Hol van Európa lelke? Beszélgetés Martonyi János külügyminiszterrel az Eu Tanácsának soros elnöki tisztségéről és a Kormány előtt álló feladatokról.

– Első ízben tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét Magyarország 2011. január és június között. Minek kell ahhoz történnie, mik a főbb feltételei annak, hogy június 30-án Ön elégedetten dőljön hátra, és azt mondhassa: ez jó mulatság, férfimunka volt?

– A személyi felállás azt sugallja, hogy az eredmény nemcsak férfi, hanem női munka is lesz (ez utalás Győri Enikő kijelölt EU-államtitkár személyére – a szerk.). Annak ellenére mondom ezt, hogy a magyar kormányban és közigazgatásban viszonylag kevés nő visel vezető beosztást. A legnagyobb elégedettséggel az töltene el, ha a magyar kormány és általában véve a magyar közigazgatás kiállná az elnökség próbáját, bebizonyítaná azt, hogy nemcsak egy országot, hanem egy 27 államból álló, ötszázmilliós közösséget – az adott követelményeket lényegében kielégítve – is tud irányítani. Ez az irányítás persze, mint tudjuk, egy kis túlzás, hiszen a soros elnökség tennivalóit sok más intézménnyel együtt végzi, de ha a rá háruló feladatokat a megfelelő szinten ellátja, akkor ezzel nemcsak az ország hírnevét, hitelét javítja, hanem mindenekelőtt az elnökséget követő időszakra erősíti, növeli az ország érdekérvényesítési képességét és lehetőségeit is.

– Az elnökségi munka nagy része konszenzusteremtés, az „honest broker” szerepének betöltése, de van lehetőség a nemzeti érdekek érvényesítésére is. Milyen viszonyban áll majd a kettő a magyar elnökség alatt?

– Én úgy látom, hogy a kettő között nincs ellentmondás, ha ugyanis előre tudjuk vinni az integráció ügyét, a viszonylag rövid hat hónap alatt is hozzá tudunk járulni egy erősebb és egységesebb unió megteremtéséhez, akkor ezzel valójában a nemzeti érdekeinket is érvényesítjük. Magyarország nemzeti érdeke ugyanis az, hogy a Lisszaboni Szerződés által létrehozott, illetve átalakított intézményrendszer jól működjön, túllépjen a „bejáratás” időszakán, és mindez lehetőséget adjon az új, sorsdöntő kihívások megoldására. Így mindenekelőtt az Európa 2020 program tényleges beindítására, valamint a gazdasági kormányzás megerősítésére (tehát a gazdaságpolitikák erőteljesebb koordinációjára). Az erre vonatkozó döntések, mint tudjuk, még ebben az esztendőben, a belga elnökség alatt megszületnek, tényleges végrehajtásuk azonban a magyar elnökség alatt veszi kezdetét. Ugyanakkor döntő jelentőségű, hogy a gazdaságpolitikák erőteljesebb koordinációjára két alapelv – egyrészt a kohézió erősítése, másrészt pedig az egyenlő elbánás elvének – teljes mértékű tiszteletben tartása mellett kerüljön sor. Gondolok itt olyan kérdésekre, mint a 3 százalékos költségvetési hiány elérésének jelenleg legalább négy csoportra osztott céldátuma (2011–2015), e téren valamiféle harmonizációra lenne szükség. A magánnyugdíj-pénztári befizetéseket is megfelelően figyelembe kellene venni a költségvetési hiány kiszámításánál. Ugyancsak alapvető magyar érdek, hogy bizonyos politikák megerősödjenek, illetve kiépüljenek. Itt elsősorban a kohéziós politikára, az agrárpolitikára és természetesen az energiapolitikára gondolunk. Magyar érdek a bővítési folyamat előrevitele, különös tekintettel Horvátország csatlakozására és a Nyugat-Balkán fokozatos integrációjára. Magyar érdek továbbá a Keleti Partnerség tartalommal és konkrét projektekkel történő megtöltése (szabadkereskedelmi megállapodások, vízumkönnyítések). Magyar érdek a Duna-stratégia elfogadása is, abban az értelemben véve, hogy ez a közép-európai térség, a Duna-medence országainak átfogó fejlesztési, makroregionális programját is jelenti, amely korántsem korlátozódik a Dunára, hanem magában foglalja a térség legfontosabb energetikai, infrastrukturális, környezetvédelmi stb. projektjeit is.

