Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter a Magyarország demokratikus elkötelezettségét vitató bírálatokra válaszul a Conservative Home számára írt esszéjében értelmezési keretet ad a magyar demokrácia külföldi megítéléséhez.

Demokrácia-felfogása szerint a népuralomnak nincs szabványmodellje, világszerte más és más formában van jelen, és eltérő jellemvonásokkal rendelkezik, amelyek a kor kihívásainak eleget téve állandóan változnak és fejlődnek.

Emlékeztet rá, hogy az új magyar Alaptörvény történelmi szövegkörnyezete fontos: az 1949-es, ideiglenesnek szánt kommunista alkotmányt váltja fel, amely a magyar állampolgárokat megfosztotta jogaiktól, egypártrendszert vezetett be, és Magyarországot a Szovjetunió hűbérbirtokává tette.

Az 1989-es függetlenség nem hozott új alkotmányt. A ’49-est módosították ugyan az évek alatt, ám zárt ajtók mögött, nyilvános vita, vagy az emberek megkérdezése nélkül. Ezért volt nyilvánvaló, hogy 2010-ben új alkotmányra van szükség, amely lefekteti a civil társadalom és az állam kapcsolatának alapjait. Reménykedtünk politikai ellenfeleink támogatásában, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy egy új alkotmánynak nemzeti konszenzust és nem pártpolitikai eszmerendszert kell képviselnie. Erre ők – sajnos – nem voltak hajlandók.

Népszerűségünk miatt, és nem annak ellenére, a hazai értelmiség egy csoportjának és külföldi kapcsolatrendszerének folyamatos támadásainak vagyunk kitéve, akik minden eszközzel a lejáratásunkra törekszenek, és az Alkotmányt minden lehetséges módon a „hatalom megragadásaként” mutatják be.

Hogy a szerkezeti hibák kommunista örökségétől megváljunk, az Alkotmány rendelkezik úgynevezett „sarkalatos törvényekről,” amelyek eltörlése kétharmados parlamenti többséget igényel, ezeket csak a további tárgyalásokat követően vezetjük majd be. Ezek olyan kérdéseket tárgyalnak, amelyek megvitatására és eldöntésére – az ország jövőjét meghatározó jelentőségük ellenére - Magyarországon még soha nem került sor. Ilyen például a pártok működése és finanszírozása, a szabályozó testületek felállítása, a kisebbségek védelme, a hatalommegosztás, vagy az egyházak pénzügyi helyzete.

Az új magyar Alkotmány a magyar demokrácia gerinceként fog szolgálni, és a sarkalatos törvények az ország politikai, intézményes és szellemi megújítását szolgálják majd.

Az állampolgárok meggyőződése a tét: az állam és a demokratikus intézmények az érdekeiket szolgálják-e, és a közpénzeket életük javítása érdekében, minőségi közszolgáltatásokra használják-e fel, pártatlan bírákkal, felelős közigazgatással és stabil intézményekkel.

Egy döntés sem kerül szembe értékeinkkel, amelyek az emberi szabadságban gyökereznek. Magyarország, mint közép-európai ország már megtanulta, hogy milyen tragikus következményekkel járhat az ideológiai gondolkodás.

(kormany.hu)