Martonyi János miniszter volt a vendége a HírTV Kontraszt című adásának 2013. április 21-én. A miniszter a magyar alkotmány negyedik módosításáról szóló európai parlamenti vitáról beszélgetett.

Mv: A stúdióban Martonyi János, jó estét kívánok.

Martonyi János: Jó estét kívánok.

Mv: Miért nem képviseltette magát a magyar kormány az európai parlamenti vitában? Úgy gondolták, hogy súlytalan lesz ez a vita, vagy nem akartak már abban a kampányban részt venni, ami az Európai Bizottság elnöki székéért folyik?

Martonyi János: Általában véve a kormányok az ilyen jellegű vitákban nem szoktak részt venni. Az már egy bizonyos szempontból újításnak számított, amikor a legutóbbi alkalommal, emlékszünk jól szerintem mindannyian a vitára, a magyar miniszterelnök jelezte az Európai Parlament elnökének, hogy ő nagyon szívesen elmenne erre a vitára, hiszen ez lehetőséget adna arra, hogy a magyar érveket elő tudja adni, és adott esetben meg tudja győzni az Európai Parlament képviselőit a magyar álláspontoknak az igazságáról. Volt egy kis habozás, de hát végül is aztán rájöttek arra mindenki, hogy ettől a lehetőségtől a magyar miniszterelnököt megfosztani nem lehet. Tehát, hogyha ő el akar jönni, róla vitatkoznak, az nem jó, hogyha valakiről vitatkoznak nélküle. Hát akkor igenis adjuk meg neki a lehetőséget. Ezek után felmerült most a kérdés, hogy miután megint csak napirendre tűzték az úgymond a magyar kérdést, megjelenjen-e ott a magyar miniszterelnök, vagy ne jelenjen meg. Az első elgondolás az volt, hogy jelenjen meg. Éppen annak a logikának a mentén, amiről én az előbb beszéltem. Aztán később kiderült, hogy ez a vita nem az a vita, mert egy úgynevezett egykörös vita lesz, tehát csak a frakcióvezetők szólalnak fel, összesen az egészre lesz negyven perc. A részvételek is bizonytalanokká váltak – hát ez részben be is igazolódott, mert ugye például Joseph Daul, a Néppárt frakcióvezetője nem volt ott –, és amellett látszott az az eseményekből, hogy majd lesz egy vita, lesz egy igazi vita, lesz egy nagy vita, és az valamikor júniusban lesz. Egyébként ez érzékeltette, sőt közölte az Európai Parlament elnöke is, a magyar miniszterelnökkel, hogy valójában az igazi vita akkor lesz, tehát itt most ezen a vitán nem érdemes részt venni. Aztán ugye megjelentek nagyon furcsa, különleges találgatások, hogy miért nem ment el a miniszterelnök. Legenyhébb ezek közül az volt, hogy a Thatcher-temetés az fontosabb. Hát persze, ha ez lett volna az igazi nagy vita, akkor ez lett volna fontosabb, na, de azt világosan láttuk, hogy nem a fontosabb ebben a helyzetben. Aztán voltak még ennél sokkal kevésbé jóindulatú – mondjuk így –, találgatások is, hogy félt odamenni, nem akart odamenni. Egyébként odament, és egy nagyon fontos eseményen előző este részt vett, éspedig találkozott az Európai Néppárt parlamenti képviselőivel. Ez nagyon fontos nekünk, azt hiszem, hogy ezt nem kell külön indokolni. De, a másnapi vitán nem volt ott. Egyébként, tehát mindebből, amit most elmondtam, az világos, hogyha majd meglesz az igazi vita, akkor minden körülmények között igényt fog Magyarország, a magyar kormány tartani arra, hogy a magyar miniszterelnök ezen részt vegyen.

Mv: Hogyha az alkotmányozás a nemzeti szuverenitás része, akkor miként fordulhat az elő, hogy már másodszor kerül Magyarország és a magyar alkotmány az Európai Parlament elé? Kettős a mérce, vagy valóban vannak olyan uniós alapértékek, amelyeket számon kérhet az Unió a tagországok alapokmányán?

Martonyi János: Hát, erre a válasz az, hogy vannak ilyen uniós alapértékek, alapelvek. Ezeket lényegében az alapszerződés 2. cikke rögzíti. Önmagában véve, hogy az alkotmányoknak, tehát a tagállamok alkotmányainak a viszonya mi az uniós vagy közösségi joghoz, ez egy nagyon bonyolult kérdés, és én most ebbe valójában nem mennék bele. Tudniillik, itt nincs egységes álláspont.  Elég régóta vitatkoznak egymással a tagállami alkotmánybíróságok, és az Európai Bíróság.  Tehát ez egy nagyon összetett kérdés, ettől függetlenül az kétségtelen, hogy a második cikkben rögzített alapvető értékeket számon kérheti az Európai Unió. 