– Milyen megfontolások alapján véglegesítik az elnökségi prioritások listáját?

– A prioritások rendszerét ez év őszén véglegesítjük. Néhány szót most inkább a prioritások hátteréről mondanék. Két megfontolandó dolgot kell itt elsősorban figyelembe venni. Az egyik az, hogy az európai integráció sorsdöntő szakasz előtt áll. Sokak szerint az unió fejlődése stagnál, Brüsszel továbbra is belső intézményi gondjaival viaskodik, ez az ún. „köldöknézés” jelensége. Az EU-nak valójában az intézményi kérdésekre sem sikerült tökéletes választ adnia, ráadásul fokozatosan veszít a súlyából a globális rendszerben stb. Ugyanakkor éppen ezek a kihívások erősítették fel az integrációs folyamatokat, és tulajdonképpen ezek a reformok jelennek meg az Európa 2020-ban és legfőképpen majd a gazdasági kormányzásban is. Hozzáteszem, hogy amikor a Lisszaboni Szerződést megfogalmazták, vagy amikor az alkotmányszerződés tervezetét korábban a Konventben megalkottuk, akkor ezeket nem is lehetett előre látni. A Lisszaboni Szerződés megszületése után a tudományos közvéleményben is a meghatározó, illetve a többségi vélemény az volt, hogy az integráció ezzel elért egy pontra, és most hosszabb szünet következik, látványos „föderalista” továbblépések nem lesznek. Rögzítettünk egy állapotot, ezt kell majd működtetni. A valóságban éppen ennek az ellenkezője történt, berobbant a válság, megjelent a sovereign risk (az országcsődkockázat – a szerk.) nagyon is valós lehetősége. Kiderült, hogy mégiscsak kell föderalizmus, legalábbis fiskális értelemben, mégiscsak kell valamilyen mechanizmus, ha újraelosztást nem is akarunk, márpedig a nagy tagállamok nem akarnak. Emiatt kell létrehozni az európai szemeszter intézményét (az adott év első felében a tagállamok még a nemzeti jóváhagyás előtt ismertetik egymással költségvetési terveiket), emiatt kell kialakítani a prevenció, korrekció és szankció rendszerét a költségvetési politikák összehangolása terén. Ezek, akárhogy is vesszük, új dolgok. És még nem tudjuk, hogyan működnek majd. Itt belenyúlunk a tagállamok féltve őrzött szuverenitásába, nem véletlenül mondják a britek azt, hogy az ő parlamentjük költségvetési jogköreit nem illene csorbítani. Ha csorbítják, akkor ezt ők nem fogják elfogadni, tehát már látszik, hogy ez nem egyszerű helyzet. Emiatt tehát, akármilyen közhelyesen is hangzik, Európa ismét útelágazáshoz érkezett. Vagy megoldja az unió ezeket a problémákat, vagy pedig egy olyan fragmentáció indulhat el, amely előbb-utóbb akár az eurót is veszélyeztetheti. Nem véletlenül jelentek meg ezek a kasszandrai jóslatok, amelyekkel én egyébként soha nem értettem egyet, és amelyeket jelentős részben kívülről gerjesztenek. De ez most kulcskérdéssé vált. A másik téma, amely legalább ilyen fontos, de amelyikről kevesebb szó esik, hogy meg kellene vizsgálni az európai identitás lényegét. Hol van Európa lelke? Találjuk meg, keressük meg, mi az az értékrend, amelynek alapján azt tudjuk mondani: nem elég, hogy jó és szép dolog az európai szemeszter meg a 2020, de valami közös mégiscsak van bennünk! Ha ezt sikerül meghatároznunk, és erre építünk politikákat, talán könnyebben fog menni, mint ha mindig csak a pragmatikum oldaláról kapunk egy kényszeres jelzést, hogy mit kell megoldani. A görögországi helyzet, a sovereign risk válság kezelése ez utóbbira példa. Jött a krízis, elkezdtünk gondolkodni: jó, akkor ezt megpróbáljuk kezelni prevenció, korrekció, szankció, válságmechanizmus stb. útján. Ehelyett meg kellene nézni, hogy például miként alakul a demográfiai helyzet. Felül kellene vizsgálni a családpolitikánkat, mert ha Európa már puszta gazdasági teljesítőképessége fenntartásához is a bevándorlásra lesz utalva a következő 20–30 évben, akkor itt baj lesz. Tisztázni kell, hogy van-e demográfiai politikánk, van-e családpolitikánk, hogyan lehet például sikeres családpolitikával túllépni a demográfiai mélyponton. Vannak erre nézve jó gyakorlatok, vannak tagállamok – legalább négy vagy öt –, ahol ezt egész jól csinálják. Vannak viszont olyan tagállamok is, ahol ezek a politikák katasztrofálisan működnek. Ezt is best practices alapon lehetne vizsgálni. Az értékháttér, a demográfiai helyzet, a családpolitika egyébként óhatatlanul elvezet a munkahelyteremtéshez is. A magyar elnökség prioritásai körében olyan témákkal is foglalkozunk majd, mint például a gyermekszegénység, a társadalmi felzárkóztatás, ezen belül a roma kérdés európai szintű kezelése, megoldása. Ez tehát széles körű dolog, beleértendő a kis- és középvállatok fokozott támogatását is, mert anélkül a társadalmi felzárkóztatás sem lehet sikeres. Ha tehát van egy értékhátterünk, annak alapján határozzuk meg végérvényesen politikai prioritásainkat. Prioritásaink között persze továbbra is szerepel majd az a kis hozzáadott magyar elem, mint a víz, a vízminőség, a vízkészletek jövő generációk számára történő megőrzése, továbbra is szorgalmazni fogjuk a kulturális sokszínűséget: foglalkozni szeretnénk például a sport kulturális és lokális identitást erősítő szerepével.

