Annyit ér egy ember, mint amennyit a lelke. Jövőt építeni pedig csak úgy lehet, ha mindenkor levonjuk a történelemből a konzekvenciát- fogalmazott Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára Drégelypalánkon. A Drégely váránál elesett hős védőkre emlékeztek július 16-án; a XX. Szondi Várjátékokon a tárca államtitkára koszorút helyezett el.
Az eseményen Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára beszédében üdvözölte a hagyományőrzést és felidézte a nemzet egyik legnagyobb gondolkodójának, Széchenyi Istvánnak szavait: „csak addig él egy nemzet, amíg van hagyománya!” Drégelypalánk polgármestere, Dombai Gábor ünnepi beszédében kiemelte: száznegyven hős esett el 1552-ben Drégely váránál. Szondiék tizenkétezres török túlerővel szemben adták életüket a hazáért. Hozzátette: „mi, kései utódok magunkénak valljuk ezt a hősies és drámai eseményt, ezért minden évben fejet hajtunk a védők előtt, és ennek a hagyománynak őrzését a fiatalabb generációnak is átadjuk, hogy magyarságukban megerősödve térjenek haza szüleikkel együtt”.
Simicskó István az eseményt követően, újságírói kérdésére válaszolva elmondta: „Szondi jó katonai vezető volt. Az előnytelen helyzet ellenére sem hagyták magára katonái négyszázötvenkilenc évvel ezelőtt. Vele küzdöttek úgy, ahogyan ő is kitartott az utolsó leheletéig. 1490-ig félt bárki is megtámadni Magyarországot, a Fekete sereget. 1526-ban viszont a belső viszályok annyira legyengítették a hazát, hogy annak ügye elbukott Mohácsnál és ez a helyzet évszázadokra meghatározta az országunk sorsát. Ezért fontos, hogy a politikusok, akik a jelen korban döntést hoznak, felelősségük teljes tudatában tegyék azt!” Simicskó István hozzátette: annyit ér egy ember, mint amennyit a lelke. Jövőt építeni pedig csak úgy lehet, ha mindenkor levonjuk a történelemből a konzekvenciát!
A XX. Szondi Várjátékokon Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára és Dombai Gábor, Drégelypalánk polgármestere ünnepélyes keretek között koszorút helyezett el a várnál található emléktáblánál. Az eseményt követően a vendégek középkori harci, és solymászbemutatón, továbbá erőpróbán, kézműves kirakodóvásáron vehettek részt.
1552-ben - Esztergom és Nógrád várainak bevétele után - Drégely vára az első végvári védővonalba került és az intenzív török előrenyomulás feltartásának feladata várt a várvédőkre. Ebben a helyzetben lett Szondi György a vár kapitánya. Az erődítmény ugyanakkor nem igazán felelt meg a kor hadászati követelményeinek, miután korábban vadászkastélynak használták. A helyzet rosszabbra fordult, mert az ellátás és a fizetés egyre bizonytalanabbá vált a katonák számára. Az ostrom kezdetén mindössze tizenhat lovas, hatvan gyalogos, egy tüzér és három várőr mellett csaknem hetven zsoldos katona védte Drégelyt. Július 6-ra a törökök ostromgyűrűbe zárták a várat. Az utolsó roham órákon át tartott, mert a védők bátran ellenálltak. Szondi hősiesen, oroszlánként harcolt csapatával, amíg a túlerő le nem győzte őket. Az ostrom végeztével Ali basa előkerestette a kapitány testét, fejét közszemlére tette, majd ellensége vitézségét megdicsérve, katonai temetésben részesítette, sírjára pedig - vitézsége jeléül - lobogós lovaslándzsát tűzött.
(kormany.hu; Zrínyi Média- Esztergály Zsófia)
