Technikai akadálya volt a bizottság felállításának, mégpedig az, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette az Alaptörvény azon rendelkezéseit, amelyek a Nemzeti Emlékezet Bizottság felállításáról szóltak, így újra el kellett fogadni ezt a javaslatot, ami immár az alaptörvény törzsszövegébe került be- mondta Rétvári Bence kedden, a Kossuth Rádió Ütköző című műsorában.

Egyrészről létrejön a Nemzeti Emlékezet Bizottság, amely a kommunista múlt feltárásának motorja lesz. Másrészről pedig fokozott lesz a nyilvánosság ezen a téren mind a kutatók mind a közvélemény, de legfőképpen az áldozatok számára. Az államtitkár kiemelte, ez a törvényjavaslat minden áldozatnak, akit megfigyeltek, akivel foglalkoztak a szolgálatok, megadja azt a lehetőséget, hogy megismerjék az iratokat, és azoknak az ügynököknek, SZT- tiszteknek, vagy más, hivatásos állományú tagnak, a hatalomhoz önként csatlakozott személynek a nevét, akik őket megfigyelték, megnyomorították, az adatait pedig nyilvánosságra hozhatják.

Ezáltal minden ügynök és SZT-tiszt neve nyilvánosságra kerülhet. Arról azonban csak és kizárólag a leginkább érintett áldozat dönt, hogy él-e ezzel a jogával. A bizottság feladata pedig az, hogy széles nyilvánosság előtt azokra helyezze a hangsúlyt, akik megrendelték ezeket a megfigyeléseket, kitalálták, hogy hogyan működjön a rendszer és irányították azt; hiszen ők a fő felelősök, akik anyagi, hatalmi előnyre tettek szert, és adott esetben a rendszerváltáskor is átmentették ezt - emlékeztetett Rétvári Bence.

Arra a felvetésre, hogy az Állambiztonsági Levéltárból a rendszerváltozás előtti iratok körülbelül negyede hiányzik Rétvári Bence elmondta, vannak olyan iratok, amelyek valóban nincsenek ott, vagy azért, mert megsemmisültek, vagy azért, mert máshol vannak. Ezért nagyon fontos jogosítványa lesz a Nemzeti Emlékezet Bizottságának az, hogy tagjai minden iratot megismerhetnek, tehát nincs olyan, amihez ne férnének hozzá, de ez nem mindegyiknél jelent publikálási lehetőséget is. Ez azt jelenti, hogy a bizottság tagjai megnézhetik az adatokat, és ha olyan iratot találnak, amely minősítve van, de szerintük nyilvános lehetne, akkor javaslatot tesznek a titokgazdának, hogy ezt oldja fel. Nem csupán magánlevélben folyik ez a párbeszéd, hanem a honlapra is kikerül, hogy mely intézményeknél milyen iratok titkosítás alóli feloldását javasolták - magyarázta.

Ez azt jelenti, hogy ha más minisztériumnál vagy más irattárnál is találnak hasonló iratokat, akkor azt a közvélemény számára szintén megismerhetővé tehetik, vagy legalábbis feltérképezhetik. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra is, hogy a Magyar Szocialista Párt által alapított Politikatörténeti Intézet levéltárában biztosan sok ilyen jellegű irat van, amelynek törvény szerint a közlevéltárban kellene lennie, de törvénysértő módon magánlevéltárban őrzik. Ennek átadásáról már körülbelül egy éve rendelkezett egy törvény, amelyet nem tartottak alkotmányosnak, ezért Alkotmánybírósághoz is fordultak, ahol elveszítették az eljárást, mivel az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ezeket az iratokat nem egy párt alapítványának magánlevéltárában, hanem a közlevéltárban kell őrizni. Itt többek között az egykori állampárt szatellit szervezeteinek, szakszervezeteknek, különböző női, ifjúsági és más egyesületeknek az iratai szerepelnek, amelyek ugyanolyan fontosak a történelem megismeréséhez, mint az MSZMP iratai, hiszen így rajzolódik ki a teljes kép- mondta Rétvári.

Azt gondolnánk, hogy ezeket az iratokat az MSZP-nek kellene a közlevéltár rendelkezésére bocsátania, vagy legalábbis az MSZP-nek nyomást gyakorolni a saját alapítványára. De hogy beszélhet bárki a múlt feltárásáról a szocialista körökben, amikor mind a mai napig ők maguk nem adják át az alkotmányos törvények szerint ezeket az iratokat? - tette fel a kérdést Rétvári.

