Martonyi János külügyminiszter az InfoRádió Aréna című műsorának volt a vendége 2012. augusztus 27-én. A tárcavezető szólt a külügyi munka elmúlt két évéről, az energiapolitikáról, Szíriáról és a szomszédságpolitikáról.

Mv: Jó estét kívánok az Aréna hallgatóinak, Exterde Tibor vagyok. A stúdióban itt van Martonyi János külügyminiszter, jó estét kívánok miniszter úr, örülök, hogy elfogadta a meghívást. A miniszterelnök azt mondta, hogy sokkal kreatívabb munkát vár a külügyi képviselőktől, merthogy a magyar külpolitika nem akkor jó, ha olyan, mint a nyugati, hanem ha a magyar nemzet érdeket jól képviseli. A külügyi gyakorlatban mi a kreativitás?

Martonyi János, külügyminiszter: Én azt hiszem, hogy az alapja ennek a megállapításnak az, hogy a külpolitikának mindig és minden körülmények között a nemzeti érdekeket kell képviselnie, én azt hiszem, hogy ez valóban egy alaptétel. Kreativitás az pedig minden munkával szemben alapvető követelmény, én azt hiszem egyébként, hogy a Külügyminisztérium az elmúlt két évben meglehetős nagy kreativitással működött. Nagyon nehéz helyzeteket kellett megoldania és ezt azt kell mondjam a két év tapasztalatai alapján, hogy túlnyomó részt sikerrel meg is tette, magam is elmondtam ugyanezen a konferencián, hogy néhány nagykövetség és néhány nagykövet személy szerint is egészen rendkívüli teljesítményt nyújtott. Meg is próbáltam ezeket felsorolni, most ezt nem teszem meg, mert minden felsorolás azzal a veszéllyel jár, hogy egyesek kimaradnak belőle, de itt nemcsak a Magyarországgal szembeni támadások és a Magyarországgal szembeni kampány kezeléséről van szó, hanem sok minden másról is. Kiválóan működtek például a diplomáciai képviseleteink a magyar elnökség idején is az Unió országaiban és azon kívül is. Jelentős teljesítményt nyújtottak a szomszédos országoknak a nagykövetségei és a nagykövetei, és akkor még nem beszéltünk a válsághelyzetekről, Líbiáról, Szíriáról, ahol viszont a magyar diplomaták egészen rendkívülit nyújtottak. Nem véletlen az, hogy például ami Líbiában történt, azért szinte az egész világ a köszönetét nyilvánította ki. Marton Béla jelenleg a legismertebb diplomaták, ha szabad ezt így mondanom, jelenleg ugyanez történik Szíriában, utalhatok most rögtön erre a túszügyre, ami a mai napnak az egyik nagy eseménye, ott is a nagykövetünk személy szerint vállalt kockázatot és vitte el a túszokat Bejrútba biztonságba, majd pedig onnan tudtak hazatérni. Tehát én azt hiszem, hogy a nagykövetségeink munkájával kapcsolatban egyetlen egy szó jelentheti az összefoglalást, ez pedig az elismerés.

Mv: De akkor a miniszterelnök további kreativitást....

Martonyi János: Amit egyébként maga miniszterelnök is elmondott....

Mv: Világos, de hogy kell ezt érteni?

Martonyi János: Általában véve a kreativitás követelményét emelte ki, amivel teljesen egyetértek: egyrészt valóban ki kell lépni a rutinból, megnövekedett a sebessége a folyamatoknak, ez azt is jelenti, hogy sokszor meg kellene érezni azt, hogy mi fog történni. Ez persze nagyon nehéz dolog, erről én is elég sokat beszéltem, hogy jól lehet, hogy a világ globális, mint ezt tudjuk és nap mint nap halljuk, de azért a folyamatok mindig lokálisan indulnak el. Mondjuk, vegyük példaként az arab tavaszt: az arab tavasz nem indult volna el vagy legalábbis nem így és nem akkor indult volna el, hogy ha egy tunéziai utcai árus nem gyújtatta volna meg azt a gyufát, amivel aztán a saját testét lángra lobbantotta és ezt követően megindult egy folyamat. Ezt senki nem láthatta előre. Ugyanakkor azért a mélyben lappanganak folyamatok és a kreativitás többek között azt jelenti, hogy ezeket, ha nem is látjuk előre, de legalább megpróbáljuk megérezni, és amikor valami megindul, akkor azonnal tudjuk a helyzetet értékelni, elemezni, és hát legfőképpen elő tudjuk készíteni a cselekvést. Ez mondjuk a világban zajló folyamatokra vonatkozik, amit én most mondtam, tehát van itt egy másik kérdés, hogy tudniillik elég gyorsan tudtunk reagálni a hazai törvényhozást érő támadásokra, kifogásokra. Itt magam is elmondtam már pár nappal ezelőtt, hogy itt is nagyon lényeges az, hogy már az előkészületi szakaszban tudjunk ezekről a dolgokról. Maguk a diplomaták is igényeljék azt, hogy kapjanak megfelelő tájékoztatást már az előkészületekről. Persze ez most az elmúlt két évben nem volt olyan nagyon könnyű, hiszen nagyon sokszor a legutolsó napok vagy órák módosításai nyomán alakultak ki a végleges törvényszövegek, tehát elég nehéz volt ezeknek a végső változatát előre látni, de ettől függetlenül ez megint csak egy követelmény, hogy mind a hazai folyamatokat illetően, mind pedig a nemzetközi folyamatokat illetően nagyon gyorsan, ha úgy tetszik, kreatívan reagáljunk a változásokra.

Mv: Azt is elvárta a miniszterelnök, az értekezleten elmondott szavaiból legalábbis ez tűnik ki, hogy a magyar gondolkodásmódot, a magyar értelmezési keretet is magyarázzák el partnereiknek a világban. Ismeri a külügy a magyar gondolkodásmódot? Mi az?

