Martonyi János külügyminiszter-jelöltet, kinevezése előtt az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága 2010. május 27-én hallgatta meg.

Dr. Martonyi János külügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen. Csak néhány kérdést szeretnék röviden érinteni, annál is inkább, mert nagy valószínűséggel ezek a témák amúgy is felmerülnek vagy felmerülnének a kérdések kapcsán.

Tételszerűen adnám elő ezt a néhány gondolatot, bővebb kifejtés nélkül. Az első kérdés az, hogy vajon most a szolgálatok átszervezésre kerülnek-e vagy pedig sem. Erre, azt hiszem, az eddigiek alapján a helyes válasz az, hogy nem. Az irányítási rendszerben történik változás. Ennek az engem illető része az, hogy a kormány az Információs Hivatal irányítását a külügyminiszterre bízza. Egyébként a törvény szerint ez az irányítási jog magát a kormányt illeti. Tehát valójában közjogilag, hogy így mondjam, a kormány egészét illeti meg. Az egy további kérdés, hogy a kormány ezt a jogát melyik minisztere útján gyakorolja. Na, itt történik most változás, mert a korábbi helyzettől eltérően az Információs Hivatal a külügyminiszter irányítása alá kerül.

Ez a lépés az egyes szolgálatok belső szervezetét, esetleges integrációját, szétválasztását, feldarabolását nem érinti, kizárólag arról van szó, hogy a kormány ezt az irányító jogkörét az Információs Hivatal tekintetében is egyébként egy másik miniszter útján fogja gyakorolni. Ez jelent meg a parlament által elfogadott törvény szövegében is.

A következő kérdés az, hogy mi ennek az oka, mi ennek a magyarázata. Röviden néhány szempontra érdemes hivatkozni. Talán az első az, hogy ennek a tevékenységnek a jelentős része a külkapcsolatok területén folyik. A külkapcsolatokat persze itt most a legszélesebb értelemben vesszük, ide tartoznak a hagyományos politikai kapcsolatok, a diplomáciai kapcsolatok, ide tartoznak a külgazdasági kapcsolatok, szintén egyre fontosabb része a külkapcsolatok rendszerének, ide tartoznak a kulturális, tudományos, sportkapcsolatok is, ide tartozik az ország kép kérdése, és összességében azt lehet mondani, hogy a külkapcsolatok területén a legszélesebb hatáskörrel is a Külügyminiszter rendelkezik. A másik szempont az, hogy az az eredmény, amit az Információs Hivatal előállít, ami a tevékenységének az eredménye, a terméke, ha úgy tetszik, ahogy ezt ma mondják, ez azért elsősorban a külkapcsolatokért felelős miniszter vagy miniszterek részére készül. Éppen azért, hiszen a tevékenység jelentős része a külkapcsolatok terén folyik. Tehát egyszerűen kifejezve: a külügyminiszter ennek a legelső fogyasztója, és ezért mindenféleképpen az információs folyamat felgyorsítását, az információk feldolgozásának a hatékonyságát e szerint az elképzelés szerint segíti az, ha ezt az irányítást az a kormánytag látja el, aki egyébként a legfontosabb fogyasztója, mint mondtam, ennek a terméknek.

Vannak persze külső megfontolások is. Az közhely, talán nem kell erről hosszasan beszélni, hogy a globális folyamatok hihetetlenül felgyorsultak, az okfolyamatok sokkal gyorsabbak, mint korábban bármikor, ugyanakkor a globális kockázatok veszélye, kihívások, ezek sokkal erőteljesebbek. Az ezekből fakadó kockázatoknak és veszélyeknek az előzetes felmérése, az early warning, tehát az időben történő előzetes figyelmeztetés az egyre inkább minden országban ezeknek a hírszerzéssel foglalkozó szervezeteknek a feladata, és rendkívül fontos az, hogy ezek az információk nagyon gyorsan eljussanak oda, ahol a szükséges döntéseket meg kell hozni.

A kihívások tulajdonképpen átfogják azt az egész területet, amire én az előbb utaltam. Tehát itt nem egyszerűen a külpolitikáról van szó, szó van, mondjuk a proliferációs veszélyekről, szó van a külgazdasági kapcsolatok területén jelentkező kockázatokról, az utóbbi hetek-hónapok talán leglátványosabban a nemzetközi pénzügyi rendszerrel összefüggő kérdéseket helyezték előtérbe, minden ország pénzneme ki van téve például spekulációs kísérleteknek, ugyanúgy lehet beszélni a nemzetközi terrorizmusról, a nemzetközi bűnözésről, kábítószer-kereskedelemről és így tovább, és így tovább. Tehát ez egy nagyon összetett, nagyon komplex és nagyon fontos tevékenység lett minden országban.

Az, hogy egyébként ezt a tevékenységet különböző országok a kormányzati szerkezeten belül hogyan helyezik el, az változó, mi például ennél a döntésnél elsősorban a brit modellt vettük alapul: Nagy-Britanniában a hírszerzés feletti irányítást hagyományosan a külügyminiszter látja el. Ez nem véletlen, mert a britek mindig kifelé forduló ország voltak, mindig tudták azt, hogy a külső körülmények alapvetően befolyásolják az ő országuknak a helyzetét. Itt nyilván az látszott a legcélszerűbbnek, hogy akkor a külügyminiszter legyen a legközelebb a kormányon belül ehhez a tevékenységhez.

