Martonyi János külügyminiszter tartotta az előterjesztői expozét a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat (T/10220. szám) általános vitáján az Országgyűlés 2013. március 19-i ülésnapján. A vitát követően a külügyminiszter válaszolt a felszólaló képviselők felvetéseire. Az alábbiakban olvasható az előterjesztői expozé és a miniszteri válasz országgyűlési jegyzőkönyv munkapéldánya alapján készített leirata.

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! E törvényjavaslat célja a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés kötelező hatályának elismerése és annak kihirdetése.

Valamivel több mint egy évvel ezelőtt a kormány nevében azt kértem önöktől, hogy adják meg támogatásukat a szerződés aláírásához. Ezt a támogatást az Országgyűlés a 4/2012. számú, február 22-én hozott határozatával megadta. Ezt követően Magyarország 24 további tagállammal együtt a szerződést 2012. március 2-án aláírta.

A szerződés célja a gazdasági és monetáris unió gazdasági pillérének megerősítése, a költségvetési fegyelem szigorítása, a gazdaságpolitikai koordináció megerősítése és az euróövezet kormányzásának a javítása. Mindezt pedig a fenntartható növekedés, a foglalkoztatás, a versenyképesség és a szociális kohézió erősítésének, illetőleg növelésének megvalósítása érdekében.

Magyarország a kezdetektől fogva támogatta az euróövezet stabilitására irányuló törekvéseket. A szerződés ehhez járul hozzá, és szeretném még egyszer nyomatékosan aláhúzni, hogy ez eminens magyar érdek is. Az európai közös pénz állapota, ereje döntően határozza meg az európai gazdaság helyzetét, Magyarország pedig – mint tudjuk – része az európai gazdaságnak, ezer szállal kötődik oda, közismert, sokszor elmondjuk, hogy a magyar kivitel több mint 76 százaléka az Európai Unióba irányul.

A szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokon – és ezt elmondtuk már annak idején is – a magyar érdekeket és általában talán a közép-európai érdekeket, a nem eurózónatagok érdekeit a legfontosabb kérdésekben sikerült érvényesíteni. Csak röviden utalnék arra, hogy a szerződés rendelkezései az euróövezeten kívüli szerződő felek tekintetében csak az euróövezetbe való belépésük időpontjával lépnek majd hatályba, legalábbis fő szabályként. Fontos volt számunkra az is, hogy a szerződés ne hozzon létre semmilyen kötelezettséget, új kötelezettséget az adóharmonizáció tekintetében. Az is fontos volt számunkra, hogy az euróövezeten kívüli szerződő felek megkapják a lehetőséget arra, hogy a tárgyalásokban részt vegyenek, legalábbis azokon a tárgyalásokon, amelyek számukra különösen fontosak.

A szerződés 2013. január 1-jén hatályba lépett, azt követően, hogy azt 12 euróövezeti tagállam megerősítette. A mai napig egyébként ezt a szerződést 18 tagállam erősítette meg, ezek között öt eurózónán kívüli ország – talán érdemes ezeket felsorolni: Dánia, Litvánia, Lettország, Románia és Lengyelország –, négy euróövezeti ország ratifikációja még várat magára, de ez is meg fog történni, ez egyébként a három Benelux-ország és Málta.

A szerződés rendelkezései az euróövezeten kívüli országokra tehát nem irányadóak, kivéve, ha ők önként nyilatkoznak arról, hogy a szerződés rendelkezéseit, egyes rendelkezéseit – itt a 3. és a 4. címről van szó – magukra nézve kötelezőnek tekintik.

