A kohéziós alap csökkenése esetén Magyarország nem fogja tudni megszavazni az új többéves pénzügyi keretet – hangsúlyozta Martonyi János a Hír Televízió Kontraszt című műsorában 2012. július 1-jén.

Mv: A stúdióban köszöntöm Martonyi János külügyminisztert, jó estét kívánok.

Martonyi János, külügyminiszter: Jó estét kívánok.

Mv: Külügyminiszter úr, ahogy azt már a felvezetőben is elmondtam, ugye most egy ilyen 120 milliárd eurót mozgósítanának az eurózónán belüli, déli tagállamok megsegítésére. Hogyha Magyarország szempontjából nézzük ezt a döntést, a mentőalap létrehozását, akkor hogyan érint ez minket, jó-e ez nekünk?

Martonyi János: Hát én azért azt hiszem, hogy megvan annak az esélye, hogy ezt a csúcsot, ezt egy történelmi jelentőségű eseménynek fogják majd egyszer tekinteni. Ezt most még nem lehet eldönteni, ezt általában később döntik el az események, hogy valaminek történelmi jelentősége van-e vagy sincs.

Mv: De miért, mi volt most a történelmi, a mostani döntésben?

Martonyi János: Egyrészt születtek azonnali intézkedések, ez a bizonyos 120 milliárd euró, ami egyébként nem mentőalap, hanem egy olyan összeg, ami több tényezőből áll, és végül is a növekedést és a foglalkoztatottságot akarja serkenteni. Ugyanakkor születtek olyan döntések, amelyeket az év végéig meg kell valósítani, végre kell hajtani, ennek a lényege az, hogy létre fognak hozni egy egységes európai bankfelügyeleti rendszert, és hogyha ezt létrehozzák, akkor meg lehet a bankokat közvetlenül segíteni az eddigi mentőalapokból, tehát nem kell, hogy ezek az összegek növeljék az úgynevezett szuverén adósságot, gondolunk itt elsősorban Spanyolországnak és Olaszországnak a szuverén adósságára. De nem ez a lényeg, nem ez a lényeg.

Mv: Ez az eurózónán belüli országokat érinti, vagy minket is?

Martonyi János: Ez az egységes bankfelügyelet ez mindenkit érint majd, az egy további kérdés, hogy ennek a részleteit hogyan fogják szabályozni. De visszatérek erre az ügyre, mert ez valóban a leglényegesebb, hogy mi érint minket és mi nem érint minket, egyébként persze minden érint minket, kérdés az, hogy közvetlenül, azonnal mi lesz ránk alkalmazandó és mi nem. De a lényege voltaképpen ennek az európai csúcsnak nem ez – ez is persze nagyon fontos –, hanem az, hogy valóban elfogadtak egy olyan hosszú távú víziót, ahogy azt ma mondják, ami kiutat jelenthet ebből a jelenlegi helyzetből, ebből a két, három, négy éve folytatódó tétovázásból, részleges intézkedésekből, és mindabból a vitából, ami most már évek óta folyik. Tehát én azt hiszem, hogy belátták azt – elsősorban a kormány- és államfők –, hogy itt valamit tenni kell, és elkerülhetetlen a pénzügyi költségvetési keretfeltételeknek a megteremtése, amelyek egy tényleges, valódi – ahogy ezt most mondják – unióhoz vezetnek, ez elkerülhetetlen, legalábbis bizonyos területen. Tehát meg kell teremteni a pénzügyi rendszernek, a költségvetési rendszereknek és a gazdaságpolitikáknak azt az egységét, azt az unióját – és persze, és ez nagyon lényeges dolog, hogy megtörtént annak a felismerése is, amit elég régóta mondanak sokan, mondunk sokan, itt Magyarországon is, magyar miniszterelnök is, magam is jó néhányszor elmondtam, hogy mindez nem valósítható meg a politikai legitimitás és a politikai elszámoltathatóságnak az erősítése nélkül. Ha most ezt így egységesen nézzük, és ezt most már egységesen nézi az a bizonyos jelentés, amit Herman van Rompuy a csúcs elé terjesztett, akkor valóban, én azt hiszem, hogy van egy olyan európai stratégiai vízió – ami persze hosszú távra szól, tíz évre szól –, de megmutatja azt, hogy mi az az az irány, amibe többé-kevésbé – többé vagy kevésbé, ez majd eldől –, de mindenki egyetért.