Ugyanakkor – és ez a következő tétel – az egy nagyon lényeges dolog, hogy nagy tévedés volna azt mondani, hogy az Információs Hivatal a Külügyminisztériumba kerül. Erről szó sincsen. Az Információs Hivatal nem kerül a Külügyminisztériumba, az Információs Hivatal státusa egyáltalában nem változik. Ez egy önálló hatáskörrel rendelkező, országos hatáskörű szerv, hatásköre nem vonható el bizonyos törvényi kivételektől eltekintve, önálló költségvetéssel rendelkezik, és szó sincs arról, hogy ezt bármilyen mértékben vagy formában is beolvasztanák, integrálnák a Külügyminisztériumba.

Kétségtelen, hogy az előbb említett termék szempontjából a két tevékenység között van rokonság, tehát a külpolitikai, diplomáciai, hagyományos külpolitikai, diplomáciai tevékenység és a hírszerzés az bizonyos szempontból egymást kiegészítően zajlik, de alapvetően eltérnek egymástól, szervezetileg, személyileg élesen elválasztandók egymástól.
Az egy más dolog, hogy valahol a megszerzett információkat, a legkülönbözőbb eszközökkel megszerzett információkat egy központban, nevezetesen a döntéshozatal központjában vagy a döntéshozatalt előkészítő központban kell feldolgozni.

A következő tétel, amit röviden jeleznék, az az, hogy ez a megoldás az én érzésem szerint, vagy legalábbis a reményeim szerint valójában nem csökkenti, hanem erősíti az Információs Hivatalnak az önállóságát. Tudniillik amint jeleztem, hogy az irányító szerep a kormányé, ezt a külügyminiszter útján gyakorolja, persze egy megfelelő együttműködési rendszerben, nemzetbiztonsági kabinet, kormány és így tovább, az ismert okokra nem akarok kitérni, a tagok ezt tulajdonképpen valószínűleg jobban ismerik, mint én, mert hiszen én ezzel a területtel soha nem foglalkoztam, de tény az, hogy ezen a rendszeren keresztül a politikai befolyás, én azt hiszem, hogy gyengül. Tehát maga a tevékenység, az Információs Hivatalnak a tevékenysége egy kicsit távolabb kerül a mindennapi politikától, ha úgy tetszik, a belpolitikától. Ez egy nagyon fontos cél, az elmúlt évek tapasztalatainak a fényében különösen fontos cél. Én azt hiszem, hogy a most megalakítandó kormánynak erre nagyon oda kell figyelnie, nagyon ügyelnie kell.

Hozzáteszem: azok szerint az információk szerint, amelyek jelenleg az én rendelkezésemre állnak - ezek meglehetősen csekélyek -, az Információs Hivatal eddig is megfelelő szakmai szinten fejtette ki a tevékenységét, a tevékenysége alapvetően és döntően szakmai jellegű volt. Tehát azok a súlyos kifogások, amelyek más területen felmerültek, és amelyekről én most nem beszélnék részletesen, mert hiszen ezek amúgy is közismertek, ezek az Információs Hivatal tevékenységében nem voltak észlelhetők, ha úgy tetszik, egyszerűen kifejezve: nem voltak botrányok. Tehát én úgy érzem, hogy az is egy érv, hogy az információs tevékenység ezzel egy kicsit távolabb kerül a belpolitikától, ha úgy tetszik, a pártpolitikától, és még inkább meg tudja valósítani azt a célt, azt a feladatot, hogy egy nemzeti intézmény legyen, egy olyan nemzeti intézmény, egy olyan nemzeti információs szervezet, amelyik egyértelműen egy nemzeti külpolitikát szolgál.

Az utolsó megjegyzésem pedig az, hogy ezen a területen különlegesen lényeges a jogállamiság előírásainak a legszigorúbb betartása. Ez minden országban így van. Nem véletlen egyébként, hogy most, amikor átnéztük, hogy hogyan helyezzük el a kormányzati szerkezetben a különböző tevékenységeket, akkor arra jutottunk, hogy igen sok országban ezt az igazságügy-miniszter felügyeli, egyébként Magyarországon is, mint tudjuk, a törvény szerint a külső engedélyezés az igazságügy-miniszternek a feladata, ebben sem történik változás. Tehát ez is utal arra, hogy itt maga a hivatal a tevékenységét a legnagyobb önállósággal és szakmai szempontok alapján végzi. Egy nagyon lényeges korlátja van, és ez pedig az, hogy a jogszabályokat a legszigorúbban be kell tartania. Kényes terület, érzékeny terület, adott esetben a határok nem mindig ismerhetők fel teljes bizonyossággal, ezért is van adott esetben igazságügyi közreműködés vagy akár bírósági felülvizsgálat. Tehát én úgy érzem, hogy ez egy olyan szempont, amire a jövőben ezen a területen is nagyon-nagyon nagy figyelmet kell fordítani.

Magam személyesen egyébként nem kívánok a tevékenységbe szakmailag beavatkozni. Az, hogy mi a feladata az irányítással megbízott kormánytagnak, miniszternek, azt a törvény világosan felsorolja. A törvény azt is világosan elmondja, hogy milyen szabályok, milyen elvek és milyen eszközök mentén kell az Információs Hivatalnak és az azt irányító miniszternek a Nemzetbiztonsági bizottsággal együttműködnie, de azt hiszem, ezekre a kérdésekre nem kell kitérnem, ezek amúgy is ismertek. Én a magam részéről legfeljebb annyit szeretnék zárásként mondani, hogy én erre az együttműködésre a legteljesebb mértékben kész vagyok, és a törvény minden betűjét és a szellemét e tekintetben is be kívánom tartani és tartatni.

Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)