– Nem fenyeget az a veszély, hogy az értékháttér meghatározása ideológiai vitákat indíthat el a baloldali és a jobboldali kormányok között?

– Azért nem, mert a demográfia makacs tényeken alapul. Azon sem nagyon lehet vitatkozni, hogy a demográfiai válságot hogyan kell megoldani. A baloldal sem mondja azt, hogy nem kell a gyermeknevelést támogatni, a nyugat-európai szociáldemokrata pártok emellett ugyanúgy kiállnak. Persze, adott esetben lehet erről a témáról ideológiai vitákat folytatni, csak nincs értelme, hiszen van egy demográfiai probléma, amelyet Európának meg kell oldania. Az értékháttérből kiindulva jobban meg lehet indokolni a vállalkozásoknak 500 milliós nyereségig adott adókedvezményt és a 10 százalékos adót is. Mindez összefügg egymással.

– Mit tud majd tenni a magyar elnökség a gazdasági világválságból való kilábalás érdekében?

– E munkának több részeleme lehet. A 2010. októberi európai uniós csúcsot a gazdaságpolitikai kérdéseknek szentelik, de ez a vita bizonyossággal folytatódik majd a következő európai csúcsokon is. E találkozó után elindulnak azok a folyamatok, amelyek a szorosabb gazdaságpolitikai koordináció végrehajtását szolgálják. Köztük a fentebb már említett európai szemeszter is, amellyel a Tanács elsőként a magyar EU-elnökség alatt foglalkozik majd érdemben. A Tanácsban az erősebb gazdaságpolitikai koordináció érdekében beterjesztett bizottsági jogalkotási javaslatok mellett a pénzügyi rendszer megerősítését célzó bizottsági javaslatokról is le kell folytatni a tagállami egyeztetéseket. Itt nagy szerepe van az elnökségnek, hiszen elsősorban rajta múlik, mennyire hatékonyan zajlik ez a munka. Emellett az Európai Parlamenttel is számos kérdésben kell egyeztetnie az elnökségnek a Tanács nevében (pl. a pénzügyi szolgáltatások terén több dosszié esetében). Nemzetközi színtéren is folytatódik a gazdasági válságkezeléssel kapcsolatos együttműködés. Az unió egységes álláspontjának elfogadása például a G20-ülésekre ugyancsak a magyar elnökség által vezetett ECOFIN feladata lesz. Ennek keretében folyamatosan napirenden van a nemzetközi pénzügyi intézmények jövőjével kapcsolatos vita. Az uniós gazdasági válságkezelésnek fontos eszköze az Európa 2020 stratégia végrehajtása is. A nemzeti programok elfogadása és értékelése már a magyar elnökség félévére esik, ami mérföldkő jelentőségű, és a 2011. márciusi csúcsnak is kiemelt témája lesz.

– Mit szeretne elérni a magyar elnökség a 2014-től kezdődő következő pénzügyi perspektíva kapcsán?

– Az a célunk, hogy a Bizottság induló álláspontját követően, már a magyar elnökség során megkezdődjön a vita. A korábbi pénzügyi keretek tárgyalásának időigényét figyelembe véve, ez az alapvető feltétele annak, hogy 2014-re valóban megszülessen az új többéves pénzügyi keret. A siker érdekében fontos, hogy minél hatékonyabb módszertan alapján folyjanak a tárgyalások, amihez szükséges az elnökségek közötti egyeztetés is. Magyarország a vita menetének keretet adó módszertanról konzultálni fog a magyar utáni két elnökséget adó Lengyelországgal és Dániával. Magyarország célja, hogy a vitát úgy irányítsa, hogy a költségvetés a közösségi politikák fejlődését figyelembe véve álljon össze. Ez azt is jelenti, hogy ne felülről lefelé építkezve alkossuk meg a keretet, azaz ne a főösszeget rögzítsük előre, hanem alulról felfelé haladva határozzuk meg, mely közös politikáknak milyen finanszírozási igénye van, és ennek eredménye legyen a pénzügyi keret.

– Meddig juthat a közös agrárpolitika (KAP) reformja a magyar elnökség alatt?

– Az Európai Bizottság kezdeményezésére 2010 áprilisában megkezdődött a közös agrárpolitika jövőjével kapcsolatos nyilvános konzultáció. Az Európai Bizottság várhatóan 2010 novemberében hozza nyilvánosságra a KAP jövőjéről szóló vitaindító anyagát. A magyar elnökség célja a bizottsági javaslatokról a Tanácson belüli, tagállamok közötti vita lefolytatása, aminek eredményeként 2011. június végéig sor kerülhet az új KAP szakpolitikai prioritásainak meghatározására. Magyarország erős és hatékony közös politikákban érdekelt. A magyar EU-elnökség ezeknek a politikáknak és lehetőségeknek a mélyítését fogja szorgalmazni, így kiemelt figyelmet kívánunk fordítani a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló vitára is. A KAP reformja az előttünk álló időszak egyik legfontosabb európai vitakérdése. Az agrár- és élelmiszergazdaság stratégiai jelentőségű ágazat, ezért fontos a KAP versenyképességének, hatékonyságának és a minőségi termelés növelése, a fenntartható fejlődés előmozdítása, valamint az európai mezőgazdasági modell megerősítése. A KAP-nak a jövőben is biztosítania kell az Európai Unió élelmiszerellátási függetlenségét és biztonságát, lehetőségeihez mérten hozzá kell járulnia a világ élelmiszeripari egyensúlyához, óvnia kell az európai vidéki területeket, valamint részt kell vállalnia a globális felmelegedés elleni küzdelemben és a környezet javítására irányuló erőfeszítésekben is.

