Navracsics Tibor beszéde a KIM és a Terror Háza "Gyertyák a szabadságért" címmel a lengyelországi hadiállapot 1981-es kihirdetésének 30. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferenciáján. 2011. december 13.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nekem is nagyon különös volt nézni ezeket a filmkockákat (Ronald Reagan 1981-es karácsonyi üzenete), hiszen 1981-ben én 15 éves voltam, tehát emlékszem a hadiállapot kihirdetésére Lengyelországban. Még azt sem mondhatnám, hogy gyermekfejjel, hisz egy 15 éves gimnazista már valamennyire képes értékelni a politikai eseményeket, különösen, ha érdeklődik a politika iránt, mint ahogy én érdeklődtem ebben az időszakban.
Emlékszem, a gimnáziumomban, osztályfőnöki órán külön témaként kellett megbeszélnünk a lengyelországi eseményeket. Értelmezték nekünk, hogy hogyan lehet felfogni azt a józan észnek ellentmondó tényt, hogy egy szocialista országban hadiállapotot vezetnek be. Hiszen egészen odáig mi azt tanultuk, hogy hadiállapot lehet Latin-Amerikában, lehet Ázsiában, Afrikában. Nyugat-Európában pedig hadiállapot közeli helyzetben vannak az országok, hiszen ott állandó szociális és gazdasági válságok vannak. Ezzel szemben a szocializmusban minden kiszámítható.
Talán önök is emlékeznek rá: 1956 ekkor az ellenforradalom, illetve a sajnálatos októberi események határán billeget, amikor elégikusabb hangulatban voltak a nekünk véleményt mondók akkor sajnálatos októberi eseménynek nevezték, amikor radikálisabb hangulatban, akkor ellenforradalomnak. Mindenképpen 1956 is egy valamikor a lezárt múltban történt egyszeri esemény volt.
Ehhez képest 1981. december 13-án Lengyelországban hadiállapotot hirdettek. A képkockákról látjuk, hogy ez egy más rendszer volt. Nem csak a színes televíziózás más rendszere volt, nem csak a PAL és a SECAM közötti különbség jelenik meg itt az elmosódott képekben, hanem láthatjuk a képvágás, a ké szerkesztés technikáján, hogy egy más rendszer volt. Hiszen azzal szemben, amint a gdansk-i múzeumban lehet látni az ottani híradó felvételeken, ahol Krzysztof Kwiatkowski miniszter úr jóvoltából látogatást tehettem, ahol valóban egy bizakodó, reményteli, örömteli tiltakozás sorozat, egy valóban megszerveződő mozgalom születésének pillanatait láthattuk.
Az archív Magyar Televízió jóvoltából kenyértért verekedő, sorban álló, egyre nagyobb feszültséggel terhelt embereket lehetett látni, akiknek Wojciech Jaruzelski oldotta meg a problémáját a hadiállapot bevezetésével. Látszólag más rendszer, más idősík. Valójában a mi időnk és a mi személyes múltunk is, hiszen nemcsak az életünk része, de fontos rá emlékeznünk akkor, amikor már mindennapi élményként kezeljük a demokráciát.
Különös játéka, és különös ajándéka a sorsnak, vagy gondviselésnek - ki miben hisz -, hogy 2011-ben ünnepeljük a 30. évfordulóját a lengyel hadiállapot bevezetésének, mint ahogyan az 55. évfordulóját ünnepeltünk az 1956-os forradalomnak, és ahogy első félévben Magyarország, úgy a második félévben Lengyelország tölti be az Európai Uniós elnökséget. Mintha ezek az események is arra figyelmeztetnének minket, hogy ez az év Közép-Európa éve illetve Közép-Európa éve volt.
Most már az adventi időszakban, amikor az évet is egy kicsit összegezzük, akkor én azt javaslom, hogy ne csak az évet összegezzük, hanem gondoljunk vissza a múltra. Amit a magyar nemzet 1956-ban tett a szabadságért és a demokráciáért, amit a lengyel rendszer tett 1956-ban, 1968-ban, 1970-71-ben, 1980-81-ben és aztán 1987-től kezdve a demokráciáért, az olyan erőfeszítés, olyan teljesítmény és olyan érdem, amelyet büszkén mutathatunk Nyugat-Európának. Azoknak az embereknek, akik féltik tőlünk a demokráciát, nyugodtan mondhatjuk, hogy mi tudjuk mi a demokrácia igazi értelme, mi küzdöttünk ezért demokráciáért.
Mi nem ajándékba kaptuk a szabadságot és a demokráciát, hanem a lengyel nemzet is és a magyar nemzet is a legkiválóbbjaival ott volt mindig a szabadságért és a demokráciáért küzdő nemzetek élvonalában, és végül keserves háborúban, keserves harcban, de ki is tudtuk küzdeni a demokráciát. Ebből nem engedünk. Nem kell tőlünk félteni a demokráciát, mert mi nem fogjuk adni. Mi ezért küzdöttünk, ezért meg is fogjuk védeni. Ez az ami, egy ezeréves barátságnak mindig újabb és újabb dimenziókat adhat, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a választás, a belpolitikai viták, az esetleges külpolitikai érdekütközések közepette is, a felett, annak alapjaként, az alatt ott van egy alapvető érdek azonosság. Szabad nemzetek vagyunk, és szabad nemzetek akarunk maradni, Lengyelország is, és Magyarország is. Most amikor a 30 éves évfordulóról emlékezünk meg, akkor is ez a legfőbb tanulság. Itt van a múltunkban az elnyomás, itt van a múltunkban a diktatúra, de éppen ezért, és éppen ennek ellenére szabadok akarunk maradni.
(kormany.hu)
