Az elnökségi fél év vége óta is folyamatosan születnek olyan döntések, amelyek a mi munkánk eredményének tekinthetők – emelte ki Martonyi János külügyminiszter a Diplomata Magazinban 2011. október 18-án megjelent interjújában.

Hogyan értékeli Magyarország európai uniós elnökségét?

Büszkék lehetünk elnökségi fél évünkre. Bár ez volt hazánk számára az első ilyen „megmérettetés”, nem érződött, hogy tapasztalatlanok lennénk: jól vettük az akadályokat, hatékonyan hangoltuk össze a különböző tagállami érdekeket és akaratokat. Az elnökségi fél év vége óta is folyamatosan születnek olyan döntések, amelyek a mi munkánk eredményének tekinthetők. Ilyen volt például a közelmúltban a gazdasági kormányzással kapcsolatos hatos jogszabálycsomag elfogadása, az új fogyasztóvédelmi irányelv tanácsi jóváhagyása, vagy a biometrikus vízuminformációs rendszer elindítása, hogy csak egy néhányat említsek a magyar elnökséget követő hónapok uniós döntéseiből. A valódi sikert egyébként abban is mérhetjük, hogy a megszerzett és megerősödött kapcsolatokat, tudást és tapasztalatot hogyan tudjuk a lehető legjobban a magyar érdekérvényesítés szolgálatába állítani a jövőben. Remélem, ennek lesz iskolapéldája az ázsiai külügyminiszterekkel Gödöllőn folytatott uniós találkozó utóélete is. A magyar szempontok EU-ban való érvényesítése egyébként két pillérre épül: egyfelől hazánk európai értékek iránti elkötelezettségére, másfelől a pragmatikus megközelítésre a futó ügyek alakításában. Ez utóbbiakból több száz is van, ezek közül kell kiválasztanunk azokat, amelyek markáns magyar érdekeket érintenek, és a sikeres érdekérvényesítés érdekében a hasonló álláspontú országokkal együtt kell működnünk.

Milyen az együttműködés a Magyarországtól a stafétabotot átvevő varsói elnökséggel, Lengyelországgal?

Lengyelországhoz számos történelmi hagyomány, kiemelt politikai és gazdasági érdekek, szerteágazó kulturális és tudományos szálak fűznek minket. Még a magyar uniós elnökség átvétele előtt tudatosan készültünk arra, hogy 2011 Közép-Európa éve lesz, az egymást követő magyar és a lengyel elnökségek egyfajta folyamatosságot jelenítenek meg a közép-európai térség szempontjainak megjelenítésében. Lengyelország emellett kiemelt partnerünk a Visegrádi Együttműködésben, amely külpolitikánk egyik fő cselekvési terepén, saját régiónkban ad keretet konkrét együttműködési programok számára. Az elmúlt év, s uniós elnökségünk egyik legbíztatóbb tapasztalata az volt, hogy a közép-európai együttműködés működik szomszédainkkal, régióbeli partnereinkkel befolyásolni az EU döntéseit, mint például a horvát csatlakozási tárgyalások sikeres lezárása, vagy az uniós energiapolitika kereteinek kialakítása. A jelenlegi gazdasági-pénzügyi válság közepette még inkább megnő a jelentősége ennek a térségbeli együttműködésnek, hiszen ha baj van, az ember elsősorban a szomszédjára számíthat. Az unió előtt álló komoly kihívások, a válságból kivezető út kijelölése, valamint az uniós alapértékek és politikák megőrzése, a kohéziós politika, mezőgazdasági politika jövője mind olyan kérdések, ahol együttesen nagyobb erővel tudjuk képviselni egybevágó érdekeinket.

Milyennek látja az Európai Unió stabilitását?

Ami nem öl meg, az megerősít, tartja a régi mondás. Igaz ez az Európai Unió jelenlegi helyzetére is. A nehézségek ellenére a közösség és az intézményrendszere továbbra is stabil, bár persze érezhetőek a válság jelei és hatásai. Úgy tűnik, hogy az elmúlt pár év eseményei és krízisei történelmi fordulatot hoznak az EU számára. Világossá vált ugyanis, hogy még szorosabb kohézióra és még nagyobb fegyelemre van szükség az erősebb Európa megteremtéséhez.
Az euró jövője nem választható el az unió egészének jövőjétől. Ezért az euróövezeten kívülről is fontos számunkra, hogy az egész európai építkezést továbbvivő, az eddigi eredményeket megtartó megoldásokat sikerüljön találni a válságra, s annak elmúltával Európa még versenyképesebb szereplő legyen az átrendeződő globális színtéren.