Szeretném itt most még egyszer nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a magyar kormány nem kíván ilyen nyilatkozatot tenni, ami azt jelenti, hogy a szerződésnek az a rendelkezése vonatkozik rá, amely szerint a szerződés szabályai akkor lesznek rá nézve irányadók, alkalmazandók, amikor az eurózóna tagjává válik. Ugyanakkor azok az országok, amelyek megerősítik, ratifikálják a szerződést, de egyébként rájuk nézve a szerződésben foglalt kötelezettségek, miután nem euróövezeti tagok, nem irányadóak, fontos jogosultságokat élveznek. És ez szól mindenekelőtt a ratifikáció, a kihirdetés mellett. Tudniillik azok a tagállamok, amelyek már ratifikálták a szerződést, részt vesznek az eurózónacsúcsokon sorra kerülő vitákban, abban a körben, amelyben a szerződő felek versenyképességét, az euróövezet általános felépítésének módosítását és az alapvető szabályainak jövőbeli alakulását tárgyalják meg.

Tisztelt Országgyűlés! Továbbra is az a meggyőződésem, hogy ez a szerződés egyszerre szolgálja az eurózóna stabilitását, ha úgy tetszik, Európa érdekeit és Magyarország érdekeit. Ezért támogattuk a szerződést, mert meggyőződésünk, hogy a szerződés összhangban van a magyar célkitűzésekkel és érdekekkel.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időszakban az európai integráció kérdéseit illetően ismételten felerősödtek a kormányt támadó kritikus hangok. A szerződés kihirdetése fontos üzenet mindazok számára, akik a magyar kormányt az európai értékek nem kellő figyelembevételével vádolják. A magyar kormány szándéka, hogy aktívan részt vegyen az Unió jövőjének alakításában. Európa-politikánk fontos célja, hogy Magyarország továbbra is az európai integráció centrumához tartozzon. A válság okozta átrendeződésben hazánknak úgy kell fellépnie, hogy minél jobb helyzetből indulhasson a válság elmúltával. A centrumhoz való tartozás azt is jelenti, hogy hazánk a közép-európai régió részeként új lendületet képes adni az integrációs folyamatnak, miközben határozottan kiáll saját érdekeiért. Ehhez pedig elkötelezettség is szükséges, amely abból a meggyőződésünkből fakad, hogy Magyarország jövője az Európai Unióban van.

Tisztelt Országgyűlés! A szerződés kihirdetése jó példája annak, hogy az európai elkötelezettség és a nemzeti érdekérvényesítés egymást erősítik, amelynek révén Magyarország kitart gazdaságpolitikai célkitűzései mellett, ugyanakkor azáltal, hogy részt tud venni az eurózóna csúcstalálkozóin a jövőben, mozgásterét is bővíti. A kormány nevében ezért kérem a tisztelt Házat, adjon felhatalmazást a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés kötelező hatályának elismerésére és kihirdetésére.

Köszönöm figyelmüket.

* * *

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Egy dologban mindannyian egyetértünk. Magam is egyetértek azzal, hogy sajnálatos, hogy ilyen késői időpontban kerül sor erre a vitára. Ez a téma valóban ennél fontosabb. A képviselő urak egymás közti vitájában nem szeretnék állást foglalni, és nem akarom az időt sem húzni, de néhány észrevételt azért tennék röviden az elhangzottakkal kapcsolatban.

Mindenekelőtt, azt hiszem, nagyon sok fontos szempont fölmerült. Ez egy hasznos és értelmes vita volt, függetlenül attól, hogy nagyon sok kérdésben alapvetően eltérő álláspontok hangzottak el. A több mint egy évvel ezelőtti történetről csak annyit, mert erről több alkalommal is említés történt, hogy a magyar miniszterelnök mind decemberben, mind pedig januárban teljesen világossá és egyértelművé tette azt, hogy a szerződés aláírása Magyarország részéről akkor történhet meg, ha a Magyar Országgyűlés ehhez támogatását, egyetértését adja. És ennek az egyetértésnek, támogatásnak alapján került sor a szerződés aláírására. Most az aláíráson már túl vagyunk, most arról van szó, hogy ezt a magyar kormány által, parlamenti felhatalmazás alapján aláírt szerződést kihirdessük.