Mv: Itt a lényeg többé vagy kevésbé – melyek azok a területek, ahol mondjuk Magyarország a nemzeti szuverenitásából feladna részben vagy egészben, és melyek azok a területek, amelyhez ragaszkodnánk akkor is, hogyha mondjuk egy szorosabb pénzügyi, gazdasági, politikai unió tagjaivá válnánk?

Martonyi János: Hát minekünk a dilemmánk az többszörös. Ugye először is nekünk végső soron nemzetközi jogi kötelességünk az, hogy az eurózónába belépjünk, tehát az eurót bevezessük. Azt viszont nem mondja meg senki, hogy ez pontosan mikor történjék meg. Senkinek sem érdeke az, hogy ez idejekorán történjen meg. Eleve nem is lehetséges ezt megtennünk addig, ameddig azokat a bizonyos, sokat emlegetett maastrichti kritériumokat nem teljesítjük. De amikor teljesítjük, hát akkor is azért még van egy bizonyos várakozási idő – ezen majd persze lehet vitatkozni –, de a lényeg az, hogy azért alapvetően tőlünk függ az, hogy mikor érezzük magunkat minden szempontból érettnek, képesnek arra, hogy az eurózóna tagjaivá váljunk. És akkor persze egy sor többletkötelezettséget majd el kell vállalnunk.

Mv: Én Ön szerint mikor lesz aktuális egyáltalán ez a kérdés?

Martonyi János: Hát énszerintem jelenleg nem érdemes beszélni az időpontról. Én mindig azt mondom, hogy amikor elkezdünk egy időpontról beszélni, akkor biztosak kell, hogy legyünk abban, hogy ezt az időpontot be is tudjuk tartani. A jelenlegi helyzet az változékony, ugye némi cinizmussal még azt is lehetne mondani, hogy még mindig nem tudjuk, hogy mi lesz az eurónak a jövője, én azt hiszem, hogy tudjuk, mert az euró meg fog maradni. Ki kell küszöbölni azokat a rendszerhibákat, amelyeket ez a euró a kezdettől fogva, fogantatásától fogva – mondhatnám így – hordoz. De hogyha ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése megtörténik, amire most egy nagyon lényeges lépést én azt hiszem, hogy az Európai Tanács megtett, akkor bizony majd fontolóra kell azt vennünk, hogy mikor milyen körülmények között lépünk be. Egy biztos, a saját házunkat így is, úgy is rendbe kell tenni. Tehát a költségvetési hiányunkat le kell szorítani, az államadósságot csökkenteni kell, tehát az alapkérdésekbe nincs vita.

Mv: Külügyminiszter úr is említette az új bankfelügyeleti mechanizmust. Ehhez például érdemes-e nekünk csatlakoznunk?

Martonyi János: Hát ez mindenféleképpen egy olyan rendszer, ami mindenki számára adott. Egyébként ez az építőkockája ennek az előbb említett víziónak, ami vonatkozna mindenkire, tudniillik hát azért működik egy úgynevezett egységes piac. A pénzügyi szolgáltatásoknak is van egy egységes piaca. Na most hogyha az egységes piacról kiemelek mondjuk 17 országot, illetőleg 17 ország bankjait, azok fölé helyezek egy bankfelügyeletet, azoknak megígérem, hogy ha komoly bajba kerülnek, akkor majd közvetlenül kisegítik őket anélkül, hogy az államadósságot növelni kellene, akkor nyilvánvalóan egy jelentős versenyelőnyhöz juttatom ezeknek az országoknak a bankjait. Én nem hiszem, hogy ez nekünk érdekünk lenne. Arról nem is beszélve, hogy a magyar bankrendszer is már egy... ez már talán egy kicsit a mi sajátosságunk, hogy a magyar bankrendszerben ugye a bankjaink túlnyomó többsége az külföldi tulajdonban van, tehát külföldi anyabank leánybankja. Na most, hogyha az anyabankok részt vesznek ebben a rendszerben, akkor nem tűnik az logikusnak, hogy a leánybankjaik ebből kimaradjanak. Tehát én azt hiszem, hogy ez egy olyan kérdés lesz, ami mindenkire vonatkozik, itt egyébként a szöveg azt a fordulatot alkalmazza, hogy ez mindenkire kiterjed. De ezen belül figyelembe lehet és figyelembe kell venni az egyes országok sajátosságait, az a bizonyos 27 mínusznak nevezett rendszer, ami azt mondja, hogy 27-ből induljunk ki. Na persze világos, hogy itt azért lehetnek különbségek, egyébként van egy másik különbségtételi lehetőség is, ami szerintem szintén kockázatos, hogy a legnagyobb bankok kapjanak egy ilyen felügyeletet és lehetőséget, ezzel szemben a kisebb, úgymond vidéki bankok ne kapjanak, ez megint csak a versenyfeltételek torzításához vezetne. Tehát itt figyelni kell arra, hogy ezen a bizonyos single market-en, ezen az egységes piacon ezek bizony egységes feltételekkel érvényesüljenek.

