A Hír Tv Péntek 8 című adása Balatonfüredről jelentkezett, a helyi Hal és Bor ünnepről. Az interjú szó szerinti leirata.

Riporter: Jó estét kívánok! Ez a Péntek 8 adása. Ezúton élőben jelentkezünk Balatonfüredről, a helyi Hal és Bor ünnepről. Mai vendégünk pedig Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes. Jó estét kívánok!

Navracsics Tibor: Jó estét kívánok!

Riporter: Mielőtt azonban a lovak közé csapnánk, van egy szomorú kötelezettségünk. Természetesen a szükséges időben már megemlékeztünk arról, hogy elhunyt Mádl Ferenc hazánk volt köztársasági elnöke. De hogyha van szükséges idő, akkor van szükséges hely is. És ha van szükséges hely, akkor ez az, mert ezt a bizonyos balatonfüredi rendezvényt Mádl Ferenc kezdetektől fogva felkarolta. Minden évben ő volt a fővédnöke. Idén is ő a fővédnöke egyébként. Minden évben jelen is volt. Úgyhogy azt hiszem, hogy ez a műsor, ez az este, ez a helyszín alkalmas arra, hogy még egyszer felidézzük azt a veszteséget, amelyet az ő halála okozott a magyar demokráciának, és azt az emléket, amelyet ő mindannyiunknak a szívében hagyott.

Navracsics Tibor: Igen, ő nem csak ezer szállal kötődött ehhez a térséghez, hiszen Bándon született, Szentkirályszabadján nőtt fel. Veszprémben járt középiskolába, hogy aztán Budapesten járjon már egyetemre. De ennek a térségnek a szerelmese is volt. És ami számomra, mint politikus számára különösen is fájó, hogy képviselője volt annak a polgári politizálásnak, amely ma úgy tűnik, hogy sokak számára elutasítandó, holott ő volt az, aki kritikus pillanatokban mindig az egység mellé állt. Ő volt az, aki a kritikus pillanatokban mindig azt mondta, hogy bár sokszínű ez az oldal, a polgári oldal, de nem a minket elválasztó tulajdonságokat kell nézni, hanem azt a célt, ami összeköt minket, a polgári Magyarországot, és ennek érdekében kell cselekednünk mindig. Akár '94-ben, akár '96-ban bármikor, amikor szükség volt arra, hogy legyen egy olyan személyisége a jobboldalnak, aki összefog, akkor ő mindig vállalta ezt a szerepet. Riporter: Ha már emlékezünk, most nekem is eszembe jutott valami. Ahogy nézem a közönséget, vagy a körülményeket. Néhány évvel ezelőtt már adtunk innen egy elé műsort, egy elő Péntek 8-at, és akkor is ön volt a műsor vendége. Hát akkor még ellenzéki frakció vezetőjeként. És most valahogy eszembe jutott az a korszak, vagy azok az évek, hogy ön volt az, aki Semjén Zsolttal kettesben hallgatta a parlamentben Gyurcsány Ferenc rohamait. Tulajdonképpen az a jutott az eszembe, hogy megkérdezzem, hogy ez nem szokott mostanában erre gondolni, nem hiányzik? Olyan színes, forgatagos, fordulatos, karneváli pillanatok voltak.

Navracsics Tibor: Hát karneváli pillanatok voltak, az igaz. Főleg így utólag visszatekintve, most már, hogy tudjuk a végét, akkor azért ennél nyitottabb volt a játék kimenetele. Hiányozni nem hiányzik, de úgy gondolom, hogy a magyar demokrácia szempontjából egy sorsdöntő időszak volt, hiszen kis híján múlott, akkor, hogy visszakanyarodunk egy olyan korszakba, amelyet már Európa majdnem összes országa meghaladott, és ezen túl lépett. Gyurcsány Ferenc mindent megtett annak érdekében, hogy a politika az ismét a hazugság szinonimája legyen. El tudtuk kerülni. 2010 tavaszán a választók bölcsessége kellett hozzá, de én bízom benne, hogy ezt most már végérvényesen elhárítottuk ezt a veszélyt.

Riporter: Annyit azért megjegyeznék, hogyha mégis hiányozna, akkor ma az egyik napilapban, gondolom nem nehéz kitalálni melyikben. Éppen a nemzet fogalmáról értekezik Gyurcsány Ferenc. Úgyhogy aki borzadni akar, és hidegrázást kapni, az nyugodtan olvassa el, megéri.

Riporter: Mindegy, hát azért szolgáljon nagy örömünkre, hogy Gyurcsány Ferenc ezekben a napokban ugyanazt csinálja az MSZP-vel, mint amit éveken át Magyarországgal csinálhatott.

Navracsics Tibor: Így van.

Riporter: Tehát annak a korszaknak legalább vége van. Beszéljünk akkor arról, hogy ezeknek a napoknak a legfontosabb politikai eseménye, bejelentése az államadósság csökkentéséről szól. A miniszterelnöki bejelentés volt. Egy lépésben 4 százalékkal csökkent Magyarország államadóssága. A kommentárok, sőt maga a bejelentés szerint is erre Európában, az Európai Unióban még nem volt példa. Erre a műveletre a magánnyugdíj pénztárakból befolyt összeg egy részét használta fel a kormány. 81-ről 77 százalék, ez tényleg olyan sok?

Navracsics Tibor: Lélektanilag sok.

Riporter: Azt mondjuk, hogy 4 százalék, hát az.

Navracsics Tibor: Hát számszerűleg, szerintem számszerűleg is sok egyébként, ha megnézzük, hogy ez hogyan jelentkezik majd a hitel, kamatok kedvezőbbé válásában, a Magyarország kedvezőbb megítélésében, ez forintban, és euróban, és dollárban is kifejezhető összeg lesz. De ami talán az igazán fontos, ahogy a politikában sokszor egy egy ilyen cselekedet lélektani fordulópontot is jelent. Volt már ilyen 1998 és 2002 között, amikor először kiszabadultunk az adósságcsapdából. Én pontosan emlékszem arra, amikor az akkori és a mostani miniszterelnök bejelentette, hogy nincsen már szükségünk a Nemzetközi Valutaalap támogatására, és elértük azt a szintet, hogy az adóbevételből most már saját fejlesztésre is tudtunk fordítani, nem csak hitelek törlesztésére. Most még nem tartunk itt. Már ugyan nincsen szükségünk a Nemzetközi Valutaalap támogatására ismét, hiszen a piacról tudjuk finanszírozni az adósságot. De ez a lélektani fordulópont, amikor azt mondjuk, hogy mi 4 százalékkal tudjuk csökkenteni az adósságállományt, és azt is mondjuk, hogyha minden jól megy még az idén még egy ilyen csökkentést végre tudunk hajtani. Ez nagyon fontos abból a szempontból, hogy erre felfigyelnek a külföldi pénzpiacok. Azt mondják, hogy ez a kormány, ellentétben a korábbiakkal, valóban azt teszi, amit megígért.