– Hogyan juthatunk közelebb a közös energiapolitika kialakításához?

– Európának az energiaellátás biztosítása során az elkövetkező évtizedekben olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint az egyre nagyobb importfüggőség a fosszilis energiaforrások terén, a világszerte növekvő energiaigény, a fosszilis energiaforrások végessége és a globális felmelegedés. Az EU az energiaellátás biztonságát egy közös energiapolitika kialakításával tudja a leghatékonyabban előmozdítani, ami valamennyi tagállam közös erőfeszítését igényli. A magyar EU-elnökség egyik fő prioritásának tekinti a közös európai energiapolitika kialakításának előbbre vitelét. A magyar elnökségre egy korszakváltás határán kerül sor, amikor az unió stratégiai cselekvőképessége a közös energiapolitika tekintetében egyrészt jogilag új alapokra helyeződött, másrészt gazdasági dimenziójában is kitágult. Egyfelől azáltal, hogy a Lisszaboni Szerződés első ízben teremtett jogalapot a közös európai energiapolitika megvalósítására, és egyúttal kibővítette az uniós intézmények ez irányú hatáskörét is. Másfelől az unió erőteljes gazdaságfejlesztési szemléletváltást hajtott végre, és a magyar elnökség alatt várhatóan elfogadásra kerülő középtávú (2011–2020) európai energiastratégia és cselekvési terv, valamint hosszú távú (2050) energiapolitikai elképzelések alapján megkezdheti az alacsony szénintenzitású európai gazdaság kiépítését. Ennek a paradigmaváltásnak a jegyében, a nagy horizontális uniós stratégiákhoz (Európa 2020, a belső piac reformja) illeszkedve, eljuthatunk a közös energiapolitika három pillérének (versenyképesség, ellátásbiztonság, fenntarthatóság) megreformálásához. Emellett törekednünk kell a főként infrastrukturálisan elmaradott régiók – mint amilyen a közép-európai térség is – felzárkóztatására és az unió energiapolitikájának „kizöldítésére” is. A magyar elnökség egyik legkiemelkedőbb eseménye lesz 2011. február elején az európai állam- és kormányfők részvételével megrendezendő energiabiztonsági Európai Tanács ülése Brüsszelben. A magyar elnökség kiemelt célja, hogy a középtávú európai energiastratégiát a legmagasabb politikai szinten, az európai állam- és kormányfők fogadják el 2011 márciusában.

– Elnökként mit tehetünk Ukrajna és a Nyugat-Balkán integrációjának előmozdításáért?

