Martonyi János külügyminiszter a Duna TV Hattól nyolcig című műsorának vendége volt, ahol többek között az IMF-tárgyalásokról, a külképviseletek helyzetéről és a soros elnökségről is kérdezték, 2010. július 19-én. Szó szerinti leirat.

Műsorvezető: Stúdiónk vendége Martonyi János külügyminiszter. Köszöntöm tisztelettel és köszönöm, hogy elfogadta a meghívást.

Martonyi János: Jó reggelt kívánok!

Műsorvezető: Több témánk is van, amiről beszélgetni lehet, kell. Én fejezetekre osztottam. Ha beleegyezne, akkor arra gondoltam, hogy először az IMF-tárgyalások kapcsán, aztán a külképviseletek helyzetéről beszélnénk egy-két szót. Nemzet és szomszédságpolitika. Aztán a végén pedig a 2011-es EU-elnökségről. De mindenekelőtt egy nagyon fontos és nagyon komoly út előtt áll. Több rendbeli út, mert nemcsak Afganisztán, hanem Hanoi is. Milyen események várhatók?

Martonyi János: Ma délután megyek Kabulba. Ott holnap lesz az Afganisztán-konferencia, ez a második. Afganisztán támogatása itt a fő téma. 83 külügyminiszter lesz ott azt hiszem összesen, ha igaz. Úgy, hogy hát ez tulajdonképpen egy nagy demonstráció, egyfajta kiállás a mellett, hogy nem hagyhatjuk Afganisztánt, ott maradunk. Elsősorban a támogatást, a kiképzést kell erősíteni, és ezzel kell megteremteni a feltételeit annak, hogy a NATO-erők és más országok katonai erői fokozatosan elhagyhassák az országot.

Műsorvezető: A magyar szerepvállalás mennyire, mennyiben változott elvárások terén, illetve elképzelések terén, hogy kiegészítjük egy részét, csökkentjük a másikat? Tehát milyen kilátások…?

Martonyi János: Nekünk az az álláspontunk, hogy együtt mentünk be, együtt fogunk kijönni. Meg kell teremteni a távozásnak a feltételeit, együttesen kell megteremteni. Ami a mi szerepvállalásunkat illeti, ez továbbra is döntően kiképzés, segítés, oktatás. Tehát mi igyekszünk azokat a feladatokat ellátni, amelyek legközelebb állnak a polgári jellegű segítséghez. Ugyanakkor persze ezek katonák, ezek magyar katonák, akik az életüket kockáztatják, és ezt soha nem szabad elfelejtenünk.

Műsorvezető: Ez háborús terület. Most egy egészen más régióba is utazunk, illetve utazik külügyminiszter úr. Ugye Hanoi. Ott milyen tárgyalások várnak Önre?

Martonyi János: Hát ez egy újszerű dolog. Tehát ott nem Magyarország képviseletében megyek, hanem az Európai Unió külügyi főképviselője kért meg, hogy őt helyettesítsem az ASEAN országokkal folytatott külügyminiszteri tárgyalásokon. Tehát ez már jelzi azt, hogy a jövendő magyar elnökség az különleges többletfeladatokat is fog jelenteni. Jelenleg is van ugye egy trió, a spanyol-belga-magyar trió. Korábban én már Szarajevóban megállapodtam Esten asszonnyal abban, hogyha ő nem tud valamilyen feladatot ellátni, hiszen számtalan helyre kellene egyszerre mennie, akkor a Külügyek Tanácsának, vagy ezen belül a triónak valamelyik tagját, tehát valamelyik külügyminisztert kéri meg, kéri fel arra, hogy az Európai Uniót képviselje. Na, most ez történik Hanoiban. Úgy, hogy én egy európai uniós bizottság, európai uniós küldöttséggel utazom, és hát ilyen szempontból ez valóban egy új feladat lesz.

Műsorvezető: És ha már küldöttség, nálunk járt az IMF és az Európai Bizottság küldöttsége – mint tudjuk – a hét végén. Sokan, sokféleképpen interpretálják már most azt, hogy félbeszakadtak a tárgyalások. Én hallottam olyat is, és kíváncsi lennék a véleményére, hogy végül is igazán tárgyaló partnerre akadtak most a bizottságok. Ugyanis nem könnyen mentünk bele kompromisszumokba, nem mondtuk azt, hogy na, hát persze, akkor majd így lesz, hanem bizony voltak nekünk is hát komoly gondolatjeleink, hogy megcsináljuk, de, de, de… Számolt arra, hogy ….

