A Tisza István-szobor alapkő lerakása alkalmából, 2011. április 22-én
Budapesten a Jászai Mari téren Rétvári Bence, a KIM parlamenti államtitkára tartott ünnepi beszédet. Mint elmondta: " Gróf Tisza István olyan ember volt, aki legnagyobb királyaink és politikusaink nyomába lépett, méltó módon képviselte és vezette hazáját és nemzetét".

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Egybegyűltek!

Minden nemzet büszke a történelmére, hagyományaira, azokra az emberekre, akik fontos szerepet játszottak az ország fejlődésében, akik a súlyos történelmi pillanatokban, háborúkban, a nemzet belső megosztottsága idején is szilárdak maradtak és biztos pontként tudtak irányt mutatni hazájuk számára. Ezek azok az emberek, akikre az utókor méltán nézhet fel, akik nemzedékek hosszú sorának adtak reményt és lelkesedést, hogy munkájukkal a nemzet felemelkedését szolgálják.

Egy szobor felállítása sok mindent kifejez; egy szobor magában hordozza az emlékezést: a nagy teljesítmények, a nemzet sorsát érintő tettek, a történelmi pillanatokban való helytállás elismerését. De ugyanúgy magában hordozza a példamutatást is: azokat a közös értékeket, elveket, és közös célokat, amelyekre szeretnénk hazánk jövőjét alapozni, amelyek mentén szeretnénk életünket alakítani, és amelyeket szeretnénk gyermekeinknek átadni.

Tisztelt Egybegyűltek! í

A magyar történelem évszázadokon át ilyen történelmi személyek sorát állította elénk példaként: a nagy Árpád-házi királyok, a Hunyadiak, Pázmány Péter, Bethlen Gábor, Rákóczi Ferenc vagy éppen Széchényi és Kossuth mind-mind olyan személyek, akik a mai világban is irányt mutathatnak a számunkra. Sajnos azonban azt kell látnunk, hogy a magyar történelem egy jelentős korszaka a dualizmus évtizedei még mindig méltatlanul el vannak feledve, pedig ez volt az a korszak, amely alatt hazánk az elmúlt évszázadok során talán legjelentősebb gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésen ment keresztül. Ez volt az a korszak, amely megteremtette azokat a demokratikus alapokat, hagyományokat, amelyekre ma is építjük nemzetünk sorsát. Ennek tükrében úgy érzem a kor államférfiai, vezető személyiségei méltatlan módon a mai napig el vannak feledve.

Tiszáról sajnos még mindig az a közvélekedés él, melyet ellenfelei alakítottak ki az elmúlt évszázadban. Számukra a Monarchia Magyarországa egy félgyarmati státusban tengődő, elnyomott ország volt. Pedig hazánk hosszú évszázadok után ekkor élte új virágkorát: soha olyan gyorsan, olyan rövid idő alatt, olyan sokat, olyan látványosan nem fejlődött, mind gazdasági, mind politikai, mind kulturális téren. Ez a korszak olyan értékeket teremtett, amelyeket a kommunista diktatúra évtizedei nem érthettek meg, így az alapjaiban rombolták le azt. A magyar demokratikus értékek alapjai ezekben az évtizedekben születtek meg. A dualizmus kései időszaka nem csak hazánkban, de egész Európában jelentős, a demokratikus értékek megerősödése felé mutató változásokat hozott.

Azonban a világháborúk, az idegen hatalmak megszállása, a kommunizmus hosszú évtizedei megszakították Magyarországon azt a folyamatot, amely a 20. század elején elindult, és Európa nyugati felén az évtizedek során lassan ki tudott teljesedni. Magyarország történelmi lehetősége, és a Magyar Kormány történelmi felelőssége, hogy az elkövetkező évtizedek ismét boldog békeidőt jelentsenek minden magyar számára. Ezért is hatalmas a felelősségünk ma, amikor megvan a lehetőségünk arra, hogy folytassuk és beteljesítsük az a folyamatot, amely közel egy évszázaddal ezelőtt megszakadt.

A hétfőn elfogadott húsvéti alkotmány megadja annak a lehetőségét, hogy megteremtsük a parlamenti demokráciának azt a formáját, amelyre a modern Magyar Köztársaságot felépíthetjük. Ahogy Tisza Istvánról az ellenfelei alakítottak hamis képet, úgy akarják besározni az új Alaptörvényt is, és ezért fogalmaznak meg hamis vádakat vele kapcsolatban. Olyanok vádolják az alkotmányt, akik nem ismerik, akik nem is olvasták azt. Pedig az alaptörvény európai szintű jogvédelmet biztosít, új lehetőséget nyit meg a jogok érvényesítésében, kellő felhatalmazással lett megalkotva és a lehető legszélesebb körben lettek bevonva a választók az alaptörvény elfogadásába.

Minden igyekezetünkkel arra törekedtünk, hogy egy olyan, a magyarság értékeinek védelmét és az európai közösséghez tartozást deklaráló alaptörvény szülessen, amely kiállja majd az idő próbáját. Ez az alkotmány értékteremtő módon, a magyar demokrácia gyökereihez nyúlt vissza, hogy hazánk múltjából merítve megtalálja a választ a jelen problémáira, hogy hazánk újra elinduljon a gazdasági és társadalmi fejlődés Európai útján.

