A Magyarországot megillető egyenlő elbánásról szóló határozati javaslattal kapcsolatosan Martonyi János külügyminiszter szólalt fel az Országgyűlésben 2013. július 4-én.

Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés!

A kormány támogatja a határozattervezetet. Nem lehet tisztább, érthetőbb és ékesszólóbb indokolást adni, mint ami ma már két alkalommal is elhangzott. Először elhangzott a miniszterelnök úr mai felszólalásában, most pedig, az imént elhangzott Rogán Antal képviselő úr részéről.

És van természetesen egy írásbeli indokolás is, amelynek a tanulmányozását szintén a tisztelt Ház figyelmébe ajánlom.

Ebben a helyzetben csak néhány rövid kiegészítést szeretnék tenni, ami nem áll ellentétben, hanem alátámasztja az eddig elhangzottakat. Mindenekelőtt szeretném leszögezni ismételten, hogy Magyarország, a magyar kormány teljes mértékben tiszteletben tartja az Európai Unió jogrendjét. Elkötelezett a mellett az elvek, értékek mellett, amelyek ennek a jogrendnek az alapját alkotják. Természetesen Magyarországnak és a magyar kormánynak is - mint minden más tagállamnak és minden más tagállam kormányának – lehetnek, vannak és lesznek vitáik az integrációs intézményekkel.

Az alapító atyák elég bölcsek voltak ahhoz, hogy ezeknek a vitáknak a rendezési módját pontosan előre lássák, meghatározzák egyrészt a tartalmi szabályokat, amelyek idővel persze mindig módosultak, változtak, bővültek, mélyültek, és meghatározták azokat az eljárásokat is, amelyek keretében ezeket a vitákat rendezni lehet, rendezni kell. És természetesen ilyen vitáink nekünk is vannak. Ismeretes az, hogy az Európai Bizottság különböző szakaszokban úgynevezett jogsértési eljárást indít tagállamok ellen, így többek között Magyarország ellen is. Ezeket a vitákat mi úgyszólván minden esetben megoldjuk és eddig is megoldottuk. Mindig vagy majdnem mindig találtunk megoldást. Most is ez a helyzet. Nem sorolom el azokat az ügyeket, amelyekben sikeres tárgyalásokat folytattunk az Európai Bizottsággal, és például éppen abban a három témában – amelyet mindig szoktak hivatkozni az elmúlt időszakban, és amelyre bizonyos értelemben véve talán még a Tavares-jelentés is támaszkodni kívánt –, nos, éppen ezeket a vitákat megoldottuk, megoldjuk. És ha történetesen nem oldanánk meg vagy nem oldunk meg egy ilyen vitát, akkor ott van az Európai Bíróság, amelyik ezt a vitát el fogja dönteni.

És itt következik egy nagyon fontos tétel. Az Európai Bíróság ítéletét mi kivétel nélkül minden esetben végrehajtjuk, és a jövőben is végre fogjuk hajtani. Akkor is végre fogjuk hajtani, ha nem értünk vele egyet, igazságtalannak érezzük vagy valamilyen okból sérelmesnek tartjuk. Ez az Európai Uniónak a jogrendje. És ismétlem, ezt a jogrendet mi minden körülmények között tiszteletben tartottuk, tiszteletben tartjuk és tiszteletben fogjuk tartani.

Ezzel szemben tévedésekre, torzításokra, valótlan megállapításokra, hamisításokra, túlzásokra, politikailag motivált támadásokra, netán sértésekre nem tudunk más választ adni, mint azt, hogy ezeket nem fogadjuk el, és természetesen nem is hajtjuk végre. Hozzáteszem, semmi olyan jogi kötelezettségünk nincs, hogy ezt megtegyük. Nem is fogjuk megtenni. Egy politikai állásfoglalásra politikai állásfoglalás a válasz. Ezért van szükség erre a parlamenti határozatra.

Azt hiszem, hogy ha valaki tanulmányozza a határozatot, magát a jelentést, akkor pillanatok alatt ráébred arra, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Hiszen alapvető ténybeli tévedéseket tartalmaz a jelentés. Nekem most arra időm sincs, meg egyébként is elég sokat beszéltünk már erről, hogy az összes ilyen torzítást, hamisítást elsoroljam. De mondjuk, egy olyan jelentés, amelyik azt mondja, arra szólítja föl a magyar kormányt, hogy állítsa helyre az Alkotmánybíróságnak az alkotmány tartalmi rendelkezéseire vonatkozó felülvizsgálati jogát, azt nem tudom komolyan venni. Mert ilyen tartalmi felülvizsgálati jog soha nem volt.