Riporter: Igen, csak olyan hervasztó dolog ez nem? Hogy csökkentik az államadósságot, de valahol - nem tudom - gondolnak-e arra, hogy hát a választók akaratából, szeszélyéből jöhet aztán majd megint egy szocialista kormány, és az államadósság megint elrohan.

Navracsics Tibor: Hát, ezt a célt szolgálja az alaptörvény néhány rendelkezése, illetve majd a sarkalatos törvényekben kifejtett olyan részletes rendelkezések, amelyek, ahogyan Orbán Viktor fogalmazott megkötnék a következő kormányok kezét is. Néhány olyan alapvető szabályt rögzítenünk kell, amely korábban is megvolt egyébként, de korábban egyfajta szóbeli egyetértés volt a különböző pártok között. Ez volt, amit Gyurcsány Ferencék felrúgtak. Nevezetesen hitelfelvételből nem finanszírozunk szociális kiadásokat, nem finanszírozunk nyugdíjakat, hanem megpróbálunk takarékosan eljárni hitelfelvétel tekintetében. Most már jogszabály alkotására van szükség, hiszen úgy tűnik, hogy az adott szó, ott legalábbis azon az oldalon nem sokat számít.

Riporter: Ezen mosolyodtam el a szavai között, hogy úgy elképzeltem, hogy az adott szó, egy szóbeli megállapodás milyen fontos is lehet Gyurcsány Ferencnek.

Navracsics Tibor: Hát igen.

Riporter: Na szóval, én abból tudtam, hogy ez eléggé jelentős, mert elképzeltem, hogy a balliberális kollegák micsoda fekete, sötét jövőt vázoltak volna, ha mondjuk 4 százalékkal nő ennek az államadósságnak a mértéke. Viszont ebbe belegondolva olyan furcsa állatfajnak kezdem tartani a közgazdászokat, mert mostanság olyat is lehet olvasni a kormány bejelentése óta, hogy: ó hát az államadósság csökkentése, az így önmagában, az semmire sem elég. Attól nem fog a gazdaság beindulni. Ez a lépés egyáltalán nem jelenti azt, hogy most már biztonságban lehet Magyarország, hogy ugyanakkora nagy a baj. És, hogy a kormány csak ezzel foglalkozik és ez így nem jó. Szóval, akkor most mi az igazság ezzel kapcsolatban? Mennyire jelent mégiscsak fontos lépést az, hogy ez az adósság csökken?

Navracsics Tibor: Még szerencse, hogy nem jutottunk el oda, hogy azt mondták a közgazdászok, hogy ez az adósság csökkentés, ez valójában veszélyezteti a költségvetés helyzetét, hiszen ezzel csak súlyosbodik.

Riporter: …ott is mondják…

Navracsics Tibor: Igen. Én úgy gondolom, hogy minden egyes lépés akkor nyer értelmet, hogyha egy átfogó, egy átfogó értelmezési keretbe illeszkedik. Ez az átfogó értelmezési keret, ez tulajdonképpen márciusban már megfogalmazódott, nevezetesen az, hogy az államadósságot le kell győznünk. Ahhoz, hogy a gazdasági növekedés, amelyet remélhetőleg az Új Széchenyi Tervre támaszkodva, a nemzetközi kunjunktúrára támaszkodva, a munkahelyteremtésre támaszkodva be tudunk indítani, tartós legyen. Ehhez arra is szükségünk van, hogy az államadósság, amely iszonyatos teherként nehezedik minden gazdasági tervünkre, és nem csak gazdasági, de társadalompolitikai terveinkre is. Ez az államadósság csökkenjen. És amikor ezek a lépések egy irányba mutatnak, nevezetesen legyen egy munka alapú, s a munkában szerzett érdemeken alapuló társadalom, egy versenyképes, kis- és középvállalkozási kultúrán alapuló piacgazdaság szolidáris közösségek, egy hatékony a versenyképességet segítő állam, és ebbe az irányba tartó lépések, azaz az államadósságot is hozzuk lejjebb, hogy végre felelős gazdaságpolitikát és költségvetési politikát tudunk folytatni. Ezek egymást erősítő folyamatok.

Riporter: Ennek a mostani csökkentésnek a forrása tisztán látható, ám a miniszterelnök őszre bejelentett egy újabb adósságcsökkentő csomagot, erre miből lesz forrás?

Navracsics Tibor: Részben abból a megtakarításból, amelyet eddig már a szocialisták által rendkívül drágának tartott államból kivettünk. Ugyanis, ha megnézi az ember, ez alatt az egy év alatt, tavaly június óta, gyakorlatilag 500 milliárd forintot vettünk ki a központi közigazgatásból. Tavaly kétszer 120 milliárdot, idén pedig egy 250 milliárdos zárolást. Ennyit ki tudtunk venni abból az államból, amit a szocialisták sokkal drágábbnak tartanak, mint a saját államukat.

Riporter: Igen, csak ők erre azt mondják, hogy az egykulcsos adóval, meg ugyanekkora lyukat ütöttek önök a költségvetésben.

Navracsics Tibor: De hát szemmel láthatóan nem, mert, hogy működik a költségvetés. El tudunk vonni a központi közigazgatásból, és ezt mind a versenyképességre tudjuk fordítani. Kis- és középvállalkozások fejlesztésére, munkahelyteremtésre, közmunka programok beindítására, és hát a magánnyugdíj pénztár összegből befolyó pénzek mellett azok az értékpapírok, kötvények, és a többi egyéb értéktárgyak, amelyek közül néhány hasznosítható lesz, mozgósítható lesz, azokat is az államadósság csökkentésére kívánjuk fordítani.

Riporter: Ha már így szóba került az egykulcsos adó. Szintén a napok eseménye, hogy ezen a területen azért korrekcióra kényszerült a kormány, mert most a különböző magáncégeket kívánják, hát erőteljesen ösztönözni arra, hogy ezt a béreket igazítsák úgy, állítsák be úgy, hogy ezek a kedvezmények mindenkinél megjelenjenek. Az első bejelentések még arról szóltak, hogy ezzel mindenki jól jár.