Gróf Tisza István személye testesíti meg a boldog békeidőket hazánkban. Ő volt az, aki meg akarta őrizni vívmányainkat, aki egyedüli európai politikusként kiállt a világháború ellen. Személyes tragédiája, hogy az ország jövőjén dolgozva kellett végignézni ennek a kornak a letűnését. Ezzel a szoborral tehát nem csak Tisza István életének, és a magyar történelemben játszott kiemelkedő szerepére szeretnénk majd emlékezni. Ez a szobor túl fog mutatni Tisza István személyén: a kor legjelentősebb miniszterelnökének szobra az egész korszaknak is emléket állít egyben.

Tisztelt Egybegyűltek! Sokan vádolták Tisza Istvánt kortársai közül maradisággal, hogy nem elég liberális. A kor baloldali értelmiségének a célja az volt, hogy a konzervativizmust a maradisággal tegyék egyenlővé, és így járassák le Tiszát. Azonban Tisza István nem volt se maradi konzervatív, se elvtelen nacionalista, hanem higgadt, az emberi és társadalmi nyugalmat és értékeket megbecsülő politikus. Ebben a történelmi helyzetben is megmutatkozik, hogy a nemzeti, konzervatív politika organikus egységként tekint a nemzetre, melynek tagjai egymással együttműködnek, kiegészítik egymást. Ezzel szemben a kommunista eszme az osztályharcot hirdeti, és úgy gondolja, hogy a társadalom tagjai csak egymás kárára boldogulhatnak, ezért kizárt a nemzeti együttműködés.

Az őt ért vádakra Tisza így válaszolt: „Töredelmesen bevalljuk: mi nemzeti alapon állunk. Édes keveset bánjuk az egész emberiség boldogulását, ha a magyar nemzet haladásával, virágzásával, nagyságával nincs egybekötve" Milyen ritkán halottunk az azóta eltelt évtizedek alatt ilyen igaz szavakat, egészen a legutóbbi időkig. Gróf Tisza István ritka éleslátással ismerte fel a kor világpolitikai helyzetében rejlő konfliktusokat. A nagyhatalmi viszonyok alakulását a magyarság megmaradása szempontjából kulcsfontosságúnak ítélte. Belátta, hogy a történelmi Magyarország fennmaradása és területi épsége a Monarchia európai nagyhatalmi státusától függ. Tisza pontosan látta, hogy a Monarchia legyengítése, szétverése és felosztása orosz birodalmi érdek, mely lehetővé teszi majd a gyenge közép-európai és balkáni utódállamok feletti orosz dominanciát. Tisza nem akarta a világháborút, a legtovább ellenezte a birodalmi tanácsban. Tudta, hogy Magyarország egy nagy háborúval nyerni nem tud - legfeljebb újabb nemzetiségi területeket csatolnak hozzá, amely végleg felborította volna a monarchián belül kialakult kényes nemzetiségi egyensúlyt - elveszthet viszont mindent, amikor a vereség után a győztesek kezébe kerül sorsunk.

Mivel reálpolitikus volt, Széchényi és Deák őszinte híve és a nagy államférfiak politikáját megértő követője, mindezt előre látta, és ettől a tragédiától kívánta megvédeni nemzetét, hazáját. Romsics Ignác sorai találóan fogalmaznak hazánk egyik legjelentősebb miniszterelnöke kapcsán: "Tisza István kimagaslott kortársai közül. Világosan látta azokat a veszélyeket, melyek Magyarország soknemzetiségű jellege és az orosz támogatással kialakuló balkáni nemzeti államok területi ambíciói következtében a történeti magyar állam egységét fenyegették, s egyben azt is, hogy ezeknek a veszélyeknek az elhárítására Magyarország csak a Habsburg Birodalom részeként lehet képes, önálló államként semmiképpen.

Emellett szilárdan őrködött azon is, hogy a politikai hatalom véletlenül se kerüljön azoknak a kezébe, akik a fennálló társadalmi rend radikális átalakítását szerették volna elérni. Az államférfiúi éleslátás mellett Tisza másik jellemző tulajdonsága a hívő kálvinista rendíthetetlen elhivatottság tudata volt. Amit helyesnek gondolt, azt tűzön-vízen át, s ha kellett a közvéleménnyel szemben, saját népszerűségére is fittyet hányva képviselte.”

Gróf Tisza István olyan ember volt, aki legnagyobb királyaink és politikusaink nyomába lépett, méltó módon képviselte és vezette hazáját és nemzetét. Olyan ember, akire méltán lehet büszke minden olyan magyar és európai polgár, aki hisz a szabadságban és a demokráciában. Örömteli számomra, hogy vannak olyan emberek, akik időt és energiát nem sajnálva azon dolgoznak és fáradoznak, hogy történelmünk, és nemzeti nagyjaink emlékét ápolják és fenntartsák.

Szeretném megköszönni a Tisza István Baráti Társaság áldozatos munkáját, amely lehetővé tette, hogy gróf Tisza István születésének 150. évfordulóját méltó képen tudjunk együtt megünnepelni. Abban bízom, és azt szeretném kérni Önöktől, hogy az a szobor, amely nemsokára itt fog állni, ne csak az emlékezés helye legyen, de egyben közösséget is építsen: azoknak a közösségét, akik Gróf Tisza István miniszterelnök példáját követve ma is hisznek a szabadságban, a demokráciában, és készek a nemzet haladásáért, virágzásáért áldozatot is hozni. Minden itt jelenlevőnek áldott, békés húsvéti ünnepeket, és magyarság számára lelki megújulást kívánok!

(kormany.hu)