Martonyi János romániai tárgyalásairól számolt be a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában 2013. március 5-én.

Mv: És Bukarestben van Martonyi János magyar külügyminiszter. Jó reggelt kívánok önnek!

Martonyi János: Jó reggelt kívánok!

Mv: A kétnapos tárgyalások közepén van. Tegnap találkozott a román külügyminisztérium vezetőjével, az RMDSZ elnökével. Ma pedig – ha jól tudom – a román miniszterelnökkel is tárgyalnak. A kisebbségi kérdés nem belügy, a politikai szóhasználatra kell ügyelni. Nagyjából ezt a két mondatot emelném ki a tárgyalások tegnapi menetéből, a tegnapi eredményekből. Az látszik, hogy nagyon diplomatikus volt mindkét fél.

Martonyi János: Hát én sokkal inkább úgy érzem, hogy nagyon tartalmas, nagyon hasznos és egyben meglehetősen őszinte tárgyalásokat folytattunk nem csak négyszemközt, hanem az úgynevezett plenáris tárgyalások során is. Egyik fél sem rejtette el az álláspontját, és világosan megmondtuk azt, hogy mi az, amiben a gondot látjuk, és én azt hiszem, hogy az egyik legfontosabb feladat az, hogy csillapítsuk a kedélyeket, a helyzet ne romoljon tovább. Ezért is emeltem ki a retorikának, a szóhasználatnak a fontos szerepét. Ne tételezzünk föl egymásról olyan dolgokat, amelyek egész egyszerűen nem igazak, és itt elsősorban arra gondolok, hogy ne hangozzanak el mondjuk a román fél részéről olyan kijelentések, hogy akár a magyar kormányfő, akár a Fidesz, akár a kormány, akár Magyarország ellensége lenne Romániának, mert erről természetesen szó sincs. Abban egyetértettünk, hogy meg kell őriznünk a stratégiai partnerségünk, a stratégiai együttműködésünk alapjait, mert szomszédok vagyunk, sorközösségben vagyunk, közép-európaiak vagyunk, európai uniós tagállamok vagyunk, transzatlanti szövetség tagjai vagyunk. Tehát nagyon sok minden összefűz minket. Ugyanakkor vannak véleményeltéréseink. Itt van például a közösségi szimbólumok ügye, ami Romániában kétségkívül aránytalan viharokat kavart, és mi például továbbra sem tudjuk azt megérteni, hogy miért nem lehet közösségi, vagy netán éppen megyei jelképeket használni. De sok minden más kérdést is...

Mv: Tehát akkor ez tegnap szóba került, mert pont ezt szerettem volna kérdezni – ugye a híradások erről kevésbé szóltak –, hogy ez a közösségi szimbólum – hát nyilván a székely zászló ügyére gondol –, akkor ezt tegnap megbeszélték a román kollégáival. És mire jutottak?

Martonyi János: Annyira megbeszéltük, hogy én a beszédemben is természetesen szóltam erről. Mind a ketten tartottunk egy húsz-húsz perces beszédet a stratégiai partnerségre vonatkozó megállapodás tíz éves évfordulója alkalmából a teljes román sajtó jelenlétében. Én az összes fontos kérdést érintettem. Nem csak a közösségi szimbólumokról van szó. Szó van a nyelvhasználatról, szó van oktatásról, szó van egyházi vagyonok visszaszolgáltatásáról, és így tovább. Szó van projektekről, pozitív projektekről, amelyeket fel kellene gyorsítani, mert ez is hozzátartozik az összképhez. Tehát én azt hiszem, hogy tegnap ezalatt a néhány óra alatt minden fontos kérdés szóba került. Ezért mondom azt, hogy hasznosak és tartalmasak voltak a tárgyalások. Én nagyon bízom abban, hogy valóban komolyan gondoljuk azt, hogy a stratégiai együttműködésünk alapjai változatlanok. Ezt nem vonjuk kétségbe, és ebben a szellemben vitatjuk meg elsősorban kétoldalú keretek között, és elsősorban egymás között, és nem a média közvetítésével a nézeteltéréseinket.