Martonyi János: Voltak már erre korábban is példák. Hogyha valaki figyeli a híreket, IMF-fel kapcsolatos ügyeket, akkor mondjuk például nem olyan régen a román tárgyalások is megszakadtak, aztán visszajött az IMF-delegáció, megállapodtak. Felemelték az áfát a románok, és végül is megszületett a megállapodás. Tehát nem kell – és ez a legfontosabb szerintem – nem kell a helyzetet dramatizálni. Egyébként nekünk a céljaink egyértelműek. Tehát azok nem változtak. Mi be akarjuk tartani az idei költségvetési hiányt. Úgy látjuk, hogy a 29 pontos cselekvési terv erre megteremti a lehetőséget. Nem könnyű, nem vitás, nagyon nagy nehézségek vannak, de ugyanakkor a céljaink továbbra is teljesen egyértelműek. Itt a vita voltaképpen nem is erről szól. Tehát nem arról szólt a vita, hogy akkor most be akarjuk, be tudjuk-e tartani ezt a bizonyos 3,8 százalékos költségvetési hiányt erre az esztendőre, hanem más kérdésekről folyt a vita. Ezt úgy hiszem, hogy a sajtó is többé-kevésbé visszaadta, hogy tudni illik kifogásolták a bankadót, annak a mértékét, azt, hogy azt 2011-ben is ki akarjuk szabni, annak a mértékére vonatkozóan nem kívántunk kötelezettséget vállalni. Tehát több úgymond bizonyos szempontból periférikus viták zavarták meg a légkört, és okozták azt, hogy a tárgyalások megszakadtak, szünetelnek. Nekem meggyőződésem az, hogyha a következő megállapodást meg akarjuk kötni, akkor erről majd fogunk tárgyalásokat folytatni. Egyébként jelenleg különösebb gondjaink nincsenek. Tehát az ország külső pénzügyi helyzete szilárd. Én mindenkit óva intenék attól, hogy egyfajta pánikba essen. Erről szó sincs. Az ország finanszírozható, és ami a jövőt illeti, hát arról pedig én is azt hiszem, hogy majd tárgyalni kell egy új helyzetben.

Műsorvezető: Nemzeti érdekvédelem, ez nagyon fontos prioritása az Orbán-kormánynak, és ez a tárgyalásokon is manifesztálódott valamelyest? Ehhez mit szóltak? Mert nyilván keményebben, sokkal keményebben állunk ki a nemzeti érdekek mellett.

Martonyi János: Hát van egy gazdaságpolitikánk, a mellett állunk ki. Tehát ezek alapvetően gazdasági tárgyalások. Ez egy nagyon nagy vita a világban is. Tehát ez nem egy sajátos magyar kérdés. Az egész világ ma azon vitatkozik, hogy akkor élénkíteni kell a gazdaságot, növekedésbarát politikát kell-e folytatni, ami aztán foglalkoztatást növel, keresletet teremt, és ezzel hozza ki a gazdaságot a válságból. A másik filozófia pedig az, hogy megtakarításokat kell, ha úgy tetszik, megszorításokat kell alkalmazni. Ezzel helyre kell állítani a költségvetési fegyelmet. Le kell szorítani a költségvetési hiányt. Le kell szorítani az országot terhelő külső adósságállományt, és akkor egy kisebb adósságállományból fakadó kisebb adósságteherrel majd könnyebb lesz adott esetben növekedésbarát politikát is folytatni. Ez a vita nagyon szépen megjelent mondjuk globális szinten egyrészről Németország, másrészről pedig az Amerikai Egyesült Államok között. Talán korábban is meséltem ezt, hogy amikor az amerikai televízióban voltam 10 nappal vagy két héttel ezelőtt, akkor nekem szegezték a kérdést, hogy akkor én most a német álláspontot támogatom-e. Tehát a megtakarításoknak, a megszorításoknak a filozófiáját vallom-e, vagy pedig az amerikai álláspontot, ami alapvetően a növekedésre, az élénkítésre koncentrált. Azt mondtam, hogy egyiket sem, és mind a kettőt. Mielőtt a 29 pontos magyar cselekvési terv az lényegében úgy akarja a gazdaságot élénkíteni, hogy egyidejűleg egy költségvetési fegyelmet is tiszteletben tart. Tehát ez az a bizonyos növekedésbarát költségvetési szigor, ami végül is a 29 pontnak a filozófiáját adja. Ebben vannak egyszerre megtakarítási elemek. Hát mást ne mondjak, mondjuk 120 milliárd forintot elvonunk a központi kormányzati szervektől. Azért ez nem kis dolog. És természetesen vannak élénkítő elemek is. Mondjuk, például 500 millió forint nyereségig levisszük 10 százalékra a társasági adót, és még sok minden más adóegyszerűsítés és egyéb elemek vannak. Tehát a kettőt együtt kell alkalmazni, ez a magyar gazdaságfilozófia. És ennek egy nagyon fontos része, és hát most jutunk el a vitához, a bankadó, ami egyébként általános, és mindenki fogja szabni, és ki is szabja. Hozzáteszem, nem olyan régen az Európa Tanács döntött úgy záró következtetések külön ki is mondják, hogy ki kell szabni bankadót, és pedig nemcsak abból a célból, hogy egy következő pénzügyi válság esetére biztosítsuk a beavatkozási lehetőséget, hanem adott esetben költségvetési célból is. Mi ezt csináljuk.

