Navracsics Tibor publicisztikája a Heti Válasz 2011. augusztus 26-i számában.
Demokráciának tekinthető-e még az az ország, ahol a legfőbb igazságszolgáltatási szerv tagjait, a Legfelsőbb Bíróság bíráit az elnök kifejezetten politikai elvek mentén, élethossziglani időtartamra nevezi ki? Csorbul-e a szabadság, ha egy törvényhozásban mindössze két párt képviselői foglalnak helyet, és ráadásul ez a helyzet már évtizedek óta tart? A szabadság sérelmét okozza-e, ha egy választási rendszer kifejezetten a kormányzóképes többség kialakítását tartja szem előtt, az arányosság követelményét csak másodlagosnak vélve? Elnöki diktatúrához vezet-e, ha egy országban a köztársasági elnök a törvényhozást megkerülve rendeletet alkothat, amelyet népszavazással törvényerőre emelhet? Beszélhetünk-e önkormányzatiságról ott, ahol a városok élén nem választott polgármester áll?
A fenti példák jelképértékű demokráciákból valók. Az Egyesült Államokban az elnök politikai elvek mentén nevezi ki – a Szenátus jóváhagyása után – a Legfelsőbb Bíróság bíráit, miközben a Kongresszus mindkét házában évtizedek óta csak a Demokrata és a Republikánus Párt képviselői foglalnak helyet. Nagy-Britanniában az egyfordulós, egyéni választókerületen alapuló relatív többségi választás eredményeként az a jelölt győz, aki a választókerületben a többi jelölt közül a legjobb eredményt éri el. A rendszer hagyományosan a két legnagyobb párt – a konzervatívok és a Munkáspárt – aránytalanul erős, a többi párt aránytalanul gyenge képviseletét eredményezi a parlamentben. A briteknek, úgy tűnik, aránytalanságai ellenére mégis megfelel ez a választási rendszer: az idei népszavazáson az aktív választópolgárok kétharmada a jelenlegi keretek fenntartására szavazott. A szigetország ugyanakkor helyi demokrácia tekintetében is számos különlegességet mutat fel. Például – egy-két nagyobb város kivételével – a települések élén nem a választópolgárok által választott polgármester áll. Végül, Franciaországban, a köztársasági elnök a parlament megkerülésével rendeletet adhat ki, amelyet törvényerőre emelhet népszavazással. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy több évtizede nem élnek ezzel az eszközzel. Mégis: a végrehajtó hatalom végső soron megkerülheti a törvényhozó hatalmat.
Olvasóink közül talán senki nem fejezte ki aggodalmát az igazságszolgáltatás átpolitizáltsága miatt amerikai, a képviseleti rendszer fogyatékosságai miatt amerikai és brit, az elnöki túlhatalom antidemokratikus volta miatt francia ismerőseinek. Persze, hogy nem, hiszen magától értetődőnek tartjuk, hogy ezek az országok demokráciák. Az egyes, eltérő intézményi megoldások az ottani hagyományokhoz, erőviszonyokhoz, a politikai intézményekről alkotott elképzeléseikhez kötődnek. Ugyanúgy, mint ahogyan például senkinek sem jut eszébe megkérdőjelezni a lengyel demokrácia létét pusztán azért, mert a köztársasági elnök befolyásolhatja a honvédelmi és a külügyminiszter személyét vagy nem kiált diktatúrát Románia esetében, ahol a kormány törvényhozási tárgyban is alkothat sürgősségi rendeletet, amit csak utólag kell a parlamenttel jóváhagyatnia.
Más országokért nem aggódunk, mert pontosan tudjuk, hogy a világban nem A DEMOKRÁCIA létezik, hanem demokráciák működnek. Minden ország saját maga keresi és találja meg megoldásait a jelentkező gondokra, legyen szó akár intézményi, akár személyi, akár szakpolitikai kérdésekről. Mindenkinek elismerjük az erre vonatkozó jogát, csak éppen mintha magunkkal szemben lennénk gyanakvók vagy éppen paranoiások, esetleg rosszindulatúak.
Szeptemberben megkezdődik az országgyűlésben a sarkalatos törvények vitája. Már az eddig beterjesztett és elfogadott javaslatok láttán is diktatúrát kiáltott kivétel nélkül minden ellenzéki párt, és néhány értelmiségi. Nem kétséges, ezt fogják tenni az önkormányzati, a választási és az igazságszolgáltatási törvény esetében is. Magyarországon és külföldön egyaránt. Kezeiket tördelve mesélik amerikai, brit és francia ismerőseiknek, hogy a magyar igazságszolgáltatás a politika szolgálóleányává válik, a magyar választási rendszer megszünteti a magyar pártrendszert, az önkormányzati törvény pedig felszámolja a helyi szabadságot.
Fontos persze,hogy tudjuk, és el is mondjuk: ezek a vádak nem igazak. Magyarország egy Európa demokráciái közül. Egyes megoldásai más országokban is megtalálhatók, mások sajátosan magyarok. Az ősz vitái során nem árt észben tartani: a túláltalánosítás a politikai vitákban gyakran a szakértelem hiányát leplezi. Látszólag a demokráciát féltik, valójában csak a kérdéshez nem tudnak hozzászólni.
(Heti Válasz)
