Én azt hiszem, hogy az valóban egy fontos kérdés, hogy egyrészt legyen párbeszéd, másrészt ebben a párbeszédben nyíltan és világosan megmondjuk az álláspontunkat és legyen egy olyan tárgyalás, ami végül is azért talán nem a problémák kiélezésére, hanem a megoldására irányul – jelentette ki Martonyi János külügyminiszter a magyar–román kapcsolatokról szólva a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsorában 2012. június 10-én.

Mv: Vendégünk itt a stúdióban Martonyi János külügyminiszter. Jó estét kívánok miniszter úr! Néhány perc múlva zárnak az urnák Romániában. Ugye a helyi hatósági választásokon, úgyhogy a magyar–román viszonnyal kezdjük, de előtte mutatunk egy összefoglalót, és aztán belecsapunk.

Martonyi János, külügyminiszter: Jó estét kívánok!

Riporter: A Magyarország és Románia közötti kölcsönös tiszteletnek fontos része volt az erdélyi magyarság alapvető és szerzett jogainak tiszteletben tartása is. Ezt mondta Németh Zsolt parlamenti államtitkár, amikor először fogalmazta meg aggályait a román kormány magyarellenes intézkedéseivel szemben. Kijelentésével egyúttal jelezte, hogy a korábban mézes éveknek nevezhető jó szomszédi viszonyban új fejezet kezdődhet. A kormányt buktató bizalmatlansági indítvánnyal május elején hatalomra került pont a kabinet programjában nincs szó a nemzeti kisebbségek helyzetéről. 22 esztendeje nem látott napvilágot hasonló kormányprogram az országban, és sokak szerint ez a kommunista időszak sötét éveit idézi. Amikor egyszerűen letagadták a kisebbségek létét. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának beindítását szavataló kormányhatározat eltörlését már hivatalba lépése előtt prioritásként nevezte meg az új miniszterelnök. És azt is bejelentette, hogy a kulturális autonómia fejezete nélkül fogadnák el a kisebbségi törvényt. A Ponta-kormány nacionalista fennhangoktól sem mentes retorikája leginkább Budapestnek üzenve mutatkozott meg az elmúlt hetekben. A román fél először Németh Zsoltnak a bukaresti kisebbségpolitikát érintő kritikáját nehezményezte. Majd a Nyírő József újratemetését támogató magyarországi szerepvállalást kifogásolta. És ez még nem minden. Kövér László, házelnök székelyföldi kampánykörútját több román politikus is provokációnak nevezte. A kormányfő pedig kijelentette, hogy akár nem kívánatos személlyé is nyilváníthatják a magyar országgyűlés elnökét. Elemzők szerint a mai önkormányzati választások után jelentősen csitulhat a feszültség a két ország viszonyában, de továbbra is kérdés, hogy milyen eszközök maradtak az erdélyi és az anyaországi politikusok kezében ahhoz, hogy elejét vegyék a romániai magyarság jövőjét veszélyeztető kormányzati döntéseknek.

Mv: Miniszter úr, hogyha amúgy is úgy tűnik, hogy vége van a mézes éveknek, akkor érdemes az oroszlán bajszát húzogatni. Tehát érdemes Kövér Lászlónak kampányolni menni? Meg Németh Zsoltnak kampányolni menni Erdélybe?

Martonyi János: Én azt javaslom, hogy ezt a fejezetet most zárjuk le, már csak azért is, mert néhány perc múlva lezárják az urnákat. Tehát ami a magyar–magyar viszonyt illeti, mert azért az egy fontos elem. Én azt hiszem, hogy itt most a következő szakasznak a lényege az már nem a versenyzés, nem az egymással szemben folytatott kampány, ha úgy tetszik, hanem egységet kell teremteni. És ez pedig alapvetően fontos az erdélyi magyarság számára az őszi parlamenti választások szempontjából. Most már nem érdekes nekünk vitatkoznunk a Nyírő temetésről, ami alapvetően egy kegyeleti ügy. Nem kell vitatkoznunk arról, hogy ki mit mondott a kampányban. Ennél sokkal fontosabb az, amit egyébként a magyar fél betartott, hogy nem vettünk részt a nyilatkozat háborúban. Érdekes módon egyébként a bukaresti külügyminisztérium több alkalommal is azt a kívánságát jelezte a mi nagykövetségünk felé, hogy ne legyen nyilvános nyilatkozat háború. Én azt hiszem, hogy mi ezt betartottuk. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy vezető román politikusok ezt talán nem minden esetben tartották volna be. De én azt javaslom, hogy próbáljuk megőrizni az elmúlt két évnek az eredményeit, amelyek nem jelentéktelenek a két ország kapcsolatrendszere szempontjából sem. Ez nem lesz könnyű, mert a kezdet valóban nem sikerült a legjobban. Hozzáteszem egyébként a korábbi kormány megbuktatásának, a bizalmatlansági indítvány benyújtásának egyik alapvető oka éppen a marosvásárhelyi ügy volt, tehát annak a jognak a megvonása – nem tudok más kifejezést használni – amit egyébként a törvény- és a kormányhatározat alapján a marosvásárhelyi magyar oktatás elnyert.

