Navracsics Tibor publicisztikája a Heti Válasz 2012. január 26-ai számában.

Csodálkozva hallgatja alaptörvényünk túlságosan vallásos voltáról szóló vádakat, miközben az ír és a görög alkotmány egyenesen az egy és oszthatatlan szentháromság nevében vagy éppen abból származtatva született? Értetlenül csóválja a fejét, amikor azzal vádolják az új alaptörvényt, hogy megszünteti a köztársaságot, miközben a szlovén alkotmány is következetesen „csak” Szlovéniának nevezi délnyugati szomszédunkat? Nem érti, amikor azt hallja, hogy az alkotmánybíróság új választási módja megszünteti a fékek és ellensúlyok rendszerét, miközben az osztrák és a cseh alkotmánybíróság tagjait a köztársasági elnök nevezi ki a kormány és a parlament javaslatára?

Nem akarom untatni az olvasót: csak találomra választottam ki néhány nekünk szegezett vádat, illetve kerestem ki környező országok alkotmányaiból a hasonló megoldásokat. Mi nem gondoljuk, hogy azok az országok, amelyek tőlünk eltérő intézményi megoldást választanak, kevésbé lennének demokratikusak. Ugyanakkor azt is megszokhattuk már az európai erőtérben, hogy markánsan lejt a pálya – a később csatlakozott államok hátrányára. Hollandiának lehet olyan kisebbségi kormánya, amelyet külső támaszként egy idegengyűlölő radikális jobboldali párt tart meg, Ausztria esetében egy hasonlóan gyanúsnak tűnő koalíció már politikai szankciót vont maga után az Európai Unió részéről 1999-ben.

Hasonlóan jártunk most mi is. Mindaz az irigység, féltékenység, gyanakvás, amelyik az európai baloldal részéről a közép-európai „új” demokráciákkal szemben él, most Magyarországra összpontosul. Néhány magyar szocialista európai parlamenti képviselő által – akik közül Göncz Kinga ki is jelentette, hogy sokkal szívesebben képviselné Luxemburgot, mint Magyarországot – lelkesen támogatva folyik a tényeknek fittyet hányó kampány az Európai Parlamentben, amelynek egyik szánalmas – vagy éppen tragikomikus – felvonását a múlt héten láthattuk.

Úgy tűnhet, magunkra maradtunk. Pedig, ha jobban odafigyelünk, észrevehetjük, hogy vannak velünk együttérzők. A litván parlament határozatot fogadott el, amelyben szolidaritásáról biztosította Magyarországot. A lengyel kormányfő és a külügyminiszter – az ottani baloldal követelésének sem engedve – kijelentette, hogy természetesen továbbra is demokratikus országnak tartja hazánkat. Nem tették meg velünk azt a gyalázatot, amit Gyurcsány Ferenc ellenük elkövetett: egy Merkel-látogatásért cserébe felrúgta a régiós szolidaritást és megtámadta a Kaczynski-kormányt.

Nekünk természetes, hogy demokrácia és jogállam vagyunk. Az is természetes, hogy hiszünk az európai integráció eszméjében, a második világháború utáni kereszténydemokrácia legsikeresebb nemzetközi vállalkozásában. Ezért törekszünk együttműködésre a közösségi intézményekkel.

Ugyanakkor az is egyértelmű – éppen azért, mert hiszünk Európában -, hogy meg fogjuk védeni nemzeti érdekeinket és intézményeinket. Egyenrangú tagjai vagyunk az Európai Uniónak, olyan országként, amely – régióbeli társaihoz hasonlóan – évtizedeket és emberi életek ezreit áldozta a demokráciáért, a jogállamért, Európáért. Nem tőlünk, közép-európai nemzetektől kell félteni ezeket az alapértékeket. Mi tudjuk, hogy milyen nehéz kivívni, és milyen fontos megőrizni a jogállamot, a demokráciát.

Ezt értik litván és lengyel barátaink, akik támogatnak. Talán ezért nem vesznek részt az ellenünk folyó támadásokban cseh, szlovák, román és szlovén szomszédaink. Ezért a közös élményért, ezen a közös alapon kellene nekünk, közép-európai nemzeteknek összefognunk. Hogy Európában  a mi régiónknak is legyen helye a Nap alatt.

(Heti Válasz, Navracsics Tibor)