Rétvári Bence parlamenti államtitkár avatta fel a hatvan éve, 1951. május 21. és július 18-a között Budapestről elhurcoltak emlékművét Budafokon. A politikus az ökumenikus istentisztelet után tartott ünnepségen hangsúlyozta: a kormányzat felkarolta a kitelepítettek és deportáltak ügyét.

A budapesti Szarvas téren felállított alkotás után budafoki a második emlékmű, melyet a kitelepítettek emlékére avatnak. Mindegyik esetben igyekezett a kabinet az emlékmű elkészüléséhez valamilyen módon hozzájárulni – hangsúlyozta Rétvári Bence. - Ősszel minisztériumi kezdeményezésre a hatvanéves évforduló alkalmával az egyik közmédiumban sikerült egy tematikus napot is megszervezni, ezzel is emlékezve a kitelepítettekre. Továbbá támogatták egy új dokumentumfilm, az Út a semmibe című alkotás elkészítését is. A politikus ünnepi beszédében hangsúlyozta: januárban az új alaptörvény életbelépésekor végérvényesen elbúcsúznak az 1949-es alkotmánytól, amely "fennhatósága alatt ezeket a borzalmakat elkövették".

Az államtitkár elmondta, hogy a kormány továbbra is igyekszik méltóképpen foglalkozni a kitelepítettek és deportáltak ügyével, és elégtételt adni a kommunizmus áldozatainak. Ezért a kormány vizsgálja a kitelepítettek kárpótlásának rendezését, annak lehetőségét, hogy a jövőben az ilyen címen járó nyugdíjrészt legalább annyival meg lehessen emelni, mint a többi nyugdíjrészt. Bár nagyon nehéz a költségvetés helyzete, a kormányzat arra törekszik, hogy ezt feloldják. Rétvári Bence az avatás után a sajtó képviselőinek adott interjúban elmondta: több előterjesztéssel foglalkozott már a kormány, hogy miként lehet a Gyurcsány-, és a Bajnai-kormány által a befagyasztott és az inflációt sem követő kárpótlási, kiegészítő nyugdíjrészeket legalább annyival megemelni, amennyivel a többi nyugdíjrész megemelkedik.

Az evangélikus templom kertjében felállított mementó egyenként 3 méter magas dombormű. A két szélső falon vagonok láthatók, a vagonok ablakrésein szomorú emberarcok tekintenek ki. A középső dombormű egy férfialakot ábrázol, aki egy fecske tollait tépkedi – jelképezve azt, hogy a kitelepítetteknek már reményük sincs a szabadságra és arra, hogy valaha is visszatérhetnek elvett otthonaikba.

A rendezvény kezdete előtt Budafok mindhárom templomának harangja egyszerre szólt 9 óra 58 perctől 2 percen át. Az esemény fővédnöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, védnökei Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Tarlós István, Budapest főpolgármestere és Mádi Jenő, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének (Pofosz) országos elnöke volt.  A Budapestről Kitelepítettek Emlékművét Solymár Gábor budafoki evangélikus lelkész, Fülöp Ákos nagytétényi római katolikus plébános és Nagy Péter budafoki református lelkész áldotta meg.

A II. világháború után nem zárult le a kollektív üldözetés időszaka. 1950 júniusában a határsávból, majd 1951 nyarán Budapestről is megkezdődtek a tömeges kitelepítések falvakba, tanyákra. A fővárosból 1951. május 21. és július 18. között több mint 5000 családot, mintegy 15 ezer embert távolítottak el. A kitelepítetteknek néhány óra alatt kellett lakásaikat elhagyniuk, fejenként legfeljebb 250 kg holmit vihettek magukkal. A hátrahagyott ingatlanok állami tulajdonba kerültek, az ingóságok pedig részben állami tulajdonba, részben az elvett lakásokba költöző pártkáderek, ávósok tulajdonába.

(kormany.hu, MTI)