Mv: Ez világos, de mégis mi... most visszatérnék erre a kérdésre, a székely zászló kérdésére. Világos, hogy a tartalmi politizálás sokféle más feladatot is adhat önöknek. Ez egy szimbolikus kérdés, de el tudta-e magyarázni, vagy négyszemközt tudtak-e arról beszélni, hogy a kisebbség, a magyar kisebbségnek sokkal többhöz joga lenne, mint kifejezni a saját identitását egy zászlóval, ami hát – alapvetően – egy ártalmatlan dolog?

Martonyi János: Köszönöm a kérdést. Én nagyon bízom benne, hogy el tudtam magyarázni – mint ahogy ezt korábban is jó néhányszor elmondtam már –, Európában mindenütt elfogadott a közösségi szimbólumoknak az alkalmazása. Még inkább elfogadott – mondjuk – a különböző közigazgatási egységeknek, falvaknak, városoknak, megyéknek a zászlaja, ezeknek a zászlóknak adott esetben a középületekre történő kitűzése. Hozzáteszem, Magyarországon a más nemzetek, a más államok zászlóit is minden korlátozás, akadály nélkül a középületekre is ki lehet tűzni. Tehát nem csak a kertjében tűzheti ki mondjuk egy román nemzetiségű magyar állampolgár a román nemzeti zászlót, hanem megteheti ezt a román nemzetiségi önkormányzat, kisebbségi önkormányzat Gyulán is, vagy Méhkeréken is, vagy nagyon sok más faluban, ahol egyébként működik ilyen önkormányzat. Tehát mi semmiféle korlátot nem támasztunk. Én a nagy nyilvánosság előtt is, a román médiának is elmagyaráztam azt, hogy minket egyáltalán nem zavar a román nemzeti zászlónak a kitűzése. A mi számunkra ez egy üzenet arra nézve, hogy az ottani román közösség az jól érzi magát. Mi ugyanezt mondjuk, és ugyanezt kérjük fordítva is.

Mv: Ráadásul a székely zászló nem is állami szimbólum.

Martonyi János: Nem látjuk, nem értjük azt, hogy milyen veszélye lehet annak, hogy ezeket a közösségi jelképeket, szimbólumokat az adott közösség használja, adott esetben a középületein is.

Mv: És a mai miniszterelnöki találkozón is esetleg ezt is szóba hozza?

Martonyi János: Természetesen. Szóba fogom hozni. Minden fontos kérdést szóba hozunk. Én nem hiszem, hogy bármikor is fölmerült az, hogy fontos kérdéseket fontos tárgyalásokon ne hoznánk szóba.

Mv: Nem, csak tudja, hát mi nem látunk ebbe bele négyszemközt. Tehát ön a diplomácia vezetője. Egyszerűen kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire lehet őszintén beszélni. Van itt egy másik kérdés is egyébként, hogy néhány napon belül például a román miniszterelnök elfogadta az MSZP meghívását, és jön Magyarországra egy kampányrendezvényre. Akár erről is tudnak beszélni?

Martonyi János: Természetesen erről is beszélünk. Nyilatkoztunk is már erről még otthon, Budapesten. Nekünk semmi kifogásunk nincs az ellen, hogy egy más országból származó politikus megjelenjen egy párt rendezvényén egyébként pártelnöki minőségben. Ez ma általános európai szokás. Ugyanez adott esetben fordítva is megtörténhet. Az Európai Unión belül a pártok európai szinten is szerveződnek. Tehát semmi akadálya nincs annak, hogy egy szocialista vagy szociáldemokrata politikus elmenjen egy másik európai ország hasonló pártrendezvényére, és ugyanez természetesen előfordulhat – és elő is fordul – néppárti vagy liberális politikusok esetében.

Mv: Romániai tárgyalásairól kérdeztem a magyar külügyminisztert, Martonyi Jánost.

(Külügyminisztérium)