Navracsics Tibor: Ugyanis úgy gondoltuk, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban elfogadott bérnövekedési prognózist, ha már egyszer mindenki elfogadta, akkor mindenki magára nézve kötelezőnek is tartja. De kiderült, hogy ahogyan az Országos Érdekegyeztető Tanácsban szokott lenni, megállapodnak ugyan valamiben, de csak akkor hajtják végre, hogyha úgy gondolják, hogy ez nekik kedvező, vagyis az az oldal, aki úgy gondolta, hogy neki nem érdeke ezt a bérfejlesztést végrehajtani, az nem hajtotta végre. Ezért kényszerülünk korrekcióra, ezért próbálunk jobban odahatni, hogy igaz ugyan, hogy piacgazdaságról van szó, nekünk itt hatósági szerepünk nincsen, de mindenkinek érdeke, hogy a kereslet is élénküljön, hogy a magyar lakosság életszínvonala is emelkedjen, amit meg tudunk tenni, hiszen a statisztikai adatok pontosan mutatják, hogy a magyar gazdaságban van ennyi tartalék.

Riporter: De az amióta szakszervezet van a világon, ilyet az ember még nem látott, hogy itt a szakszervezeti vezetők nem azért álltak ki és nem azért harcoltak, hogy ezeket az ajánlásokat végrehajtsák, vagyis emeljék a dolgozók bérét, hanem éppen ellenkezőleg, arról beszéltek, hogy micsoda dolog, hogy a kormány bele akar szólni, itt a piacgazdaság működésébe.

Navracsics Tibor: Én emlékszem még egy ilyen példára, amikor az előző Orbán-kormány idején jelentősen megemeltük a minimálbért. És a szakszervezetek tiltakoztak a legélénkebben ez ellen, hát hogy néz az ki, hogy az ő tagjaik esetleg jobban keresnek, nem náluk, nem a szakszervezeti vezetőknél, csak a korábbiakhoz képest.

Riporter: Az MSZP pedig mindeközben egy egészen újfajta matematikát kezd felfedezni. Most már azt mondják, hogy ezzel a bizonyos egykulcsos, 16 százalékos adórendszerrel a dolgozók kétharmada rosszul jár. Fantasztikusan nő a rosszul járók száma.

Riporter: … ez egy egészen sajátos számolási mód. De hát végül is az emberek pontosan tudják, hogy én például jól járok, én jól járok, vagy nem járok annyira jól. Az is tudja, aki rosszul jár.

Navracsics Tibor: Én úgy gondolom, hogy az emberek jelentős része ezt pontosan tudja. Mint ahogyan azt is tudják, hogy ez első 4-5 hónap még az emelkedő jövedelmek mellett is, nem a kereslet élénkülését eredményezi, hanem mindenki pótolja az elmúlt évek veszteségeit. Azért ne felejtsük el, hogy a magyar gazdaság gyakorlatilag 2004 óta egyre kisebb mértékben növekedett. 2006 óta pedig stagnált, és majdnem minden évben reálbér csökkenés volt. Volt több olyan év, amikor a nyugdíjak reálértéke is csökkent. Vagyis a most emelkedő jövedelmek, azért jelentős mértékben még az elmúlt éveknek a hiányainak a pótlását szolgálják.

Riporter: Ez is egy nagyon furcsa fogalom, ez a gazdasági növekedés. Itt is hall az ember mindenfélét. Megjelennek prognózisok, aztán a prognózisokat korrigálják. Röpködnek a százalékok. Ön azért mégis jobban belelát. Mit kell most gondolnunk a Magyarország jövőbeni sorsáról, mennyi lesz ez az átkos gazdasági növekedés?

Navracsics Tibor: Hát mi nagyon szeretnénk, hogyha az ország gazdasága tudná hozni azt a 3-4 százalékos gazdasági növekedés, amely a régió gazdaságaiban benne van. Egy nagyon komoly bizonytalansági tényező létezik, ez a világgazdaság. Ugye nagyon sokáig úgy nézett ki, egészen a napok, a mostani napok eseményéig úgy nézett ki, hogy a világgazdaság végre kilábal ebből a válságból. Most a legutóbbi statisztikák azt mutatják, hogy mintha megtorpanna az Egyesült Államok kilábalási folyamata is. Ez Európai Unió pedig súlyos gazdasági problémákkal küzd. De ez nem mentség akar lenni. Ez csupán egy jelzés arra, hogy nekünk minden esetre mindent meg kell tennünk, abban az időszakban is, amikor a gazdasági növekedés még az Európai Unióban nem indul be. Arra, hogyha beindul, akkor versenyképesek legyünk. El kell végeznünk az adópolitika reformját, ami megkezdődött már tavaly nyáron. El kell végeznünk a közigazgatás szerkezeti átalakítását, ami megkezdődött tavaly nyáron. Meg kell kezdenünk a társadalompolitika szerkezeti átalakítását, ami a Széll Kálmán Tervvel és hát most a nyugdíjrendszer átalakításával folyik, a közmunka programok beindítását, a munka alapú társadalom megteremtését. Vagyis mindazokat a lépéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogyha egy év múlva, két év múlva beköszönt a konjunktúra, akkor Magyarország a régió élvonalában szerepelhessen ismét.

Riporter: De szóbahozta a közmunkát. Most a baloldal, a baloldali sajtó, és a baloldal, illetve ellenzéki pártok ezt a bizonyos közmunka programot már most, hát még el sem kezdődött, de már most úgy emlegetik, mint kényszermunka program, ahol is önök rabszíjon fogják tartani, konténerekben és barakkokban az oda rendelt, vezényelt munkásokat, amelyekre, vagy akikre, akikre nyugdíjból visszarendelt rendőrök fognak vigyázni, és mindezt éhbérért fogják végrehajtani.

Navracsics Tibor: És majd fogunk is.

Riporter: Még csak annyit tennék ehhez hozzá, hogy nagyon megrázta őket a gondolat, hogy esetleg a segélyért valamit dolgozni is kell majd. De valószínű vagy azért vizionálnak ilyen képeket, mert ebben az ő ideológusaiknak igen nagy gyakorlata van, hogy kell barakkokba terelni…

Navracsics Tibor: Így van. Munkatáborba vinni az embereket. Azért az egy jellemző dolog, hogy a baloldal, amely általában úgymond a munka kultuszára építi a saját identitását, kétségbeesetten tiltakozik egy olyan társadalom.

Riporter: … egy picit a lopáséra is…

Navracsics Tibor: Tessék? Riporter: Picit a lopáséra is.