Műsorvezető: Bocsánat, a mértékét megszabják vagy ajánlják? Van ajánlás?

Martonyi János: Hát a mértéken van a vita, kétségtelen. Tehát én azt hiszem, hogy önmagában véve a bankadó kiszabását, azt nem lehet kifogásolni. A bankok, elsősorban a magyarországi külföldi bankok súlyosan kifogásolják a mértéket, a kiszabási módszert, tehát a kiszabás alapját is kifogásolják kicsit. Csodálkozom azon, hogy a Nemzetközi Valutaalap ebben a kérdésben úgymond mintha melléjük állt volna. Tudni illik, a Nemzetközi Valutaalapnak a legfontosabb az lenne, hogy a magyar költségvetés rendben legyen. Ehhez viszont szükségünk van ahhoz a bevételhez, amit a bankadóból tudunk kapni. Tehát összességében én úgy érzem, hogy azért itt talán nagyobb megértést kellett volna tanúsítani a magyar gazdaságpolitika és ezen belül a bankadóval szemben. De különösebb tragédia nincsen, a tárgyalások most szünetelnek, megszakadtak, majd tovább fogjuk őket folytatni. Addig is véleményem szerint az országot és a nemzeti pénznemet semmi különösebb veszély nem fenyegeti, nem fenyegetheti.

Műsorvezető: Hát akkor nyissunk egy újabb fejezetet, és ez a külképviseletek helyzete. Ezzel kapcsolatban is elég sok cikket találhatott az érdeklődő az interneten, több véleményt. És hát maga a tényt, a tényekkel is szembesültek, hogy nagyon sok nagykövetet visszahívtak. Amiben – megint csak olvasom, vagy próbálok visszagondolni a cikkekre – nincs semmi különös. Hiszen visszahívhatók. Eleve úgy köttetik a szerződés is, vagy a kiküldetési alapszabály, amikor kimegy, hogy bármikor fölbontható. De mikor lehet felbontani és miért?

Martonyi János: Személyi kérdésekkel én nem foglalkozom. Meggyőződésem, hogy ez a kormánynak és a külügyminiszternek a felelőssége. Minden egyes személyi döntésért természetesen teljes mértékben vállalom a felelősséget, és a Külügyminisztérium vezetése vállalja a felelősséget. Ez alapvetően egy politikai vita, tehát úgy hiszem, hogy nem új a kérdés. Amikor véletlenül polgári kormány van Magyarországon, és bizonyos személycserékre kerül sor, mondjuk például éppen a nagykövetek körében, akkor ezt az ellenzék mindig meglehetős hevességgel bírálja. Elfelejtkezvén arról, hogy akkor, amikor ő kormányzott, milyen személyi döntéseket hozott, milyen jogszabálysértéseket hajtott végre mondjuk például a független intézmények élén, hogy mennyi pénzébe került mondjuk a magyar adófizetőknek az, hogy jogellenesen megszüntették számtalan független intézmény vezetőjének a munkaviszonyát. De arról is nagyon sok adat van, hogy hány főosztályvezetőt bocsátottak el, szüntették meg a főosztályvezetői megbízását vagy akár a nagyköveti megbízását különböző embereknek. Úgy, hogy én ebbe a politikai vitába ízlésem szerint nem kívánok bekapcsolódni. Egy biztos, hogy ahhoz, hogy egy új szemlélet, egy új szellem jöjjön létre a Külügyminisztériumban, ahhoz bizony itt is szükségesek személyi változások. Ez még nem is feltétlenül az adott személlyel szemben ellenérzést vagy bizalmatlanságot jelöl. Minden eset különböző. Egy biztos: én azt hiszem, hogy ameddig a Külügyminisztériumot én vezetem, addig ezt a felelősséget én fogom vállalni.