Nekünk egyáltalában nem áll szándékunkban ennek a témának a jelentőségét kisebbíteni. Éppen ellenkezőleg, magam is egyetértek azokkal, akik azt mondták, hogy ez egy fontos kérdés. Ugyanakkor ezt a vitát nem kevernénk össze semmi esetre sem az európai uniós tagságról szóló vitával. A tagságról már folyt vita, sőt a tagságról volt népszavazás is. Lehet, hogy vannak, akik úgy érzik, hogy ez a népszavazás nem volt tökéletes, ezt el lehet mondani sokszor választásokról, népszavazásokról, de ez nem változtat azon, hogy a demokratikus népakarat kinyilvánult, és ez a népszavazás megtörtént, teljesen világos, egyértelmű eredménnyel.

Természetesen ez senkit nem gátol abban, hogy a tagságról vitát nyisson, hogy javaslatot tegyen arra, hogy Magyarország, mondjuk, lépjen ki az Európai Unióból. Ilyen vélemények, ilyen álláspontok ma Európában, különböző országokban meg-megjelennek. Mi csak azt tudjuk erre mondani, hogy ezzel nem értünk egyet. És azt tudjuk mondani, hogy ez alapvetően ellentétes lenne Magyarország, a magyar nemzet érdekeivel.

Egy következő kérdés, a tagsággal ugyan összefüggő, de másik kérdés az eurózónában történő részvételünk, tehát az euró bevezetése, ami természetesen többek között azzal következménnyel járna, hogy ennek a most kihirdetendő nemzetközi szerződésnek a rendelkezései, az abban foglalt kötelezettségek Magyarországra alkalmazandóak lennének. De ez egy további kérdés. Való igaz az, hogy a csatlakozási szerződésben kötelezettséget vállaltunk arra, hogy bevezetjük az eurót, tehát csatlakozunk az eurózónához, de azért azt hiszem, hogy itt az időzítés tekintetében van és lesz némi rugalmasság. Nyilván erről is lesz egy demokratikus vita, több okból parlamenti döntés is kell, ez természetes, magától értetődő. Ezt a vitát is majd adott esetben le kell folytatni.

Tehát egyetértek azokkal, akik jelezték, hogy ez még valószínűleg hosszabb idő után lesz csak esedékes. Ugyan itt is vannak véleményeltérések, tudjuk, hogy van, aki azt javasolja, hogy tulajdonképpen az első szakaszba már akár 2015-ben beléphetnénk.

Én úgy érzem, hogy ez egy hosszabb folyamat. A kritériumokat teljesítenünk kell, és ha tudjuk teljesíteni teljes biztonsággal ezeket a kritériumokat, és el tudjuk azt dönteni, hogy belépünk az eurózónába, akkor majd persze fölmerül az is, hogy ezeket a kötelezettségeket, amelyek itt most ebben a nemzetközi szerződésben szerepelnek, hogyan fogjuk tiszteletben tartani. Hogy betartsuk ezeket, az alapvető érdekünk. Tehát nem akarok belemenni a gazdaságfilozófiai vitába, de önmagában véve az, hogy egy ország az államháztartását rendben tartja, hogy a költségvetési hiányát a lehető legalacsonyabbra szorítja, sőt lényegében egyensúlyi költségvetést valósít meg, ez nem gátja a növekedésnek, pont ellenkezőleg, feltétele a kiegyensúlyozott növekedésnek, a foglalkoztatás növelésének, egy erőteljesebb, sokkal hatékonyabb szociálpolitika megteremtésének, és így tovább, és így tovább.

Itt is abból indulnék ki az eurózóna stabilitásának az esetében, hogy tudniillik mi a magyar érdek. Mint mondtam, ez a szerződés és ennek a kihirdetése nem az európai uniós tagságunkról és nem is az eurózónabéli tagságunkról szól. Arról szól, hogy meg kell teremteni a gazdasági és monetáris unió stabilitását, ha úgy tetszik, az euró stabilitását. Ez pedig – azt hiszem, hogy ezen nehéz vitatkozni – alapvető magyar érdek is. Ezekben a napokban és ezekben az órákban, azt kell, mondjam, hogy ennek különleges jelentősége van.

