Navracsics Tibor személyében miniszteri idegenvezetőt kaptak a rendezvényre érkező ifjú vendégek, akiknek első negyvenfős csoportját – újságírók társaságában – a kormany.hu is elkísérte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium hatemeletes épületének lépcsőin és hivatali folyosóin bolyongva.

„Én vagyok a miniszter!” – lepte meg váratlan bejelentésével Navracsics Tibor a 4. emeleti szobája előtt várakozó fiatalok és újságírók 40-50-fős csapatát. A folyosó falain felfüggesztett festményekről mint „büszkeségeiről” beszélt, hiszen a Moholy-Nagy Képzőművészeti Egyetem ifjú képzőművészeinek itt ideiglenesen bemutatott művei rendre nagy sikert aratnak az érkező vendégek körében. Legutóbb egy lengyel delegáció szívét is megmelengette, hogy lengyel alkotók művei is láthatók itt.

A miniszteri dolgozószobába beözönlő emberáradat megtudhatta Navracsics Tibortól, hogy az albérletbe ebbe az épületbe költöző Igazságügyi Minisztérium élén annak idején Dávid Ibolya lehetett a szoba első lakója. A csillár, a függönyök még abból az időből maradtak, sőt örökségként három különböző intézmény tányérsapkája és egy viseletes téli sál is birtokába került. Főleg ez utóbbira vonatkoztatva kérte az újságírókat, hogy írják meg: várja a tulajdonos jelentkezését.

A Kossuth tér 2-4. szám alatti épület történetéről kiderült, hogy két, az 1910-es években létesült bérház egybenyitásával hozták létre. A szintkülönbségeket lépcsőkkel, illetve épp a negyedik emeleten egy kis lejtős padlozattal oldották meg. A hivatali folyosók kafkai labirintusában idegenvezetőként is meggyőző tárcavezető a miniszteri tárgyalóban is szolgált egy sztorival: az első ülések egyikén arra lettek figyelmesek, mintha a Deák Ferenc-szobor könnyezni kezdene. Később derült ki, hogy nem csodáról, hanem a légkondicionálás következményeiről van pusztán szó.

Magáról a tavaly májusban létrehozott Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumról Navracsics Tibor elmondta: főleg a régi Miniszterelnöki Hivatal örökségét vették át, de az Igazságügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium egyes részei is integrálódtak az új intézménybe, amely mindenek előtt a tárcaközi koordinációért felel.

A hatodik emeleti magasságokban járva a Duna felőli oldal panorámás körterasza került az érdeklődés középpontjába fenséges kilátásával a Dunára és a budai várra. Évtizedekkel ezelőtt minisztériumi óvoda és bölcsőde volt itt. Bár arról, hogy mennyire lehetett ez helyénvaló, nem esett szó, de egy érdeklődő kérdésére a miniszterelnök-helyettes leszögezte: „ezzel a nyílt nappal is az a célunk: fiatalosabb legyen a közigazgatás. Ezért hívtuk ide az érdeklődő huszonéveseket. Nagy felelősség egy ilyen intézmény élén állni, de a követelményeknek akkor tudunk eleget tenni, ha kiváló, fiatalos munkatársakkal vesszük körül magunkat. Én jól érzem magam itt, nem gyomorgörccsel jövök be reggel dolgozni, és nem is dögfáradtan megyek haza az esti órákban.”

A csapat közben a földszintre ért. Közvetlenül az egykori házmesterlakás mellett a kormányszóvivői konferenciatermek egyikében már Nagy Anna várta az érkezőket, akiknek kormányszóvivői játékkal is szolgált.

(kormany.hu)