Martonyi János miniszter a Duna TV Közbeszéd című műsorában a MOL–INA ügyről szólt 2013. október 3-án.

Mv: A közbeszéd vendége Martonyi János külügyminiszter, jó napot kívánok, ezt a beszélgetés délután fél ötkor rögzítjük. Miniszter úr, miért döntött úgy a magyar kormány, hogy diplomáciai szintre, gyakorlatilag államközi problémává ezt az egyébként eredetileg pusztán az igazságszolgáltatásra tartozó ügyet?

Martonyi János: Azért, mert elérkeztünk egy olyan pontra, ahol már a kormánynak szólnia kellett. És szeretnék rögtön valamit hozzátenni, mert nagyon lényeges, hogy tudniillik én nem értek azzal egyet, hogy a kormánynak ezt a nyilatkozatát az elfogatóparancs kibocsátása váltotta ki.

Mv: Akkor micsoda, mert ön is így fogalmazott, hogy elérkezett most...

Martonyi János: ...elmúlt napokban magam is többször hivatkoztam arra, hogy itt azért az elmúlt időszakban jó néhány dolog történt. Az talán a legkevesebb, hogy szinte évek óta folyik egy sajtókampány a MOL ellen, időnként a magyar tőke jelenléte ellen, de hát ezt még mondjuk el tudtuk volna viselni. Amikor politikai nyilatkozatok is elhangzottak arról, hogy talán nem szerencsés az, hogy a MOL ilyen mértékben jelen van Horvátországban, amikor mondjuk két nappal ezelőtt, vagy három nappal ezelőtt maga a horvát pénzügyminiszter mondja azt, hogy a MOL az rossz partner és rossz partnerektől általában meg szoktak válni, akkor azért már a magyar kormánynak el kellett azon gondolkodnia, hogy ezt szó nélkül hagyja-e, hagyja-e, hogy tovább mérgesedjen a dolog, vagy pedig jelezze, hogy azért ez most már így nem folytatható. Hozzáteszem, hogy én a jogi eljárásokat nem ítélem meg, tehát én azt nem tudom megmondani, hogy a horvát rendőrség, ügyészség, bíróság, vagy akár más szervek mindig megfelelően, kifogástalanul, a jogszabályok alapján járnak-e el, ezt én nem tudom megítélni, nem is akarom megítélni, azt azért zárójelben, nagyon halkan, óvatosan megjegyezném, hogy elég különös, hogy egyszerre több eljárás is indult, nem tudom, hogy ezek mennyire voltak sürgősek, vagy mennyire voltak időszerűek, mindenesetre az összkép azt a benyomást keltette a magyar kormányban, hogy most már szólnia kell. Még egy mondat, ami nagyon lényeges, mi nem érezni akarjuk a feszültséget, mi pont az ellenkezőjét akarjuk, mi tovább akarjuk folytatni és fejleszteni a magyar–horvát együttműködést. Lehetőleg minden területen. De hogyha ez itt egy feszültség forrása, akkor inkább vegyük ki a rendszerből.

Mv: Tehát akkor hogyha...

Martonyi János: ...partnerek vagyunk, akkor ne legyünk rossz partnerek, akkor inkább keressünk más megoldásokat. Vagy meg tudjuk oldani a vitáinkat és ez volna a legjobb. De ha nem tudjuk megoldani, akkor vegyük ki ezt a feszültségforrást a két ország kapcsolatrendszeréből és tovább folytassuk az együttműködést.

Mv: Tehát akkor, hogyha jól értem a miniszter úr szavait, akkor az egy véletlen egybeesés, hogy a kormánynak ez a fajta döntése ez időben egybeesik azzal, hogy Hernádi Zsolt ellen most adták ki ugye az Interpol a keresést.

Martonyi János: Ezt se mondanám, ezt se mondanám, ez egy... 

Mv: Ez volt az i a pontra?

Martonyi János: ...a végén még talán ezt se mondanám, azt mondanám, hogy az összkép keltette...

Mv: Pont az i-re.

Martonyi János: ...az összkép, az összkép mint... ...akárhogy fogalmazzuk meg, hiszen a lényeg az, hogy több tényező szerepet játszott, én nem helyezném első helyre a legkevésbé sem az elfogatóparancsnak a kibocsátását, de azt nem tagadhatom, hogy itt az összkép az végül is úgy alakult, hogy a magyar kormány arra a következtetésre jutott, hogy most már valamit tennie és szólnia kell.

Mv: Ön ugye lemondta a részvételét a mai dubrovniki energiabiztonsági fórumon. Más diplomáciai válaszlépést tervez-e a kormány akár mondjuk a budapesti horvát nagykövetnek a...

Martonyi János: Én azt hiszem, hogy ez egy viszonylag egyszerű üzenet, ugye ennek a fórumnak a témája éppen az energiabiztonság, energia-együttműködés. Most el tudja azt képzelni, hogy én megjelenek ott egy ilyen konferencián, elmondom azt, hogy milyen nagyszerű a két ország együttműködése az energiapolitika területén. Milyen jó az, hogy a MOL jelen van 1 vagy 9.1 százalék részesedéssel az INÁ-ban, ez azért egy kicsit bizarrnak, furcsának hatott volna, ennél tisztességesebb és egyenesebb dolog volt az, hogy azt mondtuk, hogy én most erre nem megyek el, egyébként hozzáteszem, hogy holnapután minden valószínűség szerint találkozom a horvát külügyminiszter kollegámmal. Tehát tudunk erről a dologról beszélni. Egyébként egészen kiváló és nagyon jó baráti kapcsolatban vagyunk, tehát ez biztos nem lesz az együttműködésnek akadálya. Erre a dubrovniki csúcsra, én azt hiszem, hogy ebben a helyzetben nem volt célszerű elmenni.