– Ukrajna európai közeledését továbbra is támogatjuk, ezen belül kiemelten az ország vízumliberalizációs folyamatának előrehaladását. A magyar EU-elnökség alatt lezárás közelébe juthatnak az EU–ukrán társulási megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások. Fontosnak tartjuk a társulási megállapodás részeként az EU–ukrán szabadkereskedelmi folyamat előmozdítását is. Az EU Keleti Partnerség kezdeményezésének végrehajtása várhatóan a projektek szintjén is felgyorsul a 2011 májusában, magyarországi helyszínnel megrendezésre kerülő második Keleti Partnerség-csúcstalálkozóig. Magyar részről a kezdeményezés ún. átfogó intézményfejlesztési programjában való részvétellel szeretnénk még inkább hozzájárulni az ukrán reformfolyamatok végrehajtásához, s ezáltal Ukrajna jogrendjének közelítéséhez az uniós normákhoz. Figyelembe vesszük, hogy Ukrajna számára az ország jelenlegi helyzetében kiemelten fontos az Oroszországgal való kapcsolat. A választás kérdését, kényszerét fel nem vetve, a partneri együttműködés, a gyakorlati előnyök felkínálásával erősíteni kívánjuk Ukrajna kötődését az európai vonzásközponthoz: az Európai Unióhoz. A Nyugat-Balkán a magyar elnökség egyik prioritása lesz. A bővítés, a közös kül- és biztonságpolitikával szemben, továbbra is a soros elnökség kompetenciájába tartozik, így ezen a területen is tevékenyen kívánunk fellépni. Elnökségünk alatt kiemelten kezeljük azokat az országokat, amelyek már a csatlakozásukra várnak; ezek közül is különösen Horvátországot. Célunk a csatlakozási tárgyalások lezárása a magyar EU-elnökség alatt, és lehetőség szerint a csatlakozási szerződés aláírása is. A térség stabilitása szempontjából kulcskérdés, hogy az integrációs, bővítési folyamat ne álljon meg. Magyarország támogatni fogja, hogy a térség államai az integrációs felzárkózási folyamat előrehaladtával párhuzamosan a külföldi befektetések számára is vonzó környezetet biztosíthassanak. A tőkebeáramlás elsősorban a stratégiai területeken válik uniós prioritássá: így az energetikai, a közlekedési és a termelési szektorban. Miután a régióbeli közlekedési hálózat még mindig komoly fejlesztésekre szorul, célunk, hogy erős regionális megközelítéssel, az új Duna-stratégia kínálta keretek között is előmozdítsuk a térség infrastruktúrájának fejlesztését, és erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy a nyugat-balkáni államokat bekapcsoljuk az EU közlekedési hálózatába. Szerbia vonatkozásában a stabilizációs és társulási egyezmény (Stabilisation and Association Agreement, SAA) ratifikációs folyamata a magyar elnökség alatt is folytatódik. Még nyitott kérdés a tagfelvételi kérelem kezelése, a bizottsági avis, a csatlakozási kérelemről szóló vélemény elkészítésére vonatkozó döntés meghozatala. Kedvező esetben ennek előkészítése a belga elnökség időszakában megkezdődhet, de a hágai Nemzetközi Bíróság véleményére