Mv: Igen, zűrös úgy volt az tehát most már az jogi úton van.

Martonyi János: De a negatívumokat most elsoroltuk már, tehát ezeket azt hiszem, elég jól ismerjük. Itt most az a lényeg, hogy őrizzük meg nyugalmunkat és próbáljuk meg a magyar–román kapcsolatokat minden nehézség ellenére, minden baljós jel ellenére valahogy visszaállítani arra a pályára, amelyen az elmúlt két évben voltak.

Mv: Jó, hát ehhez viszont elengedhetetlen az, ahogyan Németh Zsolt is fogalmazott, hogy a vitás kérdéseket kitegyük az asztalra. Mikor, hogyan fognak találkozni, akár külügyminiszteri szinten, akár miniszterelnöki szinten, hogyan fog elindulni ez a párbeszéd?

Martonyi János: Előkészületben van egy államtitkári látogatás, Németh Zsolt fog Bukarestben látogatást tenni és végigmennek a vitás kérdéseken. Azt hiszem, hogy elő kell készíteni majd egy miniszterelnöki szintű találkozót is, ez is lényeges dolog. Egyébként az államelnöknek, Basescu elnöknek van egy meghívása Budapestre, tehát erre a látogatásra is voltaképpen bármikor sor kerülhet, én a külügyminiszter kollegámmal óhatatlanul találkozom európai uniós fórumokon is. Én azt hiszem, hogy az valóban egy fontos kérdés, hogy egyrészt legyen párbeszéd, másrészt ebben a párbeszédben nyíltan és világosan megmondjuk az álláspontunkat és legyen egy olyan tárgyalás, ami végül is azért talán nem a problémák kiélezésére, hanem a megoldására irányul.

Mv: Hát ezek az óhajok valóban legitim óhajok, de hogyan lehet ezt elérni?

Martonyi János: Hát konkrétan mindegyik kérdést meg lehet nézni. Mondjuk például, ami a marosvásárhelyi ügyet illeti, ott a felek tárgyalnak egymással, egyáltalában nem reménytelen egy olyan megoldást találni, amit egyrészt elfogad a román kormány, másrészt pedig az ottani magyar oktatók. Tehát ez a tárgyalás ez folyik, most kétségkívül ez az elmúlt, kicsit mozgalmas egy-két hét ez ilyen szempontból nem gyakorolta a legkedvezőbb befolyást, de például ebben az ügyben lehet megoldást találni.

Mv: Biztos hogy nem lényegtelen a marosvásárhelyi egyetem ügye, de azért most talán úgy tűnik, hogy ennél hangsúlyosabb lehet, vagy kellene lennie egyáltalán a kisebbségi ügynek, az, hogy a kisebbségi jogok, kisebbségi ügyek a kormányprogramban nincsenek benne, mármint a román kormányprogramban.

Martonyi János: Persze, csak akkor konkrét témákról kell beszélni, például arról, hogy a kisebbségi törvényjavasatból törölték a kulturális autonómiának a fogalmát, például arról – de ez már korábban is fölmerült – hogy a kormányváltással egyidejűleg valamennyi magyar prefektust, alprefektust, tehát helyi kormánytisztviselőt eltávolítottak az állásából. Tehát egy sor olyan kérdés van, amiről valóban beszélni kell, nem általában véve a kisebbségi jogokról és általában véve a helyzetről, hanem konkrét témákat kell konkrétan felvetni és ezekre megoldást kell találni.

Mv: Kivel – a mostani kormánnyal vagy a novemberben felálló új kormánnyal?

Martonyi János: Én azt hiszem, hogy az semmiféleképpen sem lenne helyes megoldás, hogyha megvárnánk a parlamenti választásokat. Nem akarok most a parlamenti választások eredményére előrejelzést tenni, mert talán ez most nem volna a legbölcsebb dolog, de azért látni kell azt, hogy mindenféleképpen a jelenlegi kormányt, azt tárgyalópartnernek kell tekinteni és természetesen egyáltalában nem kell és nem is szabad várni arra, hogy majd mi lesz az őszi hónapokban és azt követően mi lesz a választásokon.

Mv: Áttérnénk a szomszédságpolitika egyéb kérdéseire, egyetlen konkrét kérdés még a román–magyar ügyben. Németh Zsolt mikor utazik, megvan már a pontos időpont?

Martonyi János: Nem tudok mondani pontos napot és órát, de el fog menni Bukarestbe.