Úgy tűnt, hogy rendbe jönnek a dolgok az eurózónával, az euróval kapcsolatban. Most is megvannak még ennek a feltételei, de ugyanakkor látjuk a törékenységet, látjuk a veszélyeket, látjuk a kockázatokat. De azt is látnunk kell, hogy ha az euró komoly bajba kerül, akkor a magyar gazdaság is nagyon komoly bajba fog kerülni. A ciprusi helyzet volatilitását a forint árfolyama jól láthatóan máris követi, tehát alapvető érdekünk az, hogy az euró stabil legyen. Ezért mondjuk azt mindig, és most is elmondom, hogy mi nem kívánjuk az eurózóna tagjait akadályozni abban, hogy ők a közös pénznem, egyelőre a közös pénznemük stabilitását megteremtsék.

És most jön a következő kérdés, ami szintén fölmerült a vitában, hogy bele akarunk-e szólni a dolgokba, hogy ott akarunk-e lenni, ahol a döntéseket hozzák, vagy pedig azt mondjuk, hogy csináljátok, oldjátok meg ezt a problémát, stabilizáljátok a pénzt, aztán majd én meglátom később, hogy hogyan döntök, mit teszek. Ugyanakkor persze mindig azt is elmondom, és joggal mondom el, és ez is elhangzott a vitában, hogy nem akarunk többszintű Európát, nem akarunk az előszobába menni, nem akarunk a periférián lenni. Jó néhány évszázadon keresztül volt ez az ország a periférián. Mi nem hiszünk ebben. Mi azt hisszük, hogy Közép-Európa, Magyarországgal a közepén, Európához tartozik, és nem másodrendű szereplőként, ezért el akarjuk kerülni a többszintű Európát. Ha pedig el akarjuk kerülni a többszintű Európát, akkor jó, ha ott vagyunk akár az eurózóna csúcstalálkozóin is, mert hiszen ott is olyan dolgokról van szó, amelyek vagy közvetlenül, vagy közvetve érintenek minket. Nem véletlenül mondja azt a szerződés, hogy ahol a szerződés alapvető kérdéseiről van szó, ahol a versenyképességről van szó, ott legyünk ott, és szólaljunk meg, és hallassuk a hangunkat. Igen, valóban próbáljuk meg alakítani a dolgokat!

Elhangzott, hogy kicsik vagyunk-e vagy nagyok vagyunk-e. Azt hiszem, hogy itt megint egy közép-európai összefüggésben kell nézni a dolgokat. Lehet, hogy Magyarország egyedül nem elég erős ahhoz, hogy a legfontosabb döntéseket befolyásolja, de Közép-Európa már elég erős ehhez. Itt van a példa, a legutolsó példa, a többéves pénzügyi keret tárgyalása. Közép-Európa együttesen, összefogva elég erős volt ahhoz, hogy érvényesítse az érdekeit, és ugyanez vonatkozik minden más kérdésre is.

Elhangzott jó néhány említés a brit példáról. Ez egy hosszú téma, nem akarok belemenni, de azt azért látnunk kell, hogy történelmileg, földrajzilag, gazdaságilag, geopolitikailag hatalmas különbség van Közép-Európa és az Egyesült Királyság között. A londoni City nem Prágában, nem Varsóban, de még csak nem is Budapesten van. Közép-Európa idetartozik a kontinenshez, Európa magja, nem véletlenül mondjuk Közép-Európának, és ezért is fontos az, hogy igenis mi ne maradjunk le, mi ne maradjunk ki. Többen említették Csehországot. Szeretném fölhívni arra a figyelmet, hogy senki ne lepődjön meg, ha Csehország akár az elkövetkezendő hónapokban, de biztos, hogy az elkövetkezendő években igenis alá fogja írni ezt a szerződést, mert Csehország Közép-Európához tartozik, és mindannyiunk számára nagyon fontos az, hogy Közép-Európa, tehát mondjuk úgy, a visegrádi négyek között ne jöjjenek létre lényeges különbségek az integráció ütemét, az integrációba való bekapcsolódás szintjét illetően. Mert akkor a közép-európai egység is veszélybe kerül, ezt pedig senki nem szeretné, sem a lengyelek, sem a csehek, sem a szlovákok, sem pedig a magyarok.