Martonyi János: Én azt hiszem, hogy itt a lényeg az, hogy a magyarországi változásoknak a hátterét, a szélesebb összefüggéseit, ezeknek a változásoknak a lényegét, az okát, a célját, azt nekünk nagyon alaposan meg kell tudnunk magyarázni. Én csak így tudom ezt értelmezni. Külön gondolkodásmódról nem beszélnék, ezzel szemben beszélnék egy olyan helyzetről Magyarországon, ami minden körülmények között részletes magyarázatot, elemzést igényel. Tehát ez az, amit nekünk megfelelőn át kell tudnunk adni a világnak, hogy aztán ez mennyiben sikerül vagy sem, az egy további kérdés. De abban a pillanatban, hogyha a szélesebb összefüggéseket is fel tudjuk tárni, hogyha meg tudjuk azt magyarázni, hogy 2010-ben milyen mély gazdasági, politikai, morális és intézményi válság volt Magyarországon, és milyen széleskörű, mély és gyors változásokat tettek szükségessé, akkor talán könnyebben megértik a törvényhozási lépéseinket. Most persze arról nem is beszélve, hogy a tájékoztatásnak önmagában véve nagy jelentősége van, hiszen nagyon jól tudjuk azt, hogy az ellenünk irányuló támadások jelentős részét az ismeretek hiánya vagy hát finoman szólva részleges volta motiválta.

Mv: Akkor így ezekben a jelentkezésekben megmarad az úgynevezett propaganda célálom vagy őszinte kérdés-válasz vitát is vállal?

Martonyi János: Én azt hiszem, hogy ha hitelesek akarunk lenni, akkor mindenféleképpen kerülni kell a propagandisztikus egyszerűsített magyarázatokat, ezt ma a világ nagyon nehezen fogadja el. Egyrészről, és még egyszer ezt alá szeretném húzni, információra, tájékoztatásra van szükség. Ez nem propaganda, itt egyszerűen arról van szó, hogy alapvető félreértések vagy torzítások jelentkeznek, mondjuk például egyes magyar törvények tartalma tekintetében, akkor azt ki kell igazítani és meg kell magyarázni. Egyébként pedig, ha hiteles akar az ember lenni, akkor az összefüggések feltárásán túl adott esetben egy párbeszédet is kell kezdeni, tehát dialógust kell folytatni az illetőkkel, és adott esetben abból sem történik semmi nagy baj, hogyha azt mondjuk, hogy igen, gyorsak voltak a változások. Hihetetlen mennyiségű törvényt tárgyalt meg és fogadott el a Magyar Országgyűlés, és valóban ez azzal járt, hogy ebbe a folyamatba viszont bizony belecsúsztak hibák. Én a magam részéről ezt először egy levélben is közöltem mind a 26 többi tagállam külügyminiszterével és ezt nagyon kedvezően fogadták. Látták azt, hogy mi készen vagyunk egy baráti párbeszédre, dialógusra, meghallgattunk mindenkit. Mi magunk fordultunk a Velencei Bizottsághoz hét vagy nyolc törvény megvizsgálása tárgyában, és tulajdonképpen azt kell mondjam, hogy ennek a dialógusnak az eredménye az, hogy a kérdések igen jelentős részében már megoldás született, sok kérdésben elejtették a kifogásokat, jó néhány kérdésben elfogadtuk ezeket a fölvetéseket és megfelelő törvénymódosításokra került sor. Most én nem javaslom azt, hogy az egész beszélgetést ennek a témának szenteljük, mert ezt már jó néhányszor megbeszéltük. De ma elmondható az, hogy azért nyugvópontra jutottak ezek a támadások, és ilyen szempontból nem csak a Külügyminisztérium, hanem mindenekelőtt az egész kormány működését én rendkívül sikeresnek találom.

Mv: A Külügyminisztériumnak milyen más tárcákkal, állami szervezetekkel van együttműködése annak érdekében, hogy a Magyarországról kialakult kép az pontosabb és a valóságnak megfelelő legyen?

Martonyi János: Hát minden egyes témának megvan a gazdája, vegyük rögtön az igazságszolgáltatást. Ott nyilvánvaló az, hogy az Igazságügyi és Közigazgatási Minisztériummal működünk együtt, sőt, a munka dandárja az övéké. Tehát például mondjuk a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos anyagokat ők készítik el, igazságügyi tárgyú törvények módosítását, azt természetesen ők készítették el. Egy másik témát, hogyha említek, mondjuk a Nemzeti Bank függetlenségét, akkor ott alapvetően a Gazdasági Minisztérium..., és így mehetünk tovább. Vannak olyan kötelességszegési eljárások, melyek adott esetben más minisztériumokat érintenek, tehát a Külügyminisztériumnak itt van egy koordináló, koordinatív szerepe. Ez egyébként az egész integrációs politikára vonatkozik, és hát természetesen tartjuk a kapcsolatot adott esetben a tárcák bevonásával, az Európa Tanáccsal vagy bármilyen más nemzetközi szervezettel. Tehát ez egy összetett munka, ez korántsem kizárólag a Külügyminisztérium feladata, még azt is merném mondani, hogy egyes témákban nem mi játsszuk a meghatározó szerepet. De ugyanakkor ennek az egésznek a nemzetközi hatását és az országra gyakorolt hatását, ezt nekünk a maga egészében át kell tudnunk tekinteni.

Mv: De végül is az állandó képviseletet mégiscsak a nagykövetek jelentik, tőlük kérdezik meg először a partnereink, hogy mi történik Magyarországon. Nekik kell elmagyarázni, nem?

Martonyi János: Hát ebben sem vagyok biztos, ebben sem vagyok biztos, mert itt is működnek Budapesten nagykövetségek és az itteni nagykövetek is gyakorta föltettek és föltesznek kérdéseket adott esetben közvetlenül az egyes minisztériumoknak vagy netán politikusoknak is. Tehát ez egy összetett rendszer, ma már egyáltalában nem igaz az, hogy egy ilyen egycsatornás kapcsolatrendszer működne a világgal. Ebben mindenki részt vesz, egyébként a képviseleteken is ott vannak a tárcáknak a képviselői, mondjuk, vegyük a brüsszeli állandó képviseletet, ami ilyen szempontból a legfontosabb. Ott minden egyes tárca megfelelően képviselve van, egy más dolog az, és ez egy fontos tétel, hogy az egyes képviseleteknek a vezetője az a képviseletvezető nagykövet az esetek túlnyomó többségében, és ezért a fő felelősség az őt terheli.

