Óriási szerencse, hogy nem lépett hatályba a 2009-ben elfogadott Ptk., a most elkészült szövegtervezet viszont valóban lezárhatja a rendszerváltást a polgári jog területén is – mondja Székely László, az új Ptk. megalkotásáért felelős miniszteri biztos, akivel annak kapcsán beszélgettünk, hogy a Kodifikációs Főbizottság elfogadta a Polgári Törvénykönyv szakmai szövegtervezetét, és megkezdődik a szöveg társadalmi egyeztetése. Interjú.

Több mint 50 éves a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv (Ptk.). 1998-ban kormányhatározat született a polgári jog rekodifikációjáról, amely úgy fogalmazott: az új Ptk. a civilisztika terén a rendszerváltás folyamatának egyfajta kodifikációs lezárása, összegzése lesz. A most elfogadott szakmai szövegtervezet megvalósítja ezt a célkitűzést?

Ez a cél a mai napig aktuális.  Hogyha ma valaki a kezébe veszi a Ptk.-t láthatja, hogy milyen hatalmas „fekete lyukak” tátongnak benne, bekezdések hiányoznak, amelyeket részint az Alkotmánybíróság semmisített meg, részint a kilencvenes évek elején helyeztek hatályon kívül, mert a korábbi rendszer politikai, ideológiai alapelveit hordozták. Hihetetlenül hézagos, és ennek következtében fellazult joganyag maradt meg a hatályos Polgári Törvénykönyvként. A jogi személyekről szóló rész például a tröszttel és az állami vállalattal kezdődik, amelyek közül az utolsó is közel tizenöt-tizenhat éve megszűnt. Elavult, hézagos, inkonzisztens szabályanyag maradt meg a rendszerváltás eredményeképpen, és ezt egy, a jogi kultúra szempontjából magára valamit is adó ország nem engedheti meg magának. A szakma megítélése szerint az új Ptk. szövegtervezete megoldaná ezt a problémát.

A 2009-ben elfogadott, de hatályba nem lépett törvénykönyvről annak idején Vékás Lajos, a szerkesztőbizottság elnöke úgy nyilatkozott: ahhoz, hogy hosszú évtizedekre időtálló legyen, bátrabb koncepcionális alapállásra, kevesebb elvtelen kompromisszumra, és lényegesen alaposabb technikai kidolgozottságra van szükség. Sikerült a mostani szövegtervezetben az akkor kifogásolt hibákat orvosolni?

A mögöttünk álló másfél év nagyon intenzív munkával telt el, és körülbelül ezt a másfél évet próbálta megspórolni az előző igazságügyi kormányzat akkor, amikor rohamtempóban elfogadtatta a parlamenttel a 2009. évi CXX. törvényt. Ennek köszönhetően a hatályba nem lépett törvénykönyvbe rengeteg inkonzisztens, egymással össze nem függő szabály került be egy meglehetősen kaotikus jogalkotási folyamat során. Jól jellemzi ezt, hogy a zárószavazás előtt még 277 módosító indítványt nyújtott be az előző kormány saját frakciója a törvényjavaslathoz. Szakmai szempontból óriási szerencse, hogy nem lépett hatályba az a szabályozás.

A mostani tervezet estében mi a garancia arra, hogy időtálló lesz?

A szerkesztőbizottságokban a szakma legjelesebb képviselői foglaltak helyet, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának elnöke, ítélőtáblai elnökök, jeles elméleti szakemberek. Úgy gondolom, hogyha számukra elfogadható az elkészült tervezet, akkor ez garancia arra, hogy a gyakorlat is használni tudja majd azt. Természetesen egy ilyen jogszabálynál is fennáll a tévedés lehetősége, de azokat lehet korrigálni. Az időtállóság kulcsa, hogy az absztrakció olyan szintjét találjuk meg, amely a változó körülmények okozta erózióval szemben minél tovább védi a kódexet, orientálja a bírókat, hogy a megváltozott körülményekhez tudják igazítani a jogalkotó teleologikus jogtételezését.

Mennyiben támaszkodik a 2009-es hatályba nem lépett törvénykönyvre a most elkészült szakmai szövegtervezet?

