Martonyi János miniszter 2013. október 2-án adott interjút a hírTV Magyarország élőben című műsorának a MOL–INA ügyről.
Mv: A vonalban tehát Martonyi János külügyminiszter. Jó estét kívánok, üdvözlöm!
Martonyi János: Jó estét kívánok!
Mv: Miniszter úr, mi indokolja a kormány ilyen drasztikus lépését a MOL, illetve Horvátország vitájában? Most pontosan milyen magyar érdekek forognak kockán?
Martonyi János: Én nem hiszem, hogy ez egy drasztikus lépés lenne, de tény az, hogy most már meglehetősen hosszú ideje olyan jelzéseket kapunk, olyan nyilatkozatok hangzanak el, amelyek arra utalnak, hogy a horvát kormány nem azt az opciót részesíti előnyben, amit egyébként mindig javasoltunk.
Mv: Vagyis?
Martonyi János: Hogy tudniillik a MOL-INA ügyben a közép-európai együttműködés legyen a legfontosabb szempont, a két ország közötti gazdasági kapcsolatok erősítése legyen a legfontosabb szempont. És ne valamiféle más, mindettől idegen megfontolás. Egyébként a vitás kérdése – amelyekre most én nem akarok kitérni –, mind rendezhetők lettek volna korábban is, nem lett volna ennek akadálya.
Mv: De akkor mi volt mégis az akadálya annak, hogy ezek a vitás kérdések nem lettek rendezve?
Martonyi János: Legalább három eljárás folyik most, ez önmagában véve különös dolog. Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy a horvát igazságszolgáltatási szervek – rendőrség, ügyészség, bíróság – munkáját felülvizsgáljam, vagy akár bármilyen mértékben kommentáljam, de az biztos, hogy egy furcsa dolog, hogy egyszer csak egymás után indulnak meg különböző szervek részéről, különböző alapon jogi eljárások. Mindezt kíséri egy rendkívül erőteljes sajtókampány és kísérik bizony politikai nyilatkozatok is. Ezek közül a leglényegesebbre szeretnék utalni, ez most hangzott el néhány nappal ezelőtt a pénzügyminiszter részéről, tehát nem akárki, hanem a pénzügyminiszter részéről a horvát pénzügyminiszter részéről, aki azt mondta, hogy a MOL rossz partner és a rossz partnerektől pedig általában meg kell válni.
Mv: Na, most ez azt jelenti...?
Martonyi János: Hogyha ez így van, akkor mi kénytelenek vagyunk ebből a következtetéseket levonni.
Mv: Hogyha én most – vagy inkább kérdezem –, hogy jól vonom le a következtetéseket abból, amit Ön most az imént mondott? Tehát nem véletlenül merült föl az, hogy Magyarország felkérte a MOL vezetését, egyáltalán az ügylet megvizsgálására, hogy a magyar állam eladná az INA részesedését. Valójában ez a szándék megfogalmazódott a horvát részről is, az egész MOL-ügy – ugye most már ezen a néven híresült el – az egész hátterében ez áll?
Martonyi János: Itt az alapvető gond az, hogy vannak bizonyos viták, amelyeket egyébként kölcsönös megértéssel lehetne rendezni. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ehelyett különböző politikai nyilatkozatok hangzanak el, különböző jogi eljárásokra került sor és mindez úgy tűnik, hogy egyáltalában nem azt a célt szolgálja, hogy ezek a megállapodások létrejöjjenek. Tehát én azt hiszem, hogy akkor, amikor a magyar kormány úgy döntött ma délelőtt, hogy mint részvényes a MOL-ban felhívja a MOL vezetését arra, hogy vizsgálja meg az INÁ-ban való részesedés értékesítését akár a horvát állam részére, akár harmadik személy részére, akkor abból a megfontolásból indult ki, hogy ha a MOL rossz partner, akitől meg kell válni, hát akkor inkább váljunk el kulturált és civilizált körülmények között – ezt azért szeretném nagyon nyomatékosan aláhúzni –, mint, hogy folytassunk egy olyan vitát, aminek az egyik eleme az, hogy folyamatosan politikai nyilatkozatok hangzanak el egyrészről, másrészt pedig a legkülönbözőbb jogi eljárások indulnak, adott esetben különböző személyekkel szemben is.
Mv: Igen, ugye az ügyhöz hozzá tartozik, hogy ma délután a MOL elnök-vezérigazgatója, Hernádi Zsolt felkerült az Interpol vörös körözési listájára, és az imént Ön a kulturált, civilizált rendezésre hívta fel a figyelmet. Na, most holnap Ön lemondta részvételét vagy megjelenését egy bizonyos dubrovniki csúcstalálkozón. Ez nem tovább mélyíti majd a szakadékot, vagy tovább ássa majd az árkot a magyar illetve a horvát állam között? Ez mennyiben segíti majd a kulturált, civilizált megoldást?
Martonyi János: Vannak olyan helyzetek a nemzetközi életben, amikor világos és egyértelmű politikai üzenetet kell küldeni. A magyar kormány ma úgy döntött, hogy elérkezett az a pillanat, amikor már nem rejthetjük a véka alá az álláspontunkat, a véleményünket. Úgy érezzük, hogy túl sok dolog történt itt az elmúlt időszakban – ismételten utalok a pénzügyminiszter kijelentésére. Mi nem árkot ásunk, hanem küldtünk egy egyértelmű politikai üzenetet, ami nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy ebben az ügyben megegyezés szülessen, de hogyha ezek a negatív elemek kerülnek előtérbe, akkor véleményem szerint is nincs más hátra, mint, hogy a MOL értékesítse az INÁ-ban fönnálló részesedését. Amikor én a kulturált elemre hivatkoztam – ami egyébként benne van a kormány közleményében is –, akkor arra gondoltam, hogy ez az értékesítés egyébként minden további nélkül megtörténhet, nem kell különleges eszközöket alkalmazni, hogyha úgy érzi a horvát kormány, hogy hibás döntés volt annak idején az INA első vagy második menetben történő értékesítése, úgy érzi, hogy különösen a második menetet, akár még jogi úton is meg kell, hogy támadja, kétségessé kell, hogy tegye annak az érvényességét, akkor sokkal jobb megoldás az, hogyha leülnek a felek és megtörténik a MOL részesedésnek az értékesítése. Természetesen – ismétlem –, kulturált, civilizált körülmények között. Ehhez nem kell a külügyminiszternek odalátogatnia, nem kell a politikai vitát se folytatnunk, egyszerűen csak értékesíteni kell a részvénycsomagot, meg kell fizetni annak a részvénycsomagnak a piaci vételárát és ezt követően be kell látni azt, hogy ezek szerint Horvátország számára ez a fajta együttműködés általában véve az energetika terén az együttműködés talán kevésbé fontos, mint ahogy mi azt gondoltuk.
Mv: Miniszter úr, köszönjük szépen, hogy a rendelkezésünkre állt. Természetesen továbbra is figyelemmel kísérjük majd az eseményeket. Viszontlátásra, viszonthallásra!
Martonyi János: Köszönöm szépen, viszonthallásra.
(Külügyminisztérium)