Mv: Magyar receptről szokták kérdezni a magyar külképviselőket akár Budapesten, akár külföldön, ami állítólag sikeresebb, mint az Európai Unió válságkezelése?

Martonyi János: Hát ez egy gazdaságpolitikai vita, hogy a válságot hogyan lehet a legjobban kezelni. Ez a gazdaságpolitikai vita ez nem egy magyar, nem magyar vita, ez egyébként az Unión belül is folyik, elég utalnom most itt a megszorítás kontra növekedés vitára, amit persze egy kicsit el is túlzunk időnként. De a dolog lényege az, hogy ki kezeli jobban és sikeresebben a válságot, melyek azok a receptek, amelyek a legsikeresebbek, hát azt én azt hiszem, hogy az eredményeken keresztül kell megítélni. Pillanatnyilag valóban úgy néz ki, és talán nem is pillanatnyilag, hogy a közép-európai gazdaságok jobban át tudták, tudják vészelni a válságot. Az egy más dolog, és a miniszterelnök is utalt arra, hogy Magyarország ilyen szempontból is el van maradva a többi közép-európai országtól, de ugyanakkor bizonyos magyar módszerek – és ezeket megint csak jól ismerjük – bankok megadóztatása, az úgynevezett különadók vagy válságadók, magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos kérdések, ezek a megoldások kétségkívül terjednek, és most már jó néhány más tagállam vagy bevezette ezeket vagy pedig foglalkozik ezeknek az intézkedéseknek a megtételével.

Mv: Ezeknek a védelmére kell berendezkedni vagy a terjesztésére fognak berendezkedni?

Martonyi János: Én nem hiszem, hogy az volna a feladat, hogy ezeket mi terítsük, tehát rávegyünk másokat, hogy ezeket átvegyék, vagy ne vegyék át. A lényeg az, hogy ezek a mi számunkra sikereseken működjenek, és hogyha ezek valóban számunkra sikeresen működnek, akkor kétségtelen, hogy más országok is el fognak gondolkodni azon, hogy ilyen eszközöket alkalmazzanak. Egyébként ez jelenleg történik, akár a magánnyugdíjpénztárakról beszélünk, akár mondjuk, például az energiaszektort terhelő különadókról beszélünk. Ma egész Európa-szerte gondolkodás, lázas gondolkodás folyik arról, hogy hogyan lehet az államháztartásokat rendbe hozni. Hogyan lehet a költségvetési hiányokat csökkenteni úgy, hogy ez politikailag is elfogadható legyen és a lakosságot, az embereket ne terheljék egy bizonyos határon túl, amivel egyrészt politikai problémákat idéznek elő, másrészt pedig visszafogják a növekedést. Mert hogyha egy bizonyos szinten túl korlátozzuk a fogyasztást, és ez most elég jól látszik néhány dél-európai ország helyzetén, akkor nem megoldjuk a válságot, hanem sokkal, épp ellenkezőleg, azt mélyítjük.

Mv: Milyen további területeken számít vitákra a külügy?

Martonyi János: Hát, én azt hiszem, hogy most, mint ahogy jeleztem itt, inkább egy nyugvó ponton vagyunk. Ez nem zárja ki azt, hogy lesznek, vagy lehetnek még viták. Hát mindenekelőtt folyik az Európai Bíróság előtt a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos eljárás, ebben az eljárásban az Európai Bíróság nagy valószínűséggel valamikor október végén, vagy novemberben ítéletet fog hozni, mi ezt az ítéletet végre fogjuk hajtani, és ezzel ez a kérdés is lezárul. Én új vitákat nem nagyon látok most még a horizonton. Lehetséges, hogy például a választási eljárással kapcsolatos az a kérdés, hogy legyen-e regisztráció, vagy sem, az szintén fölvet bizonyos, hát, kérdéseket, én most ezt a vitát nem nyitnám meg, mert hiszen egyelőre nem tudjuk, hogy mi lesz a végső formája ennek a rendszernek. Fölmerült az is, Navracsics Tibor jelezte is, hogy esetleg célszerű lenne előzetes normakontrollt kérni a Magyar Alkotmánybíróságtól, ez mindenféleképpen, azt hiszem, hogy nagy mértékben csökkentené ezt a kockázatot. Tehát én azt hiszem, hogy pillanatnyilag új viták előrejelzése az fölösleges. Aztán persze vannak olyan kötelességszegési eljárások, amelyek folyamatban vannak, de hát ilyen mindig van, és azt kell mondjam, remélem nem minősül cinikusnak, hogy mindig is lesznek, hiszen valamennyi tagállammal szemben folynak kötelességszegési eljárások. Itt van mondjuk rögtön a távközlési adónak a kérdése, hasonló eljárás folyik Franciaországgal, és Spanyolországgal szemben, és jó néhány más ügyben is indultak, és indulnak ilyen kötelességszegési eljárások, de ezek nem politikai természetű viták. Itt nem merül föl a demokrácia, vagy a jogállamiság kérdése, nem merül föl az emberi jogok kérdése, egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos magyar jogszabályok, az Európai Bizottság megítélése szerint, egyes rendelkezéseik tekintetében, a közösségi, pontosabban uniós jognak. Ezeket a vitákat, vagy rendezzük valamelyik szakaszban, vagy pedig ha nem, akkor ezekben a vitákban is az Európai Bíróság fog dönteni, amint azt egyébként számtalan más ügyben megtette más tagállamok esetében.

Mv: Ez az úgynevezett rezsi szolgáltatások nonprofittá tétele ügyében, számít akár üzleti alapú vitára?

