Martonyi János a Hír Televízió Magyarország élőben című műsorának volt a vendége 2014. január 21-én. A tárcavezető beszélt az amerikai lehallgatási ügyről, a leendő amerikai nagykövet szenátusi meghallgatásáról, valamint a Magyarország Barátai Alapítványról.

Mv: A stúdióban tehát Martonyi János külügyminiszter. Jó estét kívánok, üdvözlöm.

Martonyi János, külügyminiszter: Jó estét kívánok.

Mv: Hát kezdjük az egyik legaktuálisabb témával. Az amerikai megfigyelési ügyben Önt is beidézné az azt kivizsgáló illetékes bizottság. Tud-e érdemi információval szolgálni a bizottság számára?

Martonyi János: Hát én azt tudom mondani, mindent el fogok mondani a bizottságnak, amit tudok. Azt hiszem, legutoljára is beszéltünk itt...

Mv: Arról a bizonyos levélről, amit az amerikai nagykövetségnek intézett.

Martonyi János: ...emellett az asztal mellett erről a témáról. Én akkor is ennek az emberi jogi dimenzióját húztam alá, mert ezt érzem a legsúlyosabbnak. És én azt hiszem, hogy a bizottság munkájának is ez lesz az egyik legfontosabb kérdése, hogy történtek-e emberi jogsértések. Akár politikusokról van szó vagy diplomáciai képviseletekről, akár pedig egyszerű emberekről. Én egyébként úgy érzem, hogy ennek ez az utóbbi vonatkozása a súlyosabb és a komolyabb, és minden ok megvan arra, hogy egy ilyen alapos vizsgálat megtörténjen.

Mv: Ebben a bizonyos beszélgetésben, amire Ön is az imént utalt, kitértünk arra is, hogy Ön egy levelet intézett, amiben kérdéseket fogalmazott meg az amerikai nagykövethez. Mi lett ennek a levélnek a sorsa? Kapott-e érdemben választ a kérdéseire?

Martonyi János: Én annak idején egy megbeszélést folytattam az amerikai nagykövet asszonnyal, az akkorival természetesen. Behívtuk őt a Külügyminisztériumba és ott kértem fel arra, hogy minden szükséges tájékoztatást adjanak meg. Ezt követően az ügy egy másik pályára került. Természetesen megvannak a diplomáciai, külpolitikai összefüggései is, én ezt egyáltalában nem kisebbíteném. De itt most már egy olyan területen folyik tovább a kapcsolattartás, amit nem közvetlenül a diplomaták és külpolitikusok csinálnak.

Mv: De ez mit jelent? Mi az a pálya, amire átkerült végül is az egyeztetés?

Martonyi János: Ez a pálya titkosszolgálatok egymás közötti párbeszéde, együttműködése, ami egyébként is van, mint tudjuk, ez nem akkora titok. De a lényeg az, hogy ami ennek a külpolitikai, politikai részét illeti, nekünk az álláspontunk változatlan, és nyilván ezt kell nekem elmondanom, más miniszter társaimmal együtt a parlamenti bizottság előtt is.

Mv: Mikor fogja ezt elmondani a vizsgálóbizottság előtt? Van-e már időpont?

Martonyi János: Nekem még nincs időpontom, de lehet, hogy mint hallom, itt lesz a bizottság elnöke, úgyhogy lehet, hogy ő erre a kérdésre is választ tud adni.

Mv: Föl is fogjuk neki tenni természetesen ezt a kérdést. Az amerikai szenátus viszont az új nagykövetjelöltet, Colleen Bradley Bellt hallgatta meg, aki szerint, most idézem, „Magyarországon sérült a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszere, csakúgy, mint például az igazságszolgáltatás és a jegybank függetlensége”. Kezdeményezi-e, hogy mielőbb találkozzék az új nagykövetjelölttel és tisztázza ezeket a kérdéseket?

Martonyi János: Én azt hiszem, hogy amikor ő megérkezik, akkor a diplomáciai szokásoknak megfelelően, ő fogja majd ezt kezdeményezni, hogy találkozzon annak az országnak a vezetőivel, többek között a külügyminiszterével, amelyikbe megérkezik. Én egyébként tegnap erről nyilatkoztam viszonylag részletesen, és azt mondtam, hogy mi nagy szeretettel várjuk a nagykövet asszonyt. És én abban is bízom, hogy amikor ő ide megérkezik, akkor majd saját szemével fog meggyőződni a dolgokról, saját maga fog tájékozódni, mondjuk éppen a sajtószabadságról vagy az igazságszolgáltatás helyzetéről. Azt is kértem, hogyha lehetséges, akkor ne mások által megírt forgatókönyvből dolgozzon, forgatókönyv kifejezésem teljesen véletlenül használtam. Ő egyébként jól tudja, hogy a forgatókönyvet idő közben is lehet változtatni, tehát nem kell ahhoz feltétlenül ragaszkodni, különösen, hogyha más a szerzője. Tehát mi csak azt kérjük tőle, hogy itt tájékozódjon. Mi ehhez egyébként minden segítséget meg fogunk adni, magam is személy szerint, ezt nyugodtan mondhatom, de minden más kollégám is, a magyar kormány minden tagja és mindenki más meg fogja ezt a segítséget adni.