Pusztán azért, mert valamilyen ötletet, általunk is elfogadhatónak tartott megoldást a 2009. évi CXX. törvény kívánt bevezetni, nem vetettük el. Ilyen például a cselekvőképesség kérdése, ahol megtartottuk a cselekvőképesség érintése nélküli támogató személy kijelölésének az intézményét, mert úgy véltük, hogy az valóban a rászoruló személyek érdekeit és javát szolgálja.

Az egyik legnagyobb változás a társasági törvény inkorporálása a kódexbe. Itt a legnagyobb munkát a társasági jog szabályai közül a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok elválasztása jelentette. Ezt a munkát sikerült elvégezni úgy, hogy egy nagyjából ötven paragrafusból álló jogi személyekről szóló általános rész jött létre a törvénykönyvben. Jóllehet ez a joganyag sokkal gyakrabban szokott változni, tehát nagyobb az adaptációs szükséglete, de ez nem zárja ki, hogy a Ptk.-ba épüljön.

Fontos újdonság, hogy a hatályba nem lépett törvénykönyvvel ellentétben az egyesület - mint a magánjogi autonómia szervezeti kifejeződése - helyet kap a jogi személyek sorában, akárcsak az alapítvány, és új jogi személyként megjelenik a vállalat csoport.

Bekerül a családjog is a törvénykönyvbe, amely eddig külön törvénnyel volt szabályozva. Mi ennek az oka?

Mondhatjuk, hogy a családjog így fog a helyére kerülni, hiszen ennek eredetileg is itt volt a helye, csak az ötvenes években ideológiai okokból választották külön. Úgy vélték, a családi viszonyok alapvetően nem vagyoni viszonyok. Ugyanakkor mára a gyakorlati tapasztalatok is igazolják, hogy a családjogon belül a vagyonjog az egyik legfontosabb kérdés. A családjogi bíróságok gyakran egészen hihetetlen bonyolultságú házassági vagyonközösség megosztással kapcsolatos ügyeket tárgyalnak. Másfelől a családjog szervesen összefügg az öröklési joggal is, hiszen anélkül, hogy megmondaná, kik a leszármazók, a rokonok vagy, hogy milyen rokoni fokok vannak, az öröklési jogi részek is érthetetlenek lennének. A kodifikációs különállás megszüntetése ugyanakkor nem jelenti, hogy például a bíróságok vagy az egyetemek struktúrájának ettől változnia kellene.

Szabályozzák a közszereplők személyhez fűződő jogait is. Mennyiben változtat ez a jelenleg alkalmazott gyakorlaton?

Magyarországon eddig normatív szabály nem volt a közszereplők redukált személyhez fűződő jogaival kapcsolatban, az Alkotmánybíróság döntése és a bírói gyakorlat munkálta ki az utóbbi húsz évben ezek szabályait. Ebben a kérdésben a jogalkotás valójában csak utolérte a gyakorlatot, és annak absztrakt összefoglalását adja azzal, hogy generálklauzulaként kimondja: a közszereplők személyiségi jogai nem korlátozhatják a közügyek szabad megvitatását, vagyis ehhez kapcsolódóan a szólás-, a véleménynyilvánítás és a sajtószabadságot. A közszereplőket ugyanis egy redukált, lefelé modulált személyiségi jogi védelem illeti, többet kell tűrniük a közéleti vitákban, a politikai csatározásokban, ugyanakkor ezt szigorúan funkcióhoz köti az új szabályozás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy világossá tesszük, hogy ez a magasabb tűrési kötelezettség nem azt jelenti, hogy a közszereplő személye szabad préda lenne, hanem hogy a redukált személyiségi jog funkciója a demokratikus társadalom hatékonyabb működése, a hatékonyabb ellenőrizhetőség.

Személyhez fűződő jog sérelme esetén az eddigi nem vagyoni kártérítés helyett sérelemdíjat rendel a tervezet. Mi a különbség?

