Martonyi János miniszter volt a vendége a Duna Televízió Közbeszéd című műsorának 2013. október 9-én. A tárcavezető a Budapesti Víz Világtalálkozóról és európai kérdésekről szólt.

Mv: Több mint száz ország és nemzetközi szervezet vesz részt a tegnap kezdődött Budapesti Nemzetközi Víz Világtalálkozón. Vendégem Martonyi János, Magyarország külügyminisztere, a Budapesti Víz Világtalálkozó elnöke. Jó napot kívánok, külügyminiszter úr!

Martonyi János: Jó napot kívánok!

Mv: Próbálom röviden kérdezni. Miben látja ennek a világtalálkozónak a jelentőségét? Mi a célja? Aztán lehet, hogy majd egy kicsit bonyolultabban is belekérdezek ebbe.

Martonyi János: Hát egyrészt a víz az valószínűleg a világon a legfontosabb dolog. Nagyon sokszor elhangzik, már szinte kicsit közhely szerűnek tűnik, de ez igaz. A víz az élet, víz nélkül nincs semmi. A víz sokunk szerint fontosabb, mint az energia, bár az is nagyon fontos. Bizonyos szempontból még az élelmiszernél is fontosabb, mert hiszen víz nélkül semmi nincsen, arról nem is beszélve, hogy a vízben egy kicsit minden benne van. Tehát benne van a környezet, benne van az energia, benne van a mezőgazdaság, benne van az élelmiszer ezen keresztül, és hát benne van a klímaváltozás, benne vannak azok a különleges kockázatok, veszélyek, amelyekkel a következő években, évtizedekben az egész emberiségnek szembe kell néznie. És itt jegyezném meg azt, hogy ez a víz konferencia a mi számunkra azért is nagyon lényeges, mert a magyar külpolitikában az elmúlt években megjelent egy új megközelítés, egy nagyon erős, új megközelítés, egy fokozott érdeklődés az úgynevezett globális, tehát az egyetemes, az egész világot érintő fenyegető, érdeklő kérdésekkel szemben. Hát nem véletlen az, hogy egy évvel ezelőtt megrendeztük a kibertér konferenciát. Az is egy nagyon összetett jelenség, az is a jövő egyik igazi nagy kérdése, akár üzleti szempontból nézem, akár védelempolitikai szempontból nézem, akár az emberi jogok biztosítása szempontjából nézem. Gondolok itt például a magántitokhoz fűződő jogoknak a védelmére. Az se véletlen, hogy nagyon sok területen megjelentünk. Például az úgynevezett fenntartható fejlődési célkitűzésekkel kapcsolatos munkát ma társelnökként New Yorkban egy magyar diplomata vezeti, Kőrösi Csaba, aki ennek a bizonyos nyitott munkacsoportnak a társelnöke. Egyébként ez összefügg ezzel a víz témával is. Jómagam elnöklök most két éven keresztül az átfogó atomcsend-egyezmény konferenciáján, ahol az a cél, hogy rávegyük azt a még nyolc országot – most nem sorolom föl, mert nincs annyi időnk –, amelyeknek csatlakoznia kell az egyezményhez ahhoz, hogy az egyezmény hatályba léphessék. Tehát mindezek egyetemes témák, amelyek Magyarországot is érintik, és Magyarország nem nagyhatalom, ezt jól tudjuk, és mégis, mintha az utóbbi időszakban ezekben a nagy témákban nagyon markánsan megjelent volna, és ténylegesen megjelent a világszínpadon. Na, a vízkonferencia ennek a politikának része, és továbbra is úgy érzem, hogy a víz Magyarország számára – mondhatnám így, a mi számunkra, magyarok számára – ez egy nagyon fontos kérdés.

Mv: Nagyon fontos, de ahogy ön is fogalmazott rögtön az elején, hogy már-már közhely, unalomig szajkózott téma, és tényleg erre lennék kíváncsi, hogy mi kell ahhoz, hogy a víz világtalálkozó ne csak egy plenáris ülések sorozata legyen, fontos emberek fontos kinyilatkozásai, hanem hogy ezek a kinyilatkozások valamilyen módon aktív cselekvéssé váljanak ugye a vízvédelem, a biztonságos vízellátás érdekében.

Martonyi János: Hát például be kell vinni a fenntartható fejlődési célok rendszerébe, mert 2015 után indul majd meg az Egyesült Nemzetek Szervezetében ez az időszak, amit a fenntartható fejlődési céloknak a megvalósítása fog jellemezni. Itt egy nagyon fontos kérdés az, hogy több más ilyen fenntartható fejlődési célkitűzés – szegénység leküzdése, és így tovább – mellett bekerül-e az ivóvíznek a biztosítása, a szanitációnak a kérdése, és még sok minden más vízzel összefüggő téma ebbe a rendszerbe. Tehát például a víz barátainak – akik itt vannak most jelenleg Budapesten – az egyik fő célkitűzése az, hogy a vizet megjelenítsék önálló fejlesztési célként ebben a munkában, és aztán ez persze sok minden konkrét következménnyel jár. Mondjuk, most ebédeltem együtt a török vízügyi miniszterrel. Ott volt egyébként a dán is, a nigériai is. A töröknek van egy olyan javaslata, hogy legyenek ilyen vízbefektetési alapok, amelyek a legkülönbözőbb víziparral, vízügyekkel kapcsolatos befektetéseket finanszíroznák. Ők ehhez természetesen hajlandók hozzájárulni. Magyarországnak egyébként elég jelentős ismeretei, tapasztalatai is vannak ezen a területen, ezt tudjuk. Nagyon gyakran ezt próbáljuk a világban értékesíteni. Tehát van ennek egy ilyen vonulata is, de nagyon sok olyan konkrét kérdés van, amit a budapesti konferencia és a budapesti konferencia végén kiadott Budapesti Nyilatkozat befolyásolni fog.

