A cél leegyszerűsítve az, hogy minden ügyben legfeljebb két éven belül jogerős ítélet szülessen – fogalmazott Répássy Róbert igazságügyért felelős államtitkár, akit annak kapcsán kérdeztünk, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kidolgozta a bírósági szervezetet és a bírák jogállását érintő jogszabályok normaszövegét, amely az 1997-es bírósági reformmal bevezetett modell helyébe léphet. Interjú.

Miért volt szükség az igazságügyi rendszer felülvizsgálatára?

Alapvető cél minden igazságszolgáltatási rendszer esetében, hogy hatékonyan biztosítsa az állampolgárok joghoz való hozzáférését, vagyis szakszerűen, a bírói függetlenség garantálásával, ugyanakkor időszerűen, azaz ésszerű határidővel legyen képes biztosítani a jogszolgáltatást. Az 1997-es törvénymódosításokkal bevezetett igazgatási modell a teljes bírói önigazgatáson alapult, vagyis a bíróságok az Országos Igazságszolgáltatási Tanácson (OIT) keresztül önmagukat igazgatták. Több mint 12 év tapasztalata alapján, több politikától független szakértői vélemény szerint is, a nagyfokú függetlenség mellett egy átláthatatlan és kontrollálhatatlan rendszer jött létre. Nemcsak az a probléma tehát, hogy elhúzódnak az eljárások, hanem hogy az állampolgárok és a szervezetben dolgozók számára is átláthatatlan az igazságszolgáltatási rendszer működése. Ehhez párosul, hogy a kontroll hiánya a bíróságon belüli lobbi érdekek felerősödését okozza, és a bíróságok elkényelmesedéséhez vezethet.

A jelenséget korábban is felismerték már, miért nem történt mégsem változás?

A most hivatalban lévő Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, 2009-es megválasztásakor főbírói programjában éppen azt ígérte, hogy ezeket az anomáliákat megváltoztatja. Azzal nyerte el az akkori parlamenti pártok kétharmados támogatását, hogy bírálta a rendszert, és meg akarta reformálni. Azonban megválasztása óta sajnos nem változott a helyzet, így nem csak mi, hanem a Magyar Bírói Egyesület is azt diagnosztizálta, hogy ez a rendszer nem képes a megújulásra, ebben a modellben nem lehet elérni a megfelelő hatékonyságot, átláthatóságot és hogy számon kérhetőek legyenek az igazgatási döntések.

A bírósági szervezetrendszer változtatása ugyanakkor a bírói függetlenség intézményének kérdését is érinti.

Fontos, hogy itt egy úgynevezett külső igazgatásról beszélünk, és nem arról van szó, hogy az egyes bírók munkájába bárki bele akarna szólni. Magyarország új Alaptörvénye megerősítette, hogy a bíró nem utasítható, az ítélkezési tevékenységében teljesen független. Ezt az elvet az általunk most beterjesztett törvények is érvényesítik. Azonban a bírói függetlenség nem azonos a bírói önigazgatással. Ezt számos európai ország gyakorlata bizonyítja. Európában három tipikus modell létezik a bíróságok igazgatására, az egyik a bírói önigazgatás, a másik modellben az igazságügyi kormányzat tölti be ezt a szerepet, és léteznek e két szélsőség közötti köztes megoldások is. A bírói függetlenség megteremthető és garantálható több módon is, az igazgatásnak nem szabad beleszólni az ítélkezési tevékenységbe, ez egyfajta szolgáltatás a bíróságok számára is.

A bírósági szintek hogyan alakulnak?

A normatervezet szerint a bírósági rendszer négyszintű lesz: Kúria (a Legfelsőbb Bíróság a Kúria nevet viseli a jövőben) – ítélőtábla – törvényszék – járásbíróság. A fentieken túl a bírósági szervezeten belül Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság működik különbíróságként. Ezt a rendszert alaposan össze kell hangolni, mivel a négy szinten kívül az Alaptörvény értelmében alapjogi jogsérelem esetén az Alkotmánybíróság is elbírál majd bírósági ítéletek elleni alkotmányjogi panaszokat. Nem szabad hagyni, hogy ez az öt fórum elhúzza az eljárást.

Konkrétan milyen javaslatot fogalmaz meg a normatervezet a bíróságok igazgatására?

A tervezett modell a két szélső megoldás között helyezkedik el azzal, hogy nem egy független szerv, hanem egy - az Országgyűlés részéről legitimációval rendelkező - egyszemélyi vezető látja el az igazgatási feladatokat. Vagyis azt javasoljuk, hogy válasszuk külön a bíróságok szakmai és igazgatási vezetését. A szakmai vezetést az Alaptörvény szerint is a Kúria látja el, de az igazgatási feladatokat egy másik erős, legitim szereplőhöz telepítenénk, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökéhez. Eddig ezt a két igen különböző típusú feladatkört egy személynek, mégpedig a Legfelsőbb Bíróság elnökének kellett ellátnia, ami néha fizikailag is kihívást jelentett. A jövőben a Kúria elnöke a bírósági szakmai munka minőségéért fog felelni, valamint új feladatok is a Kúriához kerülnek, amely feladatbővülés is indokolja az elnök tehermentesítését.