Amikor valakit vagyoni kár ér, az egyenlő lesz azzal a hátránnyal, amit az illető elszenvedett, vagyis pontosan kifejezhető pénzben. Amennyiben viszont valakinek a személyhez fűződő jogát sértik meg, az elterjedt bírói gyakorlat a nem vagyoni kártérítést - kártérítésként felfogva - megköveteli a sértettől, hogy valamilyen hátrányt bizonyítson. Ez gyakran méltatlan helyzetbe sodorja a felpereseket, hiszen például pszichoszomatikus tüneteket kell igazságügyi orvosszakértői véleménnyel igazolniuk, amely egyben intim dolgok kiteregetését is jelenti. A sérelemdíj bevezetése itt vágja át a gordiuszi csomót, és azt mondja, hogy sérelemdíj akkor is jár, hogyha nincs kimutatható hátránya a személyhez fűződő jog megsértésének. Az esetek egy részében persze lesz hátrány is, amit a díj mértékében lehet érvényesíteni.

A szövegtervezetben a bizottság a telekkönyvek vezetését a bíróságokhoz delegálná, ami hatalmas közigazgatási feladatot is jelentene egyben. Miért látták ezt szükségesnek?

Ez még politikai döntés kérdése, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy ennek hatalmas költségvetési, szervezeti következményei vannak, ezért mi egy javaslatként fogalmaztuk meg ezt, egy mozdulattal kiemelhető a Ptk.-ból, ha ilyen döntés születik. A bizottságok ugyanakkor úgy látták, hogy ez egy kardinális kérdés, mivel egy jól működő ingatlan-nyilvántartásra nagyon nagy szüksége van egy piacgazdaságra épülő társadalomnak, hiszen ez az alapja példának okáért a hitelezésnek, a zálogjognak, a tulajdoni forgalomnak is. A szakértői testületeknek az az álláspontja, hogy igenis legyen bírói kontroll az ingatlanokkal kapcsolatos jogi tranzakciók fölött, ami persze nem érintené a földhivatalok olyan szakmai tevékenységét, mint például a kataszteri nyilvántartás. Ezzel a megoldással elérhető az is, hogy az utasítható köztisztviselők helyett a telekkönyveket független bírók kezeljék, ami az elmúlt évek ezzel kapcsolatos, nagy port felvert, bűncselekmény gyanúját is felvető ügyeire tekintettel szerencsés megoldás lehet.

A cselekvőképességi szabályok mennyiben változnak?

A tervezetben megváltoztattuk a terminológiát, és azt mondtuk, hogy vannak olyanok, akik cselekvőképességükben részlegesen korlátozó gondnokság alatt és vannak olyanok, akik teljesen korlátozó gondnokság alatt állnak. Ez utóbbi nagyjából megfelel a most hatályos terminológiában a cselekvőképességet kizáró gondnokság fogalmának, de az elnevezést tudatosan változtattuk meg, remélve, hogy ez ahhoz hasonló pozitív társadalmi hatást képes kiváltani, mint a törvénytelen gyermek és a házasságon kívül született gyermek fogalmai esetében. Kevésbé lesz pejoratív.

Lényeges változás jelent az ügykörönkénti korlátozás, a szükségességi és arányossági követelmények bevezetése, az előzetes nyilatkozat lehetősége és a cselekvőképességet nem érintő támogató kijelölése. Minden olyan megoldást átemeltünk a 2009-es törvényből, amely a támogatásra szorulók érdekeit szolgálja.

A 2009-es törvényjavaslat parlamenti vitája során a Fidesz és a KDNP különösen kifogásolta a bejegyzett élettársi kapcsolatra, illetve a gyűlöletbeszédre vonatkozó szabályozást. Végül ebben a javaslatban ezek hogy szerepelnek?

A családjogi könyv megpróbálja felmutatni azokat a tipikus együttélési formákat, amelyek jellemzőek a magyar társadalomra. Így a klasszikus értelemben vett házasságon kívül beszél az élettársi viszonyról, amely esetében vannak, akik kérik, és vannak, akik nem kérik a nyilvántartásba vételt, továbbá említést tesz a bejegyzett élettársakról, akik csak azonos neműek lehetnek. A szerkesztők úgy gondolták, hogy tekintettel a tíz- és százezrekre, akik élettársi kapcsolatban élnek, valamilyen választ kell kínálniuk a megoldatlan vagyonjogi és gyermekelhelyezési problémákra. Ez nem azt jelenti, hogy családnak ismerjük el őket, vagy sem, hanem azt, hogy ugyanolyan problémák maradnak hátra a kapcsolat esetleges felbomlásakor minden esetben. Ezért ezek egyelőre itt találhatók a családjogban, hogy maradhat, vagy sem, az alapvetően a politikai szféra kompetenciája. Például: amennyiben az élettársak legalább tíz évig éltek együtt, vagy az együttélés alatt gyermek született, akkor igényt tarthat az özvegyéhez hasonló öröklési jogi státuszra a társ is.

