-ügyre. Ugye mégiscsak kikerült az Interpolhoz, kikerült Európába a megfelelő hivatalos csatornákra az elfogatóparancs. Mint az kiderült, most már nemzetközi jogászok elmondják, igazából ilyenkor akár az európai körözés kiadásakor, akár az Interpolnál, nem vizsgálják, hogy ez megalapozott vagy sem, ezek jogegyezmények, annak megfelelően járnak el. De a magyar kormány csak megnézte, hogy megalapozott-e mindaz, amit Hernádi úr ellen felhoznak a horvátok.

Martonyi János: A magyar kormány nincs abban a helyzetben, hogy ezt elbírálhassa, hogy...

Mv: Az ügyészség megnézte?

Martonyi János: Kétségtelen, így van.

Mv: De akkor az ügyészség tájékoztatta Önöket.

Martonyi János: A magyar ügyészség az lefolytatott egy eljárást, megtekintette a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Ha jól tudom, bár a részleteket nem ismerem, tanúkat is meghallgatott, és végül is arra a következtetésre jutott, hogy a vád megalapozatlan, és az eljárást megszüntette. Én ezt tudom elmondani, ez volt a magyarországi eljárás. Az elfogatóparancs dolgában pedig a magyar bíróság fog majd dönteni, és most én azt hiszem, hogy az nem volna helyes, hogyha ennek az eljárásnak a kimeneteléről nyilatkoznék, de egy biztos...

Mv: Világos, de egy nemzetközi jogász, nyilván van véleménye az ügyről. Ön is azok véleményét osztja, akik azt mondják, hogy ez a politikai nyomásgyakorlás, vagy gazdasági nyomásgyakorlás nem finom, de eszköze?

Martonyi János: Én ennél visszafogottabb vagyok, én mindössze azt tudom mondani, hogy sajátos és különös dolog, hogy amikor ez a vita elindult, láthatóan megjelent egy olyan érdekcsoport, amelyik nem volt igazán boldog azzal, hogy a MOL két lépcsőben jelentős tulajdoni részesedést szerzett az INA-ban. Nos, ezzel egyidejűleg megindultak különböző eljárások, megjelent a pénzügyi felügyelet, a részvényvásárlásnak különböző módozatai kapcsán, megindult ez a büntetőeljárás és még más eljárások is úgy tűnik, hogy beindultak. Tehát ez furcsa és különös, de ismétlem, én sem külügyminiszterként, de azt hiszem, még jogászként sem merném vállalni azt, hogy ezekben a kérdésekben én állást foglaljak. Egy biztos, itt mindenkinek nagyon óvatosnak kell lennie, kormányoknak, igazságszolgáltatásoknak egyaránt, és még egyszer mondom, utoljára, én azt szeretném, hogy a kapcsolatokat tovább fejlesszük, és ne élezzük.

Mv: Külügyminiszter úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)