Martonyi János: Hát, itt nagyon lényeges dolog az, hogy ha egyszer van egy ilyen gazdaságpolitikai célunk, és most nem csak erről az ügyről beszélek, hanem mindegyik másról, akkor vizsgáljuk azt meg alaposan, hogy ez a gazdaságpolitikai cél, hogyan illeszthető be, a fennálló nemzetközi jogi és európai jogi követelmények keretei közé. Nagyon sok mindent meg lehet csinálni, erre is lennének példák, amelyek első pillanatra úgy tűnnek, hogy majd gondot vetnek föl, de hogy ha megtaláljuk a megfelelő eszközöket, megtaláljuk a megfelelő formát, technikát, jogi technikát, akkor nagyon sok mindent meg lehet oldani. Tehát, ha most itt van egy ilyen feladat, a közszolgáltatások tekintetében, akkor alaposan át kell vizsgálni, és ez most történik éppen, a vonatkozó uniós szabályokat, és meg kell találni azt az utat, módot, ami egyrészt megvalósítja a mi gazdaságpolitikai célkitűzéseinket, másrészt pedig nem vált ki kötelességszegési eljárást. Mert az érdekünk nyilvánvalóan az, hogy ha van egy ilyen célkitűzésünk, és azt meg akarjuk valósítani, akkor lehetőleg ezt meg is tudjuk valósítani, anélkül, hogy valamilyen külső akadályba ütköznénk.

Mv: Az E.ON magyarországi cégének megvásárlásában akkor önnek közre kell-e működni bármilyen szinten?

Martonyi János: Ez egy színtiszta gazdasági ügy, én történetesen ismerem a hátterét, meg magát az ügyet, de ettől függetlenül ez egyáltalában nem diplomáciai feladat. Itt arról van szó, hogy vállalatrészeket adnak és vesznek, sajnos a tőkepiac meglehetősen lanyha itt most az elmúlt években a válság következtében. De attól ne riadjon vissza senki, hogy adott esetben még talán az állam, vagy az állam tulajdonában álló társaságok is vásárolnak adott esetben vállalati részesedéseket, és ha éppen úgy alakul, akkor lehet, hogy eladnak ilyen részesedéseket, vagy vásárolnak ilyet, de utalhatok a MOL példájára is. Ez az élet természetes jelensége, nem kell minden mögött valami különleges politikai célt keresni. Én nagyon bízom abban, hogy ezek olyan ügyletek, és olyan tranzakciók lesznek, amelyeket mindenki a dolog természetes velejárójának tekint.

Mv: Valóban az utolsó pillanatban, a miniszterelnök úgy fogalmazott, pillanatokon belül visszavásároljuk.

Martonyi János, külügyminiszter: Azt javaslom, hogy a pillanatok tekintetében ezt a kérdést akkor neki tegyék föl.

Mv: A gáz az nem stratégiai kérdés? Azt mondta, hogy nem kell minden mögött politikai szándékot sejteni, a gáztárolás kérdése az stratégiai, tehát politikai kérdés, nem erről van szó?

Martonyi János: Minden, ami az energiával összefügg egyben stratégiai kérdés, minden, ami az energiával összefügg az még biztonságpolitikai kérdés is. De ez nem feltétlenül tulajdonviszonyok összefüggésiben jelentkezik, adott esetben stratégiai célkitűzéseket meg lehet valósítani szabályozás útján is nem jelenti az adott kérdés stratégiai jellege azt, hogy egyben a tulajdonviszonyokat is meg kell változtatni, de meg lehet változtatni. Ez, amit mondok az előbb, hogy ez egy természetes tranzakció és önmagába véve az, hogy az állam mondjuk egy ilyen tulajdoni részesedést szerez az egy fontos dolog, de az nem azt jelenti, hogy valami, valami rendkívüli ügyről van szó. Ugyanakkor természetes, hogy az egész energiakérdés az egyben egy biztonságpolitikai ügy is, hát erről elég sokat beszéltünk az elmúlt években. Én remélem most már kevesebbet fogunk beszélni, éspedig azért mert a biztonságpolitikai kockázatok enyhülni fognak, az energiaellátásunk sikeres diverzifikációja következtében. Tehát én azt hiszem, hogy végül is ezek valóan olyan dolgok ilyen szempontból, biztonságpolitikai szempontból, energiaellátás szempontjából, amelyek a Külügyminisztériumot is érintik.

Mv: Sikeresebb lett az energia diverzifikáció, a Nabuccónak egy rövidített változata valósul meg, ha megvalósul.

Martonyi János: Az energia diverzifikáció az nemcsak gázvezetékeket jelent és nemcsak a gázellátásnak a diverzifikációját jelenti, hanem általában az energiaforrásoknak a diverzifikációját. Például biztonságosabb lesz Magyarország energiaellátása a maga egészében, hogyha kibővítjük, felújítjuk a paksi atomerőművet, aztán egyre nagyobb mértékben tudunk fordulni megújítható energiaforrásokhoz is, és az is valóban kétségtelen, hogy a gázellátást is javítani fogja, hogyha mind az útvonal, mind pedig a források tekintetében tudunk diverzifikálni, tehát több útvonalunk és több forrásunk lesz.

Mv: De ezekben a kérdésekben például a külügynek bármilyen feladata van?

Martonyi János: Természetesen van, van egy rendkívüli és meghatalmazott nagykövetünk, aki kizárólag kifejezetten ezzel foglalkozik, Orbán Anita személyében.

Mv: És ő azt az információt közvetíti, hogy ezek a dolgok rendben lesznek akkor is, hogyha 2015-tól az oroszokkal a hosszú távú szerződést meg kell újítani?

Martonyi János: A hosszú távú szerződés megújítása egy nagyon fontos kérdés, készülünk rá egyébként, én azt hiszem, hogy ilyen szempontból is lényeges az, hogy több lábon álljunk, és több forrásra tudjunk támaszkodni. Tudniillik a dolog biztonságpolitikai és energiapolitikai összefüggésein túl ez egy nagyon egyszerű piaci kérdés is. Az ártárgyalásokon nyilván számít az, hogy valaki adott esetben ugyanazt a terméket mástól is meg tudja vásárolni vagy pedig tudja azt, hogy ezt a terméket pedig soha senki mástól nem fogja tudni megvenni csak attól akivel tárgyal. Hiszem azt, hogy ez a ártárgyalások elég jelentős eredményt vagy hatást gyakorol.