Mv: Kettős mérce nincs?

Martonyi János: Kettős mérce természetesen van. Éppen ez az alapvető gond, hogy nincs meg az a világos, objektív, megfelelően átlátható, és egyenlő mércét alkalmazó eljárás, ami megfelelő biztosítékokat adna arra, hogy különböző politikai, vagy netán az ön által előbb utalt gazdasági szempontok vagy érdeksérelmek alapján ne válasszanak ki egy tagállamot, vagy kettőt, vagy hármat, mindegy, és ne alkalmazzanak vele szemben olyan eszközöket, olyan módszereket, amelyeket egyébként a többivel szemben nem alkalmaznak. Mert soha nem nézte még át senki a 27 tagállam alkotmányát részletesen, soha nem készült arról egy átfogó kimutatás, hogy hol például hogyan választják ki az államfőt, hol történik ez vérségi alapon, hol választja a parlament, hol választja a nép. Aztán hol van alkotmánybíróság, és hol nincs alkotmánybíróság?  Aztán, hogy ezeknek az alkotmánybíróságoknak hogyan alakul a hatásköre, milyen ügyekbe tudnak beavatkozni, van-e előzetes normakontroll, vagy csak utólagos, és így tovább, és így tovább.  Tehát számtalan olyan kérdés van, amit meg lehetne vizsgálni minden tagállamban, de erre úgy tűnik, hogy nem kerül sor. Ezzel szemben, ha van egy olyan politikai szempont, vagy ideológiai szempont, ami hát nyilvánvaló a mi esetünkben fönnáll, lásd keresztény gyökerek, család fogalma és így tovább. És vannak gazdasági szempontok, akkor adott esetben egy országot politikai nyomás alá lehet helyezni. Van egy másik kérdés persze, a közösségi joggal való egyezés kérdése, de ez rendezhető. Tehát hogyha ez a probléma, hogy egy tagállam elfogad egy olyan jogszabályt, vagy többet is, amelyik nincs összhangban az uniós joggal, akkor megindul a jogsértési eljárás, erről elég sokat beszéltünk. Van négy szakasza, Magyarország esetében például bírósági ítélet is született, a bírák korai nyugdíjazásával kapcsolatban, és Magyarország ennek a bírói ítéletnek, egyébként a saját alkotmánybírósága is meghozta ezt, eleget tett.

Ezt csak azért mondom, mert itt azért egy sérelmet szeretnék jelezni, ha már a mércékről beszélünk. Én soha nem szoktam személyeket, külön személyükben bírálni, de azért az különös, hogy a bizottság képviselője Viviane Reding, a parlamenti vitában úgy nyilatkozott, lényegében azt az üzenetet adta, hogy Magyarország ezt a bírósági ítéletet nem hajtja végre.  Annál is inkább, később aztán több szónok erre vissza is tért, hogy hogy lehet az, hogy Magyarország egy bírósági ítéletet nem hajt végre?  Ezzel szemben a valóság az, hogy Magyarország ezt a bírósági ítéletet végrehajtja, olyan törvényt fogadott el, amely tökéletes összhangban áll ezzel a bírósági ítélettel.  Ezt egyébként a bizottság szolgálattal is visszaigazolták.  És jelenleg folyik ennek a törvénynek a végrehajtása, ezt azért sérelmezzük, hogy adott esetben a parlamenti képviselők nem kapnak pontos tájékoztatást, mondjuk megint így udvariasságból, arra nézve, hogy Magyarország vajon végrehajtja-e a bíróság ítéletet, vagy nem hajtja végre. 

Mv: De az is a kettős mércét mutatja nem, hiszen ön jogász, ismeri a magyar joggyakorlatot, és nyilván európai joggyakorlatokat is ismer. Hollandiában bevett az, hogy ügyeket áthelyeznek az igazságszolgáltatásban, ezt nekünk miért nem akarják megengedni?

Martonyi János: Hát erre mondjuk azt, és ezt már korábban is mindig megjelent, hogy voltaképpen a magyar alaptörvényben, és a magyar alaptörvény alapján hozott sarkalatos vagy egyéb törvényekben egyetlen egy olyan mozzanat vagy elem nincsen, ami valamelyik más tagállam jogában ne lenne megtalálható. Erre persze ők mindig azt mondják, hogy ez lehet, hogy így van, – bár hát persze ezen is lehet vitatkozni a másik fél szerint – igen ám, de mi kiválasztjuk azokat az elemeket, amelyek aztán összességében közvetítik azt a benyomást, hogy Magyarországon valami baj van a jogállamisággal. De ugyanakkor, ha megnézzük konkrétan a kérdéseket, mondjuk éppen ezt az áthelyezési kérdést... Hozzáteszem zárójelben megint, – elnézést a sok zárójelért – ezt a kérdést is rendezni tudjuk. Tehát nem egy kapitális ügy, nem egy olyan ügy, ami alapjaiban érinti, mondjuk a demokráciát vagy a jogállamiságot.