Mi az álláspontja az Európai Bizottság bővítési csomagjáról és hogyan értékeli az abban foglalt országok esélyeit, beleértve Szerbia helyzetét?

A bővítés továbbvitele a magyar elnökség egyik kiemelt célkitűzése volt, az unió befogadó jellege hozzátartozik problémamegoldó képességéhez. Üdvözöljük, hogy az Európai Bizottság októberi értékelése előrelépést állapít meg az érintett országok integrációs előrehaladásában.
Ugyanakkor Szerbia esetében látunk egy megoldandó problémát, amelyet mielőbb rendezni kell ahhoz, hogy Szerbia közelebb kerülhessen az EU-hoz. Ez számomra – és persze az egész kormányunknak – kiemelkedően fontos kérdés. Mindig is hangsúlyoztam, hogy Magyarország külpolitikájának alapja az értékelvűség, ez a krédó határozza meg minden lépésünket. A nemrégiben megszavazott és aláírt szerb kárpótlási törvény sajnos ellentétes ezzel az elvvel, sőt: ellentétes a közös európai értékekkel is, hiszen diszkriminatív és a kollektív felelősség, bűnösség eszközével él. Azokat az embereket – sőt a leszármazottaikat is – bűnösnek tekintik, akik kényszersorozással kerültek be annak idején a hadseregbe, és ez számunkra elfogadhatatlan.
Különösen fájó, hogy a norma elsősorban a vajdasági magyarokat sújtja, persze hátrányosan érinti a Szerbiában élő más etnikai közösségeket is. Ha Belgrád nem változtat rajta legkésőbb decemberig, akkor annak nagyon komoly következményei lesznek. Fontos megjegyezni, hogy erőfeszítéseink eredményeként az elmúlt napokban történtek optimizmusra adnak okot: úgy tűnik, hogy az úgynevezett rehabilitációs törvénnyel Szerbia hamarosan el fogja oszlatni kétségeinket. A szerb oldal részéről várunk jogi lépéseket és reméljük, hogy a szerb kormány és a Vajdasági Magyarok Szövetsége (VMSZ) közötti megállapodás megfelelő megoldást nyújt majd erre az európai problémára. Nagyra értékeljük a VMSZ kezdeményezését és a tárgyaló felek konstruktív hozzáállását abban, hogy megoldást találjanak a helyzetre. Az ügy sikeres jogi rendezése valóban közelebb hozhatja Szerbiát az Európai Unióhoz, amely régóta közös célunk, és amely iránt bizonyítottuk elkötelezettségünket.

Ha már szóba kerültek a határon túli magyarok, adja magát a kérdés: hogyan halad az egyszerűsített honosítás ügye?

A konzuli szolgálatunk és az államigazgatás minden érintettje jelesre vizsgázott. Bár őszinte lelkesedéssel és elszántsággal készültünk erre a projektre, némiképp azért tartottunk is tőle, hiszen hatalmas terhelést jelentett a rendszernek. A siker annak is köszönhető, hogy a társtárcákkal is kiváló volt az együttműködés.

Külföldön azért érte némi kritika az új magyar állampolgársági törvényt – hogy mást ne említsek, Szlovákiában.

Sajnos egyelőre nem sikerült dűlőre jutnunk ebben az ügyben a szlovák kormánnyal. Bár egyelőre nem tudjuk, pontosan mi lesz a pozsonyi kormányválság következménye, az biztos, hogy a szlovákiai belpolitikai válság nem gyorsítja fel a megoldáshoz vezető ügymenetet. Azt viszont mindenképpen el kell mondanom, hogy bár szinte mindenkinek az állampolgársági törvény miatti konfliktus jut eszébe a magyar-szlovák viszonyról, kapcsolatainkban messze túlsúlyban vannak a pozitív elemek. Nem régiben találkoztam Mikulás Dzurindával Párkányban, együtt ünnepeltük a Mária Valéria híd újranyitásának tizedik évfordulóját. Ott a helyi polgároknak és a sajtónak is beszámoltunk sikeres közös projektjeinkről a gazdaság, az energetika és az infrastruktúra területéről. A Szlovákiával való együttműködésünk egyébként nemcsak bilaterális szempontból, hanem a visegrádi csoport, valamint az Európai Unió szem pontjából is nagyon fontos.

(Külügyminisztérium)