Megközelítőleg hatszázötven kilométer megtett út, százhúsz fős erő, számos tárgyalás és település áll a járőröző MH Tartományi Újjáépítési Csoport katonái mögött Afganisztánban. E napokról, az úton történt eseményekről és élményeiről kérdezte a MH PRT-12 sajtótisztje Simon Gábor hadnagyot, az Összekötő Csoport (LT-2) vezetőjét.

Az MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) igen nagy hangsúlyt fektet Baghlan tartomány járásaiban való megjelenésre, az állandó jelenlétre. Az Összekötő Csoportok (Liasion Team, LT) heti rendszerességgel keresik fel a járási vezetőket, rendőrfőnököket, vallási vezetőket, hogy információt gyűjtsenek a helyi lakosok igényeiről és problémáiról. A járőrfeladatokhoz - az Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) egy zászlóalja mellett - a magyar-amerikai Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport (Operational Mentoring and Liaisoning Team, OMLT) erői is gyakran csatlakoznak. Az állandó jelenlét nagymértékben hozzájárul a bizalom kialakításához, az MH PRT, s a Nemzetközi Erők (ISAF) elfogadottsághoz egyaránt. Egyben tükrözi az ISAF, valamint az afgán biztonsági erők közötti jó együttműködést is.

A járőrözés során lényeges, hogy minél több városba eljusson a konvoj és minél több adatot gyűjtsön a települések helyzetéről az infrastruktúrát, a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet tekintve, emellett a területeken futó CIMIC- fejlesztési munkálatokat is ellenőrizze. A hét komplex feladata volt az LT-2 számára a tartomány két déli járásának bebarangolása. Megközelítőleg hatszázötven kilométernyi megtett út, százhúsz fős erő, számos tárgyalás és település állt mögöttük a két nap után.

E napokról, az úton történt eseményekről és élményeiről kérdezte a MH PRT-12 sajtótisztje Simon Gábor hadnagyot, az LT-2 vezetőjét.

Melyik járásba jutottak el az első napon; hogyan élnek ott az emberek?

Az első nap az utunk Talah-Wa Barfak járásba vezetett.  E helyről talán annyit érdemes tudni, hogy bár a tartomány területileg legnagyobb járása, népesség szempontjából alacsony lélekszámú. A terület nyolcvan százaléka hegyes vidék, így tehát vannak olyan falvak, amelyeket autóval képtelenség megközelíteni az utak hiánya vagy rossz állapota miatt. A lakosság nagy része a mezőgazdaságban, kis százalékban a még működő szénbányákban dolgozik. Elkísért az útra bennünket az afgán biztonsági erők, valamint az amerikai-magyar OMLT egy csoportja is. A járás központjába, Tala településre - ami körülbelül százhúsz kilométerre van az MH PRT táborától - mintegy négy óra alatt értünk el. Ehhez hozzájárult, hogy a konvoj mintegy tizenöt járműből állt és a rossz minőségű utakon nehezen tudtunk haladni. A járás vezetője, Haii Sangi Mohamed és a járás rendőrfőnöke, Hajee Mohibulla ezredes nagy örömmel fogadott bennünket.

Miről esik szó ezeken a találkozókon?

Mivel első alkalommal találkoztunk, a tárgyalás fő témája a biztonsági helyzet, a helyi lakosok problémáinak és igényeinek felmérése volt. Majd leellenőriztük a rendőrség állománya számára épülő - az ima előtti tisztálkodó - helyiségnél hogyan haladnak a munkálatok. Természetesen, nem mentünk üres kézzel: hesco bástyákat és szögesdrótot vittünk, amely biztonságosabbá teszi a rendőrségi épületet.

Azután az útjuk hazafelé vezetett…

A visszafelé vezető úton, Wado településen - egy másik folyamatban lévő projektet ellenőriztünk – egy öt tantermes faiskola építéséhez járul hozzá az MH PRT. Az épület elkészültével több száz gyermek tanulhat majd délelőtti és délutáni váltásokban.”

Mi történt a következő napon?

A második nap eseményekben gazdagabb volt. Utunk Deh Sallah járásba vezetett, amely az Andrab völgy három járásának egyike. A völgyről az a legenda járja a helyiek között, hogy a királyok születési helye volt. A Hindukus hegy északi oldalában található járást, mintegy öt órás autózással és körülbelül kétszáz kilométernyi megtett út után értünk el. Első megállónk, Deh Sallah város a járás központja. A megbeszélések órákig tartottak a helyi Oktatási Hivatal igazgatójával, falu és vallási vezetőkkel, biztonsági szervekkel, valamint a helyi iskola igazgatójával. Meglátogattuk a város legnagyobb iskoláját is, ahol a tizennyolc tantermes iskolában több száz lány és fiú tanul. A diákokat füzetekkel és tanszerekkel ösztönöztük a tanulásra. Utunk során még ellátogattunk Khesnabad településre, ahol sürgős segítséget kértek a helyi iskola árvízvédelmi fallal történő ellátásra, ugyanis a hegyről lezúduló olvadt hótömeg és a heves esőzések veszélyeztetik a működést. A nap utolsó állomása Sarbagan település volt, ahol az MH PRT júniusban kezdi meg a munkálatokat, amikor is a város folyóján átívelő gyaloghidat fogja felújítani.

Milyen érzések kavarognak Önben az elmúlt napok eseményei után?

Kicsit fáradtan, de igazán jó érzéssel tekintek vissza az elmúlt napokra. Természeti és tájképi adottságokban hihetetlen gazdag területeken, több ezer méter magas hegyek között utaztunk. Az elhagyatottnak tűnt útszakaszokon, a néha felbukkanó magányos farmerek, gyerekek integettek.  A két napban nemcsak a helyi vezetőkkel, de a települések lakóival is találkoztam, akik valamennyien jószívvel fogadtak és biztosítottak a támogatásukról és a jövőbeni jó együttműködésükről.

(HM Sajtóiroda, MH PRT-12 sajtótiszt)