Mv: Hírek következnek, utána innen folytatjuk, Martonyi János külügyminiszter az Aréna vendége.

***

Mv: Martonyi János külügyminiszter az InfoRádió Arénájának vendége. Miniszter úr van ismeretük, vagy információjuk arról, hogy hány magyar állampolgár és milyen céllal tartózkodik Szíriában most?

Martonyi János, külügyminiszter: Van, körülbelül 150 magyar állampolgár tartózkodik Szíriában, olyan személyek, akiknek hát, legalábbis az egyik állampolgársága magyar.  Mi elég régóta már azt javasoljuk, hogy senki nem menjen Szíriába, aki haza akar jönni, mindenkit segítünk ebben.  Jelenleg a biztonsági helyzet az hát, rendkívüli veszélyeket jelent az ott élők és az ott tartózkodók számára, ezért én csak megismételni tudom, hogy ebben a helyzetben senki ne menjen oda.  Sajnálom, hogy ez a három ember odament a mi kifejezett tanácsunk és felhívásunk ellenére, egyébként tudtunk nélkül.  Nagyon örülök annak, hogy végül is sikerül nekik hazajönni.  Én azt hiszem, hogy ez mindenki számára egy figyelmeztetést is jelent.  Arra nézve, hogy amíg a harcok folynak, márpedig folynak a harcok, addig ne menjen senki ebbe az országba. Ami egy minket minden nap foglalkoztató kérdés, hogy meddig maradjon ott a Magyar Nagykövetség, és a magyar nagykövet.  Felhatalmazása van arra, hogy bármikor azonnal távozzon, személyzettel együtt, de még ott vagyunk, éspedig azért vagyunk ott, mert szükség van ránk, tudunk segíteni, három ország számára betöltjük a védőhatalom szerepét is. Vannak ott még egyébként európai uniós nagykövetségek, többek között az Európai Unió delegációja is még a helyszínen van, számítanak ránk, nagykövetünknek nagyon jó kapcsolatai vannak úgymond, mind a két oldallal.  És én azt hiszem, hogy amíg tudunk, segíteni, és amíg számítanak ránk ott emberek, többek között ezek a magyarok, akik ott vannak, vagy ott vannak még, addig mi maradunk. Persze, ha a biztonsági helyzet úgy alakul, hogy ez tarthatatlanná válik, és már az igazság az, hogy pár nappal ezelőtt tűnt úgy, hogy most már valóban legalábbis a nagykövetség szempontjából a végórákat éljük.  Páncélosok voltak egész közel a nagykövetség épületétől.  De tekintettel arra, hogy ezek a páncélosok nem a nagykövetség felé, hanem az ellenkező irányba lőttek, végül is a nagykövetünk úgy ítélte meg, hogy továbbra is el tudja látni a feladatát.

Mv: Vizsgálja a minisztérium, hogy ez a három ember milyen feladattal volt ott, mert a Terrorelhárítási Központ egyik vezetője azt mondta, hogy a szír ellenállóktól kaptak egy olyan üzenetet, hogy kormánykatonák szakértőiként ejtették őket fogságba.

Martonyi János: Természetesen lesz egy vizsgálat, ezt a vizsgálatot nem a Külügyminisztérium fogja lefolytatni, hanem az illetékes szervek.  És meg kell azt pontosan állapítani, hogy ez a három ember ott pontosan milyen tevékenységet végzett, még azt is meg kell majd nézni, hogy nem sértette ez az ország érdekeit, nem ütközött-e valamilyen jogszabályba.  De én most ezzel kapcsolatba továbbiakat mondani nem szeretnék, ez most már nem a mi feladatunk. Ezt a vizsgálatot le kell folytatni, már csak azért is, mert én azt hiszem, hogy itt egyrészt el kell hárítani annak a legtávolabbi gyanúját is, hogy a magyar hatóságok, a magyar  kormány bármit is tudott erről a tevékenységről.  Felejtsük el, hogy ez egy érzékeny politikai kérdés, ha már erről beszélünk, azt hozzáteszem, hogy a szír ellenzéknek mindenféleképpen köszönettel tartozunk azért, hogy végül is, talán annak ellenére, hogy ezek az emberek a másik oldalon folytattak szakértői tevékenységet, végül is lehetővé tette ezeknek az embereknek a kiszabadulását.

Mv: Azt kizártnak vehetjük, hogy ez a három ember egy teljesen legitim tevékenységet folytatott a  háború utáni helyzetet készítette elő, amit valószínűleg minden más ország emberei ilyenkor megpróbálnak?

Martonyi János: Én nem így tudom, de mint jeleztem, nem kívánok erről részletesen nyilatkozni. Az eddigi információk nem arról szólnak, hogy ők a háború utáni helyzetet készítették elő. Egyébként sem értem pontosan, hogy ez mit jelent. Háború két módon szűnhet meg. Vagy úgy, hogy a jelenlegi kormány, a jelenlegi diktatúra leveri további jó néhány ezer ember halála árán ezt a felkelést, vagy pedig úgy érhet véget a háború, hogy az Aszad-rezsim megbukik, és helyébe egy másik rendszer lép. Ez jelentené a háború végét. Sajnos pillanatnyilag nem tudjuk előre látni, hogy ez a háború meddig fog tartani, és miként ér véget. Azt azonban lássuk világosan, hogy a magyar külpolitikának egy sarokköve az, hogy az Aszad-rezsimnek távoznia kell. Egy olyan rezsim, amelyik a saját lakossága mészárlásába kezdett már meglehetősen régen, még a polgárháború kitörése előtt, az egyetlen egy dolgot tehet, és ez pedig a távozás.

Mv: A szomszédság politikájával mi okoz most konfliktust Magyarországnak?

Martonyi János: Konfliktus...

Mv: Talán erős a kifejezés.

