Martonyi János 2013. április 2-án a Duna TV Közbeszéd című műsorának volt a vendége. A tárcavezető beszélgetés során kiemelte, hogy a magyar külpolitika számára elvi jelentőségű a közösségi jogok elismertetése a szomszédos országokban. A miniszter szólt továbbá a magyar–román viszonyról, valamint Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról.

Mv: Martonyi János külügyminiszter a vendégünk, jó estét kívánok!

Martonyi János: Jó estét kívánok!

Mv: Ezt a beszélgetést 5 óra után néhány perccel rögzítjük. Ugye a nemzeti összetartozás bizottságának ülésén azt mondta, hogy a határon túli magyarok, a magyar kisebbség boldoguljon a szülőföldjén, ez Magyarország célja, területi követeléseink pedig nincsenek. A mértékadó értelmiség valószínűleg elfogadta ezt a tényt, de mindenki elfogadta vajon?

Martonyi János: Ez egy régebbi gondolat, és abban az összefüggésben ismételtem én ezt meg - hiszen ezt már nagyon sokszor elmondtuk, aláírtuk, és így tovább.

Mv: Igen, nem ez az első pillanat.

Martonyi János: Tehát, azt hiszem, hogy olyan nagy újdonság erejével ez nem hatott, remélem legalábbis. De én ezt abban az összefüggésben említettem, hogy miért van az, hogy azért vannak vissza-visszatérő konfliktusaink, feszültségeink a szomszédos országokkal, annak ellenére, hogy egyébként van egy – legalábbis a mi véleményünk szerint – elég jól alakuló térségi politikánk, közép-európai politikánk, szomszédpolitikánk, hogyha úgy tetszik. Tehát valami oka kell, hogy ennek legyen.

Mv: Igen, ezek a félelmek időről időre újra előkerülnek.

Martonyi János: Így van, és egy szélesebb történelmi összefüggésben mondtam én azt, hogy Magyarország, a magyar politikai elit és – a kérdésre visszatérve – a magyar közvélemény túlnyomó többsége tudomásul vette az első világháborút követő békét – Trianont, ha úgy tetszik –, ami aztán megismétlődött Párizsban is. De én azt hiszem, hogy nem könnyen, de mi ezen túltettük magunkat. És ennek ellentételeként hisszük azt, hogy a megoldáshoz az is kell, hogy ugyanez megtörténjék valamennyi szomszédos országban, a tekintetben, hogy ők pedig vegyék azt tudomásul – a politikai döntéshozatal szintjén is, meg egyébként is, a közvéleményük is –, hogy ezekkel a területekkel jelentős számú közösségeket is kaptak – idézőjelbe téve –, és ezek a közösségek, ezek a magyar közösségek ezek meg akarják őrizni a nyelvüket, a kultúrájukat, a nemzeti identitásukat, és hogyha ezt most mind a ketten tudomásul vesszük, hogy van ez a helyzet, akkor szerintem ezek az időről időre előálló viták, feszültségek ezek enyhülni fognak – és mi végül is, én azt hiszem, mindannyian ebben vagyunk érdekeltek, itt, ebben a Kárpát-medencében, ebben a régióban.

Mv: De tud azért tenni a magyar kormány, hogy mondjuk, itthonról ne gerjesszék ezeket a határon túli feszültségeket?

Martonyi János: Hát amit mondjuk én meg tudok tenni, azt megteszem, és azt hiszem, hogy a magyar kormányban teljes egyetértés van a tekintetben, hogy a magyar nemzetpolitikának és általában véve Magyarország helyzetének mindenféle területi elem felemlítése az messzemenően árt, és főleg nagyon sokat árt a határon túli magyar közösségeknek – sokkal többet árt, mint nekünk –, és ez az a felelősség, érzésem szerint, aminek mindenkit vezérelnie kellene. Egyébként a magyar alaptörvény elég világosan megmondja azt, hogy mi a magyar államnak és a magyar kormánynak és a magyar közösségnek a feladata, a felelőssége – elég világos és szép a megfogalmazás –, ahhoz kell magunkat tartanunk.

Mv: Igen, és hát miközben a magyar közösségek szülőföldön maradásáról van szó, aközben nyilván vigyázó szemünket Románia területére is vetjük, hiszen ebben az időszakban dúl a vita a régióátszervezésről, dúl a vita az autonómiáról. A szülőföldön maradásnak valószínűleg az is feltétele, hogy vagy az autonómia irányába történjen előremozdulás, vagy pedig a régióátszervezés olyan módon menjen végbe, hogy az a magyar közösségek érdekét szolgálja. Siker vagy kudarc, ami magyar szempontból kinéz ez ügyben most?