Navracsics Tibor: Igen. De hivatalosan …

Riporter: … hivatalosan…

Navracsics Tibor: … munkáspárt, a munka pártja, és kétségbe esnek, hogyha arról van szó, hogy egyébként mindenki, aki munkaképes, az dolgozzon.

Riporter: Hát igen, szóval, mindenesetre a kényszermunkatáborok koncepciója kitűnően illik az Orbán diktatúra lázálmába, amit egyébként szinte most már hosszú ideje mondanak.

Navracsics Tibor: Így van. És nem fogja őket zavarni az, hogy valójában nem erről van szó. Látom magam előtt azokat a fényképeket, amelyeket majd a nyugat-európai lapokban megjelentetnek arról, hogy Magyarországon gyűjtőtáborokban a szegényeket dolgoztatják, és micsoda brutális diktatúra felé igyekszünk, miközben hétköznapi beszélgetésben mindenki egyetért abban, hogy a jelenlegi segélyezési rendszer fenntarthatatlan. Egészen egyszerűen abból adódóan, hogy súlyos visszaéléseket lehet vele elkövetni.

Riporter: A kommunikációs csapat is az ön minisztériumához tartozik. Mit lehet tenni ezekkel a dolgokkal szemben, hogy nem csak idehaza, hanem külföldön is félremagyarázzák ezeket a döntéseket. Lejáratják az országot, dehonesztálják a meghozott törvényeket. Szóval mennyire tud ez ellen a kormány kommunikációs csapata tenni?

Navracsics Tibor: Sokan úgy gondolják, hogy a nyugati újságírók azért írják le ezeket a tévhíreket Magyarországról, mert nem eléggé tájékozottak és nem tudják, hogy ezek tévhírek. Van egy része az újságíróknak, akik valóban ezt teszik. Itt mi annyiban tudjuk jobban végezni a munkánkat, hogy megkeressük őket, anyagokat jutattunk el nekik, beszélünk velük. Rengeteg ilyet végeztünk az Alkotmány kapcsán, a mostani, a most sorra kerülő sarkalatos törvények kapcsán, idegen nyelvű kivonatokat, összefoglalókat készítünk, eljuttatjuk, interjúkat készítünk. De azt is látni kell, hogy vannak olyan nyugat-európai újságírók, akik nem azért írnak rólunk rosszat, mert félre vannak tájékoztatva, hanem azért írnak rólunk rosszat, mert rosszat akarnak írni. És ők pontosan tudják, hogy ez nem felel meg a valóságnak, de ők ezt le akarják írni. Vagy személyes okokból, vagy valamilyen más.

Riporter:Mondok egy kézenfekvő példát. Pintér miniszter úr elmondta, hogy nem munkafelügyelőnek akarják visszahívni azokat a rendőröket, akik idő előtt mentek nyugdíjba, és most vissza akarják hívni a szolgálatba. Ez elhangzott egyszer egy sajtótájékoztatón, a médiumok közölték, de azt halljuk, itt ha végigmegyünk a soron fogunk találni olyan embert, aki ennek az ellenkezőjét fogja mondani. Különösen, hogyha a korengedményes nyugdíjas rendőr az illető, akkor azt fogja mondani, hogy nehogy már őt erre kényszerítse ez a kormány, hogy ő majd visszamenjen ezekbe a munkatáborokba felügyelőnek.

Navracsics Tibor: Ez így van. De ugye itt is a beállítottság a kérdéses, hogyha idejön egy újságíró, volt tapasztalatunk, mi egy csoport lengyel újságírót meghívtunk Magyarországra, éppen azért, mert ők fogják adni a következő európai uniós elnökséget, ezer szállal kötődünk a lengyelekhez, ők ismerhetnek minket. A múltunk is részben hasonló. Nagyon érdekes volt, hogy körülbelül tízfős csoport jött el. Volt közülük, olyan, aki kifejezetten barátságtalanul viszonyult korábban Magyarországhoz, visszautazása után Lengyelországba értékelte azt a gesztust, hogy mi elhívtuk, megmutattuk neki az országot, és megváltoztatta a véleményét Magyarországról. Sok mindennel nem ért egyet, amit mi itt teszünk, mégis jóindulatúan közelít most már hozzánk. És van olyan akin semmit nem tudtunk változtatni. Gúnyolódik, rosszindulatú. Ez részben - szerintem - személyes szimpátia, antipátia, de lehet más oka is ennek. Ezzel nem tudunk mit csinálni. Ezzel csak azt tudjuk tenni, amit egyébként én is igyekszem tenni, külföldi lapokban írni cikkeket, adni interjúkat, ahol elmondjuk a saját véleményünket, ha már megmásítani nem tudjuk az övékét, legalább legyen ott a miénk is mellette, hogyha valaki kíváncsi a mi érveinkre, akkor el tudja olvasni.

Riporter: Ha már az uniós elnökségünk és a külföld szóba került, itt adja magát egy kérdés az Ottó által meg nem nevezett napilap, ami egyébként a Népszabadság, azt írta, hogy ön lesz a külügyminiszter.

Navracsics Tibor: Igen, tudok róla. De azt hiszem, hogy elmúltak már azok az idők, amikor a Népszabadság osztogatta volna a tárcát a magyar kormányban…

Riporter: Pedig volt ilyen… Navracsics Tibor: Volt, de ezek elmúltak, vagy legalábbis remélem.

Riporter: Ön ezt sajnálja, hogy elmúltak, vagy örül neki? Navracsics Tibor: Én örülök neki.

Riporter: Már nem hogy az idők elmúltak, hanem a külügyminiszteri poszt.

Navracsics Tibor: Ja, ezt nem tudom, a politikában nincsen "ha".

Riporter: Nincsen "ha". Mindenesetre néhány nap múlva véget ér a magyar uniós elnökség. Itt is a megítélése egészen furcsa lett így az utolsó időszakra. A szocialisták is azt mondják, hogy szakmailag teljesen rendben volt. Ő szerintük néhány belpolitikai ügy erős árnyékot vetett rá, és rombolta Magyarország tekintélyét, de a szakmai tevékenység az elismerésre méltó. Hát, ha ők ezt mondják, akkor az alighanem nagyon oda volt téve.