Mv: Jó, tehát sajtóhírek szerint egyébként horvát kollégájával tegnap este beszélt, legalábbis készült telefonon beszélni. Nem tudom, hogy ez a telefonbeszélgetés megtörtént-e, és hogy...

Martonyi János: Én tudok erre válaszolni – nem történt meg! Tudniillik időközben az kiderült, hogy mi, mint jeleztem, találkozni fogunk Montenegróban, és akkor tudunk egymással személyesen beszélni, és nem kell a telefonvonalakat használni.

Mv: Jó, tehát nyilvánvalóan akkor ez központi téma lesz. Mennyire vet árnyékot, mit gondol, ez a két ország közötti, egyébként tényleg jószomszédi viszonyra?

Martonyi János: Hát azt szeretném, hogy ne vessen árnyékot. Tudniillik van egy vita: a MOL és a horvát kormány között folyik elég régóta egy vita, ennek különböző elemei vannak. Hogy ki tartotta be a szerződést, ki nem tartotta be a szerződést. Ugye, kölcsönösen fölmerülnek itt kifogások, mondjuk, ismeretes az, hogy a MOL nemrégen jelezte, hogy pert fog indítani adott esetben kártérítés iránt, mert valóban nem tartották be azt a kötelezettséget, hogy tudniillik a gázüzletágat átveszik, és megszabadítják ezáltal az INA-t ettől a veszteséges üzletágtól. Tehát lehetne ezt folytatni. Közben megindultak ezek az egyéb eljárások is, tehát én azt hiszem, hogy egyrészt nagyon fontos lenne az, hogy ez a MOL–INA vita, ez rendeződjön. Na, most ha nem tudják rendezni a felek, mert azért ez alapvetően a...

Mv: Mit várnak a MOL Rt.-től? Mert abban megegyezhetünk, hogy ugye akár a horvát elnök, akár a horvát miniszterelnök nyilatkozatát nézzük, mind a ketten sajnálják az ügyet, azt mondják, hogy nem kellene, hogy ez az egész ügy rontson a diplomáciai kapcsolaton. De Ön is azt fogalmazta, hogyha ez az ügy nem rendeződik, mit várnak Horvátországtól?

Martonyi János: Itt az a kérdés, hogy akkor rossz partnerek vagyunk-e vagy nem vagyunk-e rossz partnerek. Hogyha nem vagyunk rossz partnerek és meg tudunk egyezni, alapvetően, ismétlem, a MOL és a horvát kormány, mint az INA tulajdonosa, résztulajdonosa, akkor én azt hiszem, hogy ezt az együttműködést tovább kell folytatni. Énszerintem egyébként ez az érdeke Horvátországnak, ez az érdeke Magyarországnak, ez az érdeke a MOL-nak és ez az érdeke az INA-nak, az INA-nak különösen, hozzáteszem, különösen, annak fényében, ami az elmúlt években történt az INA rendbe hozatala terén. Tehát ez volna a legjobb megoldás. Ehhez az kell természetesen, hogy a vitás kérdéseket a felek valamilyen módon rendezzék. Nekünk külpolitikai szempontból – még egyszer mondom –, nekem a legfontosabb az, hogy ne legyen feszültség a két ország között. És ha ez egy feszültségforrás, ha ez gerjeszti, erősíti a feszültséget, ahelyett, hogy megoldaná, kioltaná azt, és ahelyett, hogy új együttműködési lehetőségeket teremtene, akkor – ismétlem –, akkor inkább szüntessük meg. És ezért hiszem azt, hogy igenis, van abban logika, hogyha ez a dolog nem megy, akkor ne erőltessük, és akkor bizony fontolja meg a társaság, a MOL azt, hogy ezt a részesedését, ezt eladja. Eladhatja akár a horvát államnak, vagy pedig eladhatja harmadik személynek, én most nem mennék abba bele, hogy mi volna a kedvezőbb.

Mv: Pedig pont azt akartam kérdezni, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint mekkora esélyét látja most annak október 3-án, hogy a MOL végül el fogja adni az INA-részvényeit.

Martonyi János: Hát én esélyeket nem tudok mondani, hogyha ezeket meg tudnám mondani, akkor valószínű, nem ezzel kellene foglalkoznom, amivel jelenleg, hanem részvényeket kellene vennem és eladnom De nem ezt teszem. Ezzel szemben derűlátó vagyok, tehát énnekem mindig arra kell gondolnom, hogy hogy lehet megoldást találni. És ismétlem: a mi alapvető érdekünk az, hogy a magyar–horvát kapcsolatok a maguk egészében ne szenvedjék meg ezt a történetet. Tehát oldjuk meg ezt a feszültségforrást, és ezt követően gondolkodjunk el azon, hogy milyen területeken tudunk együttműködni. Egyébként együttműködnünk kell, még az energia területén is, az LNG-től kezdve a legkülönbözőbb témákon át igenis nagyon sok terület van, ahol együtt kell működnünk.

Mv: Miniszter úr, köszönöm szépen.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)