Mv: A víz témát egy pillanatra most hagyjuk, már csak az idő rövidsége miatt is, mert kettőt még mindenképpen szeretnék érinteni. Újra terítéken van a Tavares-jelentés. Ugye tudjuk, hogy az előzmény, hogy a szocialista Herczog Edit nyilvánosságra hozta a pályázatát, amelyben újból ugye képviselői jelöltségre pályázik, és ebben azt írta, hogy „a Tavares-jelentés összeállítása elsősorban Göncz Kinga és Tabajdi Csaba érdeme. Végigharcolásában mindannyian részt vettünk”. Ön szerint ez egyfajta beismerés, vallomás, hogy gyakorlatilag ők állnak a jelentés mögött, ahogy egyébként a fideszes európai parlamenti képviselők ezt közleményben kijelentették?

Martonyi János: Hát én megmondom őszintén, hogy számomra ez olyan nagyon nagy meglepetést nem jelentett. Eddig is tudtuk azt, hogy a tájékoztatásoknak a döntő többsége az innen, Magyarországról indult. Nagyon sok anyagot, háttéranyagot itt készítettek el. Én azt hiszem, hogy ez azelőtt is mindenki előtt közismert volt. Egyébként a politikai választ erre – érzésem szerint – a magyar miniszterelnök a parlamentben megadta, tehát én most ezzel külön nem foglalkoznék. Egyébként, ami a jelentést illeti magát, úgy tűnik, hogy azok a javaslatok, amelyeket a jelentés tartalmaz, azok nem illeszthetők bele az Európai Unió jelenlegi intézményrendszerének a szabályaiba és működésébe, tehát én azt hiszem, hogy ezzel a jelentéssel most már nekünk olyan túl sokat foglalkoznunk nem kell. A vihar az lényegében elült. Természetesen lesznek még feladataink, én ezt soha nem mondom, hogy ennek most vége van, de én azt hiszem, hogy ezt a jelentést, ezt azért értékként kell kezelni minden szempontból. Maga ez a hír ez valóban mondjuk figyelemreméltó, de hát én azt hiszem, hogy ez azért a legtöbbünk számára nem volt különösebben újszerű.

Mv: Nem volt újszerű. Azt mondja, hogy ezzel a jelentéssel különösebben most nem kell foglalkozni. Kell-e azzal a levéllel foglalkozni, amit újra kapott a magyar kormány Brüsszeltől? Ugye az Európai Bizottság több, a rezsicsökkentéssel összefüggő kérdésre vár választ. Nyilván ez most nem külpolitikai téma, de mit gondol, hogy e mögött az újabb levél mögött mi lehet, mi húzódhat meg?

Martonyi János: Hát azt szeretném jelezni, hogy a Tavares-jelentés és e között a fölvetés között – mert egyelőre ennél többnek nem tudom nevezni – az égvilágon semmiféle összefüggés nincsen.

Mv: Nincs. Világos. Tehát ebből lehet, hogy kötelezi...

Martonyi János: Tehát kötelességszegési eljárások voltak, vannak, és lesznek. Egész biztos vagyok benne, hogy a következő években is lesznek mindig kötelességszegési eljárások Magyarországgal szemben ugyanúgy, mint a többi 27 tagállammal szemben. Egyébként mi mindig elmondtuk, hogy Magyarország esetében voltaképpen a kötelességszegési eljárásoknak a száma az valamivel talán az átlag körül vagy inkább az átlag alatt van. Tehát ezeknek a jelentőségét megint csak nem kell eltúlozni. Ebben az ügyben nincs mély kötelességszegési eljárás. Ebben az ügyben a bizottság bizonyos kérdéseket tett föl, ami egyébként a szokásos eljárás. Ezekre a kérdésekre választ kell adni, és ezt követően a bizottság mérlegeli azt, hogy vannak-e olyan kérdések, amelyekben ő továbbvinné a témát, és akár még majd kötelességszegési eljárás indítását is fontolóra veszi, de ezek technikai, jogi kérdések, ezek mögött nem kell politikát keresni. Egyébként azt hiszem, hogy – most nem akarok szakmailag a dologba részletesen belemenni –, de maga az uniós szabályozás sem olyan egyértelmű, hogy itt a kötelességszegésről lehetne beszélni.

Mv: Erre még vissza fogunk térni. Miniszter úr, köszönöm szépen.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)