Navracsics Tibor: Én éppen ellenkezőleg, én azt éreztem, hogy ez a félév, ez nagyon nagy mértékben erősítette Magyarország tekintélyét az Európai Unión belül. És nem vetet árnyat semmilyen belpolitikai vita sem komoly döntéshozóknál az európai uniós elnökségi teljesítményünkre. Magánbeszélgetéseknél, hivatalos alkalommal is minden egyes megnyilatkozásban én azzal a véleménnyel találkoztam, hogy a magyar európai uniós elnökség a várakozásokon felül teljesített, és ez - tegyük hozzá - nem első sorban a miniszterek érdeme, a miniszterek érdeme is, de nem első sorban a miniszterek érdeme, hanem azoknak a munkatársaknak az érdeme, akik a különböző minisztériumokban, illetve az állandó képviseleten dolgozva, nap mint nap az egyeztetéseket, a munkacsoport üléseket vitték végig, és így az elnökségi időszak végére, gyakorlatilag az összes lényeges célunkat, ami rajtunk múlott, azt el tudtuk érni. És azt látom, hogy a közép-európai országok által adott elnökségek közül a szlovén, a cseh, illetve most a magyar elnökség közül a miénk volt egyértelműen a legjobb a megítélés alapján. Bízom benne, hogy még a lengyelekét is meg tudjuk.

Riporter: Most akkor azt hogyan lehet értékelni, mert idehaza a magyar embereknek meg folyamatosan az volt az érzése, hogy itt szabályszerű szocialista, internacionalista, szocialista összeesküvés van az Európai Unión belül, hiszen akár a médiatörvényt, akár az új Alkotmányt, akár bármiféle idehaza történt dolgot - most ugye legutóbb volt egy plakát, amelyik a babáknak az életben tartására buzdította azokat a nőket, akik bár nem akartak még édesanyák lenni, de arról szólt a plakát, hogy inkább szülj meg, adj örökbe, hogy élhessek. Ezt is kikezdték. Szóval az embernek idehaza olyan érzése volt, mint hogyha ez az Unió nem nagyon szeretné Magyarországot.

Navracsics Tibor: Mert a magyar sajtóban sok esetben ezek a különböző, egyébként egymással szoros kapcsolatban nem lévő események egy folyamatként jelentek meg. Ugye a médiatörvényről volt egy alapvetően jogharmonizációs jellegű vitánk az Európai Bizottság audiovizuális politikával foglalkozó biztosával, ahol mi kezdettől fogva azt mondtuk, hogy alapvetően az Európai Unió egyik irányelvét ültettük át, és építettük be a médiatörvénybe. De ha vannak értelmezési problémák, és ők ezen pontosítást akarnának, akkor nyitottak vagyunk erre. Semmi köze nem volt egyébként a médiatörvény politikai üzenetéhez. Ami politikai vita a médiatörvényről volt, az Európai Parlamentben zajlott, ahol baloldal és jobboldal vitatkozott egymással, akárcsak a magyar országgyűlésben, vagy a világ bármely parlamentjében. Nálunk ez az egész már úgy jelent meg, hogy az Európai Unió mintha csak a magyar médiatörvénnyel foglalkozna, és mindenki politikai alapon ítélné meg az egészet. Ezek pontszerű viták voltak, rengeteg ilyen van, rengeteg más kérdés is előkerül más országokkal kapcsolatban. A magyar nyilvánosság előtt ezt úgy próbálták megjeleníteni, hogy Magyarország egyedül állt szembe úgymond a civilizált világgal, s aztán csodák csodájára mégis ….

Riporter: Hát most utoljára a Velencei Bizottság kifogásolta az új magyar Alkotmányban azokat a tételeket, amelyek a határon túli magyarokra vonatkoznak. Nekem nem tudott nem eszembe jutni, hogy az ilyen Velencei Bizottságoknak és úgy általában véve Nyugat-Európának köszönhetjük azt egyáltalán, hogy vannak egyáltalán határon túli magyarok. Hát most azért tán illedelmes lenne, hogyha hagynák, hogy gondoskodjunk róluk, vagy törődjünk velük, vagy ne fogadjuk ezt szó nélkül, hogy ők ezentúl románok, szlovákok, mert nem azok.

Riporter: Igen csak hát az ő fejükben ez úgy él, hogy minek mentek oda, hogyha ott nekik nem jó - ilyet is hallottam már.

Navracsics Tibor: Igen. Én magam a Velencei Bizottsággal háromszor találkoztam. Kétszer Budapesten és egyszer kint Velencében. És nekem az volt az alapvető élményem, hogy az előzetes véleményük megalkotása után mi hiába fejtettük ki azzal kapcsolatban az álláspontunkat, nem igazán változtattak. Egyébként jellemző módon a legélesebb kritikát azt mondhatjuk, hogy tulajdonképpen és a legegyértelműbb kritikát az Alkotmány elfogadásának folyamata váltotta ki. Azon belül is egyébként nem a kormánypártok bírálata, vagy nem csak a kormánypártok bírálata, hanem az a tény, hogy a kormánypártok és az ellenzéki pártok nem voltak képesek párbeszédre az alaptörvény megalkotása során, amivel mi egyetértünk, hogy ez egy sajnálatos dolog. Hiába mondtuk, hogy mi váruk is az ellenzéki pártokat, hogy részt vegyenek a vitában a Jobbik kivételével nem vettek részt a vitában. De ettől eltekintve az amúgy alkotmányjogi kérdésekkel foglalkozó Velencei Bizottság számára szerintem alkotmányjogi relevanciával nem bír, hogy hány párt vett részt az Alkotmány megalkotásának folyamatában. Viszont attól még önmagában az alaptörvény alkotmányjogi szempontból és a demokratikus döntéshozatal szempontjai szerint is teljes értékű alaptörvény.

Riporter: Mindenesetre ez most már folyamatos lesz, és most is megvannak azok a pontok, ahol ezek a külföldi visszhangok érkezni fognak. Kezdődött a médiatörvénnyel, amelynek a hevessége, ez volt a leghevesebb, a legelső esemény, amelynek a hevessége meglepte a kormányt, meglepte a kormány kommunikációt, meglepte a magyar diplomáciát. Az Alkotmány esetében már jóval felkészültebben reagáltak. Hát most jönnek majd a sarkalatos törvények, amely darabonként legalább ekkora vitát fognak kiváltani. Nagyon tanulságos esemény történt néhány nappal ezelőtt a szlovén kormányfő elszólta magát egy hangfelvételen, nyilvánosságra került, hogy Magyarországot ha az uniós elnökséget átadja el fogják szigetelni. Hát nem biztos, hogy önmagában a félelmetes méretű és erejű, bár gyönyörű és rendkívül barátságos Szlovéniára gondolt - azt hiszem, hogy Szlovákiát mondtam.

Navracsics Tibor: Szlovéniát. Rendben volt, de Szlovákia Robert Fico rögtön csatlakozott a kezdeményezéshez.