Milyen új feladatokat kap a Kúria és az OBH?

Az Alaptörvény értelmében az Alkotmánybíróságtól átkerül a Kúriához az önkormányzati rendeletek alkotmányossági felülvizsgálata, valamint – a kormányhivatal javaslatára - dönteni fog abban az esetben is, mikor egy önkormányzat alkotmányellenesen elmulasztja a jogalkotási kötelezettségét. Az igazgatásra pedig az a javaslat született, hogy teremtsük meg az OBH-t, amely kicsit hasonlít a mai OIT hivatalhoz, azzal a különbséggel, hogy ezt egy független, erős legitimációjú bíró fogja vezetni. Az elnök csak bíró lehet, akit a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés kétharmada kilenc évre választ, akárcsak a Kúria elnökét. A törvényjavaslatban igyekeztünk az OBH elnökének és a Kúria elnökének esetleges hatásköri súrlódásait kiküszöbölni. Nem lesz kétfejű a bírósági vezetés, elkülönülnek a feladatok.

Milyen hatásköre lesz az OBH elnökének?

Az OBH elnöke fogja a bírósági vezetőkkel kapcsolatos személyi döntéseket – mint például a kinevezések, átirányítások – meghozni. Ez azt is jelenti, hogy operatív döntéseket hozhat, amikor például azt tapasztalja, hogy valamelyik bíróságon az ügyteher olyan nagy, hogy nem bírják kezelni. Így biztosítani tudja, hogy az állampolgárok gyorsan és ésszerű időn belül hozzájussanak az igazságszolgáltatáshoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy vagy az ügyet irányítja másik bíróságra, vagy bírót rendel máshonnan az adott ügyhöz. Mindezt persze vagy a leterhelt bíróság, vagy a Legfőbb Ügyész kezdeményezésére teheti meg.

Mennyiben sértheti ez az állampolgárok azon alkotmányos jogát, miszerint törvényes bírójától senkit nem lehet elvonni?

Két szempontot kell figyelembe venni, egyrészt hogy az állampolgároknak alkotmányos joga van ahhoz, hogy ügyeiket ésszerű határidőn belül elbírálják; és valóban, a másik szempont, hogy a törvényes bírójától senkit nem lehet elvonni. Ez a két alapjog egyszerre nehezen garantálható, hiszen ha az a bíróság, ahová az állampolgár tartozik, olyan mértékben leterhelt, mint például a Fővárosi Bíróság, akkor előfordul, hogy az illető évekig nem jut jogerős ítélethez. Ilyen esetekben egy igazgatási döntést kell hozni az ésszerű határidő biztosíthatóságához. A jelenlegi büntetőeljárási törvényben van egy olyan megoldás, amelyet erősen kritizálnak, nevezetesen, hogy az ügyész a vádemeléssel dönti el, hová kerüljön egy ügy. Ebben a két törvényben ilyen megoldás nincsen. Az Legfőbb Ügyész csak kezdeményező lehet, és az OBH elnöke dönt arról, hogy melyik bíróság tárgyaljon. Ez azonban csak az egyik módszer, a bírák jogállásáról szóló törvény tartalmaz egy lehetőséget, amelynek értelmében a bíró háromévente egyszer, egy évig átvezényelhető hozzájárulása nélkül egy másik bíróságra, pótlék ellenében. Ez is megoldást jelenthet a túlterheltségre. Lehetőség lesz ezen felül olyan mozgó bírói státuszokat is megpályáztatni, ahol a bíró jelölt eleve úgy vállalja ezt a munkát, hogy tudomásul veszi, hogy mozgatható. Az egész logikája, hogy rugalmasabbá tegyük a bírói szervezetet.

Az Országgyűlés önmaga nem kezdeményezheti az OBH elnökének elmozdítását, tehát a kilenc évre kinevezett elnököt egy jövőbeni kétharmados többség sem tudja önmagában elmozdítani?

Az OBH elnöke nem egy kormányzati szereplő, nem tartozik politikai felelősséggel, pont ez a függetlenségének a lényege, a politikai változások nem érintik, és nem is érinthetik. Európában akár az is elfogadott lenne, hogy a politikus igazságügyi miniszter legyen a bíróságok külső igazgatását végző személy, ahogy nálunk is volt 1997 előtt, és ahogy jelenleg az európai országok harmadában van.

Mi történik, hogyha a Kúria vagy az OBH elnökének mandátuma lejárt, és nincs olyan jelölt, akit az Országgyűlés kétharmados többséggel támogat?