adott szerb reakció fényében egyelőre nem lehet megjósolni, pontosan milyen menetrend várható. Szerbia európai uniós csatlakozását a magyar kormány egyértelműen és határozottan támogatja, ami a folyamatot illeti, a legelsők között fogjuk ratifikálni az SAA-megállapodást. Továbbra is szorgalmazzuk azt, hogy a Tanács mielőbb kérje fel a Bizottságot arra, hogy kezdjen hozzá az avis kidolgozásához. A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye a mi álláspontunk szerint a Koszovóval kapcsolatos jogi kérdést egyszer s mindenkorra lezárta. Megerősítette azt a többségi, korábbi álláspontot is, amelyet a magyar kormány is mindig magáévá tett, miszerint a státus kérdését nem lehet újranyitni. Ezzel szemben arra van szükség, hogy a felek közvetlen párbeszéd, tárgyalások útján tisztázzák az ott élő emberek szempontjából fontos gyakorlati kérdéseket, ennek során pedig abból induljanak ki, hogy ezeknek az országoknak a jövője az Európai Unióban van, és ezt a folyamatot kell saját érdekükben is előmozdítaniuk. Egyébként mi – érthető okokból – megértjük a szerb nép lelkiállapotát. Mégis arra bátorítjuk szerb barátainkat, hogy a jövővel és mindenekelőtt országuk európai jövőjével foglalkozzanak. Ha ebben bármilyen segítségek tudunk adni, akkor ezt megadjuk. Az EU megerősített bosznia-hercegovinai szerepvállalásáról júliusban megindult ugyan a gondolkodás, a végleges struktúra kialakítása azonban várhatóan szintén áthúzódik a jövő év elejére. Az előrelépés kulcsa Bosznia esetében is a helyi politikai erők kezében van. Az október 3-ai választásokig a vízumliberalizáció kecsegtet eredménnyel, bármiféle haladás a nagy politikai ügyekben (alkotmánymódosítás, az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletének végrehajtása, a nemzetközi közösségi főképviselő irodájának bezárásáról szóló döntés) optimista forgatókönyv szerint is csak az új kormány megalakulását követően várható. A jelzett folyamatok minden bizonnyal a magyar elnökségi időszakban kulminálódnak. A magyar elnökség örökölheti a hosszan elhúzódó macedón–görög névvita okozta patthelyzetet is. Pozitív fejlemény kizárólag a két érintett fél megegyezése nyomán várható. Albánia a vízummentesség megadásának év végi várományosa, de a kérdést beárnyékolja a belpolitikai patthelyzet. Ennek további elhúzódása kockázatos, mert az Európai Parlament – közvetítési kísérletének sikertelenségét látva – lelassíthatja az év végéig lezárni tervezett menetrendet. Ez esetben a magyar elnökség idején ezzel a témával is foglalkozni kell. A tagjelölti státus elnyerésére Montenegrónak esélye van 2010 végére, ugyanakkor azt sem zárhatjuk ki, hogy a kérdés – inkább technikai, semmint politikai okok miatt – átcsúszik a magyar elnökség idejére. Az bizonyosra vehető, hogy az EU a jelenleginél jóval többet vár az országtól a korrupció elleni küzdelem és a média működésének szabályozása területén.

