1944. április 16-án kezdődött meg a hazai zsidók gettókba zárása, majd deportálása. Magyarországról több százezer zsidót hurcoltak el koncentrációs táborokba. Az Országgyűlés – Pokorni Zoltán kezdeményezésére – 2000-ben döntött arról, hogy április 16. legyen a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. A szerdai megemlékezésről a KIM államtitkára beszélt Az Estében.

Nagyon fontos volt a kormányzat számára, hogy megemlékezzen az emléknapról és lerója a tiszteletet a magyar áldozatok előtt, ugyanakkor figyelembe kellett venni a pészah második napját, ezért olyan eseménysort kellett felépíteni szerdára, amely nem sérti az ünnepet, de az emlékezést segíti – közölte Balatoni Monika, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára.

Az eseménysor megalkotásakor az elsődleges „dramaturgiai szálat” a gyermekáldozatok és a gyermekmentő tanárok jelentették – folytatta. Az országban Szombathelyen már április 13-án, szerdán pedig Makón és Pécsett történt emléktábla-avatás. A Páva utcában gyertyagyújtás, a Cipők a Duna-parton emlékműnél pedig emlékezés és főhajtás volt Áder János államfő, Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Pokorni Zoltán Hegyvidék polgármestere részvételével – mondta az államtitkár. Számos iskolában mandulafa-ültetés is zajlott, mivel az elsőként virágzó növény az újrakezdés, az Isten állandó jelenlétének a szimbóluma mind a zsidóság, mind a kereszténység vonatkozásában – tette hozzá.

Balatoni Monika szerint az elmúlt időszakban nem történtek olyan események Magyarországon, amelyek bármiféle antiszemita provokációval alátámaszthatták volna a nemzetközi negatív tartalmú híreket. Pozitívumként említette ugyanakkor a nemzetközi rabbitalálkozót és a Zsidó Világkongresszus megszervezését.

Az államtitkár a műsorban kitért a Szabadság térre tervezett emlékműről is. Szerinte konfliktuskeltés zajlik, hisz – mint mondta –, a kordonbontás könnyű alkalmat ad arra, hogy bekerüljenek a hírekbe. Balatoni Monika leszögezte: az emlékmű az áldozatok emlékére készül, a „személyi kultuszt (…) idéző monumentális méretekről szóló víziók” pedig mesterségesen keltett elképzelések. Kiemelte, hogy a világszervezetek és a külföldi hitközségek a magyar felek tájékoztatása alapján ítélik meg a történéseket. Éppen ezért „igazán sem a világ országaiban lévő zsidó szervezeteknek, sem a magyar állampolgároknak nincs valós tudomása arról, hogy az áldozatok emlékműve méltó lesz-e az ügy a kegyeleti lerovására” – fogalmazott.

(M1 Az Este)