Műsorvezető: Volt olyan külképviselet is – olvastam –, hogy már most, a már hivatalban lévő Orbán Viktor miniszterelnökről is meglehetősen dehonesztáló véleményeket terjesztett. Nyilván akkor ilyenkor felelősségre kell vonni. Ezeket hogy lehet ellenőrizni? Hihetetlen nagy rálátás kell persze, hát rengeteg külképviselet van.

Martonyi János: Valószínűleg arra gondol, hogy korábban a nagykövetek, a nagykövetségek feladatává tették, hogy bizonyos belső, mondjuk a Miniszterelnöki Hivatalba készült anyagokat adjanak át a külföldi partnereknek, a fogadó országok hatóságainak. És ebben bizony nagyon különös megállapítások is szerepeltek. Erre valóban hivatkoztunk több alkalommal is. annak idején a külügyi bizottságban ezt élesen kifogásolta az akkori ellenzék. Én megmondom őszintén, nem ezekkel a kérdésekkel akarok foglalkozni. Annyi minden dolgunk van, annyi minden feladatunk van. Ha csak ezt a hetet nézem, itt az igazán fontos dolgok például nem feltétlenül velem Kabulban és Hanoiban fognak történni, hanem mondjuk itt lesz egy visegrádi csúcs. Négy miniszterelnök találkozik, akik közül három új. Ide jön Budapestre a szlovák és a cseh miniszterelnök, kétoldalú tárgyalások is lesznek. Ez a mi világunk, ez a mi számunkra igazán fontos. A mi új Közép-Európa politikánk szempontjából ez egy sorsdöntő nap például a holnapi nap. Tehát én azt hiszem, hogy az a jó, hogyha a jelenre és a jövőre koncentrálunk, és kevesebbet foglalkozunk a múlttal.

Műsorvezető: Márpedig Ön a jövőre koncentrál. Kettős állampolgárságról szóló törvény is, arra, hogy valóban egy a nemzet. Bár ezzel kapcsolatban is érdekes, most egy angol lapban jelent meg egy tudósítás, egy aggódó tudósítás, hogy hát majd akkor rengeteg romániai román állampolgár és magyar állampolgár özönlik Nagy-Britanniába és elveszik a munkahelyeket, meg a moldávok, stb., stb. Ezeket hogy lehet visszaszorítani? Ez a kissé pánikszerű hangulat…?

Martonyi János: Ez a legkevésbé jelentős aggodalom vagy kifogás. Tehát ez egy mellékes fölvetés. Kicsit csodálkozom, hogy a magyar sajtó ilyen széles körben vette át. Korábban is megjelent már, hogy az állampolgársági jog megadása az adott esetben új helyzetet teremthet. Erre a legjobb példa az, hogyha Románia egyébként szintén egyéni kérelemre, de állampolgárságot ad moldáv állampolgároknak, akkor ezzel kétségtelenül növekszik azoknak a személyeknek a száma, akik élvezik a munkaerő szabad áramlásának a tételét az Európai Unión belül. Mondjuk el tudnak menni Nagy-Britanniába, Írországba, vagy máshova dolgozni. Magyarország esetében ez a kérdés sokkal kevésbé jelentős, mert hiszen ha adunk egyéni kérelemre szintén állampolgárságot mondjuk a Romániában vagy Szlovákiában élő magyaroknak, akkor az ő helyzetük egyáltalában nem változik. Tehát Romániában lehet egy minimális különbség rövid ideig, de egyébként a státuszuk ugyanaz, ugyanazokat a jogokat élvezik, a személyek szabad áramlása, a munkaerő szabad áramlása és így tovább. Némi különbséget jelent a Vajdaság, mert Szerbia nem tag.

Műsorvezető: ….

