Az elnökségi felkészülés részeként szervezett szemináriumsorozat negyedik rendezvényére 2010. május 25-én került sor a Honvédelmi Minisztériumban.

Az eseményen Kós András nagykövet, a Külügyminisztérium EU Kül- és Biztonságpolitikai Főosztályának főosztályvezető-helyettese, Gyila Péter, a brüsszeli Állandó Képviselet védelempolitikai szakdiplomatája és Deme Tibor ezredes, a Vezérkari Titkárság EU-referense tartottak előadást a lisszaboni szerződés következményeként a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) területén bekövetkezett változásokról, az új intézmények működéséről. Kós András elmondta, hogy a Lisszaboni Szerződés a leglátványosabb változásokat a kül- és biztonságpolitika területén hozta. Az Európai Unió külkapcsolatai terén a jelenlegi intézményi folyamatok nagyon sok bizonytalanságot eredményeznek, mindazonáltal a Lisszaboni Szerződés egy tíz éves intézményi agóniának vetett véget, és megteremtette az Európai Biztonsági Stratégiában lefektetett vízió – amely egy, külpolitikai szempontból koherensebb EU-t képzel el – megvalósításának a jogi alapjait. Ennek egyik legfontosabb eszköze a jelenleg alakuló Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az EU diplomáciai karja, lesz. Az előadó rámutatott, hogy az EKSZ létrehozása sokkal bonyolultabb feladat, mint ahogy azt korábban gondolták. Ennek egyrészt az az oka, hogy a Lisszaboni Szerződés alapján a Szolgálat személyzetének egy-egy harmadát a Bizottság, a Tanács főtitkársága, valamint a nemzeti diplomáciai szolgálatok által kirendelt személyi állomány fogja adni; ez a rendelkezésben alapvetően kódolva van az intézményi versengés. A külügyminiszterek 2010. április 26-án megállapodtak az EKSZ felállításának a részleteiről, ugyanakkor az Európai Parlament (EP) – amelynek együttdöntési joga van az EKSZ költségvetési és személyügyi vonzataival kapcsolatban – ezzel több kérdésben nem ért egyet. Az EP-vel zajló tárgyalások egyik eleme, hogy várhatóan 2013-tól az EKSZ-t megnyitják más EU-intézmények – így az Európai Parlament – előtt is, azaz nem csak a Lisszaboni Szerződésben megszabott három forrásból történhet majd a Szolgálat feltöltése. Ami az EKSZ feltöltésének elveit illeti, abban a tagállamok között teljes konszenzus volt, hogy minden esetben a legjobb szakembereket kell alkalmazni. Magyarország a visegrádi együttműködés országaival közösen sikeresen lobbizott azért, hogy a teljesítmény mellett egyfajta földrajzi egyensúly is érvényesüljön.

Kós András szerint erre azért van szükség, hogy minden tagállam a sajátjának érezze az EU kül- és biztonságpolitikáját; ennek hiányában bizonyos országok külpolitikája „renacionalizálódhat” a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) felől újból a bilaterális kapcsolatok irányába mozdulva. Fontos magyar érdek volt az EKSZ kiválasztási folyamatának átláthatóvá tétele, egy egyértelmű pályázati rendszer kidolgozása. A nagykövet szerint a jelenlegi átmeneti időszakot, amelyet a Lisszaboni Szerződés eredményezett, minél hamarabb magunk mögött kell hagyni, mivel már így is nagyon sok kárt okozott az Uniónak: Brüsszel nemcsak az EU-n belül, hanem sokkal inkább az EU partnerei szemében értékelődött le, mivel azok a jelenlegi körülmények között kiszámíthatatlannak és cselekvésképtelennek látják az Európai Uniót. Remélhetőleg ez év folyamán lezárul ez az átmeneti időszak. Ha a Parlamenttel sikerül nyárra megállapodni az EKSZ szervezeti és működési szabályzatáról, utána kinevezhető a főképviselő (HR) két helyettese, illetve a PSC (Political and Security Committee) vezetője, és ezután lehet majd a struktúrát felülről lefelé kiépíteni. Az előadó elmondta, hogy a magyar EU-elnökséget nagyban fogja befolyásolni, hogy milyen gyorsan áll fel az EKSZ. A jelenlegi spanyol elnökség problémája, hogy egyfajta „öszvér” elnökségnek tekinthető, mivel a Külügyek Tanácsát (KÜT) – a Lisszaboni Szerződéssel összhangban – már a főképviselő vezeti, de a munkacsoportok irányítását az EKSZ biztosította intézményi háttér hiányában még nem tudta átvenni a soros elnökségtől. A belga elnökség szándéka, hogy ezt az átmenetet lezárandó minden munkacsoportot átadjanak az EKSZ-nek még ez év folyamán. Ez Magyarország számára azért lenne előnyös, mert elkerülhetnénk a spanyol elnökség életét jelenleg nehezítő, tisztázatlan intézményi helyzetet. Az EKSZ gyors kialakítása esetén Magyarországnak nem lesz lehetősége a KKBP területén saját programot véghezvinni, és csak a még a soros elnökség által vezetett munkacsoportok irányításában lehet szerepe. A magyar diplomaták az utóbbi esetben már nem Budapesttől kapnák az instrukciókat, hanem a főképviselő nevében járnának el. Magyarország az EU-t várhatóan nyolc országban fogja képviselni elnöksége alatt, mivel az Unió bizonyos helyeken még nem tudta – a meglévő delegációkra alapozva – kiépíteni a diplomáciai képviseletét. Kós András a belga kollégákkal és a főképviselővel való rendszeres konzultációt szorgalmazta annak érdekében, hogy a magyar elnökség lássa, hogy milyen helyzetre készüljön.

