Ha nem is harci, hanem szállítóhelikopteren, de kedd délelőtt a levegőbe emelkedhettek az Mi-24 Air Mentor Team 7. váltásának pilótái. Helyszíni tudósítás Afganisztánból.

A Mi-171-es helikopterrel az újonnan érkezőknek a kötelező ismerkedő repülésen (ismertebb nevén itt FAMFLIGHT) a ki és belépőpontokat, a fontosabb navigációs pontokat mutatták meg az előző váltás hajózói. Volt persze olyan, most érkezett pilóta, akinek már nem csak „térkép e táj”, hiszen már dolgozott a MI-35-ös mentorcsapattal korábban.

Az útvonal megtervezésekor nem csupán az érintett és megtekintett pontokra kellett figyelni, hanem az útvonal megtervezésére is. Kabul környékén előfordulhat, hogy a fel- és leszálló, a repülőtértől távolodó vagy oda tartó repülőgépekre, helikopterekre kézifegyverekkel tüzet nyitnak, s ritkán ugyan, de előfordul kézi páncéltörő gránátvető (RPG) indítás is. A veszélyes területek felett magasabban, a kézifegyverek és a gránátvető hatótávolságán kívül repült a gép, s így a hosszú, két órás út után minden incidens nélkül tért vissza a Mi-171-es Kabul repülőterére.

Igaz, közben meglátogattuk a brit haderő támaszpontját is. A magyar katonákat nem a kicsiny erőd falakkal körbevett helikopter-leszállópályája érdekelte (bár a Mi-171-es nagy magasságban bemutatott függési képessége érezhetően nagy tetszést aratott), hanem a környező, nagy területet felölelő lőtér. Amíg a mentorcsoport amerikai parancsnoka a gépet irányító afgán pilótával vészhelyzeti eljárásokat gyakorolt a közelben, addig a magyar csapat a bázison brit segítséggel tájékozódhatott a lőtér jelenlegi kialakításáról. Nem véletlenül: a célok között szerepel egy olyan lőtér kialakítása, ahol légi éleslövészetet lehet végrehajtani. Erre a környezet ideális helyszín lehet, hiszen „kemény célok”, épületek is vannak a lőtéren és bőven akad szabad terület is, amelyet a magyar-afgán pilóták vehetnek igénybe majd.

A munka mellett jutott idő az ünneplésre is: búcsúzás és medálparádé várt a mentorálást végző 438. század (elsősorban) magyar hajózóira és afgán partnereikre. A búcsúzó AMT-6 parancsnoka az egykori Szovjetunióban megismert afgán iskolatársaitól is elköszönt, míg az afgán zászlóalj parancsnokhelyettese, az AMT-7-ben jelenleg szolgálatot teljesítő magyar oktatópilóta testvérét említette meg, akivel valaha szintén együtt koptatták az iskolapadot és a pilótaüléseket.

Mind a magyarok, mind az afgánok, s az ünnepségen megjelent amerikai parancsnok is az együtt tanulást és az egymástól tanulást emelte ki, mint az elmúlt öt hónap talán legfontosabb tényezőjét. Az egyik szemünk nevet, hiszen hazatérhetünk a családunkhoz, a másik szemünk viszont sír, hiszen a barátainkat hagyjuk itt – tette hozzá a távozó AMT -6 parancsnoka. Külön megköszönte a levegőben is velük dolgozó afgán tolmácsok segítségét is, hiszen munkájuk a nyelvi nehézségek leküzdése miatt a repülés közben is nélkülözhetetlen.

A közös munkát és az elért eredményeket méltató magyar és afgán oklevelek átvétele után a három hónapot meghaladó időtartamú NATO-missziós szolgálatért járó kitüntetést vehették át az AMT-6 tagjai.

(Zrínyi Média)