A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium előterjesztésére kedden az Országgyűlés jelentést hallgatott meg a Magyarország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek 2009. február és 2011. február közötti helyzetéről. Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár hangsúlyozta, a Kormány célja, hogy ne csökkenjen a nemzetiségek támogatása, és felhívta arra is a figyelmet, hogy a kisebbségek életében nagy változás lesz 2014-től parlamenti képviseletük.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a jelentés elkészítésével és ismertetésével annak a kötelességének tett eleget, mely szerint nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény alapján a Kormánynak kétévente legalább egy alkalommal át kell tekintenie a Magyarország területén élő kisebbségek helyzetét, és arról az Országgyűlésnek be kell számolnia.
Szászfalvi László a beszámoló kapcsán kiemelte, hogy a vizsgált időszakban a kisebbségekre vonatkozó jogi szabályozás jelentősen megváltozott. Szükségesnek tartja ugyanakkor a több mint 15 éve megalkotott törvény újragondolását, a civil szervezetek és a kisebbségi önkormányzatok működési hatékonyságának, jövőbeni szerepének az átgondolását, felülvizsgálatát.
A jelentés kifejti, hogy az időszak kisebbségpolitikai szempontból legjelentősebb eseménye az országgyűlési és a kisebbségi önkormányzati választások megrendezése volt. A 2010 tavaszán megtartott országgyűlési választások alapvető változásokat hoztak Magyarország közéletében. E változások a magyar kisebbségpolitika alakítását is érintik. Az új Országgyűlés az első döntései között rendelkezett a kisebbségek parlamenti képviseletét érintő kérdésekről. Az Országgyűlés 2010. május 20-ai ülésnapján módosította az Alkotmányt, ez alapján az Alkotmány rögzíti, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletére a 200 főben meghatározott országgyűlési képviselői létszám felett további, legfeljebb tizenhárom képviselő választható.
A kormányzat meg szeretné újítani az Országgyűlés és a Kormány, valamint a nemzetiségek, illetve képviseleteik közötti partneri viszonyt. Első lépésként a Kormány áttekinti a kisebbségi önkormányzati rendszer működését, illetve megvizsgálja, hogy az jelenlegi formájában képes-e megvalósítani a hatékony képviseletet.
A kisebbségpolitika jogszabályi hátterének felülvizsgálatával párhuzamosan sor kerül a terület finanszírozásának újragondolására. A stabil és kiszámítható finanszírozás olyan igénye a közösségeknek, amelyet a kormányzat tiszteletben kíván tartani.
Az országgyűlési választások nyomán alapvetően átalakult a kisebbségpolitika kormányzati felügyeletének rendszere, a nemzetiségekkel kapcsolatos kormányzati tevékenység központjává a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium vált.
A KIM keretében létrejött az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság, amelynek hatáskörébe tartoznak a nemzetiségek ügyei, valamint a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság, melynek felelősségi körébe tartozik a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, köztük kiemelten a romák társadalmi integrációjának koordinálása.
A kisebbségi önkormányzati választások előkészítése során megváltozott jogszabályi háttér következtében – néhány kivételtől eltekintve – lecsökkent a kisebbségi önkormányzati választásokon megválasztható települési és területi, valamint az országos kisebbségi önkormányzati testületek tagjainak létszáma . A választások újra megerősítették, hogy maga a nemzetiségi önkormányzatiság megfelel a hazánkban élő nemzetiségi közösségek önszerveződéssel kapcsolatos elképzeléseinek, ugyanakkor ismét nyilvánvalóvá váltak a rendszer hiányosságait megerősítő visszaélések.
A kisebbségi önkormányzati választások technikai előkészítése és a részvétel az államtitkár összegzése szerint megfelelt az elvárt követelményeknek, a kisebbségi választói jegyzékre feliratkozók száma 12 százalékkal meghaladta a négy évvel korábbi adatokat.
A jelentés a további nemzetiségpolitikai feladatokkal kapcsolatban kifejti, hogy a 2010 májusában hivatalba lépett Kormány által meghirdetett nemzetiségpolitikai programmal kapcsolatosan a legutóbbi hónapokban elvégzett munka előre vetíti az elkövetkezendő egy-másfél év intenzív jogszabály-módosítási, átalakítási tevékenységét. A kisebbségi önkormányzati választások előkészítése és lebonyolítása ismételten rávilágított a hatályban lévő, a kisebbségpolitikát döntően meghatározó jogszabályi környezet hibáira, hiányosságaira. A kisebbségi joganyag megváltoztatásának igénye olyan hangsúlyokat kapott, amely a legközelebbi időszakra bizonyos értelemben kijelöli a Kormány által elvégzendő feladatokat.