Riporter: Szlovákiában Robert Fico azt reagálta, hogy Magyarország ha elszigetelik, hát azt nagyon meg is fogja érdemelni. Tehát vannak, amikor a Fideszen röhögött az ellenzék, hogy összesküvés elméleteket táplál, hogy Magyarország ellen nemzetközi baloldali politikai blokád áll fönt. Hát ezek a bejelentések fényesek megerősítették.

Navracsics Tibor: Ez így van, ezt szerettem volna én is mondani, hogy azt azért fontos tudni, hogy mind Robert Fico, mind Borut Pahor baloldali politikus, és tegyük hozzá azért Borut Pahor mentségére, hogy amint nyilvánosságra került ez a mondat, ő azonnal írt egy levelet a magyar miniszterelnöknek, és kért egy személyes találkozóra lehetőséget, hogy - reményeim szerint - elnézést kérjen ezért a mondatért. De valóban azt lehet érezni, hogy az európai baloldal meg akarja büntetni Magyarországot, azért mert jobbközép kormánya van, és tegyük hozzá, hogy azért, mert egy cselekvőképes jobbközép kormánya van. Ez akár félelmetes is lehetne, de azért gondoljunk bele, hogy hány szocialista miniszterelnöke van ma Európának, és azok milyen helyzetben vannak, Spanyolország, Görögország, Szlovénia…

Riporter: Bizonyos szempontból én megértem a baloldal jövőbe tekintő aggodalmát, és azt a mániáját, hogy ezt a kétharmados jobbközép kormányt le kell járatni. Hát gondoljunk bele, hogyha Magyarország sikeres lesz, ha ez a kormány sikeres lesz, azért magától felmerül a kérdés, hogy végül is akkor mi szükség a baloldalra?

Navracsics Tibor: Így van. Hát ha megnézzük ezeket a baloldali kormányok által vezetett országokat, akkor ezek mind vagy ott vannak a válság szélén, vagy a legsúlyosabb válságban. Írország baloldali kormány által vezetett ország volt. Portugália baloldali kormány által vezetett ország volt. Görögország úgyszintén. Ők már ugye csődben vannak. Spanyolországról és Szlovéniáról beszélnek, ami rendkívül veszélyeztetett helyzetben vannak, szintén szocialista miniszterelnökökkel, és azt látjuk, hogy azok az országok, amelyek stabil gazdasággal rendelkeznek, azok általában a jobbközép kormányokat tudnak maguk mögött. Lengyelország, Magyarország, Csehország, ezeknél nincsen különösebb probléma.

Riporter: Mindenesetre Petőfi Sándor azt mondta volna, hogyha ezt hallotta volna, hogy: szigeteled ám te a pont, pont, pont. Egy picikét még maradjunk az összeurópai porondon, amikor választások voltak, akkoriban a nemzetközi sajtó úgy emlegette Magyarországot, hogy Görögország, Izland, Magyarország. De szerencsére megváltozott, és nem beszélek káröröm nélkül, egyszerű szomorú, tragikus helyzetet érzékelve kell mondanunk azt, hogy ami Görögországban zajlik, ami Görögországgal történik, az egészen sötét napokat jósol Európa jövőjére nézve. Görögország olyan helyzetbe került, hogy tulajdonképpen már csődben van csak valamiféle udvariasságból ezt még senki nem akarja kimondani. Ha nem udvariasságból, akkor gazdasági érdekből, de természetesen tarthatatlan dolog, hogy Németország vezetésével irtózatos euró milliárdokat öntenek egy olyan országban, amelyik szemmel láthatóan működésképtelen, és az Európai Unió elveinek értelmében az euró-övezet kritériumainak értelmében soha egy percig nem is volt működőképes. Ne felejtsük el a görögök hazugsággal léptek be, hazugsággal éltek minden évben. Soha nem teljesítették az euró bevezetéséhez szükséges feltételeket, akkor sem amikor már évek óta bent voltak. Most ez viszont felveti a kérdést, és most amikor már komoly téma az, hogy a görögöknek ki kéne lépniük az euró-övezetből, hogy Magyarország továbbra is rendületlenül euró párti? Nem int minket megfontolásra ez a helyzet? Hogy egy hanyag, hazug, felelőtlen ország az egész övezetet magával ránthatja.

Navracsics Tibor: Görögországhoz még hadd tegyek annyit hozzá, csak azért, hogy tudjuk, hogy miközben nyugat-európai elemzők tucatjai aggódnak a magyar szociális ellátórendszer úgymond túlságosan nagylelkű és pazarló voltáért, addig Görögországban most a sokkterápia jegyében a munkanélküli segély folyósításának idejét három évről másfél évre csökkentették. Más dimenzióban gondolkoznak …

Riporter: … volt 14. havi bér, meg….

Navracsics Tibor: … így könnyű csődbe menni, így mi is tudnánk csődbe menni. Én úgy gondolom, hogy hosszútávon és a magyar forint esetében és az euró-zóna csatlakozás esetében csak hosszútávról beszélhetünk most már. Hosszútávon, ha az euró túléli, az eurónak túl kell élnie ezt a válságot, akkor ebből megerősödve kerül ki, és akkor az fontos lehet nekünk. De ez a válság, ez nagyon-nagyon fontos abból a szempontból, hogy nem csak az euró sorsát dönti el, de tulajdonképpen az egész európai integráció gazdasági menetének a sorsát is. Lámfalussy Sándor, ugye az euró atyja mondta egy beszélgetésen, hogy ő amikor az eurót tervezte, akkor hozzá tervezte azt a pénzügy-politikai mechanizmust is, amelyik alátámasztja az euró, az egységes pénz létét. Azaz ő tervezett hozzá egy olyan szupranacionális szabályozási, nemzetek fölötti szabályozási rendszert, amelynek következtében nem lehetett volna sumákolni, nem lehetett volna adatokat hamisítani, és pontosan számon kérték volna ezeket a pontokat. Csakhogy annak idején ez a része felpuhult, az eurót elfogadták a tagállamok, ezt azonban meghagyták nemzeti hatáskörben. Az most el fog dőlni, hogy ez annak idején halálos mulasztás volt-e az euró szempontjából, vagy pedig orvosolni kell ezt az akkori mulasztást és létrehoznak valami olyan egységes fegyelmező eszközt, például ki lehet-e zárni egy országot az euró-zónából azért, mert nem teljesíti a kritériumokat.