De valóban van és lesz egy nagy vita, ami már megindult Európa jövőjéről. Ez egy nagyon fontos vita, és én azt hiszem, hogy közvetve ez a ma esti eszmecsere is hozzá tud járulni ehhez a vitához. Nekünk az a véleményünk, hogy ha egyszer van egy egységes piac, van egy egységes pénz, amihez azért majd egyszer mi is csatlakozni fogunk, akkor meg kell teremteni azokat a fiskális és gazdaságpolitikai koordinációs feltételeket, amelyek az egységes pénz fenntartását, stabilitását biztosítják. Tehát ilyen szempontból valóban több Európára, erősebb Európára van szükség.

De azért arra felhívnám a figyelmet, hogy nézzük meg, olvassuk el újra és újra az alapszerződés 4. cikkének a 2. pontját, amelyik teljesen világosan kimondja, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti identitását, és ez a kettő együtt értendő. Igen, a szuverenitásunk egy részét közösen gyakoroljuk, de a szuverenitásnak egy részére, egy másik részére igenis igényt tartanak a tagállamok, és meggyőződésem, hogy erről nem is fognak lemondani. De a vita folyik, az európai integrációs folyamatban a vita folyik ötven-hatvan éve, és azt hiszem, az a jó, ha ez a jövőben is folytatódni fog, és nem feltétlenül csak tagállamok között, hanem a politikai családok között is, a politikai ideológiájuknak megfelelően. Itt van rögtön, mondjuk, a foglalkoztatás és a szociálpolitika kérdése, ami ma este is fölmerült. Ezt egyesek így látják, mások úgy látják, egyébként általában a politikai párthovatartozásuktól függően. Ezekről is beszélni kell, és ez is része Európa jövőjének.

Összességében azonban mi úgy látjuk, hogy ha alapvető változásokra kerül sor, akkor ehhez szerződésmódosításra is szükség lesz. A szerződésmódosításhoz egyhangúság kell. Ahhoz is egyhangúság kell, hogy új hatásköröket akarnak a tagállamok áttelepíteni az Unióra, és ahhoz is egyhangúság kell, ami egyébként a brit elgondolás, hogy hatásköröket vegyünk el, vegyenek el az Uniótól. És ismétlem, ehhez egyhangúság kell, tehát ez nem egy könnyű dolog, majd a jövő dönti el, hogy ilyen döntésekre sor kerülhet vagy sem.

Ez az Unió egyébként számtalan hibában szenved. Senki nem mondja, hogy ez tökéletes. A brit miniszterelnök is néhány olyan kérdésre is rámutatott, amivel, azt hiszem, hogy egyet lehet érteni. Hivatkozott például a túlszabályozásra. Valóban, bizonyos dolgokat az Európai Unió túlságosan részletesen szabályoz. Nem kellene szabályoznia. Talán nem is kellene beleszólnia. Erre is elég sok példa van. Na de azért vagyunk ott, hogy erről vitatkozzunk, hogy jelen legyünk, és ne álljunk ki, ne menjünk a partvonal mellé, mert az nem jó, és az nem használ Magyarországnak, nem használ a nemzeti érdekeinknek.

Itt most ebben a helyzetben én azt hiszem, a kérdés mégiscsak az, hogy akarjuk-e élvezni az ebből a szerződésből fakadó jogosultságokat, amelyeknek a feltétele az, hogy a szerződést megerősítsük és kihirdessük, vagy pedig azt mondjuk, hogy erre nekünk nincs szükségünk, mi nem akarunk jelen lenni, nem akarunk beleszólni, majd egyszer úgyis fölmerül a kérdés, és akkor majd döntést hozunk. A kormány álláspontja, a kormány javaslata az, hogy most hozzunk olyan döntést, hogy jelen akarunk lenni, részt akarunk venni, alakítani akarjuk a közép-európai társainkkal együtt Európa jövőjét, és ezért kérem én ismételten azt a tisztelt Országgyűléstől, hogy ezt a törvényjavaslatot fogadja el.

Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)