Mv: Javaslat el is készült ez ügyben.

Martonyi János: Így van, ezt is lehet rendezni. Minden mást is egyébként, vagy nagyon sok minden mást is lehet rendezni, azért mondom, hogy ez a jogi része tulajdonképpen a könnyebb része a dolognak, mert jogi megoldásokat lehet találni, akár van kettős mérce, akár nem, adott esetben tudunk megfelelő megoldást találni. De a politikai támadásokra sokkal nehezebb választ adni, mert azok szubjektívek, egyoldalúak, szelektívek és ideológiailag vezéreltek. Tehát ezeket sokkal nehezebb kezelni, és ezért van az, hogy a támadás fő iránya az micsoda. A támadás fő iránya az a sajtó. Tehát egy tüzérségi előkészítés folyik, tehát ezt most már átéljük – majdnem azt mondtam, hogy két és fél vagy három éve, de tulajdonképpen huszon valahány éve élem át én legalábbis személy szerint. Tehát először jön a tüzérségi előkészítés, az egy hangulatot gerjeszt. Ne feledjük el, nagyon sok ember csak innen tájékozódik, még a politikusok is.

Mv: Hát ez a baj!

Martonyi János: Hát igen, csak mi azt hisszük, hogy a politikusoknak – mondjuk az európai politikusoknak – semmi más gondjuk nincs, mint hogy Magyarországgal foglalkozzanak. Egyébként hozzáteszem, most nem is mi vagyunk a legfontosabbak. Sokkal fontosabb a gazdaság, sokkal fontosabbak azok az országok, amelyek gazdasági gondokkal küzdenek, és nem tudjuk még pontosan, hogy ez hova fog vezetni, még mindig nem tudjuk. Tehát ehhez képest mi nem vagyunk a legfontosabb téma. Ami részben jó, mert hát nem szeretnénk azért ebből a szempontból elsők lenni, de olyan szempontból hátrányos, hogy nem igazán ismerik a dolgokat. Tehát egy hihetetlen és folyamatos munka kell ahhoz, hogy legalább az alapvető kérdéseket megismertessük. Most nem tudom fölsorolni, hogy mennyi mindent teszünk ennek érdekében, mert akkor itt ülnénk még egy óráig. De azért ez egy nagyon jelentős feladat.

Mv: Van egy nagyon fontos kérdés. Ugye az alaptörvény negyedik módosítása tette azt lehetővé, hogy a bíróság betiltsa egy kegyeletsértő és provokatív demonstrációnak a megtartását. Hogyha az alaptörvényünk védi a kisebbségeket, akkor hogyan fordulhat az elő, hogy a Zsidó Világkongresszus elnöke azt nyilatkozza a sajtóban, hogy Magyarországon aggasztó mértékű az antiszemitizmus? Hivatalosan megfogalmazta a Külügyminisztérium a rosszallását vagy egyáltalán tiltakozott ezek ellen a kirekesztő megállapítások ellen?

Martonyi János: Hát, ha már így rákérdezett, talán föltárható, hogy írtam egy cikket – tulajdonképpen egy nagyon udvarias cikk volt – válaszként erre a megnyilvánulásra, még egy ígéretet is kaptunk az adott sajtóterméktől, hogy ezt le fogják közölni. Hát, még eddig nem közölték le. De nem ez az egyetlen eset, azt hozzá kell, tegyem, és nem is csak énrólam szól a történet vagy akár mirólunk. A világban élő magyarok nagyon sok helyről jelzik, hogy ők bizony írtak, szóltak, tiltakoztak.

Mv: Ön hova is írta, az újságnak, ahol ez megjelent?