Mv: Hetek, hónapok – nagyjából milyen intervallum?

Martonyi János: Véleményem szerint erre heteken belül sor kellene, hogy kerüljön.

Mv: Szlovákia, Felvidék – belenyugodtunk a diszkriminációba, vagy pedig a magyar diplomácia harcol, küzd még az állampolgársági törvény ellen?

Martonyi János: Hát először is a jelenlegi állampolgársági törvényt, azt minden körülmények között módosítani fogják. Úgy tűnik a hírek szerint, hogy elindult a tervezetnek a kidolgozása, azt is tudjuk többé-kevésbé, hogy ez a ..., ez milyen elvekre épülne. Ezért is mondtuk azt, hogy az a megoldás, ami készülőben van, az úgy tűnik, hogy a magyar érdekeket, a magyar szempontokat nem elégíti ki. Mert hogyha az állandó lakóhely lesz az egyetlen tényleges kapcsolat az állampolgárok, az állampolgárság, és az adott állam között, akkor világos az, hogy azok a felvidéki magyarok, akik felveszik a magyar állampolgárságot, azok továbbra is ki lesznek téve annak a veszélynek, hogy elveszítsék a szlovák állampolgársá....

Mv: Akkor azért nincsen állandó lakóhelyük ezek szerint.

Martonyi János: ...akkor, hogyha nincs Magyarországon állandó lakóhelyük. Hogyha Magyarországon az állandó lakóhely valamilyen formájával rendelkeznek, és itt azért még lehet, hogy egy kicsit rugalmasabban is lehetne értelmezni, de nem feltétlenül az állandó lakóhelyet, hanem azt a territoriális kapcsolatot, ami az állampolgárt és az államot összekapcsolja. Nos, tehát hogyha itt ez a szigorú kritérium érvényesülne, akkor világos, hogy ez éppen a felvidéki magyarság szempontjait nem elégítené ki. Azoknak a szempontjait kielégítené, akik valamilyen országban élnek a világban, mondjuk az Egyesült Államokban vagy Csehországban, vagy bárhol máshol, nem élnek Szlovákiában, következésképpen ők felvehetnék az amerikai-, a cseh – és így tovább – állampolgárságot, pontosabban megtarthatnák azt. Annak idején egy átgondolatlan törvényt fogadott el a pozsonyi parlament, egyébként azt is tudjuk, hogy ez a törvény a szlovák alkotmánybíróság előtt van, csak úgy tűnik, hogy most már az alkotmánybíróság megvárja a szlovák törvényhozást. Egy biztos, mi erről a témáról beszéltünk, éspedig alaposan beszélünk, négyszemközt is beszéltünk, plenáris ülésen is, beszéltünk még a sajtótájékoztatón is, és azt hiszem, hogy az egy fontos dolog, hogy mi ezt az ügyet a két külügyminiszter személyes ügyként fogja kezelni, bevon természetesen jogi szakértőket. Látjuk azt, hogy hol vannak a különbségek, meg kell mondjam, ugyanezt a vitát folytattam ....-val ilyen szempontból a szlovák álláspont lényegesen nem változott. Egy biztos, az álláspontok tiszták, mindkét álláspont mögött van egy általános nemzetközi jogi felfogás, nyilván az egyik fél erre hivatkozik, a másik fél arra hivatkozik, mi úgy érezzük, hogy nekünk igazunk van, mert ma a világban általános az, hogy a tényleges kapcsolat nem kell, hogy állandó lakóhely legyen, ez lehet egy nyelvi közösség, lehet egy kulturális közösség, lehet egy nemzeti identitás, úgyhogy...

Mv: Egymásra vagyunk ítélve ebben az ügyben, vagy pedig más, külső fórumhoz, harmadik szervhez is fordulhatunk?

Martonyi János: Én azt hiszem, hogy az egy nagyon lényeges dolog, hogy ha vannak viták a magyar–szlovák viszonyban, mint ahogy vannak – persze közös érdekek is vannak, számosak és nagyon jelentősek – akkor ezeket közvetlenül rendezzük, és ezt nagyon sokszor elmondtuk egyébként a korábbi külügyminiszter kollégámmal is, a jelenlegi külügyminiszter kollégámmal is, hogy nekünk nincs szükségünk sajtóközvetítésre. Általában véve nincs szükségünk közvetítésre, mi egymás között meg tudjuk beszélni a gondjainkat vagy a problémáinkat. Egyébként a két ország között hihetetlenül szoros kapcsolatrendszer van, csak erről perszer sokkal kevesebbet beszélünk. Miroslav Lajcák tett egyébként egy nyilatkozatot nemrégen, pár nappal ezelőtt, amivel kénytelen voltam egyetérteni, hogy úgy tűnik, hogy általában azért mindig a vitás kérdéseket a feszültségeket keresi a két ország médiavilága. És amit én megértek, és elfogadok, mert hiszen mindig feltűnőbb a feszültség és a vita, mint az egyetértés és a közös érdekek, de azért látni kell, hogy itt működik egy rendszer is, szlovák–magyar kapcsolatok nélkül nincs igazi Közép-Európa sem.