Martonyi János: Az erős kifejezés. Nézeteltérések természetesen vannak. Talán érdemes pár szót szólni Romániáról. Ez azért lényeges, mert ugye sokszor elmondtuk, és ez pontosan így is volt, az elmúlt két évben, Romániával rendkívül jó kapcsolataink alakultak ki, és kétségtelen nem túlzás az, hogy ebben a két esztendőben a magyar–román kapcsolatok jobbak voltak, mint korábban bármikor. Ennek nagyon sok jele volt. Annak idején már az indulásnál, amikor mi kormányra léptünk, akkor a román nagykövetek éves értekezletére engem hívtak meg díszvendégként – Teodor Baconschi, az akkori külügyminiszter –, nagyon jó baráti kapcsolatok alakultak ki köztünk ugyanúgy, mint egyébként a román elnök és a magyar miniszterelnök között már volt egy régebbi keletű kölcsönös rokonszenv és együttműködés. És általában véve jól alakultak a dolgok. Természetesen tudjuk azt, hogy vannak vitáink például az elnökkel is, hiszen az elnök elhárítja mondjuk például a területi autonómiának a gondolatát, de decentralizációról lehet beszélni, talán kulturális autonómiáról is lehetett volna beszélni, hogyha nem vették volna ki néhány héttel  ezelőtt a törvényjavaslatból a kulturális autonómia fogalmát. De ez már a következő történet. Tehát összességében azt hiszem, hogy valóban jól alakultak a magyar–román kapcsolatok. Még egy dolog, hogy a korábbi román kormány teljes egészében tartotta magát a szomszédsági és közép-európai szolidaritáshoz akkor, amikor a Magyarországgal szembeni kampány folyt. Érdekes módon egyébként indult kampány az akkori jobbközép román kormány, és az akkori jobbközép bolgár kormány ellen is a baloldali ellenzék részéről. Tehát én még jól emlékszem arra, hogy bizonyos megbeszéléseken a román külügyminiszter nagyon határozott szavakban védte Magyarországot a különböző támadásokkal szemben. Tehát ez is része a képnek. Romániában jelentős változások történtek, ezek a változások nem indultak jól. Ahogy említettem előbb röviden, hogy kivették a kisebbségekről szóló törvényből a kulturális autonómiának a fogalmát. Ismeretes a marosvásárhelyi történet. Aztán itt van ez a nagyon kellemetlen Székely Mikó ügy, amit én most nem részleteznék. De azért az elég döbbenetesnek tűnik, hogy jogászok teljesítik a feladatokat, a jogszabályok alkalmazásával restituálják az adott vagyontárgyat, visszaadják ezt a kollégiumot a Református Egyháznak. Majd ezt követően polgári bíróság dönt arról, hogy ez a határozat helyes és megalapozott, elutasítja a döntéssel szemben benyújtott kereseteket, majd ezt követően a büntető bíróság három év végrehajtható szabadságvesztésre ítéli azokat, akik részt vettek ennek a döntésnek a meghozatalában. Tehát vannak olyan jelek – és most nem folytatnám ezt a sort –, amelyek nem kedvezőek.

Mv: Bocsásson meg, ezek nem kedvező jelek? Ez félelemkeltés.

Martonyi János: Ezért mi azt mondjuk, ezért mi azt mondjuk, hogy most a román félnek kell azt eldöntenie, hogy ezeknek a kérdéseknek az orvoslásán keresztül visszatérünk a magyar–román együttműködésnek az elmúlt két évhez hasonló helyzetéhez, állapotához, fenntartjuk a közép-európai vagy szomszédsági szolidaritást, ami jól működött, vagy pedig egy új szakasz kezdődik a magyar-román kapcsolatok történetében. Mi nyitottak vagyunk – ezt elmondtam egyébként a nagyköveti konferencián is –, mi baráti kézzel válaszolunk, de ez alapvetően a román fél magatartásától és döntésétől függ. Most a legújabb hírek szerint december elején lennének majd a választások, nyilván a választási kampány nem lesz könnyű időszak. Én egyébként a román kollegámat meghívtam ide, Magyarországra, már a korábbi meghívást fenntartottuk, ő valószínűleg szeptember vége felé eljön Budapestre, meg tudjuk beszélni ezeket a kérdéseket. Egyébként is a mi álláspontunk általában véve az, hogy ha bármilyen vita van, bármilyen sérelem van, akkor ezeket beszéljük meg, tehát nem feltétlenül kell egymásnak üzengetni, mondjuk például a magyarországi román kisebbség helyzetét illetően. De hát, én azt hiszem, hogy itt most egy olyan helyzet előtt állunk, ahol nem kell elsietett következtetéseket levonni, de én nagyon sajnálnám azt – és nem csak én, nyilván az egész kormány nagyon sajnálná azt –, hogyha az a kedvező időszak, ami elindult, ez most valamilyen okból megszakadna.

Mv: Bocsánat, volt alkalmuk megbeszélni azt a vitát, amit az okozott, hogy a magyar miniszterelnök a népszavazástól való távolmaradásra buzdította a romániai magyarokat?

Martonyi János: A magyar miniszterelnök azt mondta, hogy a legjobb döntés az, hogyha nem hoznak döntést. Én azt hiszem, hogy ez egyáltalában nem jelentett semmiféle beavatkozást a román belügyekbe. Azt azért szeretném hozzátenni, hogy lényegesen nagyobb volt a különbség az érvényességhez szükséges szavazatok és a ténylegesen leadott szavazatok között, mint amennyi magyar szavazat összesen van. De, hát, kétségkívül a magyar távolmaradás szerepet játszott ebben.  Én azt hiszem, hogy azt azért látni kell világosan, hogy ebben a vitában az erdélyi magyarság nem kívánt részt venni, meg kell mondjam, hogy ebben teljesen igaza volt, tudniillik ez egy olyan, egyesek szerint kocsmai verekedésként indult, amitől jobb, hogyha az ember távol tartja magát. Elég különös eszközöket alkalmaztak ebben a vitában. Én azt hiszem, hogy most az a lényeg, ami történt, hogy tudniillik a népszavazás érvénytelen volt, az alkotmánybíróság ezt elfogadta, kimondta, a mai napon pedig megtörtént Basescu elnöknek a visszahelyezése és természetesen majd a választások el fogják dönteni a politikai kérdéseket.

