Koncerttel búcsúzott Magyarország az uniós elnökségtől a Brandenburgi kapunál - Navracsics Tibor beszéde.
Tisztelt Wowereit Főpolgármester Úr, Tisztelt Tarlós Főpolgármester Úr, Hölgyeim és Uraim!
Kevés olyan erőteljes szimbóluma van Európa második világháború utáni történelmének, megosztottságának és újraegyesülésének, mint Berlinben a brandenburgi kapu: az egykori Kelet és Nyugat ezen a ponton feszült egymásnak, ez a helyszín volt hosszú időn át az üzenet a demokratikus világ minden politikusának, hogy amíg nincs szabad átjárás a tér egyik oldaláról a másikra, addig Európa egésze is megosztott marad. Éppen ezért bír különös jelentőséggel, hogy ma pont ezen a helyszínen adja át Magyarország szimbolikusan az európai uniós elnökséget Lengyelországnak: két olyan állam képviselői vannak jelen, akik bő két évtizeddel ezelőtt még legfeljebb Berlin kelet-nyugati hátárig juthattak volna – az egykori NDK oldala felől.
Azért különösen fontos ez a helyszín nekünk, mert az egymást követő magyar és lengyel elnökség azt üzeni: Közép-Európa nemcsak egy földrajzi kategória, hanem egy önazonosságát, történelmi sokszínűségét és kulturális összetartozását ismét felfedező szerves egység. Ezért is mondtuk, mondjuk, hogy 2011 számunkra Közép-Európa éve, az a történelmi lehetőség, amely ismét visszaadhatja e régió öntudatát, polgárainak magabiztosságát.
Számunkra Európa mindig is értékválasztás volt: a kommunista diktatúra idején úgy tekintettünk a Fal túloldalára, mint ahova nem csak fizikailag, hanem szellemileg is szeretnénk visszatérni. Európa nekünk nem egy absztrakt kategória, nem is csupán egy szövevényes intézményrendszer, amiben eligazodni igyekszünk, hanem az a közösség, amihez minden civilizációs szállal kötődünk.
Jelentős sikernek tekintem, hogy elnökségünk alatt lezárultak a horvát csatlakozási tárgyalások, aktív szereplői lehettünk a gazdasági kormányzás terén elért szorosabb koordinációnak, illetve uniós szintre emeltük a Roma Stratégia kidolgozásának ügyét.
Külön szeretném még kiemelni a totalitárius rendszerekről szóló tanácsi következtetések elfogadását, amit igazi közép-európai sikernek tartok: lengyel és litván kollégáinkkal elértük, hogy az Unió az erkölcsi mellett aktív anyagi támogatással vegyen részt a diktatúrák emberiesség elleni bűncselekményeinek feltárásában és az áldozatok előtti főhajtásban.
Mindezekért a mostani pillanat jelentősége túlmutat önmagán – Magyarország és Közép-Európa talán legnagyobb lehetősége bebizonyítani, hogy a közös történelem, a szabadság szeretete és a nemzetek közti együttműködés nem puszta vágy, hanem egy olyan ügy, amiért érdemes áldozni, dolgozni.
Tartozunk ennyivel szüleinknek és nagyszüleinknek, akik csak álmodni tudták, hogy ez egyszer még megvalósulhat, és szeretnénk ezt tanulságul örökbe adni utódainknak, akik reményeink szerint egy a mainál versenyképesebb, polgáraihoz közelebb álló, szolidárisabb Európában élhetnek.
Köszönöm a figyelmet!
(kormany.hu)