– Milyen tartalommal tudjuk megtölteni a Duna-stratégiát?

– Magyarország úgy értékeli, hogy a makrorégiók és a rájuk vonatkozó stratégiák kialakításával az unió értéket teremt, és az együttműködés új, hatékonyabb formái előtt nyit perspektívát, aminek összeurópai szempontból is kiemelkedő jelentősége van. Célunk a Duna-stratégia olyan tartalommal történő megtöltése, amely növeli a régió gazdaságát és versenyképességét, és végső soron polgárai jólétét; hozzájárul az integrált vízgazdálkodás, a „felelős vízkormányzás” megvalósításához; javítja a hajózás feltételeit a környezet- és természetvédelem feltételeinek egyidejű javításával; kiemelt feladatként kezeli az energiaellátás biztonságának növelését, a piaci verseny erősítését és a klímaváltozás káros hatásainak mérséklését, valamint a tudás és az innováció szempontjainak érvényesítését. A stratégia megvalósítását illetően az első tervezési szakasznak és egyes témák kivitelezési szakaszának a 2013 végéig tartó uniós programozási időszakra kell kiterjednie. Ebben a szakaszban a résztvevő tagállamok a már meghatározott keretek között érhetik el az akcióterv alapján kijelölt célokat, hajthatják végre a projekteket. Az első szakaszban, a stratégia általános alapelveinek megfelelően, nincs érdemi lehetőség pótlólagos uniós pénzügyi források bevonására. Az uniós pénzügyi tervezés második, 2014 után kezdődő szakaszában ezzel szemben lehetőség nyílhat arra, hogy más forrásokat is mozgósíthassunk. Az Európai Bizottsággal 2010. július 22-én a kérdésben lefolytatott konzultáción Magyarország bejelentette igényét prioritáskoordinátori funkcióra a stratégia két prioritásterületéhez (vizek állapotának megőrzése, természeti és ember okozta kockázatok kezelése) kapcsolódóan.

– Miként tudjuk előmozdítani, hogy a hagyományos kultúrák egymás mellett élése az eddigieknél nagyobb figyelmet kapjon az EU-ban?

– Magyarország az elnökség alatt és már azt megelőzően is előtérbe helyezi az EU szerepét a kulturális sokszínűség megőrzésének elősegítésében. Célunk annak előmozdítása, hogy a kulturális sokszínűség támogatásával, a kultúrák együttélésének ösztönzésével elkerülhetők legyenek a jövőbeli konfliktusok, feszültségek. A magyar javaslat a civil kezdeményezések felkarolását célozza, nem a kormányok számára kíván kötelezettséget előírni. Javaslatunk megvalósítását csakis a szerződéses kereteken belül és kompetenciákkal élve képzeljük el, konkrét támogatási lehetőségeket keresünk például az uniós költségvetésben a civil kezdeményezések számára (támogatás több kultúrájú régióban egymás nyelvének elsajátítására, egymás kultúrájának megismerésére).

– Köszönöm az interjút, miniszter úr.

(Külügyminisztérium)