A gyűlöletbeszéddel kapcsolatban azt a megoldást javasoljuk, hogy amennyiben a személyhez fűződő jog megsértése egyben közérdeket is sért, akkor az ügyész és az alapvető jogok biztosa is felléphet. Ilyenkor csak a személyiségi jogsértés objektív jogkövetkezményeinek alkalmazását kérhetik, mint a megállapítást, az abbahagyást, az elégtételadást, a vagyoni előny átengedését, de sérelemdíjat nem követelhetnek. Ugyanis a mi megítélésünk szerint a megélhetési perlekedésnek egy állandó melegágya lenne az a megoldás, amit a mostani ellenzék még kormányon akart, vagyis hogy bárki, aki a csoport tagja, alanyi jogon felléphessen.

Amikor megalakult az új kódexet előkészítő főbizottság, szó volt arról is, hogy a jelenleg teljesen önálló jogterületet képező munkajog is kapcsolódni fog a Ptk.-hoz, esetleg a munkaszerződés keretjellegűen a Ptk. kötelmi jogának különös részébe kerül. A jelenlegi szövegtervezet készítésekor felmerült ez a kérdés?

Nem, már a Ptk. koncepciójának kidolgozásakor eldőlt, hogy erről nem rendelkezik a kódex. Azért nem lenne szerencsés, mert a munkaviszony más természetű társadalmi viszony, nem a magánjoghoz hasonló mellérendeltség jellemzi, ezért is van tele közjogi elemekkel, amely nem a felek megállapodásán múlik. A jogterület egyébként is olyan mértékben divergál a magánjogból, hogy Nyugat-Európában is csak „műemlékként” hagyják benne a polgárjogi törvényekben.

Formai, szerkesztési változásokat is tartalmaz majd az új kódex?

Míg a hatályos Ptk. paragrafusainak számozása folyamatos, addig itt könyvenként újrakezdődik, és előtte a könyvek számát is jelölik (például: 7:1.§ a hetedik könyv, a Záró rendelkezések, első paragrafusa – a szerk.). Ez a hatalmas kódex áttekinthetőségét is segíti, mivel körülbelül három és félszer akkora lett, mint a hatályos jogszabály.

A Kodifikációs Főbizottság elfogadta a Polgári Törvénykönyv szakmai szövegtervezetét. Mi a következő lépés?

Az elkészült tervezetet, a könyvek szövegét a kormany.hu-n nyilvánosságra hozzuk. Március 30-ig biztosítunk időt arra, hogy a társadalmi vita során bárki észrevételeket tegyen, majd ezeket maradéktalanul feldolgozzuk, a bizottságok elé terjesztjük. Mindennek eredményeképpen egy jobbított változat kerülhet közigazgatási egyeztetésre.

Várhatóan mikor léphet hatályba a törvénykönyv, és addig milyen további munkára lesz szükség?

Az optimista forgatókönyv szerint valamikor 2012. június-júliusban fogadhatja el a parlament a végleges törvényt, amely maga mondaná ki, hogy a hatálybalépésre a kihirdetéstől számított egy év múlva kerül sor. Ez idő alatt kell elkészíteni a Ptké.-t (a hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező önálló törvényt), valamint az összes kapcsolódó jogszabály módosítását, amely több ezres nagyságrendű törvénymódosítás végrehajtását jelenti az Országgyűlés számára. Remélem, hogy az új Ptk.-hoz hasonló szakmai konszenzus mellett zajlik majd ez a folyamat is.

A Ptk-tervezet szövege elérhető itt.

(Andrikó Máté, kormany.hu)