Európa Keletre és Nyugatra tagoltságának lezárulását jelentette az Európai Unió tíz évvel ezelőtti bővítése – írta a Népszabadság és a német Tageszeitung 2014. április 30-i számában megjelent közös cikkében a német, a lengyel, a szlovák, a cseh és a magyar külügyminiszter.

Németország, Lengyelország, Szlovákia, a Cseh Köztársaság és Magyarország külügyminiszterének közös cikke

Frank-Walter Steinmeier, Radoslaw Sikorski, Miroslav Lajcák, Lubomír Zaoralek, Martonyi János

A 2004. május 1-jére virradó éjszakán Európa ünnepi hangulatban volt. Amikor éjfélkor meg-kezdődött a tűzijáték, az emberek a Frankfurtot Slubicével összekötő Odera-hídon kezet fogtak egymással, velük együtt pedig kontinensünk két, egymástól oly sokáig elválasztott fele is. Európá-ban számos további helyszín – Csehország, Szlovákia és Magyarország – is az európai egysége-sülés középpontjába került ezen az éjszakán.

Az Európai Unió tíz új tagállamának ünnepélyes köszöntése körünkben Európa Keletre és Nyugatra tagoltságának lezárulását jelentette. Az erre való emlékezés bátorsággal tölt el bennünket: még a két világháború és a hidegháború sírjai sem bizonyultak elég mélyeknek ahhoz, hogy ne lehessen végül átlépni rajtuk.

Ez a siker mindenekelőtt azoknak az embereknek volt az érdemük, akiket Keleten és Nyugaton még a szembenállás évtizedei sem tántoríthattak el attól az óhajuktól, hogy egymással szabad-ságban és békében élhessenek.

Egységesítette őket szilárd hitük abban, hogy a jog erejének többet kell nyomnia a latban, mint az erősebb jogának. Éppen az egykori tagjelölt országokban élő emberek tettek csodálatra méltó bátorságról tanúbizonyságot, amikor az európai értékek szelle-mében gyökeresen átalakították a politikát, a gazdaságot és mindennapi életüket. Sikerük és rendületlenségük a politikai változások, a társadalmi rendszerek átalakítása során – az alkalman-kénti kudarcokkal együtt – egész Európát nélkülözhetetlen tapasztalatokkal gazdagította. Példaként és ösztönzésként szolgál számunkra, amikor manapság arról esik szó, hogy az Európai Uniót képessé tegyük korunk kihívásainak kezelésére. Ezért is gazdagodott jelentősen az unió a tíz új tagállam csatlakozásával.

Az elért eredmények méltatása ellenére sincs azonban okunk az önelégültségre. Ismét visszatért Európába az aggódás a békéért és szabadságért, amelyről pedig úgy véltük, hogy már régóta a múlté. Az Ukrajna körül kialakult konfliktus és a Krím félsziget elfogadhatatlan, nemzetközi jogba ütköző annektálása bizonyítja, hogy az európai béke és stabilitás még nem magától értetődő, hanem újabb és újabb erőfeszítéseket igényel. Manapság az a feladatunk, hogy megőrizzük az európai egység nagy békeművét, erős és okos külpolitikával megakadályozzuk Európa újbóli szétszakítását. A szomszédok iránt is tanúsított szolidaritás egyike azoknak az alapelveknek, amelyeken Európa nyugszik.

Most eljött az ideje, hogy ezt újra megmutassuk.

Ennek első feltétele az Európai Unió tagállamainak megbonthatatlan egysége. A cselekvési opciókat az EU tagállamai gondosan megvitatják és mérlegelik egymás között. Minden egyes tagállam biztonsága közvetlenül érinti az összes többi biztonságát is. Kifelé egy hangon szólalunk meg.

Éppen válság idején bizonyítják a bennünket összekötő politikai szálak, hogy többet érünk, mint egy afféle csak „szép időjárási körülmények között” működő szövetség.

Az Európai Unió ezt a gazdasági és pénzügyi válság leküzdése során bizonyította. Azok a piaci szereplők azonban, akik az eurózóna felbomlására fogadtak, alábecsülték politikai akaratunkat. A következő években tovább kell erősítenünk az eurózónát, ennek során pedig új választóvonalak nélkül kell megőriznünk az EU egységét.

Gondoskodnunk kell arról, hogy a növekedés és a foglalkoztatottság tartósan visszatérjen Európába. Különösen erre indít minket a fiatalok körében jelentkező, riasztóan magas munkanél-küliség elleni harc.

Az energia-külpolitikában is egy hangon kellene szólnunk. Erősíteni akarjuk az energiaellátásunk biztonságát szolgáló európai cselekvést és az energiaközösség keretein belül a szomszédainkkal folytatott együttműködést.

Az ukrajnai helyzet nyomatékosítja annak fontosságát, hogy tovább diverzifikáljuk energiaforrásainkat, szállítóinkat és szállítási útvonalainkat, növeljük energiahatékonyságunkat és erősítsük összetartásunkat.

Az Európai Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy átfogó tervet dolgozzon ki az EU energia-függőségének csökkentésére.

Sok mindent elértünk Európában, és ez nem csupán a közös piacra vonatkozik, amely ma több mint 500 millió polgár javát szolgálja. Az áruk, a személyek, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása növeli Európa versenyképességét. E négy szabadságból nemcsak nemzetgazdaságaink profitálnak, hanem minden egyes polgár is. Nem kevésbé fontos azonban az sem, hogy az emberek Európában közös projektek keretében európai tudományt, irodalmat és művészetet teremtsenek. Az emberek e találkozásai azok, amelyek élettel töltik meg az európai eszmét, és azt gazdasági unióból az értékek, a béke és a szolidaritás uniójává változtatják.

Ezek az elvek szolgáltak tíz évvel ezelőtt az Európai Unió bővítésének alapjául. Ma továbbra is töretlen vonzerőt gyakorolnak az Európa szomszédságában élő emberekre, ahogy az legutóbb különösen világosan megmutatkozott Ukrajna példáján. Szomszédainkat, akik szorosabban kívánnak kapcsolódni az Európai Unióhoz, ebben támogatni fogjuk.
Ma az Európai Unió nagy belső és külső feladatok előtt áll. Olyan feladatok ezek, amelyek bátorságot követelnek meg a változtatáshoz, és hasonló követelményeket állítanak velünk szemben, mint amelyek az európai megosztottság tíz évvel ezelőtti megszüntetéséhez voltak szükségesek.

Akkor is és most is csak azok lehetnek képesek ilyen teljesítményekre, akik szívükben hordozzák az európai gondolatot és értékeit: azt keresik, ami összeköt, és leküzdik azt, ami elválaszt.

Ennek a nyitottságnak – amely a múltban óriási mértékben gazdagította Európát – kell sarkallnia bennünket a közös jövőnk kihívásaira való válaszadás során.

(Külügyminisztérium)