Martonyi János: Abba a lapba, amelyikben ez megjelent, nyilvánvalóan, az egyik legolvasottabb napilap a német nyelvterületen. Tehát én azt hiszem, hogy ilyenkor az a leghelyesebb, hogyha egy korrekt választ ad az ember. De maga a téma, a téma az a téma, ami minket nagyon-nagyon bánt. Mert valóban úgy érezzük, hogy ez igazságtalan. Visszatérve az alaptörvény-módosításra. Amikor ez a rendelkezés megjelent, akkor több zsidó szervezet kifejezte az elismerését, gratuláltak, köszönték. Ezek után megint csak egy német lapban megjelent egy német politikus cikke, amely tulajdonképpen két dolgot kifogásolt erőteljesebben. Ez volt az egyik. Ezt egész egyszerűen nem értettük. Akkor is válaszoltunk, leveleztünk, megmagyaráztuk. Tehát ez azért nagyon különös. Most az a helyzet, hogy valóban a jogi lehetőségek bővültek és csak azt sem mondom, hogy korábban nem voltak jogi lehetőségek. Korábban is voltak, csak most még egy van, mert tudniillik az adott közösségnek egy tagja, ha úgy érzi, hogy a közösségét érte sérelem, mondjuk gyűlöletbeszéd által, akkor neki joga van adott esetben például polgári jogi igényt érvényesíteni a közösség nevében.

Mv: És akár feljelentést is tehet.

Martonyi János: Azt is tehet. Azon az alapon, hogy a közösségét sérelem érte, persze ennek még a jogi részleteit ki kell munkálni, de az emberi méltóság nagyon markánsan megjelenik. És amikor a bíróság elé került az a kérdés, hogy vajon úgymond utólag be lehetne tiltani egy olyan megmozdulást, ami teljesen nyilvánvalóan sérti egy közösségnek az érzéseit, a méltóságát, akkor a bíróság azt mondta, hogy be lehet tiltani, igen be lehet tiltani, és hivatkozott pontosan erre a rendelkezésre. Tehát az emberi méltóság, a közösségek, emberi méltóságának a jogi védelme ezzel lényegesen erősödött.

Mv: Lehet, hogy egyik pillanatban vagy egyik alkalommal a levél a fontos, a hivatalos levél. Lehet megoldás egy újságnak írott helyreigazítási kérelem. Lehet, hogy egy-egy esetben, amikor például a sajtóban jelennek meg butaságok Magyarországról, például azt állítva, hogy a magyar kormány nem tűri az ellentmondást, akkor lehet, hogy elég lenne két köteg Népszavát kiküldeni, meg válogatni a baloldali hetilapokból, hogy tessék, győződjenek meg, hát ezek az újságok itt jelennek meg. De még egy nagyon fontos kérdés van.

Martonyi János: Nagyon fontos, amit mond, mert én ezt már nagyon régóta javaslom, hogy a magyar média tényleges állapotáról folyamatosan készítsünk felméréseket. Készítenek egyébként ilyeneket.

Mv: Fizessünk elő a nagykövetségeknek, nem?

Martonyi János: Hát igen a gond az, előfizetik, csak nem olvassák, mert nem értik, tehát itt van egy ilyen, megint van egy nyelvi hátrány, de nekem is alapvetően az a véleményem, hogy itt a média tényleges világát kellene nap, mint nap követni.

Mv: Akkor egyértelmű lenne, egyértelmű lenne.

Martonyi János: A netet, tehát amit a legtöbben olvasnak, hát teljesen egyértelmű lenne, hogy az ellenzéki túlsúly meghatározó egyébként ma is a médiavilágban.

Mv: Egy nagyon fontos dolog. Most már nemcsak szóban, hanem írásban is elismerte a Haza és Haladás Alapítvány Bajnai Gordon alapítványa, hogy tavaly és tavalyelőtt is nagy összegben fogadott el adományt a Hillary Clinton nevéhez kapcsolódó amerikai alapítványtól.  Itt 200 millió forintos nagyságrendről beszélnek. Vajon Bajnai Gordonék civil, jogvédő szervezet, vagy politikai szervezet? Nem tartja ezt a fajta támogatást beavatkozásnak a magyar belügyekbe?

Martonyi János: Most változott a helyzet annyiban, hogy politikai párt is létrejött.  Korábban ez nem így volt.  Korábban csak egy alapítvány volt.  Azt azért hozzáteszem, hogy alapítványok különböző forrásból mindig is kaptak és kapnak támogatást, ha jól láttam, mai sajtóban akkor vagy a pár nappal ezelőtti sajtóban, magyar nagyvállalatok is adnak különböző alapítványoknak támogatást. Egyébként hát annak idején emlékszem, hogy azért alapítványi támogatások voltak. Úgyhogy én önmagában véve én elegendőnek tartom azt, hogyha a magyar közvélemény tudja azt, hogy ki, melyik alapítvány, kitől, mennyi támogatást kap. Aztán a következtetést levonva ő maga, de egyébként meg kell, mondjam őszintén jogi problémát a dologban nem látok.

Mv: Külügyminiszter úr köszönöm a beszélgetést.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)