Martonyi János: Hát Kárpátalja megint egy külön ügy. Mert ugye ott az ukránok tulajdonképpen ugye nem teszik lehetővé a kettős állampolgárságot, legalább is jogilag. Tehát én nem hiszem, hogy ez egy fontos kérdés lenne. Hát az egyébként, hogy a románok adnak a moldávoknak, az nem magyar ügy. Az mindössze azt bizonyítja, hogy a magyar állampolgársági törvény koránt sem első ebben a sorban. Voltaképpen ötödik vagy hatodik. Mi ezt akkor vezettük be, ezt a lehetőséget, amikor a szomszédaink jó része ezt már megtette.

Műsorvezető: És az igazi jó nemzetstratégia erősíti a jószomszédság politikát is, ami megint csak gyökeres változáson ment, megy át.

Martonyi János: Én úgy érzem, hogy igen.

Műsorvezető: Melyek maradnak a legfontosabb kritériumok a szomszédság politikában, nemcsak a nemzetstratégiát figyelembe véve?

Martonyi János: Én úgy érzem, hogy bizonyos szempontból új időket élünk. Nagyon, nagyon, nagyon régen volt ilyen jó, mondjuk a magyar-román és a magyar-szerb kapcsolat. Ennek különböző okai vannak. De az kétségtelen, hogy a mi külpolitikánk egyik legfontosabb iránya az, hogy Dél-Kelet-Európával erősítsük a kapcsolatainkat ezzel a bizonyos szélesebb értelemben vett Közép-Európa vagy regionális politikánk. Mind a Belgrád, mind pedig a bukaresti látogatásom arról győzött meg, hogy valóban fönnáll a két ország, két kormány között egyfajta megértés, bizalom, egymásra utaltság, és ennek a felismerése közös érdekek számtalan területen, infrastruktúra, közlekedés, energia, Európai Unió és így tovább. Tehát én azt hiszem, hogy ez egy történelmi lehetőség egy kibővített, megerősített Közép-Európa politika számára. Az is egy érdekes lehetőség, hogy 2011 első felében Magyarország tölti be a soros elnöki tisztet az Európai Unióban. 2011 második félévében pedig ugyanezt Lengyelország teszi. Tehát egyfajta közép-európai év lesz 2011. Ugyanakkor reményeink szerint sor kerülhet a horvát csatlakozási tárgyalásoknak a befejezésére, netán esetleg a csatlakozási szerződésnek a magyar elnökség alatt történő aláírására. Ezzel megint csak teszünk egy lépést Dél felé is. Ugyanakkor próbáljuk elősegíteni a további bővítési folyamatot a Nyugat-Balkánon. Nem véletlen, hogy ez alatt a hat hét alatt én már kétszer jártam Szarajevóban. Tehát ezek azok a kérdések, amelyekkel szerintem nekünk most elsősorban kell foglalkoznunk. Számunkra a régió a legfontosabb, a szomszédok a legfontosabbak, a szélesebb értelemben vett közép-európaiság.

Műsorvezető: Elnézést, hogy a szavába vágok. Ide tartozik ugye Szlovákia is. A kérdésem az lenne, hogy a heti visegrádi találkozón elképzelhető, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr találkozik kollégájával?

Martonyi János: A jelenlegi…

Műsorvezető: …És valamelyest meg tudják vitatni a …?

Martonyi János: A jelenlegi helyzet szerint lesznek kétoldalú rövid megbeszélések is. Ezektől nem várjuk azt, hogy itt konkrét témákat megvitassanak, és netán megállapodjanak dolgokban, de azt mindenféleképpen várjuk, hogy mindkét fél kinyilvánítsa politikai akaratát egy átfogó tárgyalási folyamat megindítására, és kinyilvánítsa a szándékát, hogy mindezeket a vitás kérdéseket, amelyek mondjuk a magyar-szlovák viszonyban az elmúlt négy esztendő alatt felhalmozódtak, ezt átfogó tárgyalássorozattal rendezzék. Informális beszélgetésekre került már sor, magam is találkoztam például Bugár Bélával, a Híd-Most párt elnökével és nagyjából látjuk azt, hogy melyek azok a kérdések, amelyeket meg kell vitatni. És arról is gondolkodunk intenzíven, hogy hogyan lehet mindezekre a vitás kérdésekre megoldást találni.

Műsorvezető: Külügyminiszter úr, nagyon köszönöm, hogy itt volt, és mindezt megosztotta velünk és a nézőkkel.

Martonyi János: Köszönöm szépen.