A harcművészetek erősítik a személyes és kollektív biztonság érzetét, ez pedig egy katona kiképzettségében, felkészültségében alapvető jelentőséggel bír- fogalmazott dr. Simicskó István. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára a Magyar Honvédség Amatőr Katonai Közelharc – Kézitusa bajnokságot nyitotta meg június 30-án a BHSE angyalföldi Küzdősport Centrumában.

A közelharc és a kézitusa a fegyveres küzdelem megjelenése óta a harc megvívásának egyik formája, a mindenkori katonai kultúra szerves és elválaszthatatlan része – e gondolat jegyében vette kezdetét csütörtökön a Magyar Honvédség Amatőr Katonai Közelharc – Kézitusa bajnoksága. A tornát a honvédelmi tárca parlamenti államtitkára, Simicskó István nyitotta meg, aki maga is a harcművészetek ismerője, hiszen a wing tsun kung-fu negyedik fokozatú mestere.

Fotó: Galovtsik GáborKöszöntőjében az államtitkár röviden szólt a katonai hivatás, illetve a küzdősportok közötti összefüggésekről, párhuzamokról, valamint minden megjelentnek sikeres versenyzést kívánt. Simicskó István köszöntő szavai előtt a verseny főszervezője, dr. Zöllei Zoltán nyugállományú alezredes, több irányzat fekete öves művelője, közelharc-kézitusa szakértő üdvözölte a megjelenteket, köztük Farkas Lászlót, a Honvéd Sportegyesületek Országos Szövetsége (HOSOSZ) elnökét.

„Egy katonai közösség mindenki számára erőt ad, utolsó csatájában azonban az összes harcos magányos. Ezért aztán nagy szükség van annak a tudásnak az elsajátítására, amellyel növekednek az életesélyei, hiszen közelharc esetében a katona sok esetben csak puszta erejére számíthat”- fogalmazott újságírói kérdésre válaszolva Simicskó István a verseny megkezdése után. „Adódhat olyan helyzet, hogy nincs nála fegyver, netán elveszik tőle, és ilyen helyzetben is meg kell állnia a helyét, hiszen életről és halálról van szó. A katonát kötik az alaki, a szolgálati és a fegyverviselési szabályok, a fronton, amikor két ember áll egymással szemben, ezek megszűnnek: ott már csak a túlélés számít. Ilyenkor határozottan és keményen kell támadni az ellenfél gyenge pontjait. A honvédségben folyó közelharc-kézitusa kiképzés is erre irányul”- emelte ki a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára.

Simicskó István hangsúlyozta: a harcművészetek nagy előnye, hogy erősítik művelőjük önismeretét, tartását, hozzásegítik őt ahhoz, hogy megismerje saját képességeit, gyengeségeit, és egészséges önbecsülést alakítson ki magában. „A harcművészetek erősítik a személyes és kollektív biztonság érzetét, ez pedig egy katona kiképzettségében, felkészültségében alapvető jelentőséggel bír. Hiába éljük ma már a cyber-hadviselés korszakát, a legősibb, az emberiség történetének utolsó pillanatáig meglévő képesség a közelharc-beli tudás marad. Döntő küzdelemben nem lehet elkerülni, hogy katonáink e tekintetben is felkészültek legyenek, erre mindig szükség lesz. A küzdősportok azonban a fenti okok miatt nemcsak a katonáknak, hanem bárkinek hasznára válhatnak”- fogalmazott az államtitkár.

(kormany.hu; Zrínyi Média-Draveczki-Ury Ádám)