A KIM által útjára indított Weöres Sándor Centenáriumi Év programja a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) folytatódott: Weöres Sándor színháza címmel kiállítás nyílt pénteken a Pécsi Nemzeti Színház aulájában.
A tárlat Weöres színpadi műveinek színházi előadásait veszi számba, képekkel, színlapokkal, jelmezekkel, bábfigurákkal.
A kiállítás mintegy harminc színházi archívum, továbbá az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának összehangolt, közös munkájának eredményeként arra tesz kísérletet, hogy a költő kevéssé ismert alkotói énjét mutassa be negyvenkét magyarországi színházi előadás képanyagának felhasználásával.
Balatoni Monika, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a megnyitón hangsúlyozta: bár Weöres Sándorral nem találkozhatott, örül annak, hogy megélhette azt a pillanatot, amikor látta Kaszás Attilát a Holdbeli csónakos című Weöres-darab próbáján, hallhatta, hogy Bodrogi Gyula a televízióban arról beszél, őt mi vonzza Weöres Sándor színházában, és megélhette azt is, hogy a közigazgatási tárca magára vállalta a centenáriumi év megszervezését.
Bodrogi Gyula, a POSZT díszvendége, aki tíz évig játszotta Jégapó szerepét a Nemzeti Színház Holdbeli csónakos-előadásában, azt hangsúlyozta, hogy bár beszélni is lehet Weöres Sándorról, de "őt olvasni igazán jó".
Bertók László Kossuth-díjas költő Weöres Sándor pécsi kötődéséről szólva arra mutatott rá, hogy az alkotó magáénak tekintette a várost. Édesanyja pécsi volt, gyermekkorában gyakran megfordult a baranyai megyeszékhelyen, ahol később egyetemre is járt, és megjelent első verseskötete, majd számos műve.
Hozzáfűzte, hogy Weöres Sándor aktív részese volt a város kulturális életének, amely saját bevallása szerint "irodalmi felnőtté válásának" színtere volt.
(MTI)