Az a javaslatunk, hogy mind a Kúria elnöke, mind az OBH elnöke, a Legfőbb Ügyész esetében már alkalmazott módszerrel mindaddig betöltse pozícióját, amíg utódját meg nem választják. Ennek az a magyarázata, hogy igazgatási vezetés nélkül nem maradhat a bírósági szervezet, a helyettese ugyanis nem gyakorol teljes jogköröket.

Ennek fényében mi a garancia arra, hogy független, és ne a jelenlegi kétharmados többséghez köthető személy megválasztásáról beszéljünk?

A garancia az, hogy csak bíróból lehet vezető, akit ráadásul a független köztársasági elnök javasol az Országgyűlésnek. A bírókra a rendszerváltás óta az az alkotmányos szabály, hogy pártnak tagjai nem lehetnek, és politikai tevékenységet nem végezhetnek. A bíró ab ovo független, így az elnök is csak politikától független személy lehet. Megválasztása után pedig a jogállása garantálja függetlenségét, a kormány nem utasíthatja. Hogyha szembe állítjuk ezt a modellt azzal, mikor az igazságügyi miniszter látja el a bíróságok igazgatási feladatait, azt láthatjuk, hogy a bírói igazgatásba semmilyen beleszólása nincs a kormánynak.

Mindig felmerül a kérdés hogy vannak-e politikailag elfogult bírók?

Azt gondolom, ez egy sértő feltételezés a bírókra nézve, akik alkotmányos jogállásukból adódóan nem politizálhatnak. Hogyha valakit ezzel vádolunk, akkor már nemhogy bírósági vezetői, hanem már a bírói minőségét is megkérdőjelezzük. Ez a bíróval szemben egy rosszindulatú feltételezés, miszerint már most is megszegi esküjét.

Ebben az igazgatási modellben hol jelentkezik a bírói önigazgatás?

Alaptörvény szerint a bírói önigazgatási szervek részt vesznek a bíróságok igazgatásában. A minden bíróságon meglevő összbírói értekezletek bizonyos kérdésekben - mint a bírói vezetői pályázatok - véleményt nyilvánítanak. A jövőben változatlanul ugyanazt a szerepet látják el, saját belső igazgatási életükről véleményt mondanak. A változás a bírói önigazgatás csúcsszervében jelenik meg, amit eddig az OIT jelentett, és amelynek kétharmadát bírók alkották. A helyébe lépő Országos Bírói Tanács a jövőben kizárólag bírákból áll majd, 15 tagját a bírók maguk közül választhatják. A szervezetben kvótarendszer biztosítaná, hogy minden bírósági szervezeti szint képviselve legyen, és tagjainak kevesebb mint a fele lehet bírósági vezető, a többiek beosztott bírók lesznek. Amíg az OIT jelenleg maga az igazgatási testület, az OBT az igazgatást ellenőrző testület lesz. Hatáskörében véleményez, javaslatot tesz, és bizonyos esetekben erős jogosítványokkal rendelkezik majd az OBH tevékenységével kapcsolatban, ugyanis kezdeményezheti az OBH elnökének elmozdítását, súlyos mulasztás vagy törvénysértés esetén. Ugyanez a szabályt alkalmazzuk a Kúria elnöke esetében. Az OBT ezzel kontrollálhatja a bírói vezetőket.

Az új igazságügyi rendszer kialakítása többletforrásokat is igényel, hogyan biztosítható ez a jelen helyzetben?

Költségvetési törvényt a Kormány már benyújtotta, de előrehaladott tárgyalások folynak a frakcióban és Kormányban is arról, hogy hogyan lehetne az igazságszolgáltatási reformot költségvetési forrásokkal alátámasztani. Bízom benne, hogy a beterjesztetett költségvetési indítványhoz képest még növekedni fog elsősorban a bírói asszisztenciára, az igazságügyi alkalmazottakra fordítható összeg. Jelenleg három bíró mellé jut egy érdemi ügyintéző. Azt szeretnénk elérni, hogy legalább annyi szakértője legyen a bíróságnak, ahány bíró. Most csak két törvényről beszélünk, de itt egy nagyobb csomagról van szó. A Kormány hamarosan tárgyalni fogja az ügyészség szervezetére és az ügyészek jogállására vonatkozó törvény tervezetét, és utána büntetőeljárási és polgári perrendtartási módosításokkal is segíteni akarjuk az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelését. Az ügyészségi törvényeknek egyértelműen az a célja, hogy az ügyészség a korrupció elleni küzdelemben nagyobb segítséget kapjon, az ügyészségi nyomozást támogassa az új törvény. A büntetőeljárási és polgári perrendtartási módosítások célja pedig, hogy a bíróságokat tehermentesítsük a nem feltétlenül bírói döntést igénylő ügyekben, és a hatásköröket, illetékességeket úgy csoportosítsuk, hogy kicsit jobban elosszuk a terheket.

(Andrikó Máté, kormany.hu)