Az iratok legnagyobb része az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában van, ezen kívül az Országos Levéltárban is vannak iratok és lehetséges, hogy elszórtan a minisztériumokban is. A Nemzeti Emlékezet Bizottság a feltérképezések motorja lehet. Rétvári reményét fejezte ki, hogy minél többen támogatják majd a szervezet működését.

A Bizottság törvényi kötelezettsége minden adatot földolgozni: megyénként, ágazatonként úgynevezett fehér könyvet kell létrehoznia, melyben végignézik az ágazatok különböző szereplőit a kommunista időszakban és név szerint feltérképezik, ki volt az, aki valóban irányította a különböző folyamatokat. A Nemzeti Emlékezet Bizottság pedig névre, működésre és különböző mechanizmusokra lebontva publikálja, hogyan működött a kommunista rendszer. Az államtitkár hangsúlyozta, nagyon sok embert, különféleképpen nyomorított meg a negyvenévi szocialista és kommunista diktatúra, de talán az a legjobb, ha nem parlamenti képviselők döntenek szakmai, tartalmi és egyedi kérdésekben, hanem egy olyan rendszer, ahol maga az áldozat dönt. Nyilván néhányan már veszélyben is érzik magukat ezért különféle érveket találnak ki, hogy miért kell ezzel foglalkozni, hiszen mostantól az ő nevük nyilvánosságra kerülhet.

Rétvári Bence kiemelte: a jelentéseknek lényegében az utolsó sora szól csak az ügynökről, ahol aláírja, hogy ő tette ezt a jelentést. A jelentés többi része a megfigyelt élettevékenységére vonatkozik, hova jár, mik a gyengeségei, összeveszett-e a feleségével, jó viszonyban van-e gyerekével, esetleg néha többször néz a pohár fenekére. Ha ezeket beszkennelnénk és kiraknánk, akkor ez 95%-ban az áldozatokról szólna. Nem az áldozatnak, hanem az elkövetőknek, az SZT- tiszteknek a hivatásos állományú tagoknak kell beszámolnia arról, hogy miért volt a rendszer a részese.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának az a feladata, hogy név szerint feltárja a hatalom birtokosait. A történészeknek inkább az a feladata, hogy a hatalom működéséről történészként értékelve a tényeket pontosan bemutassa, vagyis, hogy hogyan működött mindez a hétköznapokban. Az áldozatoknak pedig megvan a lehetőségük, hogy név szerint megnevezhetik, kik azok, akik az életüket megnyomorították –összegezte az államtitkár. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának tehát azokat kell, hogy listába rendezze és név szerint megnevezze, akik a kommunista hatalmi gépezetet működtették.

Ezek tényközlések lesznek – hangsúlyozta –, amelyeket az iratokból állít össze a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. Rágalmazás, becsületsértés esetén természetesen lehet eljárást indítani, de a polgárjogi felelősséget kizártuk, hiszen fontos, hogy szabadon dolgozhassanak a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagjai. A bizottság évente jelentést küld az Országgyűlésnek, amelyben folyamatosan beszámol a kommunista múlt feltárásáról. A jelentésben a múltfeltárás kapcsán akár adatkezelési vagy egyéb jogszabálymódosítási javaslatokat is megfogalmazhat.

Rétvári kiemelte, a bizottságnak az igazságszolgáltatással is nagyon fontos kapcsolata lesz, hiszen a parlamenti vitában élesedett a feladata a Nemzeti Emlékezet Bizottságának, hiszen most már feljelentést kell tennie ügyészség felé. Hogyha tehát összeáll egy olyan irathalmaz, amelyből a Biszku-ügyhöz hasonlóan megállapítható mások felelőssége a kommunista időszakban, akár sortűzperek miatt, akár emberéletek indokolatlan kioltása miatt, vagy bármilyen önkényes tevékenység miatt, akkor a bizottság előkészíti az iratokat, átadja az ügyészségnek, az ügyészség pedig képviseli a vádat a bíróságon. Tehát a múltfeltárásnak és a történelmi igazságtételnek úgy is motorja lehet ez a bizottság, hogy az ügyészség felé újabb ügyeket indít- mondta Rétvári Bence.

(Kossuth Rádió Ütköző)