A Kormány a kisebbségi önkormányzatoknak nyújtott támogatások feltételrendszeréről és elszámolásának rendjéről szóló kormányrendeletben meghatározott új szabályozás mentén folytatni kívánja a települési és területi kisebbségi önkormányzatok „differenciált” működési támogatásának olyan irányú átalakítását, hogy kizárólag a közösségi háttérrel rendelkező kisebbségi önkormányzatok részesüljenek állami támogatásban.
Az Alaptörvény elfogadását követően a nemzetiségi jogokat érintően is több sarkalatos törvény megalkotására kerül sor, amelyek az Alkotmányban meghatározottakra alapozva határozzák majd meg a nemzetiségi jogok részletes szabályait. Ezek sorában kiemelkedő fontosságú a nemzetiségek jogait szabályozó sarkalatos törvény kidolgozása, amely módosítja a jelenleg hatályos, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt. A sarkalatos törvény kidolgozása során érvényesíteni kívánja a Kormány mindazokat az érdemi és szakmailag megalapozott javaslatokat, amelyek a nemzetiségek jogait szabályozó törvény tartalmával kapcsolatosan az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokat felügyelő államtitkár által már 2010-ben kezdeményezett társadalmi párbeszéd során érkeztek.
A nemzetiségi törvény módosítása során ügyelni kell a választójogi törvény módosításának irányára, különös tekintettel a nemzetiségi választásokkal kapcsolatos rendelkezések tartalmára is. A kisebbségi választójog változtatásának alapvető kérdése a személyi hatály, az aktív és passzív választójog gyakorlóinak köre. A korábbi társadalmi párbeszéd során beérkezett vélemények alapján újra kell gondolni a nemzetiségi választói névjegyzék összeállításának, működtetésének szabályait is. Kihívást jelent a kedvezményes nemzetiségi mandátum – országgyűlési határozattal alátámasztott visszaállításának – újraszabályozása, valamint a nemzetiségek országgyűlési munkába történő bevonásának mikéntje is.
Már megkezdődött – a nemzetiségi szempontból meghatározó jelentőséggel bíró – közoktatási és felsőoktatási törvény módosításának folyamata. Az elkészült koncepciók alapján kidolgozásra kerülő jogszabályok szövegezése során a Kormány ügyelni kíván arra, hogy a köz- és felsőoktatáshoz fűződő, a korábbi hatályos jogszabályokban megjelenő, az anyanyelvű oktatáshoz fűződő nemzetiségi jogok továbbra is megmaradjanak a korábbi szinten.
A 2011-ben hatályba lépett új médiaszabályozás nyomán kialakuló közszolgálati műsorkészítési, sugárzási rendszerben kiemelt odafigyelést igényel a nemzetiségi nyelvű közszolgálati műsorok készítési, sugárzási feltételeinek biztosítása.
Az új típusú társadalmi párbeszéd kialakítása során kiemelt figyelemmel kell lenni a nemzetiségek legitim képviseleteivel való érdemi kapcsolattartásra, a közösségeiket közvetlenül érintő kormányzati feladatok előkészítésébe, a többség és kisebbség viszonyár a kölcsönösen kiható döntések végrehajtásába történő bevonásukra.
A jelentés hangsúlyozza azt is, hogy a most zajló 2011 . évi népszámlálás során az adatszolgáltatás - a természetes személyekre vonatkozóan - kiterjed a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozás adatkörére is. A nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozás esetében az adatszolgáltatás önkéntes. A nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek jogainak megfelelő érvényesítése számos területen megköveteli, hogy az érintettekről anonim módon adatokkal rendelkezzünk. A települési és területi nemzetiségi önkormányzatok feladatarányos támogatásának már megkezdett átalakítása során a differenciált támogatás rendszerében 2013-tól fontos szempont lesz az egyes testületek által képviselt közösség létszáma, településen belüli számaránya. Éppen ezért mind az országos kisebbségi önkormányzatok, mind pedig a helyi közösségek hangsúlyosabb figyelemmel kísérik a helyi népszámlálás előkészületeit, a népszámlálás lebonyolításában. való részvétel lehetőségeit, illetve a helyi népszámlálási biztosok felkészítését.
(Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium)