Mv: Ezt én értem, de nem lehetett volna ezt korábban megtenni? Ő nem tájékozott megfelelő forrásból, vagy pedig őt nem tájékoztatták megfelelő forrásokból. Tehát a méregfogát a dolognak nem lehetett volna ezzel kihúzni? Hiszen korábban már a külföldre akkreditált nagykövetek feladatul kapták, hogy amikor Magyarország napi szinten volt külföldi támadások kereszttüzében, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy hiteles és pontos információkkal rendelkezzenek.

Martonyi János: Bocsásson meg, azok a dolgok, amelyeket ő felolvasott a szenátusi meghallatáson, azok senki számára sem újak. Ezeket a dolgokat nagyon sokszor hallottuk. Egyébként az amerikai külügyminisztérium részéről is, tehát ez nem titok. Ezek a kifogások, ezek évek óta megvannak. Ezek ellen a kifogások ellen mi évek óta védekezünk, elmondjuk az álláspontunkat. Én azt hiszem, hogy ez azért elég nagy nyilvánosságot kapott az elmúlt időszakban. Ezért is hiszem én azt, hogy amit ő elmondott vagy felolvasott, az a State Departmentnek, az amerikai külügyminisztériumnak a nagyon sokszor hallott, ismert álláspontja volt az aggodalmakról, a kétségekről, amelyeket ők táplálnak. Nagyon sok szinten és nagyon sok tárgyaláson ezeket megcáfoltuk. Én azt hiszem, hogy alaposan cáfoltuk meg. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a kifogásoknak egy része, az, mondjuk vegyük például a Nemzeti Bank függetlenségét. Ez egy régi dolog, ez már rég lezárult, ma senki nem hivatkozik erre. Az igazságszolgáltatással kapcsolatos kétségeket, azokat is megoldottuk teljes mértékben. Most a sajtószabadságról ne beszéljünk, mert attól én is egy kicsit ideges leszek, tudniillik úgy érzem, hogy azért a magyar sajtóra azt mondani, hogy nem szabad, arra a sajtóra, amelyik egyébként talán a leggorombább hangnemet használja az ország vezetőivel szemben, ezt azért talán egy kis túlzás. De én természetesen nem akarok ebbe a polémiába belemenni, nem ez a dolgom. Mindenki teszi a dolgát, szerintem az amerikai nagykövet asszony is ezt fogja tenni. Ami pedig minket illet, efelől szintén biztosíthatom.

Mv: Tudnak-e ebben segíteni számunkra – és itt a számunkra alatt természetesen Magyarországot értem, a külföldön élő magyarok, a magyar tudósok, a magyar művészek. Nem véletlenül kérdezem ezt, a napokban egy konferencia zajlott ennek kapcsán, mikor kiderült, hogy Magyarországnak nem csak támadói, ellenségei, hanem úgy tűnik, hogy barátai is vannak. Feladatuk-e Magyarország külföldön élő honi barátainak egyfajta lobbitevékenységet végezni? Éppen ezt a célt elérendő, amiről most beszéltünk.

Martonyi János: Mi eddig is nagyon nagy segítséget kaptunk a világ legkülönbözőbb országaiban élő magyaroktól, a magyar szervezetektől, egyesületektől, és kiváló személyiségektől. Azt még hozzátenném, hogy amikor a kormány hivatalba lépését követően az első nagyköveti értekezletet tartottam, akkor arra kértem a nagyköveteket, hogy ha bármilyen támadás éri az országot – márpedig tudtuk, hogy fogják támadások érni –, akkor erre mindig válaszoljanak. Sőt, azt is mondtam, hogy talán nem ők személyesen, mert hiszen ennél sokkal hitelesebb az, hogyha az abban az országban lévő neves, ismert emberek teszik ezt, akiknek a hitelük kétségkívül erősebb, hiszen a nagykövet természetszerűen, mint ahogy éppen megbeszéltük az előbb, azért lényegében azt mondja, amit a külügyminisztériuma mond neki. Ezzel szemben ezek a személyiségek alkalmasak arra, hogy hitelesen kifejtsék ezeket az álláspontokat. Hozzá kell tegyem, meg is tették. Az egy más dolog, hogy esetenként átjutottak-e az adott ország médiumain, vagy nem jutottak át. De én akárhányszor találkozom bármelyik országban az ott élő magyarok képviselőivel, akkor mindig megköszönöm azt, hogy a legnehezebb pillanatokban, a legnehezebb órákban bizony kiálltak mellettünk, és én azt hiszem, hogy ez egyrészt fontos volt politikai szempontból is, de még fontosabb volt a mi saját önbizalmunk és lelki erőnk szempontjából, mert ez adott nekünk támogatást, erőt. Most erről szólt ez a konferencia, hogy ez egy szervezettebb formát öltsön. Nem csak ez egyébként, én nem hiszem, hogy kizárólag az volna a Magyarország barátainak a feladata, hogy adott esetben mikor támadások érik az országot, akkor mintegy megvédjenek minket. Ez egy sokkal összetettebb dolog. Óriási erő a világ magyarsága, és ezt az erőt véleményem szerint mi az elmúlt 25 év alatt nem vettük teljes mértékben kellően igénybe. Ez egy olyan kísérlet, ami arra szolgál, hogy sokkal jobban összpontosítsuk azt a hihetetlen energiát, szellemi erőt, és szellemiséget, ami a világ magyarságában rejlik.

