Minden áldozatot megér az, hogy gyermekeink méltó körülmények között tanulhassanak és sportolhassanak – hangsúlyozta dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára az újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskolában május 4-én. A magyar sport napja alkalmából rendezett ünnepségen átadták a felújított tornatermet, valamint együttműködési megállapodásokat írtak alá.
Ünnepi köszöntőjében Simicskó István kifejtette: pontosan tudja, mennyire fontos a testnevelés, a testedzés a gyermeki fejlődésben, hiszen annak idején testnevelés tagozatos gimnáziumban tanult. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára – az intézmény iskolaszékének tagjaként is – hangsúlyozta: minden áldozatot megér az, hogy gyermekeink méltó körülmények között tanulhassanak és sportolhassanak; ezért is igyekezett másokkal együtt segíteni abban, hogy sikeres legyen a sportiskolai rekonstrukciós pályázat.
Köszönet és hála illeti azokat, akik ezt az újbudai sporttagozatos iskolát támogatják, illetve azokat a pedagógusokat, akik kellő színvonalon, lelkiismeretesen készítik fel a tanulmányi és a sportversenyekre az ide járó gyermekeket – emelte ki az államtitkár.
A „Győzelem a névjegyünk, hajrá Grosics!” iskolai csatakiáltást követően dr. Hoffmann Tamás, Budapest XI. kerület polgármestere méltatta Kiss Mihály iskolaigazgató, valamint a tanári kar áldozatkész, kitartó törekvését és a támogatókkal történt eredményes összefogást, amelynek eredményeként húszmillió forintért korszerűen felújított tornaterem áll a tanulók rendelkezésére.
Az ünnepségen aláírták a Grosics Gyula Sport Általános Iskola és a SOTE-Testnevelési Egyetem közötti együttműködési megállapodást, majd az iskola és a BEAC Sportegyesület közötti szerződést látták el kézjegyükkel az intézményvezetők.
Az ünnepség után a nyolcvanhat éves Grosics Gyula újságírói kérdésre válaszolva elmesélte, hogy annak idején a határőrködés és az akkor szerveződő Budapesti Honvéd Sportegyesület között választhatott. Természetesen az utóbbi mellett döntött, hiszen „mindig honvéd focista” szeretett volna lenni. Hét évig játszott a Honvéd színeiben, s ma is jó szívvel emlékezik azokra az esztendőkre.
(HM Sajtóiroda; Zrínyi Média)