Riporter: Mindenesetre a napokban olvastam Margeret Thatcer egy mondását, amelyet 1990-ben tett, a nagy konzervatív angol politikus és ez a mondás az volt, hogy ez a közös pénz Európában, ennek a bevezetése életveszélyes lenne, ugye jövő időben, mert nagyon könnyen csődbe viheti a gyengébb dél-európai gazdaságokat, Portugáliát, Spanyolországot, Görögországot. Íme. …

Navracsics Tibor: És tegyük hozzá, hogy a németek is rendkívüli módon aggódtak a német márkáért annak idején az euró bevezetésekor, és mindig is meg voltak ezek az aggodalmak, hogy a mediterrán országok - fogalmazzunk úgy, hogy kreatív költségvetési politikája fellazíthatja, alulról feláztathatja egyébként az északi országok fegyelmezett költségvetési politikáját. Szerintem mi számunkra a tanulság az, hogy nekünk az északi országok mintáját és példáját kell nézni, és nem a déli országokét.

Riporter: Ha már itt euróról beszélünk, akkor térjünk egy kicsit vissza a hazai vizekre, hiszen a napokban megszületett a várva várt mentőcsomag a devizahitelesek megsegítésére. Ugyanakkor azok, akiket érint, azok kevésnek találják, úgy érzik, hogy nem biztos, hogy ez segíti meg őket. Az abban foglalt feltételeknek meg hogyha valaki aláveti magát, akkor elnyújtja a hitel visszafizetésének idejét, még plusz terheket vesz a nyakába. Ön hogyan ítéli meg, mennyire segít ez a segítő csomag?

Navracsics Tibor: Én úgy gondolom, hogy segít. Sokak számára segít. Azok számára segít, akik mindvégig az elmúlt időszakban is igyekeztek minden mellett fenntartani a fizetésképességüket, azok a családok, illetve azok az egyének, akik felvették ezeket a pénzeket. Nyilvánvalóan nem tudunk most a teljes szélességében segíteni mindenkinek, aki a legsúlyosabb mértékben adósodott el. Nem csak azért, mert a pénzügyi eszközök is korlátosak ebben a tekintetben és a mi mozgásterünk is szűk, de azért is, mert az emberi felelősségnek is meg kell jelennie az eladósodásban. Meg kell nézni, hogy mi az a mérték ami fölött már egyértelműen felelőtlenségnek minősül a devizában való eladósodás. Hiszen mi konkrétan emlékszem rá, körülbelül 2003-2004 óta többször tartottunk sajtótájékoztatót, többször hívtuk fel a figyelmet arra, hogy az ilyen ütemű eladósodás devizában életveszélyes a lakosság számára, a költségvetés számára. Ez így nem fog továbbmenni, mind ahogyan pontosan tudom egyébként, hogy a bankokban hogyan beszélték rá az embereket a deviza hitelre, én magam is adós vagyok. De azt is tudom, hogy a devizahitelek között is voltak olyanok, amelyek racionálisan kalkulálható kockázattal rendelkeztek és ott valóban az, hogy annyira megváltozott az árfolyam, annyit romlott a gazdasági helyzet, hogy sok esetben nem az egyének problémája, de volt ezek között a devizahitelek között olyan is, amiről már akkor lehetett látni, hogy azt ott felelőtlenség felvenni. Tehát én úgy gondolom, hogy itt két dologról van szó. Egyrészt ennyi pénzünk van, ennyit tudunk most segíteni. Másrészt pedig figyelembe kell azt is venni, hogy az önhibájukon kívül eladósodottakat kell első körben megsegíteni.

Riporter: Na most, bocsáss meg Péter! Azt mindenki az én ismeretségi körömben legalábbis tudomásul veszi, hogy a felvett hitelt vissza kell fizetni, de megkérdezik azt, hogy és a kétszeresét, a háromszorosát, azt is vissza kell fizetni? Ugyanis a Magyarországon működő bankok teljesen elszálltak ebből a szempontból és követhetetlen, átláthatatlan módon duplázták, triplázták meg egyes emberek tartozását. Ezzel nem tud valamit?

Navracsics Tibor: Ezért vannak a felügyeleti szervek nyilvánvalóan, hogy megnézzék ezt a gyakorlatot, vizsgálatokat folytassanak le és büntessenek, hogyha kell.

Riporter: Fognak?

Navracsics Tibor: Én bízom benne.

Riporter: Legaktuálisabb nagy vita az a büntető eljárási törvény módosításáról szól - jól mondom?

Navracsics Tibor: Igen… 

Riporter: … szerencsém volt akkor. Nevezetesen arról a tételről, amely arról rendelkezne, hogy gyanúsított 48, vagy most már 24 órát töltsön el ügyvéd nélkül. Hú, ez óriási botrányt jelentett. Mire jó ez?

Navracsics Tibor: A botrány?

Riporter: Nem, nem a botrány, hanem ez a bizonyos 24 nap, vagy 24 óra.

Navracsics Tibor: 24 óra, vagy 48 óra. Az a tapasztalata az ügyészségnek, s a rendőrségnek is, hogy egyes bonyolultabb és kiemelt jelentőségű ügyeknél, mert ugye ez nem minden ügyre vonatkozik ez a szigorító szabályozás, hanem csak kiemelt jelentőségű ügyekre, vagy olyan esetben, amikor kimondottan hivatali bűncselekményekhez kötődik a nyomozás, vagy pedig az elkövető személye megkülönböztetett jelentőségű politikusról van szó, aki közhatalmat gyakorol. S az a tapasztalat, hogy az első 24 óra, az első 48 óra döntő lehet a nyomozás sikeressége szempontjából, hiszen, hogyha ekkor a gyanúsított és a védője egymással összejátszva bizonyítékokat tudnak eltüntetni, vagy a bűncselekményre utaló körülményeket tudnak megmásítani, akkor a későbbiek folyamán a bizonyítás válhat nehézkessé, vagy éppenséggel lehetetlenné, vagy elhúzódik az ügy. Ezt kívánja orvosolni ez a javaslat. Kifejezetten a politikusoknak szól, a politikus gyanúsítottaknak. Ugye tudunk néhány büntető eljárásról, amelyik már megindult és hát vannak gyanúk további bűncselekményekről, amelyekben nyomozás folyik adott esetben. Azt kell mérlegelni, hogy ez az intézkedés önmagában elég-e ahhoz, és elégséges szigorúságú-e ahhoz, hogy ne tűnjenek el ezek a bizonyítékok, hogy ezt más formában is lehet szabályozni. Itt az elmúlt napokban több megoldási javaslat volt, 48 óra, 24 óra, egyáltalán ne találkozzanak, rendőrségi ellenőrzés mellett találkozzanak. Folyik még a vita ebben a tekintetben a frakción belül is, de a cél az azonos mindenki számára, szigorítsuk meg ezeket a körülményeket, éppen azért, hogy ne tudják eltüntetni a bizonyítékokat, ne tudják meghiúsítani a nyomozást.

