Én azt hiszem, hogy a legfontosabb az, ha tényleg komolyan vesszük ezt a különleges kapcsolatot, mert ez az, akkor túl azon, hogy táplálkozunk a történelemből, építünk mindenre, folyamatosan azon is gondolkodunk, hogy hogyan tudjuk ezt a kapcsolatrendszert nem csak megerősíteni, hanem tovább bővíteni – mondta Martonyi János az MR1 Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában 2014. március 23-án.

Mv: Furcsa ajándékkal lepte meg az MSZP-kormány 2009-ben Krakkó városát. Balázs Péter akkori külügyminiszter bejelentette, hogy a magyar külképviseletek számának csökkentése érinti a krakkói főkonzulátust is. Történt pedig mindez abban az esztendőben, amikor a főkonzulátus alapításának 90. és a rendszerváltás után újjászervezésnek 15., továbbá a II. világháborús lengyel menekültek magyarországi befogadásának 70. évfordulóját ünnepeltük. Hiába emelt szót a lépés ellen több száz magyar és lengyel értelmiségi, a Bajnai-adminisztráció a felszámolás mellett döntött. Állítólag takarékossági okokból. Az Orbán-kabinet azonban úgy határozott, politikai, gazdasági és lelki közösségünk egyaránt azt követeli, hogy újra működjön a krakkói főkonzulátus. A megnyitó ünnepség után Martonyi János külügyminiszter és a Magyarországon is szolgált minorita szerzetes, Pawel atya mondta el gondolatait Moszkovics János mikrofonja előtt.

R: Különleges helyen vagyunk, Krakkóban, amely nem csak a lengyel nép számára kultikus hely, hanem a magyar–lengyel barátságnak is a terepe, hiszen rengeteg magyar emlék is köt minket ehhez a városhoz. Hedvig, akit 1997-ben szentté avatott II. János Pál pápa, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király itt van eltemetve. Itt indult az 1300-as években az az egyetem, amelynek később nagyon sok magyar hallgatója volt és tanára, ezt latin nyelvű emléktábla őrzi itt és még sorolhatnánk. Tud-e ebből táplálkozni a magyar–lengyel viszony az elkövetkezendő években?

Martonyi János, külügyminiszter: Mindezek nélkül a magyar–lengyel kapcsolatrendszer és a magyar–lengyel barátság nem volna az, ami. Egész egyszerűen nem vonatkoztathatunk el a történelemtől, amikor a magyar–lengyel barátságról beszélünk. És különösen ez a helyzet egyébként itt, Krakkóban. Lengyelország nagy ország, a közép-európai és a magyar kötődés szintje az ebben az országban is változó. Különböző lehet, de ennek az érzelmi, kulturális, spirituális kapcsolatnak, egymáshoz tartozásnak azért a keménymagja, szíve az itt van Krakkóban, és ezt érzi itt az ember. Nem véletlen, hogy most megnyitottuk újra a főkonzulátust, mert túl azon, hogy ennek van egy nagyon fontos gazdasági, turisztikai, kereskedelmi jelentősége, igenis van egy nagyon fontos szimbolikus üzenete. Egy dolog az, hogy mindig elmondjuk az ismert, rövid verset lengyelül, magyarul. Egy dolog az, hogy mindig elmondjuk, hogy milyen jóban vagyunk és mennyire fontos a lengyel–magyar barátság. És egy másik dolog az, hogy teszünk-e ezért valamit ténylegesen, vagy pedig megmaradunk a szavak szintjén. Én azt hiszem, hogy a legfontosabb az, ha tényleg komolyan vesszük ezt a különleges kapcsolatot, mert ez az, akkor túl azon, hogy táplálkozunk a történelemből, építünk mindenre, folyamatosan azon is gondolkodunk, hogy hogyan tudjuk ezt a kapcsolatrendszert nem csak megerősíteni, hanem tovább bővíteni.

R: Van ez a konzulátus, amely Trianon után az első magyar külképviseletek egyike volt és az 1920-as években indult és 1939-ben, a német megszállással ért véget ennek a küldetése. Aztán Antall József idejében indultak el a tárgyalások és 1994-ben Ön nyitotta meg és most Önre esett ez a nemes feladat. Gondolom, hogy nosztalgiával is gondol arra, hogy újranyissa. Miként lehet megtölteni ezt tartalommal?

Martonyi János: Ma délelőtt is lezajlott itt egy gazdasági találkozó, konferencia 70 magyar vállalatnak a részvételével. Ezt már az itteni külgazdasági attasé, illetőleg a főkonzulátus szervezte, itt konkrétan a helyszínen. Tehát azért is utaltam az előbb arra, hogy itt nagyon fontos konkrét feladatok vannak, növelni kell a kétoldalú turizmust, a gazdasági kapcsolatokat, kereskedelmet. Egyébként általában véve igaz az, hogy a magyar–lengyel gazdasági kapcsolatokban még nagyon-nagyon sok lehetőség van, kereskedelmi statisztikákból is kiderül az, hogy Lengyelország méreteihez képest a magyar–lengyel kétoldalú kereskedelem még elmarad a lehetőségektől. De hát, sok minden más is van, nagyon fontos lenne az oktatási, kulturális kapcsolatainkat is tovább erősíteni. Egy ilyen főkonzulátusnak az a fő dolga, hogy minden egyes területen előre tudjunk lépni. Én biztos vagyok benne, hogy ez is lesz a helyzet. Nagyon örül itt a város, nagyon örül a vajdaság ennek. Ugyanúgy, mint ahogy mi is nagyon örülünk ennek. Én biztos vagyok abban, és annak külön örülök, hogy a ciklus végén meg tudtuk nyitni ezt a főkonzulátust újra. Általában véve, mi nyitunk és újranyitunk, ugyanezt mondtam pár héttel ezelőtt Lendván is. Ugyanez a helyzet távoli országokban is, ott, ahol jelentős magyar közösségek vannak. Tehát én azt hiszem, hogy ezt a szélesebb értelemben vett nyitást, ezt alkalmazhatjuk az egész magyar külpolitikára, ezen belül persze különösen Közép-Európára.

R: Annak idején Krakkó felajánlotta, hogy ki is fizeti a lakbérét, a házbérét az ingatlannak, amelyet annak idején felszámolt az előző kormány. Halljuk Krakkóban és azelőtt is, hogy Orbán Viktornak és néhai Kaczyński elnöknek volt egy terve arról, hogy megvalósul ez az észak-déli irányú autópálya és egy egész nagy infrastrukturális beruházás lesz. Mikor valósulhat ez meg?

Martonyi János: A magyar kormánynak az egyik legfontosabb célkitűzése az, hogy ez megvalósuljon, ennek megvan egyébként az európai uniós összefüggés-rendszere is. Én most tréfásan azt javasoltam itt a vajdasági vezetőknek, hogy kössünk egy alkut. Mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ők megkapják a téli olimpia megrendezésének a jogát, ugye Szlovákiával együtt, ha jól értem. Ellentételként mi mindössze azt kérjük, hogy vállalják el, hogy az olimpia megrendezésének az időpontjáig épüljön meg a Varsó–Krakkó–Besztercebánya–Budapest autópálya. Ezt ők itt most elfogadták, egyelőre még nem írtuk le. Ismétlem, ez inkább csak egy anekdota, de jelzi azt, hogy ebben azért mindannyian érdekeltek vagyunk.

(Külügyminisztérium)