Mv: A magyar külügyi vezetés mit tekintene a helyzet normalizálódásának, milyen romániai gesztust vagy lépést?

Martonyi János: Hát az előbb említettem néhány problémát, gondolom, ezeket a problémákat jó lenne megoldani. Aztán meg kéne állapodni abban, hogy folytatjuk az együttműködést a két országot érintő alapvető kérdésekben. Vannak meghatározó közös érdekeink, az előbb említette például éppen az energiapolitikát.  Egymásra vagyunk utalva, mindenféleképpen az együttműködés sokkal hasznosabb, mint a konfrontáció. Aztán vannak európai uniós kérdések is, amelyekben együtt kell működnünk. És azok a kérdések, amelyek itt röviden felsoroltam, azok lényeges kérdések, én azt hiszem a megfélemlítés szót Ön használta, nem szeretnénk azt, ha az erdélyi magyarságot bárki is megfélemlítené. Ez a legkevésbé sem érdeke a román kormánynak sem, stabilitásra, biztonságra van szüksége mindenkinek. Tehát én azt hiszem, hogy ebben a helyzetben a legfontosabb az, hogy a kedvezőtlen első jelek ellenére a két ország között megfelelő, megbízható együttműködés jöjjön létre.

Mv: Arra milyen szót lehet használni, hogy Malina Hedviget Szlovákiában elmeorvosi vizsgálatnak kívánják alávetni hat évvel az esemény után.

Martonyi János: Ezt én példátlannak tartom, többször felmerült ez már korábban is. Most rátérünk Szlovákiára, ott azt kell látni, hogy a magyar–szlovák kapcsolatok, azok összességében meglehetősen jók, a kormányváltozás sem változtatta ezt meg lényegesen, jelenleg is folyik köztünk a párbeszéd, én külügyminiszter kollegámmal jó néhányszor találkoztam.  Ő maga is járt itt Budapesten, magam is el fogok menni Pozsonyba, egyébként is európai uniós fórumokon rendszeresen találkozunk. Tehát én azt hiszem, hogy itt sikerült azért egyfajta folyamatosságot fenntartani.  Vannak vitáink, ezek a viták korábban is fennálltak, a korábbi kormánnyal is, ugye ismeretes a nyelvtörvénnyel kapcsolatos vita, ismeretes az állampolgársági szabályozásokkal kapcsolatos vita. Itt egy dolgot tartok nagyon fontosnak, amit egyébként itt Budapesten a sajtótájékoztatón is elmondtam, hogy egy dolog az, hogy a két ország kormánya között egy alapvető felfogásbéli különbség van az úgynevezett tényleges kapcsolatot illetően. Magyarul, a szlovákok azt mondják, hogy csak az kaphat, és az kapjon állampolgárságot, aki abban az országban él állandó jelleggel, amelyiknek az állampolgárságát kapja. Mi pedig azt mondjuk, hogy ez nem így van, a tényleges kapcsolat nem biztos állandó lakóhelyben jelenik meg, ez a tényleges kapcsolat lehet egy kulturális, lelki, elvi, nemzeti hovatartozási kapcsolat is. Ezért van az, hogy mondjuk Argentínában, Ausztráliában, Kanadában, az Egyesült Államokban is nagyon nagy számú magyar állampolgár él és ez így lesz a jövőben is.  Egy dolog az, hogy ebben vitatkozunk, a másik dolog az, hogy valahogy úgy kellene ezeket a vitákat folytatni, ha nem is tudjuk megoldani, hogy ezekből az egyes emberekre nézve semmilyen hátrányos következmény ne származzon. Tehát se sújtsunk egyéneket hátránnyal, azért mert mi valamilyen kérdésben nem egyezünk meg. Tehát nem jó dolog az, hogy mondjuk 25 szlovák állampolgárságot a jelenleg még mindig hatályos szlovák törvény alapján megfosztottak az állampolgárságától. Olyan megoldás kellene, ami egy ilyen sérelmet nem idéz elő. Egyébként, hát a dolog tudjuk, függőben van, a szlovák alkotmánybíróság előtt van az ügy, el fogják dönteni, azon kívül a szlovák Belügyminisztérium dolgozik egy törvényjavaslaton, amit hát valamelyest ezt módosítani fogja, persze a megfelelő, teljes megoldást nagy valószínűség szerint nem ad, de közben folyik köztünk egy szakértői egyeztetés is, tehát itt keressük a megoldást. Nos azért mondtam mindezt el, mert egyrészt ez is egy fontos eleme a magyar–szlovák kapcsolatoknak, másrészt pedig Malina Hedvig ügye tipikusan egy olyan ügy, hogy emberi sérelmet okozunk. Nem mi, hanem azok a szlovák hatóságok, alapvetően most a főügyészség, amelyik hat év után, egy ilyen ügyben, amiért egyébként a szlovák kormány már bocsánatot kért, és ami azért meglehetősen egyértelműnek tűnik a világ számára, mindenki számára. Ott most még további zaklatásnak teszik ki azt a Malina Hedviget, aki nagyon sok mindenen keresztülment, ezt egy egészen félelmetes emberi tartással végigélte és vállalta, ez embertelen.

Mv: De ez mit ... ?

Martonyi János: Szerintem ez már, ez kilép a politika körétből, itt egyszerűen arról van szó, hogy valaki itt embertelenséget követ el.

Mv: Na de intézményről van szó, egy főügyészségről van szó.

Martonyi János: Így van, és, hogyha én ezt fölvetem mondjuk egy tárgyaláson, vagy megbeszélésen, akkor nyilvánvalóan az a válasz, hogy hát az igazságszolgáltatás független ugye mindenkinél, ők nem tudják ezt utasításokkal befolyásolni. Én azt hiszem, hogy ettől függetlenül azért, hát, hogy mondjam, ezt mindenféleképpen szóvá kell tenni, és nem tudom megérteni, hogy miért van arra szükség, hogy hat év után egyáltalán ezt az ügyet ilyen formában folytassák, ahelyett, hogy lezárnák a dolgot egyszer és mindenkorra még annak az árán is, hogy nem derül fény minden egyes elemre, legfeljebb csak megalapozott sejtéseink és feltevéseink vannak.