Mv: Miniszter úr, és ez mennyire működik fordított irányban is? Ezt annak kapcsán kérdezem, hogy Ön ismét hangot adott annak, hogy Magyarország tudomásul veszi a trianoni veszteségeket. Ennek milyen üzenetértéke volt? Ez gesztus volt a szomszédos államok felé, vagy pedig éppen hogy figyelmeztetés? És egyfajta...

Martonyi János: Ezt sem először mondjuk. Ez a magyar külpolitikának egy kardinális tétele. Nagyon sokszor elmondtuk, újólag és újólag, aláírtunk erre vonatkozóan számtalan nemzetközi szerződést, kétoldalút, többoldalút... Én ezt most elsősorban azért mondtam, mert utalni akartam arra, hogy mi ezt tudomásul vettük. Viszont hogyha valóban őszinte baráti kapcsolatot akarunk kiépíteni a szomszédainkkal, akkor ennek az is feltétele, hogy ők is tudomásul vegyék azt, hogy nagy magyar közösségeket is kaptak a területekkel. Itt a hangsúly a közösségen van. Tehát nem csak egyéneket kaptak, magyarokat kaptak, hanem magyar közösségeket is kaptak. Ezek a magyar közösségek pedig magyarként definiálják, határozzák meg saját magukat. Következésképpen el kellene ismerni az ő közösségi jogaikat, a közösségi önrendelkezésnek különböző formáit, amit persze nevezhetünk autonómiának is, mert általában ezt a kifejezést használjuk. Én erre hívtam föl a figyelmet, hogy ez egy kölcsönös dolog. Egyik részről mi elfogadjuk a történelem döntéseit, másrészről pedig arra számítunk – és én azt hiszem, hogy bizonyos lépések azért talán történtek is ezen a téren –, hogy ők ugyanúgy elfogadják azt, hogy ezeket a közösségeket elismerjék, és ezeknek a közösségeknek lehetővé tegyék a közösségi önrendelkezést, tehát az autonómia különböző formáit.

Mv: Miniszter úr, ennek részleteiről bőven fogunk még beszélni itt, akár a Magyar Nemzeti Tanács hatáskörének csökkentése kapcsán.

Martonyi János: De már beszéltünk is elég sokat, mert több mint két évtizede erről beszélünk.

Mv: Sajnos mindig adódnak újabb és újabb témák ebben a témakörben is. Zárjuk a beszélgetésünket azzal, hogy bizony zajlik a kampány. Nem csak hazai viszonylatban, hanem az Európai Unióban is. Tisztázzunk itt egy lényeges kérdést. Magyarország nettó befizetője az Európai Uniónak, vagy sem? Tehát többet kapunk-e az Uniótól, mint amennyit befizetünk?

Martonyi János: Hát, most először sikerült meglepnie, mert hát én azt hittem, hogy azért az köztudomású, hogy Magyarország éppen most a legutolsó tárgyalások eredményeként is talán az az ország, amelyik a legnagyobb haszonélvezője az európai uniós forrásoknak. Tehát az úgynevezett nettó mérlegünk az nekünk a legpozitívabb. Össze lehet hasonlítani, egy főre eső bruttó nemzeti össztermékhez képest Magyarország minden szempontból legkevesebb az első három között van. Igen jelentős forrásokhoz jutunk. Úgyhogy én azt hiszem, ha meg is lepett engem a kérdése, olyan szempontból hasznos volt, hogy ezt a választ még egyszer el tudtam mondani.

Mv: És olyan szempontból is hasznos volt, hogy természetesen nem mi, újságírók nem vagyunk ezzel tisztában, hanem azt látjuk, hogy bizonyos parlamenti pártok kampányában ez kardinális kérdés. Akkor most számukra tettük ezt egyértelművé. Köszönöm szépen, hogy eljött, és elmondta mindezt.

Martonyi János: Köszönöm szépen a lehetőséget.

(Külügyminisztérium)