Aztán egy olyan jelentés, amelyik azt mondja, hogy veszélyben van az igazságszolgáltatás függetlensége, amikor ezt a tételt még a Velencei Bizottság jelentése is törli a szövegéből, mert közben a helyzet orvoslást nyert, nos, akkor evvel megint csak nehéz mit kezdeni. Fölmerül a kérdés, hogy hogyan lehet egy ilyen ajánlást végrehajtani. Egyébként persze rögtön fölmerül a bírák nyugdíjazásának a kérdése. Hozzáteszem, ez pontosan arra példa, hogy az Európai Bíróság ítéletét, bármi is legyen az álláspontunk, végrehajtjuk. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az Európai Bíróság ítélete egyetlenegy szóval sem utal az igazságszolgáltatás függetlenségére vagy annak a veszélyeztetésére vagy csorbítására. Egyetlenegy dologra utal, hogy tudniillik, álláspontja szerint ez a magyar szabályozás beleütközik abba az irányelvbe, amelyik tiltja az életkor szerinti megkülönböztetést.

Aztán persze jó néhány olyan ajánlás is szerepel ebben a jelentésben vagy határozatban, hogy változtassunk meg olyan szabályokat, amelyek jó néhány más tagállamban fennállnak. Hát ez az a bizonyos kettős mérce, amiről olyan sok szó esik.

De én még egy dologra szeretnék utalni, voltaképpen ez a második kiegészítő megjegyzésem, erről egyébként Rogán Antal is beszélt. Sok évtizede tudjuk azt, tanítjuk azt, tanuljuk azt, hogy az európai integráció persze egy nagyon fontos politikai célkitűzés, egy gazdasági integráció, de mindez nem működne, ha nem teremtettek volna egy jogi szerkezetet, egy jogi építményt, nem hozták volna létre a jogoknak és kötelezettségeknek azt a rendszerét, amire az egész integrációs folyamat épül.

Ez egy nagyon finomra hangolt, nagyon érzékeny rendszer. Persze változik, idővel a hatáskörök bővülnek, intézmények is alakulnak, akit érdekel, végigtanulmányozhatja a hatvan év történetét. De mindig van egy érzékeny egyensúly. Egyensúly van az intézmények között, és egyensúly van az egyes intézmények és a tagállamok között. Ezen persze lehet változtatni, lehet megújítani dolgokat. Lehet létrehozni új intézményeket, csak egy dolgot nem szabad elfelejteni: ehhez módosítani kell a szerződést. Márpedig ez most itt nem történt meg. És valóban igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy itt egyrészt az Európai Parlament kilép a hatásköréből, tehát kilép az adott jogi keretek közül, másrészt pedig alaposan fölvethető a kérdés, hogy vajon tiszteletben tartja-e ez a határozat a sokat idézett és említett 4. cikknek azt a bizonyos (2) bekezdését, amelyik rövidítve úgy szól, hogy a szerződések tiszteletben tartják a tagállamok egyenlőségét, és tiszteletben tartják a nemzeti, tehát tagállami identitását, ami egyébként elválaszthatatlan az egyes tagállamok politikai és alkotmányos berendezésének az alapvető elemeitől.

Nos, ha ebből a jogi keretrendszerből valaki kilép, legyen az akár az Európai Parlament, akkor az egész integrációs folyamat kerül veszélybe. Jogosan mondták ma többen is, hogy itt nem csak Magyarországról van szó. Itt arról is szó van, hogy ha ezt a jogi rendszert elkezdjük leépíteni, elkezdjük megbontani, kilépünk az adott keretek közül, amit eddig azért lényegében tiszteletben tartott mindenki, akkor az egész rendszert hozzuk veszélybe. Mi ezt sem szeretnénk. Mi ezt is el szeretnénk kerülni. És ezért hisszük azt, hogy igenis, politikai választ kell adni egy ilyen politikai álláspontra, ez az a válasz, amit a kormány teljes egészében támogat, hogy az Országgyűlés ezt a határozatot fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(Külügyminisztérium)