Mv: Egységes a piac, de minthogyha mégis a kétsebességes Európának a forgatókönyve íródna, számukra minthogyha egy külön út lenne megírva, mint ami ugye az eurózóna tagországoknak. Többek között itt gondolok arra, hogy ugye most a növekedést támogatják, ha csak szóban is, de az unió vezetői, ugyanakkor ugye a következő hét évre vonatkozó költségvetésben 20-30 százalékkal csökkentenék például a Magyarországnak szánt kohéziós alapokat. Ez mindenféleképpen negatívan érintene minket, mit lehet ez ellen tenni, lehet-e lobbizni még az Unióban ezért?

Martonyi János, külügyminiszter: Hát Magyarországé az csökkenne. Ugyanakkor más közép-európai országoké vagy új tagállamoké meg jelentősen növekedne.

Mv: De hát ugye most minket az érdekel, hogy mi mennyi pénzt kapunk.

Martonyi János, külügyminiszter: Ez így van, csak azért mondom, hogy ez nem azt jelenti, hogy itt egy országcsoporttal szemben valami hátrányos megkülönböztetés valósulna meg. Különböző okokból a magyar boríték az valóban, lényegesen csökkenne.

Mv: Ez már elkönyvelt tény?

Martonyi János, külügyminiszter: Ez egyáltalában nem elkönyvelt tény, tudniillik ez a Bizottságnak a javaslata, már megszülettek azok a megoldások, azok a technikai megoldások, ezek a biztonsági hálók, többszörös biztonsági hálók, amelyek ezt a veszteséget kiegyenlítenék. Tehát a technikai megoldás az megvan. Ezzel szemben van egy politikai megoldás és én nagyon örülök, hogy ezt kérdezi, mert nagyon fontos, hogy ezt elmondjuk, ezt egyébként a magyar miniszterelnök is jelezte, végül is a többéves pénzügyi keret elfogadásához egyhangúság kell és én szerintem nagyon jól tesszük, hogyha már most, egyértelműen világosan megmondjuk. És ezt most én itt ismételten megteszem, hogy egy ilyen kohéziós alap csökkenés esetén Magyarország nem fogja tudni megszavazni az új többéves pénzügyi keretet. Tehát lehet ezt nevezni vétónak, lehet nevezni bárminek, egy biztos, nekünk idejekorán világosság kell azt tenni, hogyha nem oldják meg az úgynevezett magyar problémát, magyar gondot, a kohéziós alapokról beszélünk, nem másról, akkor mi ezt nem fogjuk tudni elfogadni. Nincs az a kormány, amelyik ha úgy tetszik politikai vagy belpolitikai okokból egy ilyen lépést úgymond megszavazna. Tehát én azt hiszem, hogy mindenkinek érdeke az, nemcsak nekünk, hanem mindenki másnak érdeke az, hogy ezt a 18 vagy 20 százalékos magyar csökkenést ezt megfelelően megoldja. Egyébként ismétlem, megvannak rá a megoldások, szakértőink ezeket kidolgozták már hónapok óta, ismerik a tagállamok is, ismeri mindenki más, egyszerűen arról van szó, hogy az év végéig lezárandó tárgyalások során ezeket a megoldásokat be kell vinni a rendszerbe.