Mv: Közben meg megfosztanak állampolgárságuktól ott élő magyar embereket, meg visszavonják a személyi...

Martonyi János: Kétségtelen, kétségtelen, hogy ezért alapköve a mi álláspontunknak, hogy akármilyen megoldást is találunk, akármelyik nemzetközi jogi elmélet jelenik majd meg ebben a bizonyos törvényben, egy dologra figyeljünk oda, hogy ne okozzunk személyes hátrányt, személyes sérelmeket, a mi külpolitikánk alapja, nagyon sokszor elmondtuk már, az egy értékmegközelítés. Hogyha embereket megfosztunk jogaiktól, megfosztjuk őket az állampolgárságuktól, elvesszük az igazolványukat, ez személyes hátrány, ez sokkal fontosabb dolog sokszor, mint a nagypolitika. És ezért hisszük mi azt, hogy olyan megoldást kell találni, ami embereknek sérelmet, hátrányt nem okoz.

Mv: Miniszter úr mit szól Orbán Viktornak ahhoz a kijelentéséhez, hogy sajátos pávatáncot lejt Magyarország, úgy csinál, mintha elfogadna bizonyos feltételeket az Unió részéről, aztán bizonyosokat mégsem tesz át a gyakorlatba, nyilván emlékszik, vagy ismeri ezt az elhíresült mondatát a miniszterelnöknek.

Martonyi János: Ismerem, jó lehet nem voltam ott, mert éppen akkor tanácsülés volt, külügyi tanácsülés volt Brüsszelben, én azt hiszem, hogy a vitáink azok elég szépen rendeződnek. De a legfontosabb kérdésekben én nem tudom, hogy most ezt táncnak lehet nevezni, vagy sem, de a megoldás felé haladunk, én ezt nagyon lényegesnek tartom, ez vonatkozik a Nemzeti Bank függetlenségére, ahol reményeim szerint nagyon gyorsan megoldást fogunk találni, vonatkozik az igazságszolgáltatással kapcsolatos törvényeinkre is. Úgy tűnik, hogy az a vihar, ami tombolt egy időben, az csitulóban van, én ezt nagyon fontosnak tartom, és én azt hiszem, hogy a mi részünkről továbbra is meg fogunk mindent tenni annak érdekében, hogy ez a helyzet megoldódjon.

Mv: Sokan mondják, hogy feltűnően kevés kétoldalú találkozót bonyolít a miniszterelnök nyugat-európai miniszterelnökökkel. Őt sem nagyon hívják, ide sem nagyon érkeznek kollégái, nem érzi azt, hogy Magyarország az elmúlt két évben elszigetelődött a nyugati világtól?

Martonyi János: Hát most éppen Bécsbe megy a miniszterelnök, néhány héttel ezelőtt a chicagoi NATO-csúcson vett részt, tehát...

Mv: Csúcsokon részt vesz, ez kétségtelen, de kétoldalú találkozókban még...

Martonyi János: Én azt hiszem, hogy elszigetelődésről még nem kellene beszélni. De a két témát érdemes összekapcsolni, amiről előbb beszéltünk és ez a kérdés, amit most fölvetett, én azt hiszem, hogy ebben a nehéz helyzetben, amit persze én nem nevezek elszigetelődésnek, de egy nehéz helyzetnek nevezem, Közép-Európa bevált, és Közép-Európára lehet számítani. Lehetett számítani a lengyelekre, lehetett számítani a csehekre, szélesebb körre is kiterjedhetnénk, gondolok itt például a Baltikumra is, és bizonyos szempontból lehetett számítani a szlovákokra is, mert ők sem vettek részt abban a virulens és messzemenően igazságtalan kampányban, ami Magyarország ellen folyt. És itt jön a jelentősége annak, hogy igenis Közép-Európát működtetni kell, nem csak a Visegrádi Négyet, hanem működtetni kell ezt nyugat felé, gondolok itt az osztrák kollegámra, aki nagyon sokszor kifejezte együttérzését és szolidaritását Magyarországgal szemben. Gondolok itt mondjuk Wolfgang Schüssel budapesti előadására, ami éppen akkor hangzott el, mint az a bizonyos előbb hivatkozott miniszterelnöki beszéd. Tehát Közép-Európa, tisztelettel jelentem, működik, és én ezt az elmúlt két év magyar külpolitikájának egy kiemelkedő eredményének tartom.

Mv: És akkor itt tértünk vissza a szomszédsági kapcsolatokra a beszélgetés elejére. Miniszter úr köszönöm, hogy a vendégünk volt.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)