Martonyi János: Én azt hiszem, hogy a sorrend úgy áll fönt, hogy az első és legfontosabb kérdés, hogy a területi átszervezés hogyan alakul. Ez, nem túlzás, ha azt mondom, hogy ez egy sorsdöntő kérdés az erdélyi magyarság szempontjából. Erről itt is beszéltünk már nem is olyan régen. Különböző elképzelések vannak. Jelenleg van egy megyerendszer, aminél persze lehetne jobb is, lehetne, mondjuk egy egységes székelyföldi régió, két és fél megyéből, ez lenne a legjobb – a székelység szempontjából mindenféleképpen –, sőt, hát lehetne ezt adott esetben Partiumban is megvalósítani. Aztán vannak persze ezzel teljesen ellentétes elképzelések. Ugye ismerjük ezeket is, nyolc nagy régió, ebben az esetben a magyarság aránya, ebben a bizonyos nagy régióban, ahova a magyarság többsége kerülne, az harminc százalékot éppen, hogy elérne, tehát ez mindenféleképpen rossz nekünk. Ennél a nyolc nagy régiónál egyébként hozzáteszem a jelenlegi helyezet is jobb, hiszen legalább van egy bizonyos megyei hatáskör oktatásban, kultúrában, egészségügyben. Tehát itt nagyon nagy eltérés van a szélső értékek között és a magyarság szempontjából ez egy döntő kérdés.

Mv: Igen, de hát most azt mondják a románok, hogy mintha az uniótól érkezne egy olyan elvárás, hogy a fejlesztési régió, – tehát uniós szempontból fontos fejlesztési régió –, az egyben közigazgatási egység is legyen. Valóban van ilyen uniós elvárás?

Martonyi János: Nincs ilyen uniós eljárás, a fejlesztési régiók azok egészen más célokat szolgálnak, van egy úgynevezett statisztikai, fejlesztési régió, ez döntően a kohéziós forrásoknak az elosztását szolgálja. Erről is lehetne vitatkozni, hogy mi a legjobb megoldás, de ez egyébként nem döntő ebből a szempontból. Az a kérdés, hogy ezek a statisztikai fejlesztési régiók, ezek egyben átalakulnak-e közigazgatási régiókká, s a következő nagyon fontos kérdés az, hogy ha ezek közigazgatási régiókká alakulnak, akkor kapnak-e hatásköröket, illetőleg honnan kapják ezeket a hatásköröket. Fentről kapják, ami önmagában véve nem volna különösebb gond, de – és itt jön a veszély – esetleg alulról kapják, nevezetesen a megyéktől, ez pedig már nagyon súlyosan érintené azokat a megyéket, ahol egyébként jelenleg nagy magyar többség van.

Mv: És miközben abban vagyunk érdekeltek, hogy ne legyenek éles konfliktusaink a szomszédainkkal, éppen amiatt, hogy az ott élő magyar kisebbségek ne lássák ennek kárát, valamilyen módon ebbe az ügybe mégis csak bele kellene, vagy bele tudunk-e avatkozni?

Martonyi János: Hát vannak erre nézve egyébként nemzetközi normák is, hogy az ilyen regionális beosztásnál azért figyelembe kell venni a történelmi, társadalmi, kulturális tényezőket, tehát itt azért vannak érvek, és abba pedig megegyeztünk múltkor a bukaresti látogatásom alkalmával is, hogy egyik kormány sem tekinti a másik belügyének az adott államban lévő nemzeti kisebbségeknek a helyzetét, jogait. Tehát én azt hiszem, hogy itt nekünk nagyon határozott álláspontot kell képviselnünk és ezt is tesszük, hogy tudniillik semmiféle olyan regionális átszervezés, vagy átalakítás nem fogadható el, amelyik nem veszi figyelemben ezeket a történelmi, társadalmi, kulturális tényezőket, és amely által a kisebbségi jogok csökkennek, és nem növekednek.

Mv: Ugorjunk eggyel tovább Romániából Bulgáriába, mert, hogy éppen a bolgár államfő itt tárgyal Magyarországon, ma éppen Áder Jánossal is találkozott. Ugye arról van szó, hogy Románia és Bulgária tud-e csatlakozni a schengeni övezethez, vagy sem? Volt német ellenállás, Románia most úgy tűnik, hogy letett erről a kérdésről, Bulgária azonban nem, ellenállás azonban vele szemben is van. Magyarország pedig feltétlenül támogatja a schengeni csatlakozását Bulgáriának, ezt ma Áder János államfő is elmondta. Mekkora ennek az esélye?

Martonyi János: Hát, én azt hiszem, hogy továbbra sem szabad ezt föladni, egyrészt nem adja föl ezt az igényt a két érintett állam, – Románia és Bulgária –, és egyébként a 27, most már lassan 28 tagállamnak a nagy többsége támogatja ezt. Időbeli előrejelzést nehéz tenni, ez a kérdés most az év végén fog majd ismételten napirendre kerülni. Ismeretesek a kérdőjelek, ismeretes az is, hogy melyek azok a tagállamok, amelyeknek – mondjuk így – fenntartásaik vannak. Tehát én azt hiszem, hogy itt a legfontosabb dolog az – és ez egy magyar nemzeti érdek, hozzáteszem, – hogy a schengeni rendszer teljes kiterjesztése mind Romániára, mind pedig Bulgáriára mielőbb megtörténjék. Bulgáriáról egy szót, egyébként a bolgár schengeni csatlakozást is mindig támogattuk, és azt is tudjuk, hogy nemigen választható ketté a két ország helyzete, tehát itt a két országnak együttesen kell csatlakoznia, legalábbis, hogyha szárazföldi csatlakozásról is beszélünk. Úgyhogy én azt hiszem, hogy a bulgár helyzetben is a magyar álláspont kezdet kezdetétől teljesen egyértelmű.

Mv: Külügyminiszter úr, köszönöm, hogy a vendégünk volt.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)