Gyila Péter védelempolitikai szakdiplomata először röviden ismertette a Lisszaboni Szerződés következtében beköszöntő általános változásokat a közös kül- és biztonságpolitika területén. Õ is rámutatott, hogy az intézményi bizonytalanságok, illetve az elhúzódó átmeneti időszak miatt az EU-n kívüli szereplők negatívabban ítélik meg az Unió működését. Az már egyértelműen látszik, hogy a hagyományos soros elnökségi szerep – a KÜT és a KÜT-nek alárendelt munkacsoportok munkájának irányítása, napirendek összeállítása, elnöklés – meg fog szűnni a KBVP területén. Megmaradhat elnökségi tevékenységként az a lehetőség, hogy az elnökség bizonyos prioritásokat „csatornázzon be” és támogasson koncepcionális munka (non-paperek, gondolatébresztő dokumentumok), valamint az informális tanácsülések, informális munkacsoportülések, valamint konferenciák, szemináriumok magyarországi megszervezése révén. Emellett előreláthatólag valamilyen egyeztetési mechanizmus kialakítása várható a főképviselő és a soros elnökség között, a főképviselő vezető szerepe mellett. Az egyes KKBP-munkacsoportok jövőbeni elnöklésével kapcsolatban négy kategória különböztethető meg. A kereskedelem- és fejlesztéspolitikai munkacsoportokat továbbra is a soros elnökség fogja vezetni, de a főképviselőnek itt is kiemelkedő szerepe lesz. A földrajzi munkacsoportokat a főképviselő képviselői elnöklik majd; ezen munkacsoportok elnöklésének az átvételére az EKSZ felállításától számított 12 hónap türelmi idő áll majd rendelkezésre. A horizontális munkacsoportok többségét a HR képviselője fogja elnökölni, és csak néhány (RELEX, COTER, COCON, COJUR, COMAR) marad tagállami elnöklés alatt. A KBVP munkacsoportjait hat hónapos átmeneti időszakot figyelembe véve szintén a HR képviselője vezeti majd. Egyelőre nyitott még az Európai Biztonsági és Védelmi Akadémia Irányító Bizottságának (ESDC SC), a katonai műveletek pénzügyi vonatkozásaival foglalkozó Athena Special Committee és az EU-NATO Képességcsoport elnöklésének a kérdése. Gyila Péter megjegyezte, hogy további nehézségek vannak a Tanács titkárságán belül újonnan felállt Crisis Management and Planning Directorate-tal (CMPD), amelyet három korábbi szervezetből gyúrtak össze, így még belső, valamint strukturális problémákkal küzd. Megemlítette a szintén a Lisszaboni Szerződés hatására létrehozandó állandó struktúrált együttműködés (Permanent Structured Cooperation, PESCO) körüli nézeteltéréseket, valamint az ESDC átalakításával és EDA-val kapcsolatos nehézségeket is.

Deme Tibor ezredes a Lisszaboni Szerződés hatásait az EU katonai struktúráira vonatkozóan mutatta be. Az EU katonai intézményrendszerének felvázolása után az előadó részletesen ismertette a magyar elnökségre ható folyamatokat. Az EU Katonai Bizottságának (EUMC), amely a Tanács legmagasabb szintű katonai szerve, a Lisszaboni Szerződés hatására létrejövő új vagy átalakuló intézményi szereplők miatt egyre kisebb lehetősége van a képességfejlesztési folyamatokra ráhatni, és a támogatását ellátni hivatott EU Katonai Törzs (EUMS) folyamatos létszámhiánya is megnehezíti a munkáját. További nehézséget okoz, hogy az EUMS – amely segíti az EUMC munkáját, de nincs közvetlenül alárendelve neki –átalakult, és a normál állományváltás következtében a személyi állomány közel 40%-a lép ki a rendszerből idén, jelentősen csökkentve ezzel a megszerzett szakértelmet. Az EU Katonai Bizottságának Munkacsoportja (EUMCWG) – amely az EUMC által meghatározott feladatokat végzi – alapvetően változatlan feladat- és hatáskörrel, azonban növekvő leterheltséggel működik tovább, és hatással van rá az EUMS már említett létszámhiánya. Összességében mindkét szervezet viszonylatában megállapítható, hogy a soros elnökség szerepe nem változik jelentősen, mivel munkájukat eddig is állandó választott elnökök irányították. Az EUMCWG képességfejlesztési formációja (EUMCWG/HTF) Deme Tibor megfogalmazása szerint legfontosabb szerepe a mindenkori fő célkitűzéshez (Headline Goal) kapcsolódó képességfejlesztési folyamat tartalmi lépéseinek megvalósítása volt, azonban feladatköre mára kiüresedett. Egyes tagállamok a politikai érdekérvényesítés eszközeként használják, ezért fennállása, munkája, további sorsa folyamatosan vita tárgyát képezi. Új, állandó vezetője 18 hónapos mandátummal rendelkezik. Munkája segítésére a soros elnökséget adó ország saját költségére kiküldhet egy tagállami iránytisztet (Magyarország nem küld). A Magyar Honvédség Katonai Képviselői Hivatal EU részlegének állandó bővítését illetve a magyar EU-elnökség idejére történő megerősítését célzó tervek a Lisszaboni Szerződés ratifikálása óta eltelt időben jelentősen változtak. Az állandó bővítés egy későbbi időpontra tolódott, a megerősítés azonban az EUMCWG/HTF munkacsoport felkészített tagjainak bázisán július 1-jétől lépcsőzetesen megvalósulhat, tekintettel arra, hogy az elnökségi kiüresedés a katonai feladatok vonalán nem tetten érhető.

(HM Sajtóiroda)