Egy kis árvízi értelmező szótár.
Ártér: az a terület, melyet a folyó árvizei az árvízvédelmi művek megléte nélkül elöntenének. Az ártérnek azt a részét, melyet az ármentesítő művek védenek, mentesített ártérnek nevezzük. Az árvízvédelmi művekkel nem védett ártér a nyílt ártér. A töltések előtti ártér a hullámtér.
Bordás megtámasztás: a csúszásra erősen hajlamos, erősen átázott töltésen, vagy a már megcsúszott töltésnél ellensúlyként földes zsákokat, homokzsákokat alkalmaznak a töltést megtámasztó rézsűs felületen.
Buzgár: A töltésre ható egyoldalú víznyomás hatására a töltés (gát) mögött, a mentett oldalon alulról fölfelé irányuló szivárgásokból (áramlásból) kialakult, koncentrált, finom szemcséjű talajjal kevert vízfeltörés. A buzgár közvetve töltésszakadást is előidézhet. Hagyományos védekezés ellene a homokzsákokból épített ellennyomó medence.
Csurgás: ha gátakba szerves anyag, pl. fagyökér kerül, vagy valamely állat a gáton át járatot készít, a gát e helyén csurgás keletkezik.
Esetleges töltésszakadás: a töltés átszakadása az előzőekben felsorolt okok következtében, lassú, előre jelezhető folyamat, van idő a felkészülésre.
Hullámtér: A folyók part élei és az árvízvédelmi töltések közötti – vagy ahol töltések nincsenek, a magas partok közötti – terület.
Lokalizálás: A víz kártétele elleni védekezésnek az a formája, amely a károkat kisebb területre igyekszik korlátozni. Különösen fontos a lokalizálás árvízvédelmi töltések átszakadása esetén. A lokalizálás előre megtervezett és kiépített művek (pl. lokalizáló gátak) segítségével vagy ideiglenes jellegű létesítményekkel érhető el. Lokalizálás szempontjából nemcsak vízügyi létesítmények, hanem utak, vasutak vagy természetes terepvonulatok is figyelembe veendők.
Mentesített ártér: Az ártérnek az elöntéstől árvízvédelmi gátakkal védett része.
Mobil gát: Előregyártott elemekből, gyorsan építhető és szétszerelhető, többször felhasználható, 50-100 cm-es vízoszlopot is megtartani képes gát.
Nyúlgát: Ideiglenes jellegű, földből vagy földből és földes zsákból, valamint földből és pallókból rövid idő alatt létesíthető, kis méretű (50-60 cm koronaszélességű) gát, melyet a töltés koronáját meghaladó magasságú árvíz esetén – töltésmeghágás ellen – építenek. Gyakran alkalmazott formája a homokzsákból épített nyúlgát. A nyúlgátat a gátkorona vízoldali élén építik. A nyúlgát magassága általában 60-70 cm. A nyúlgát a kiöntött árvíz lokalizálására is alkalmazható.
Rézsűcsúszás: a jelenség helye szerint megkülönböztetünk mentett oldali és vízoldali rézsűcsúszást.
- A mentett oldali rézsűcsúszás leggyakrabban hosszantartó, rendszerint a korábbi maximumot meghaladó vízállás esetén jön létre.
- A vízoldali rézsűcsúszás az árvízszint gyors apadása miatt veszélyezteti a töltést és nagyon sok helyen a folyó partját is, szakadó partot hozva létre.
Suvadás, vagy lejtőcsuszamlás: a vastag homokréteg rendszerint vékonyabb agyag- és márgarétegekkel való váltakozásaikor keletkezik. Ehhez a felépítéshez társul a gravitáció. Mivel a homokréteg vízáteresztő, a rajta könnyen átszivárgó víz átnedvesíti és csúszóssá teszi az alatta levő agyagfelületet, és bekövetkezik a suvadás.
Töltésmegcsúszás: A töltésanyag egy részének keresztirányú kagylószerű (lefelé és ki- vagy befelé) elmozdulása.
Töltésmeghágás: Az állapot, amely akkor következik be, ha a kialakuló árvízszint magasabb, mint a töltés koronaszintje, és a víz azon átömlik.
Tömlősgát: Nyomvonal erősített neoprénből (műgumiból) készült, lehorgonyzott tömlőből kialakított mozgógát. A tömlősgátat általában szivattyúzott vízzel töltik fel.
Országos Műszaki Irányító Törzs
Országos Vízügyi Főigazgatóság, 2013.06. 07. 16.00
(Országos Műszaki Irányító Törzs, Országos Vízügyi Főigazgatóság)