Riporter: Bánáti úr azt mondta, hogy 10 év alatt két, három ilyen eljárás indult ügyvédek ellen, hogy bizonyítékokat tüntettek el. Én meg azt gondoltam magamban, hogy na ez a baj…

Navracsics Tibor: Én is úgy gondoltam, hogy ez elég sok. Ez elég sok. Ugye itt általában olyan jellegű bűncselekményekről van szó, ahol vagy a közhatalommal való visszaélés miatt különösen veszélyes, vagy az elkövetési érték miatt, amely különösen nagy elkövetési érték, vagy pedig a kivitelezés módja, amely rendkívül szofisztikált. Vagyis nagyon könnyű egy-egy elem eltüntetésével gyakorlatilag az egész eljárást meghiúsítani. És ez nem … probléma, az emberek azt látják, hogy a politikusok megúszhatják az általuk elkövetett bűncselekmények miatti felelősségre vonást, akkor joggal gondolhatják azt, hogy akkor ők miért ne úszhatják meg, ha elkövetnek valamilyen bűncselekményt.

Riporter: Ugye az az MSZP kiabálja azt, hogy ez kizárólag a politikai leszámolásokra alkalmas ez a törvény. Nem az igazság kiderítésére, hanem a konkrétan velük való leszámolásra, az az MSZP mondja, ami egy külön államtitkárságot hozott létre a Fidesz állítólagos ügyeinek a feltárására, amely államtitkárság elképesztően brutális és zárójelben teljesen hülye működését persze nagy lelkesedéssel támogatta akkor a baloldali sajtó és értelmiség. Ugye ez az a Keller László féle brigád, amely egyetlen egy ügyben nem tudott eredményt produkálni.

Navracsics Tibor: Viszont, amikor a kormányzási ciklusukat befejezték, akkor több szocialista politikus már vagy háziőrizetben, vagy előzetes letartóztatásban volt bűncselekmények elkövetése miatt.

Riporter: A társadalom viszont nagyon várja, hogy ezeknek az ügyeknek belátható időn belül legyen vége. Ezek az intézkedések fel fogják tudni úgy gyorsítani ezeket az eljárásokat, hogy az emberek ne érezzék úgy, hogy ez a kormány is csak beszél az elszámoltatásról?

Navracsics Tibor: Hát több egymásra épülő lépésről van szó. Ugye egyszer már tavaly év végén elfogadott az országgyűlés egy olyan úgynevezett gyorsító csomagot, amely lehetővé tette már a büntető eljárások gyorsítását és ez a mostani javaslat is ezt célozza éppen azzal, hogy az illetékesség, az illetékes bíróságot is meg lehet választani, hiszen az ügy hátralék jelentős mértékben Budapest környékére, és Budapestre korlátozódik. Az a célunk, hogy minél gyorsabbak legyenek, hogyha megnézzük a Cozma ügy tárgyalását, én úgy gondolom, hogy ez egyébként ebből a szempontból biztató jel, hiszen itt egy viszonylag belátható rövid időn belül sok vádlottal, s bonyolult ügyről van szó. És viszonylag hatékonyan …

Riporter: Romániában is elismerték, ott azt mondták, több évig elhúzódott volna még ez az ügy.

Navracsics Tibor: Nekem is voltak ilyen félelmeim, hogy itt is meg fog történni.

Riporter: Az a baj, hogy még nincs vége. Első fogú ítélet volt.

Navracsics Tibor: Igen. Hát reméljük, hogy ilyen tempóban folyik majd a másodfok is.

Riporter: Mindenesetre, hogyha a baloldali sajtót olvassuk, az ellenzéki sajtót olvassuk, akkor egyáltalán nem is szabad kimenni az ajtón. Odakint egy ilyen sötét, felhős diktatúra van…

Riporter: vadállati arcú rendőrökkel, konténerekkel, bilinccsel, rabszíjjal, királysággal a háttérben. Ez a kép a közvélemény-kutatásokban egyelőre nem bír tükröződni. Nőtt a bizonytalanok száma, ez kétségtelen. Csökkent a Fidesz tábora, ez is kétségtelen. Ám az arányok maradtak. Valahogy nagyon úgy néz ki, hogyha most lennének a választások közelítő eredmény születne.

Navracsics Tibor: Igen. Az hogy nőtt a bizonytalanok tábora, ezek között biztosan vannak olyanok, akik bizonyos lépéseivel a kormánynak nem értenek egyet. De azt se felejtsük el, hogy a bizonytalanok arányának a növekedése abból is adódik, hogy nincsen választási helyzet. Egy választási kampánynak ugye éppen az a szerepe, hogy mindenkiben mozgósítsa a meglévő érzelmeket és a meglévő politikai kötődéséket. És én emiatt különösebben nem aggódom. Ugyanakkor ami szembeötlő, hogy az ellenzéki pártok nem tudnak profitálni egy valóban nehéz döntéseket meghozó kormány lépéseinek következményeiből, nem épül fel olyan személyiség, olyan ellenzéki párt, amely az úgynevezett tiltakozó szavazatokat magához tudná vonzani. Sőt, úgy tűnik, hogy a három ellenzéki párt közül mind a három bizonyos fokig önazonosságát keresi és szerepzavarban van.

Riporter: Na majd most, amikor utcára viszi a politikát az MSZP, majd akkor megnézzük, hogy mit tudnak ebből profitálni.

Navracsics Tibor: Hát igen.

Riporter: És hát el vannak foglalva az öszödi beszéddel, így hány évvel magának a beszédnek a kiszivárgása után?

Navracsics Tibor: 2006 őszén.

Riporter: Öt évvel utána. Ez is annyira MSZP-s, hogy nem tudnak egy ilyen dolgot lezárni, hát valószínűleg most már amíg ez a párt létezik érzik, hogy ez egy ősbűn volt.

 Riporter: Legyen ez az ő problémájuk. Én köszönöm, hogy eljött és az összes nézőnknek is köszönöm a figyelmet. Azoknak is akik itt voltak a helyszínen, azoknak is, akik otthon hallgattak, néztek minket a televízió képernyői előtt. Köszönöm a figyelmüket. Jövő héten újra találkozunk. A viszonthallásra!

(kormany.hu)