Mv: Szerbiával milyen most a kapcsolatunk? Sokáig az autonómia megvalósulásának egyik jó példájaként emlegettük. Vagy az autonómia felé vezető út egyik jó példájaként emlegettük a Vajdaságot. Nincs vitánk?

Martonyi János: Hát Szerbiában is kormányváltozás történt, ott is egy kicsit várakozó állásponton vagyunk, hogy hogyan fog alakulni a kapcsolatrendszerünk az új, döntő részben új kormánnyal. Azt hozzá kell tegyem egyébként, hogy korábban a szerb–magyar kapcsolatok is meglehetősen jól alakultak, többször említettük már ezt a bizonyos restitúciós és rehabilitációs kérdést, ahol végül is megfelelő megoldás született. Ez azért tanulságot, mert itt jól sikerült összekapcsolni a nemzetpolitikai törekvéseinket, céljainkat az európai integrációból fakadó lehetőségekkel, és én azt hiszem, hogy ez mindenféleképpen azt mutatja, hogy igenis az európai integráció is adhat adott esetben olyan eszközöket, amellyel, vagy amelyekkel nemzetpolitikai természetű dilemmákat, gondokat meg tudunk oldani. Mi végig támogattuk Szerbia tagjelöltségét, a magyar miniszterelnök, ugye ezt azt hiszem, már ismeri a közvélemény is, azon a bizonyos fontos európai tanácsülésen többször egymás után felszólalt annak érdekében, hogy Szerbia minél hamarabb megkapja ezt a tagjelölti státuszt. Ez most megtörtént tavasszal, és egy további kérdés az, hogy hogyan fog ez a folyamat továbbmenni, mi mindenféleképpen abban vagyunk érdekeltek, hogy a csatlakozási tárgyalások is mielőbb megkezdődjenek. Tehát egyelőre azt hiszen, hogy az Európai Unió intézményei és tagállamai is egy kicsit várakozó állásponton vannak. Meg fogják látni azt, hogy milyen lesz ennek az új szerb kormánynak nem csak az Európa-politikája, hanem általában véve a politikája. Az valóban nem tűnik kedvezőnek, hogy a Vajdasági autonómiát a szerbiai alkotmánybíróság megnyirbálta. Most egyébként nemrég kaptuk a hírt, hogy azért az a bizonyos képviselete a Vajdaságnak mégis csak megnyílhat Brüsszelben. Legfeljebb nem szabad használni a "képviselet" szót. De lesz egy irodájuk. Tehát itt is a dolog egy kicsit mozog. Egyébként hozzáteszem, ez persze az alkotmánybíróság, tehát nem hiszem, hogy az alkotmánybíróság döntéséből egyenesen politikai következtetéseket szabadna levonni a kormány politikájára nézve. Összességében véve, én azt hiszem, hogy a szomszéd politikánknak volt két nagyon jó éve. És egy nagyon fontos kérdés az, hogy a kormányváltozásoktól függetlenül vagy azok ellenére sikerül-e folytatni ezt vagy nem. Amit mi tudunk mondani, az az, hogy a mi szándékunk az, hogy ezt folytassuk tovább. De hát ennek persze vannak alapvető feltételei. A legfontosabb feltétel az az, hogy hogyan viszonyulnak ezek az új kormányok a magyar közösségekhez, a magyar kisebbségekhez. Betartják-e minden szempontból az emberi jogokat, betartják-e a jogállamiság követelményeit. Ha ez a helyzet, akkor én azt hiszem, nem lesz, és nem lenne semmilyen akadálya annak, hogy ezek az együttműködések ugyanígy folyjanak tovább.

Mv: Európai uniós partnereinknek mit tudunk mondani azon túl, hogy a ti válságkezelésetek nem olyan jó, mint a miénk.

Martonyi János: A szomszéd politikai kérdéseinket általában, és ez egy nagyon fontos alaptétele a mi külpolitikánknak, közvetlen tárgyalások útján kívánjuk megoldani. Nagyon sokszor elmondtuk már, én is elmondtam jó párszor, hogy például a magyar–szlovák vitákban mi nem tartunk igényt közvetítőkre. Egyébként is a nyugati közvéleményeknek a benyomása a magyar–szlovák viszonyról, az általában torz és hamis. Azt hiszik, hogy itt két egymással szemben álló ország hadakozik egymással, állandóak a feszültségek, a konfliktus szót ugye használtuk az előbb is. Az kevesen tudják, hogy hihetetlenül szoros kapcsolatok vannak a két ország között. Sok-sokezer ember dolgozik a másik országban. Nagyon sok ember reggel jön át és este megy vissza. Azt is kevesen tudják, hogy a jelenlegi szlovák igazságügy miniszternek a háza az éppen Magyarországon van. És a családja ott is lakik, ő pedig onnan jár át minden reggel a pozsonyi igazságügyi minisztériumba. Hogy sok-sokezer vállalat működik, magyar cég működik Szlovákiában és fordítva.  Hogy Szlovákia a harmadik vagy negyedik exportpiacunk, egyébként Románia a második – hadd tegyem hozzá. Tehát azért itt van egy nagyon-nagyon szoros együttélés. És ezt nem szabad elfelejteni. Ha vannak vitáink, márpedig vannak vitáink – az előbb erről beszéltünk –, akkor itt ezeket mi kétoldalú párbeszéd útján szeretnénk megoldani. Nem igazán igényeljük, mondjuk a nyugati sajtónak a beavatkozását sem. Az hiszem, hogy a legjobb, hogyha a rokonok egymás között intézik el vitáikat, ha vannak ilyenek. És nem szaladgálnak külső segítségért.

Mv: Miniszter úr, köszönöm a tájékoztatást az elmúlt egy órában. Martonyi János, külügyminiszter úr volt az Aréna vendége.

(Külügyminisztérium)