Mv: Tizenhat ország külügyminisztere, köztük Ön is támogatja Törökország csatlakozásának felgyorsítását. Most annak ellenére, hogy aláírta ezt a levelet, vannak még fenntartásai Törökország csatlakozásával kapcsolatban, és ha igen, melyek ezek?

Martonyi János, külügyminiszter: Nekem személy szerint mindig az volt a véleményem régóta és egyébként ez egy vita, ami Magyarországon is folyik, nem kell ezt eltitkolni, hogy Európának stratégiai érdeke az, hogy Törökország az Európai Unió tagja legyen. Lehetne vitatkozni arról, hogy ennek a tagság-e a legmegfelelőbb formája vagy esetleg valami más, ugye fölmerültek különösen Németországban, Franciaországban ötletek, hogy ezt lehetne másként is csinálni. Az a helyzet, hogy ez a kérdés a hatvanas évek elején eldőlt, tehát ezen ma már nehéz vitatkozni, ha viszont ez a kérdés eldőlt, akkor látni kell azt, hogy ez egy olyan stratégiai kérdés, amit Európának előtt-utóbb meg kell vagy meg kellene lépni. Tudniillik közben azért változik a világ, az első időszakban Törökországgal az volt a gond, hogy túlságosan fejletlen, túlságosan szegény, ha úgy tetszik gyenge, hát most, a következő időszakban valószínűleg Törökországgal az lesz a gond, hogy túlságosan erős, túlságosan gyorsan fejlődik gazdaságilag is, demográfiailag is. Tehát egy kicsit már mintha félnénk tőlük, nem kellene tőlük félnünk, egy alapvető érdek az, hogy Törökországot bekössük az európai rendszerbe. Ez volna az a tényező, ami Európának, mind gazdaságilag, mind pedig geopolitikailag egy sokkal, de sokkal nagyobb súlyt adna. Feltéve persze, hogy Törökországot tudnánk megfelelően integrálni.

Mv: Lépjünk tovább, az IMF tárgyalásoknak úgy tűnik, hogy most már nincs több akadálya, ez javít-e az ország megítélésén Ön szerint?

Martonyi János, külügyminiszter: Hát ez egy nagyon fontos kérdés, én azt hiszem, hogy nagyon sokan, nagyon hosszú ideig dolgoztak ezen, hogy létrejöjjenek azok a feltételek, amelyeket ugye nem ismertünk pontosan, mert valóban nem ismertünk. Szeretném itt még egyszer jelezni, hogy elég nagy volt a bizonytalanság hosszú ideig és egy kicsit játszottak velünk, de úgy tűnik, hogy ennek most már vége van. Mi is megtettük azt, amit meg kellett tennünk, és ezek a tárgyalások rövidesen el fognak indulni, én nagyon bízom abban, hogy ezek a tárgyalások sikeresen befejeződnek, nem látok olyan megoldhatatlan dilemmát vagy kérdést, amit kellő józansággal ne tudnának a felek rendezni. Nagyjából ismerjük egymás gondolkodását, egymás szempontjait és én azt hiszem, az egy fontos kérdés, hogy Magyarországgal semmi gond ne legyen. Egyébként a magyar gazdaság nem ad okot arra, hogy komoly gondok merüljenek föl, a magyar gazdaság versenyképes. Amikor az eurózónáról beszélünk, mondjuk a mostani csúcs kérdéseiről beszélünk, akkor a fő kérdés mindig az, hogy van egy óriási versenyképességi divergencia még a tizenheteken belül is. Na most, a magyar gazdaságnak igazából versenyképességi gondja nincsen, sok más gondja van, meg volt, eladósodás és így tovább, de most például versenyképességi gondja nincsen. Ez az ország, a többi 26 tagállammal szemben, évente 10 milliárd euró kereskedelmi többletet termel ki. Hát akkor ki a versenyképes és ki a versenyképtelen? Tehát Magyarországnak ilyen gondja nincsen, én azt hiszem, hogy ezt most már be fogják látni, költségvetési hiányt tartjuk, adósságot csökkentjük, azon kívül persze egy sor részletkérdésben lehet vitatkozni, fogunk is vitatkozni, de én a magam részéről derűlátó vagyok.

Mv: Innen folytatjuk legközelebb, Martonyi János, köszönöm, hogy eljött.

Martonyi János, külügyminiszter: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)